Jól döntöttünk, hogy a romot nézzük meg, mert rá találhattunk egy különleges tárgyra.

- Ez a zászló még régebbi, valamikor a 12. században alkották meg, a nemzeti összetartozást jelentette. Abban az időben, azon voltak, ki kaphasson nagyobb birtokot, figyelembe kell venni azt, mások is részt akartak a Francia királyságból.

- Isidore, ez igaz! Legyen ez, a mi összetartozásúnk jele. Lenne problémánk, segíthessük egymást. A többi klubtagnak mondjuk meg. – válaszolja Patrícia.

- A zászlóval mi legyen? Talán hagyjuk itt? Vagy Isidore haza viszed? Úgy gondolom, ez a hely nem jó a beavatási ceremóniára, mert mocsaras terület, nehezen érhetnénk ide. Más helyet kellene keresni. – mondja Veronique, meg lepődöttséget érzek hangjába.

- Ide felé jövet van hely, ahol biztonságosan jöhetnénk, ha úgy tesszük, a kíváncsi fiúk ne tudjanak ide jönni, de mi igen. Így itt lehetne a központúnk, amíg jó idő van. – mondom.

- Ha meglehetne oldani a kérést, én benne vagyok! Itt lehetne a ceremónia, és a megbeszélés, ha a többiek elfogadják. Ki találok olyan dolgot, amit alkalmazni lehetne. Először mi próbálnánk ki. – válaszolja Patrícia.

- Akkor legyen itt! Annyit fűznék hozzá, közösen hozzunk létre egy alapszabályt, amit be lehetne tartani. Ha esetleg lesz valakinek barátja, fiú nem lehet itt, a ceremónia alatt. - mondom

Észreveszem, hogy Yvette rábólint.

- Én is benne vagyok! A szabályt meglehetne valósítani, még nincs fiú a láthatáron. A zászlóval mi legyen? – Kérdezi Yvette, érdeklődve.

- Én haza viszem, a szobámba lesz. – válaszolom, boldog érzéssel.

Azt követően kezdjük a zászlót összehajtogatni, a vonalak mentén, nem sokára a táskámba kezdem helyezni. Amikor bele helyeztem, van egy kis csomója, de nem érzek súlyt. Indulunk is lefelé, meg könnyebbülést érezve, amit napokkal előtte. Talán azért kellett erre jönni, a zászlót megtaláljuk, boldog vagyok, és fáradt egy kicsit. Remélem holnap öröm fog érni.

Nem akarom elhinni, rátaláltunk egy különleges tárgyra, és ezzel indulhatok haza. Az se baj, ha nem találjuk meg a lándzsát, amihez kötötték. Haza érek percek alatt.
A szüleimnek azért elmondom mit találtunk, és merre jártam a barátnőimmel, akik egyben a klub vezetésében segítenek.

- Tényleg megtaláltátok a zászlót! Erre nem találok szavakat. – mondja anya, boldog mosollyal.

- Igen! Arra is gondoltunk! A községhez közeli rom lenne a mi bázisúnk. Ami Jeanne D' Arc korabeli. Ez, azaz épület, amit a Burgund fosztogatás ellen építettek, és oda menekülhettek. Azt is szeretnénk még! Olyan ceremóniát kitalálni, ami egyszerű lenne. – válaszolom.

- Jó ötletnek tartom! Annyit kell meg jegyeznem! A beavatási dologgal óvatosan bánjatok, mert, ha olyat választotok, még károtokra is mehet.

- Anya! Erre már én is gondoltam! Azért szeretnék aludni rá egy éjszakát, a három lány is kitalál valamit. Ha elfogadható, akkor mi próbálnánk meg először. Azt követően jöhet a többi lány. – válaszolom.

- Jónak tartom. – válaszolj anya, az ő boldog mosolyával.

Azt követően a szobám felé indulok, a táskával együtt, felérek nem sokára, belépek a szomszédos helyiségbe, ahol ki tudom nyitni a zászlót.

- A zászló nagyon szépen van meg alkotva, ilyen mester munkát biztosan most nem tudnának megvarrni. Órákig is elnézném, inkább a holnapi napra kell tanulnom.

Először a fürdőhelyiségbe kezdek indulni, amit kell, azt elvégezzem. Nem sokára belépek a szobámba, átnézzem a házi feladatokat, az ágyamra leülök, a könyveket körém helyezem, ami kell, az közel lehessen. Nem sokára, mintha álmosság környékezne, oldalamra dőlök, a karomra helyezem a fejemet, és a szememet becsukom. A gondolataim, a romok körül jár.

