Hamarosan a tanulmányi útnak is vége lett, megbarátkoztam a kísérőnkkel Jéromeal. Nem tudom, hogy lehet-e már mondani, érzek iránta valamit. Talán ezt nevezik szerelemnek. Elért engem is, egy női klub vezetőjét, az első feladatom az lesz, ha haza érünk, elmondom a tapasztalatomat.

- A négy lány örülhet, a barátom azt javasolja, három napig az egyikkel, három napig a másikkal fog járni. Addig, amíg más véleményen nem lesznek, és az is lehet! Más fiú barátot fognak választani. Én csak is, titokban lehetek vele. – mondtam gondolatba. A lányoknak is titkolni kell, mert még nem annyi évesek.

A vezetőségi megbeszélés napja elérkezik, a szokásos helyén a romnál. Beszámoló félét is írtam, a három lány megjelent, így el is kezdem.

- Örülök, hogy láthatlak titeket! A tanulmányi úton jól éreztem magam, minden jól ment. A különböző helyeknél voltak furcsa érzéseim. A kísérőnk nem csak az osztályfőnökűnk volt, hanem az udvari munkás Jérome Petit, aki kedves volt mindenkivel.

- Az a fiú, aki minden felsős belehabarodott, azért tényleg helyes, és, ha kért tőle valaki, segítő kész. – válaszolja Yvette.

Ahogy Yvette mondja, egyet kell érteni vele, hiszen velem is kedves volt az út során.

- Ha akarjátok, a beszámolót elolvashatjátok, azután három példányba lemásoltatom, és eljutatom hozzátok. Azt a dolgot is meg kell beszélni, ha netalán az egyik tagúnk még tízen négy éves, és egy fiúba fog belehabarodni, hogyan döntsön? Maradjon-e még a klubba? – kérdezem finoman.

- Jó ötletnek tartom! Lehet ilyen helyzet is, de lehetne egy napot rászánni, olyan felvilágosító beszélgetésre. Ki mit tud a szerelemről, és ehhez hasonló dolgokról. – fűzi hozzá Patrícia.

- A női dolgunkat meg tudjuk vitatni, de azokról is kellene beszélni, amiről a tanárok, felvilágosító órán. A tanárainktól nem kérhetünk olyan könyvet, ami ilyen dolgokról szól. Ha lenne olyan ismerősünk, aki ebben tudna segíteni. – válaszolja Yvette.

A barátom jutott az eszembe, megkérem, hátha tud segíteni, a tanári szobából tudna kölcsön venni egy ehhez hasonló könyvet.

Nem csak a lányok kívánságát akarom teljesíteni, hanem kíváncsivá tett, ha megkaphatnám, először én nézném át.

- Vajon mit mondjak Jéromenak! Hogyan kérjem meg a szívességre, talán, ha szép finoman kérném meg.

Azon töprengek, mihamarabb elrendezem annál jobb lesz, én legyek az első, figyelem az alkalmat, mikor tudnék beszélni vele. Nem sokára eljön az alkalom, éppen indulok fel az emeletre, amikor ő lép lefelé. Azon a részen mi vagyunk.

- Szia Jérome! Egy kérésem lenne! Nem is tudom, hogy is mondjam el.

- Ahogy mondani szokták! Az elejéről. – válaszolja kis mosolyt megvillantva.

- Tudnál-e szerezni olyan könyvet, ami felvilágosítja a lányokat és a fiúkat, a szerelem terén. Mit kell tenni, ha a szerelmi érzéseinket egymásnak szeretnénk adni. – mondom, egy kicsit szégyellve.

- Isidore! Ebben a kérdésben tudok segíteni, a biológiai szertárból kölcsön tudnám venni, lesz pár napod, hogy megnézd, ami fontos, azt leírod. Azt követően valahogyan visszaadod. Úgy is lehet! Ha van szekrényed, abba én becsempészem, te kiveszed, és ha megnézed, akkor tedd a szekrényedbe. – válaszolja.

- Igen, van szekrényem! Ha abba úgy be tudod tenni, hogy ne vegyék észre, az nagyon jó lenne. Ha megtennéd, kérhetsz tőlem bármit. Ma kedd van, ha holnapra meg tudnád tenni, a hétvégén át nézem, és hétfőre visszahozom a szekrényembe. – válaszolom, izgatottan.

Amit kellett, azt még meg tudom vele beszélni, azután indult is le, én tovább az emeletre. A következő óra helyszínére, a földrajzra. A szünetben még van idő, így megemlíthetem a három lánynak a dolgot, aminek örülnek. Azt jelzik felém, boldog mosolyt mutatva meg, nem sokára megszólal a csengő.

