Elérkezik a dél, a szüleim marasztalják Jéromet, aki elfogadja. Így a barátnőm is maradt a közös ebédre. Öten ülhetünk az asztalnál, a fiú segít a terítésben.

- Isidore! Ez a gyönyörű öltözet jól illik a személyedhez, elragadó vagy benne. Boldog vagyok, hogy ismerhetlek, a szüleidet, és a barátnődet, aki szintén gyönyörű a ruhájában. – mondja a fiú, egy kis mosollyal az arcán.

A bókjától könnyebbnek érzem magam, azért Johanne is így lehet. Már meg van terítve.

- Örülök, hogy látlak! Remélem, eljön az idő, amikor még jobban megismerhetjük egymást, akár barátok is lehetünk. – válaszolom.

- Én is örülök annak! Megismerhetem azt a fiút, akiről sokat halottam! Mondhatom! Az iskolában a lányok többsége azért szemezgetnek, titokban rólad álmodoznak. – mondja Johanne, a szavaiba mást is érzek.

- Tényleg! Nem gondoltam volna! Ezek szerint a lányok szívét megdobogtatom. Mondhatnám azt is! Engem egy lány érdekel a legjobban, akit Isidorenak hívnak, és ha elfogad barátjának? Ő tudja, nem akarom erőltetni. – válaszolja a fiú.

- Sok lánynak megtetszettél! Igen, szeretnék a barátod lenni, még alszok rá egyet, szerintem tudod a válaszomat. – válaszolom.

Az a szerencsénk, a szüleim nem hallják a beszélgetésünket

- Azt jelenti, igen! A szüleidnek mondjam el? – kérdezi a fiú, érdeklődve.

- Ha elérkezik az ideje, elmondom! Johanne! Megkérhetlek arra, ne mond el, amiről beszélgettünk.

- Nyugodtan lehetsz, nem mondom el. – válaszolja a barátnőm.

Azt követően a fiú úgy köszöni meg, egy egy puszit ad az arcunkra. Elérkezett az a pillanat az életembe, amikor az ajkamra egy puszit kapok. Vajon milyen érzés lehet, ha a szerelmes pár megcsókolja egymást. Nem sokára a szüleim átöltözve lépnek a konyhába, együtt kezdünk ebédelni, a barátom mellett foglaltam helyet, és a barátnőm is.

Ebéd után még beszélgetünk egy kicsit, a nappaliba, nem sokára az óra délután kettőt mutat.

- Nem sokára mennem kell, még egyszer kívánok sok boldogságot, örömet, ami egész évben teljen. Még egyszer örülök, hogy megismerhettem a kedves lány szüleit. – mondja Jérome.

Felállt mellőlem, és indulni kezd az ajtó felé.

- Jéromet ki kisérem, Johanne maradj még egy kicsit! – válaszolom.

A vendég elköszön a szüleimtől, a cipőjét felveszi, már csak a kabátot kell rá adni.

- Köszönöm, hogy ki kísérsz, a szüleidet megismerhettem, és a barátnődet is. Remélem Johanne rátalál arra a fiúra, aki szeretni fogja, és örömet fog érezni. Rátalálhattam egy csodás lányra, akit szívből szeretek.

- Szívesen teszem, mert én is ezeket érzem irántad. – válaszolom boldogan.

Az arcomat két keze közé fogja, az a jó, a szüleim nem látják.

- Ha kell valami segítség a tanulásba, nyugodtan szólj! Szívesen segítek, ha már bevallottuk egymásnak az érzéseinket, a gyönyörű ajkadat ugye megpuszilhatom? Vonzó, azt kéri, hogy puszilj meg. – mondja a fiú.

- Tényleg! Ha ezt mondja, nem bánom. – válaszolom, mosollyal az arcomon.

A pillanatot vártam, titokban, amikor elérkezhet a csókolózás ideje, azután egy különleges érzést éreztem, mintha a testem lebegne, azután megsimogatja az arcom.

- Tudod, hogy szeretlek! Üdvözletemet küldöm a klub vezetőinek, és tagjainak.

- Átadom!

Azt követően látom, ahogy a lépcsőn lép lefelé, kilép a kiskapun, és veszi az irányt haza. Az ajtót bezárom, a hátamat az ajtónak támasztottam, a finom csókjára gondolok. Azt követően a nappaliba lépek, boldognak érzem magam, amiről nem csak a barátnőm veszi észre, hanem a szüleim is. Talán ezt az érzést nevezik szerelemnek, ha elérkezik az idő, a klub tagjainak elmondom, remélem örülni fognak.