-----

A gondolataim a rom körül jár, és a zászlón, majd hírtelen a nevemet hallom, mert valaki szólított. Nem volt másé, mint a nemzeti hősé, lelki énem indulni kezd a hang után.

- Isidore Dubois gyere velem! Bízz bennem, én vagyok a te őrző lelked, ne félj tőlem.

Oda érve, egy fiatal lány alakja bontakozik, fehér színű ruhában van, ami egyben a felső rész az alsóval. Ami nem hagyományos, amit észreveszek benne! A felső részén egy kis dekoltázsnak nevezett rész, kiadva a nőiességét.

- Te lennél a nemzeti hősnő lelke? Mond! Azt az időt, hogyan élted meg, feladatot kellett végrehajtanod. Amiben egy nemzet szemében hős lettél, megtaláltam a romot, vajon, milyen ceremóniát válasszak a lányok beavatására? – kérdezem érdeklődve, a szellem számára furcsa lehet.

- A rom legyen a központ, a kíváncsi szemektől távol van. Azt is tudom! Találtál egy ládát, különböző ruhákkal, alig használták. Válassz ki egyet, amit csak a ceremónia idején használsz. A másik a fehér azé legyen, aki jelentkezik, a zászlóra esküdjetek, a szöveg ez legyen. Én Isidore Dubois! Esküszöm a szent zászlóra, mindent megteszek azért, jó munkát végezzek a Jeanne D' Arc nemzedéke klubba, minden titkot megőrzök, nem adom át külső személynek, ha megtudok valamit, azt átadom a vezetőség valamelyik tagjának. A jelet bemutatom a gyűlésen, az ártatlanságomat egy ideig megőrzöm. – mondja a szellem.

Amit elmondott, úgy gondolom, be lehet tartani, a fiúbarátkozásra még nem gondolok, a klubban végzett munkám még nem engedi. Esetleg pár év múlva.

- Az eskü szövegét be lehet tartani, így lesz minden lánnyal. Ha lesz olyan, akinek lesz barátja, azzal beszélni fogok, mert lesznek érzéseink, amibe a test nem tud parancsolni, hanem a szív.

- Ebben igazad van! – válaszolja.

Azt követően furcsa dolog kezd történni, a lelki énem kezdett vissza térni a fizikai létbe, nem sokára rá kinyitom a szemem.

- Mintha álmodtam volna valamit! Az eskü szövegét leírom, amíg emlékszem rá.

Kezembe veszem atollat, és egy füzetet, kezdem írni a szöveget.

Végül is ez lesz az eskü szövege, a következő napokban a vezetőségi tagokkal, egy találkozót beszélek meg, ami szombati nap.
Szombati nap elérkezik, még jó idő van, így a találka helyszín a rom. Ahogy szokásos volt, köszöntjük egymást.

- Volt egy furcsa álmom, találkoztam a hősnő szellemével, nagyon jó érzést éreztem. Elmondta az eskü szövegét, azt is mondta! Azokat a ruhákat is fel lehet használni, amit találtunk. Azt is meg említette! Amikor megérkezik a havonta történő dolog, arra a napra tegyük a találkozót. – mondom boldog érzéssel.

- Szerintem is jó ötlet! Akkor tegyük meg a mai napon a miénket, így kipróbálhassuk, milyen módon működhet. Isidore! Ha már itt vagyunk, próbáljuk ki! Mond! Mit kell tennünk? – mondja Yvett, érdeklődve.

Azt követően kezdem mondani mit álmodtam, egybe hangzóan bele is egyeznek, így örültem neki. Nézni kell olyan helyet, ahol megtehetjük, és védve vagyunk, nem sokára rá is találunk, a Nagy teremnek nevezett hely lesz.

- Azt kellene tenni! Ezt az asztalt a terem közepére helyezni, a hely fedett az esőtől, itt kiteríthetjük a zászlót. – mondom boldog érzéssel.

Amit kell sikerült átrendezni a termet, és öltözőnek is van hely, így át tudunk öltözni. Felveszem a kiválasztott ruhát

- A ruháról mondanátok véleményt? Milyen rajtam, és ehhez hasonlóban voltak a középkorban. – mondom.

- Tényleg jól áll rajtad, és benne nőies vagy! Szívesen hordanék ilyet. – válaszolja Yvette, csodálkozott arccal.

- Tényleg! Akkor ezt a ruhát vedd fel, és te mondhatod az esküt legelsőnek. – válaszolom.