-----

Az akaratom teljesült, mert a szekrényembe rátaláltam a kért könyvre. Közepes vastag, így a hétvégén végig tudom olvasni, és jegyzetet is készíthetek.

- A lányoknak ennyi mindent kell tudni! A különböző fogamzásgátlói fajtákról, és más dolgokról. Inkább a lényeget leírom. – mondom, magam gondolatába.

Arra is gondolok, a három barátnőmet áthívom egy kis beszélgetésre, így megmutathatom a könyvet. A szüleim megengedik.
Elérkezik a szombati nap, a birodalmamat felkészíthetem, a vendégeimet hol helyezem el, délután három óra van, fogadom a barátnőimet. Együtt van a klubsegítőim. Nem csak én kérdezem a vendégeimet, hogy kérnek-e valamit, hanem anya is. Azt is! Mi a véleményűk rólam! Milyen munkát végzek.
Az idő elérkezik, az emeleti részbe induljunk, a csomagok cipelésében nem kell segíteni, azután mutatni kezdem kinek melyik lesz a szobája. Úgy foglalhatják el.

- Azért hívtalak ide benneteket, elmondjam! Amiről beszélgettünk könyv, az megvan. Amiről nem csak rollunk van említés, hanem a fiúkról is. – mondom boldogan.

- Tényleg megvan? Hogyan tudtad megszerezni: - kérdezi Patrícia, meglepődve.

- Az udvarost kérdeztem meg, hátha tudna segíteni! Tudott, de azt kéri! Hétfőn tegyem a szekrényembe, mert vissza tudja venni. Megmutatom. – válaszolom boldogan.

Azt követően az író asztalfiókomból ki vettem, és átnyújtottam Yvettenek.

- Itt a könyv! Képek is vannak benne, figyelmesen nézzétek meg, ennyi mindent kell tudni mindenkinek. – mondtam.

Az után hagyom, hogy bele nézzenek a könyvbe, az arcukon csodálkozást olvasok le. Nem számítottak arra, hogy egy lánynak mi mindent meg kell tenni, ha a testét a barátjának akarja adni.

A könyvet kezdjük megbeszélni, a képek is segítnek ebbe, már tudni fogom, mit kell tenni, ha a szerelmemnek Jéromenak akarom adni, a vágyamat

A nap jól telik el számomra, és a barátnőim számára, hétfőre kell a nap, így a könyvet vissza tudom tenni a szekrényembe, a barátom vissza tudja vinni a biológia szertárba. Elérkezik a mindenki számára a fontos nap: A születésnap, ami vasárnapra esik. Így kimehetek a temetőbe, világos van már, nem sokára meg érkezek a sírhoz.

- Kedves Jeanne D' Arc! A mai napszámomra nagyon fontos, szerintem neked is az lenne, vízkereszt napja van, a farsang kezdete, amivel búcsút mondhatunk a télnek. A mai napon, rólad is meg szeretnék emlékezni, nem tudom! De a te idődben biztosan ünnepelték a születésnapot. Sok minden történt velem, egy fiú barátja lettem, tízen öt éves vagyok már. Ha élhettél volna, biztosan megismerted volna, mi a szerelem.

Amit még mondani akarok, azt elmondom.
A mondani valómat elmondhattam, azt követően indulok is hazafelé. Valami különleges dolgot érzek, nem tudom mire vélni, mintha megszabadultam volna valamitől. Amikor haza érek, a szüleim kezdenek ébredezni, az első dolgom az, fellépek a fenti fürdőhelyiségbe, forró vízbe fürödjek meg. A kikészített ruhát a szobámból a fürdőhelyiségbe viszem, amit még kell, azt a toaletten elvégzem. A helyiség ajtaját behajtom, kezdek le öltözni, nem sokára meztelenül lépek a kádba, a gondolatom a barátom körül jár, és a női klubon.

-----

A fürdőhelyiségből már felöltözve lépek ki, ünneplőruhába. indulok vissza a szobámhoz, megigazítsam az ágyat, az után indulok a konyhához, hogy reggelit készítsek magamnak. Nem sokára a szüleimmel együtt készítünk egy kis reggelit, furcsának találják, ünneplős ruha van rajtam.

- Már ünneplőben vagy? Akkor megragadom az alkalmat, kívánok sok boldogságot, jó egészséget, az életben sok örömet. Barátokat, akik segítenek, ha bajban vagy. – mondja anya, mosollyal az arcán.