-----

Napok múltával jó hírt kapok az iskolába, az igazgató bácsi irodájába hívat, fontosat kell mondania. Egy tanulmányi útról van szó, a lányklub részéről. Reims – Párizs, és a cél Rouen, két hetes, az utat a község állja. A személyek száma harminc fő lehet, a hírnek örülök. Először a szüleimnek mondom el, azután a három barátnőmnek, a szüleim éppen itthon is vannak.

- Egy jó hírt kell bejelentenem! Az igazgató bácsi jó hírt mondott, ami érinti a lány klubot is. – mondom, boldogan.

- Talán jó hírt kaptál? – kérdezi apa érdeklődve.

- Igen! A nyári szünetben részt vehetünk egy tanulmányi úton, csak mi lányok, a cél Rouen, a nevezetes helyeket is megnézzük, ahol a nemzeti hős járt, még egyszer mehetünk. – válaszolom.

- Tényleg jó hír! Így csak lányok lehetnek, és megbeszélhetitek a női dolgaitokat, akár a klubét is, még a fiúkról is, akinek van titkos hódolója. – mondja anya.

- Igen anya! A női dolgot is megbeszélhetjük, inkább a klubét, mert a szerint élünk, amilyen Jeanne D' Arc volt.

- Szerintem is jól teszitek! Amit tesztek a klubba, a fiúk iránti érzésetek, nem tudom, mikor jön el. Ha kell, beszélhetünk ilyen dolgokról, felhozódik a női téma, biztosan meg szoktátok beszélni? – válaszolja anya.

- Néha felhozzuk ezt a témát, de egymásba meg bízunk.

Azt követően más témát kezdünk megbeszélni, írni kezdem a listát, amit magammal viszek.

Elérkezik a megbeszélés napja, így a három lánnyal találkozok.

- Jó hírt kell mondanom! A község hivatala nyáron a klubot egy tanulmányi útra fizette be, az útvonal a Reims – Párizs és Rouen. Csak lányok vehetnek részt, harmincfős busszal, de így a többiek nem tudnak eljönni. Hogyan lehetne megoldást találni arra? Mindenki részt vehessen. – mondtam.

Kezdek gondolkozni az egészen.

Nem sokára csend lesz.
Percekkel később.

- Lányok! Én is azt szeretném amit Isidore mondott, talán beszéljünk a polgármesterrel! Hátha engedné, hogy két buszt használhassunk. –válaszolja Rebecca, csodálkozva.

- Jó ötletnek tartom, beszélek vele, hiszen a lány klub vezetője vagyok, hátha tudna segíteni.

Azt követően kezdjük megvitatni.

Félórával később.

- Egy javaslatom lenne! Azzal kellene beszélni, aki a buszt fogja adni, az egyiket a község fizeti, a másikat akár kölcsönözhetnénk is! Ezért kellene beszélni a szüleinkkel. Akár meg is beszélhetnénk egy árat, kölcsönzési díjként. Akár rendezvényt is szervezhetnénk a kölcsönzéshez. – mondja Florence, meglepődött arccal.

- Florence! Ez tényleg jó ötlet! Először beszélek a buszossal, a vezetőjével, hátha engedni tudna. –válaszolom.

Azt követően más téma van a soron.

Napokkal később.

Beszéltem a busz vállalat vezetőjével, meglepetésemre megadja a másik buszt is, így mindenki eljöhet, ingyen van.

- Nyugodtan rendezhettek összejövetelt, akár bált is, az összejött pénzt, megadom költőpénznek. Bármit vehettek érte. – mondja a vállalat vezetője.

A hírnek örülök nagyon, biztos vagyok benne, hogy a lányok is örülni fognak.
A szüleimnek is elmondtam, így kapok egy kis költőpénzt. Azután elmondtam a három lánynak a jó hírt, akik szintén örültek. Ezzel a hírrel már nyugodtan várhatom a nyarat, mert tudom! Minden klubtag részt vehet, akár ajándékot is vehetek a szüleimnek, és a barátomnak.

-----

Ahogy telnek a napok, úgy közeledik az indulás napja, amit vezetőként várok. Titokban a barátommal is találkozok, elmondtam neki a jó hírt, láttam az arcán, hogy örül. Elérkezik a három barátnőmmel a találkozás.

- Tudjátok a jó hírt! Nyáron a klub minden tagja tanulmányi úton vehet részt, sikerült elérni, hogy kapjunk egy második buszt, még a bálban összejött pénzt is megkapjuk. Mire tudnánk fordítani? – mondom, boldogan.

- Jó, hogy felmerült a kérdés! Szerintem, ami összejött anyagi forrás, fordítsuk a klubra. Azt is ki kellene gondolni, mit vehessünk belőle? – válaszolja Patrícia.

- Elsőnek koncentráljunk a bálra, ami napokba kerül sor rá, ami akkor összejön, akkor kellene osztani, mire költhessük. – mondja Yvette.

Azt követően mást kezdünk beszélni.

- Most jutott eszembe! Ki jöhetne számításba kísérőként! Talán valamelyik tanár néni! Több mint negyven lány lesz, most nem lenne jó, ha fiú lenne kísérőnk, abból biztosan baj lehetne!

- Isidore! Én sem szeretnék rá gondolni, ezért lenne jó, ha tanár néni lenne a kísérő. – válaszolja Yvette.

Nem sokára a megbeszélésnek is vége lesz az iskolába, indulhatunk haza.
Otthon elmondhatom miről beszélgettünk, anya nem sokára egy javaslattal áll elő.

- Egyetlenem! Egy ötletem lenne! Én szívesen lennék a kísérőtök, ha te is jónak találod!

- Anya! Tényleg jó ötlet! Így az is lehet, a lányok örülni fognak, akár a női dolgokról is beszélhetnél velük. Anya is vagy, és tanár is, az is lehet, páran beszélnek a fiús dolgaikról, már akinek van barátja. –válaszolom.

- Jól mondod! Megpróbálok segíteni ez ügyben. – válaszolja anya.

Azután mást kezdtem mondani, boldog vagyok, hogy anya lesz a kísérőnk.

Napok múltával elérkezik az idő, amit nagyon vártam, a Jeanne D' Arc nemzedéke klub tagjai részt vehetnek egy tanulmányi úton, amit a polgármesteri hivatala fizet. A megadott időpontra én és anya, a csomagjainkkal együtt az iskolánál vagyunk. Azért már voltak lányok a szüleikkel, a barátomat is észreveszem.

- Szia Isidore! Elköszönni jöttem, és jó utat kívánni! Remélem az utazás csodálatos lesz! Arra kérnélek meg! Hoznál képes lapot, ahol jártok. Örülök annak, hogy anyukád a kísérő, mert ha fiú, abból biztosan bajok lennének. – mondja a barátom.

- Igen, ezt nem szeretnénk! Így anya lesz a kísérő, ha visszatérünk, elmondom, pár lánynak van egy szerelmem. Biztosan te is így vagy ezzel? – válaszolom egy kicsit vidáman.

Azt követően másról kezdünk beszélgetni. Az indulás ideje elérkezik, az útvonal terv is megvan, már csak a névsorolvasás van hátra. Elköszöntem a barátomtól egy puszival, hogy szeretem, és bízok benne. Nem sokára indult a két busz, én és anya az elsőben vagyunk.

- Boldog vagyok anya! Megvalósulhatott az akaratom, minden lány részt vehet a tanulmányi úton. Azt is elértem! A másik buszt ingyen kapjuk meg, és költőpénzt is kaptunk, kevesebbre számítottunk, de mondhatom, elégedett vagyok.

- Gyermekem! Csodállak, mert amit tettél, azt magadnak, és három barátnődnek is köszönhető. Biztosan ők is megtesznek mindent a klubért, annak is örülök, hogy évfordulókor születtél. – válaszolja anya, boldog mosollyal az arcán.

- A legjobban én örülök, mert csodálatos anyukám van. Barátok is körbe vesznek, és bármit megtesznek a klubért. Van egy csodálatos barátom, aki bármiben segít, megteszi. – mondom, boldog arccal.

A buszon mindenki azt teszi, amit akar, az útvonal megvan, és a szálláshely is. Így egy helynél pár napot is eltölthetünk. A lányokhoz odalépek, kérdezősködjek, hogyan érzik magukat.

-----