Azután a szüleim megpuszilnak, apától költőpénzt kapok, anyától egy kis édességet. Csodálkoztam, mert minden elő van készítve, nem sokára kész a reggeli, így közösen reggelizhetünk, megbeszélhetjük a nap dolgait, mit szeretnék a születésnapomra. Az óra nyolcat mutatott, amikor csengetést hallok, a reggelit éppen befejeztem.

- Vajon ki lehet az? Biztosan valamelyik osztálytársnőm! – mondom magamba.

- Én majd nyitom a kaput, maradj nyugodtan. – mondja anya.

Anya marasztal, így lement a kapuhoz, hogy beengedje a vendéget, amikor belép, a vendégem, meglepődök, Johanne az.

- Szia! Jó, hogy eljöttél! Így meg tudunk beszélni pár dolgot. – mondom boldogan.

- Neked is, szia! Először is sok boldogságot kívánok, jó egészséget, és munkát a női klubba, sok barátnőt, aki segít a bajban. – válaszolja.

Azt követően meg puszil, az ajándékát át adja, kíváncsiságból megnézem. Kicsomagolom, egy noteszt kaptam.

- Johanne! Az ajándékot köszönöm, a legfontosabbakat fogom bele írni. – válaszolom.

Nem sokára együtt indulunk az emeletre, a szüleimet hagyom, neki kezdhessenek az ebéd főzésébe.

- Remélem jó napod lesz ma! Mond! Az osztályba van-e olyan fiú, aki már tetszik neked. Elmondhatod nyugodtan, titokba tartom. – kérdezi kíváncsian

- Én is remélem, jó napom lesz! Az osztályban még nincs olyan, aki barátom lenne. Amit mondok, azt ne mond el senkinek se! Van egy titkos barátom, az a fiú, aki elkísérte az osztályt a tanulmányi útra, és az udvaron dolgozik. –válaszolom mosollyal.

- Emlékszem rá! Mindenkivel kedves volt, és ő lenne az? Biztosan tudod, minden felsős lány azért szemezget vele, de ő nem is sejti. – mondja.

Azután meg beszélem, vele miért akarom egy darabig titkolni.

Nem sokára csengetést halok, az egyik szoba ablakából meg is nézem, vajon ki lehet az? Meglepetésemre Jérome.

- A vendégemnek kinyitom a kaput. – mondtam hangosan, inkább kiabáltam.

Leszaladok a lépcsőn, papucsot veszek a lábamra, lent is vagyok nem sokára.

- A vendégemet behívom, így az udvari dolgozót megismerhetitek. – mondom boldogan.

- Rendben van! Ez a te napod! Az, aki a tanulmányi útra elkísért? – kérdezi anya, az arca mást is elárul.

- Igen. ő az!

- Meg ismerhetjük, sok jót hallottunk róla a tanároktól. – válaszolja apa, nyugodt mosollyal.

Nem sokára a lent is vagyok.

- Jérome! Gyere be nyugodtan! A szüleim meg akarnak ismerni. – mondom boldogan.

- Neked is, szia! Remélem nem mondtál semmit a barátságúnkról! – válaszolja.

- Nem, a szüleim sok jót halott rólad a tanároktól, így akarnak megismerni. Johanne is itt van. – válaszolom, boldog mosollyal.

Nem sokára fent vagyunk a házba, az ajándékot megkapom, nem gondoltam, fiú vendégemtől kapok valamit.

- Ha már itt lehetek a kedves lányúknál, akkor be is mutatkoznék: Jérome Petitnek hívnak, nagyszülővel jöttem a községbe, Chinonból, az oktatási intézményben kaptam állást, így dolgozom az udvaron

- Igen, Jérome jó munkát végez az iskolába, néha a tanároknak is be szokott segíteni, ha megkérik egy feladatra. A lányúnkat ismeri, nem lehet baj. – válaszolja apa.

- Kívánok a kedves, bájos hölgynek, sok boldogságot, jó egészséget, barátokat. Jó munkát kívánok a lány klubba. –válaszolja a vendégem, mosolyt villantva meg.

Azután egy puszit ad az arcomra, majd át is adja az ajándékát.

- Örülök meg ismerhettelek így személyesen is, ha lesz olyan dolog, segítenél a tanulásban Isidornak. Remélem így meg fogjátok ismerni egymást, az is lehet meg barátkoztok, akár később szerelem is lehet köztetek. – mondja apa.

- Remélhetem én is! Helyes lányúk van, szívesen lennék a barátja! Még fiatalnak számit, ezért kell meg kérdeznem a szüleit! – válaszolja.

- Barátok vagyunk egy ideje. – gondolom magamba.

Azok vagyunk, titokban.

-----