Egy másik ruhát kezdtem át adni számára.

- Én lehetek az első.

Yvette barátnőm kezébe veszi, indul is az öltözőnek nevezett helyhez. Addig előveszem az eskü szövegét, meg is mutatom a két lánynak. Olvasni kezdik, az arcúkat figyelve, elfogadhatónak tűnik. Nem sokára Yvette előjön, amikor megpillantottam, nem akartam elhinni, milyen jól áll rajta az a fehér színű ruha. A fehér szín biztosan mást jelentett.

-----

Azt követően a szent zászlót előveszem, kiterítem az asztalra, a szöveget a kezembe.

- Yvette! A kezedet tedd a zászlóra, a másikat emeld fel, mond utánam a szöveget.

- Isidore! Amit mondol azt teszem, akkor a kezemet ide teszem, a másikat meg, ahogy mutattad.

- Amit mondok, azt mond! Én Yvette Breton! Esküt teszek a szent zászlóra, az Oriflammere, megteszek mindent, a lány klub jól működjön. A titkot megőrzöm.

Amit mondtam, a barátnőm azt mondja.
Nem sokára végzek.

- Lányok! Az eskü szövege szerintem is kitűnő! A ládában még két ruha van, azzal mi legyen? Hogyan lehetne fel használni! – kérdezi Veronique, boldog arccal.

- Veronique! Szerintem is jó ötlet! Az egyik legyen Yvetté, a másik Patriciáé, de legyen mindig váltás, ha megfelel nektek? – válaszolom.

- Megfelel! A következő találkozótól vezessük be, amikor már mindenki itt lesz. – mondja Yvette, ezzel megerősíti szavamat.

- Egy beavatási sorrendet is meg kellene beszélni! Ha felvesszük a ruhákat, a jelentkező a fehéret, mit tegyünk tovább? – kérdezi Patrícia, érdeklődve.

- Jó, hogy említetted! A következő megbeszélésre, hátha fogom tudni a menetet. Sorrend félét, hogyan lehetne minél több lányt avatni. – mondtam.

Amit lehet, azt meg tudjuk beszélni, a mi részűnk fedett, így kezdünk rendet tenni, négyesben hamar végzünk. A ruhát az öltözőnek nevezett helyre helyezzük, ne gyűrődjön.
Nem sokára kezdjük elhagyni a termet, percek múlva már kin is vagyunk, az épület előtt. Az útvonalon jelzést teszünk, amit csak mi tudunk olvasni.

- Lányok! Eszembe jutott egy ötlet! Ha a következőben már mindenki eljön, akkor mondjuk el mindenkinek, az ártatlanságának jelét, azt hozza magával egy ruhadarabba, és a terembe égessük el. Ez azt jelentené! A nemzeti hős életét visszük tovább.

A lányok egy hamar bele egyeznek, nem sokára elérjük a községet jelző táblát.

A ceremónia sor rendjét ki kell találnom, így aludni kell rá egyet. Az nap este, olyan érzésem támadt, hamarabb térjek nyugovóra, nem sokára, már az ágyba találom magam. Ruhástul, már alszok is.

Kevés idővel később, kezdek egy hangot hallani.

- Isidore! A ceremónia sor rendje az alábbi legyen. Ha a ruha már rajtatok van, a választotton legyen a fehér. Az eskü után a jelölt mutassa meg a nővé válásának a jelét. A többiével együtt égessétek el. Azt követően, a rom melletti patakban fürödjetek meg, ez azt jelenti! Lélekben is tiszták vagytok, de egy ruha takarja a testet, úgy! A felső rész szabad legyen. Ha a vízből kiléptek, száradás után öltözzetek vissza. A következő hónaptól, már csak a havonta történő dolgot kell bemutatni, és elégetni, jelezve azt! Megtartjátok a szabályokat. Egy idő múlva, új szabályt kell megszavazni, mert érzések fognak rátok törni.

A hang befejezte a mondani valóját, felébredek hírtelen, körbe nézek, itthon a szobámba találom magam, meg könnyebbültem.

- Álmomat fel kellene írni! Szerintem is megfelel, ahogy közeledni fogúnk egy bizonyos korhoz, érzések törnek ránk, inkább a klubra kell koncentrálnom. – mondom gondolatba.

Felállok, oda lépek az asztalhoz, a lámpát felkapcsolom. Írni kezdem a szöveget, amire emlékszem. Amit írtam, olvasni kezdtem, arra jutottam! Elfogadható, így a sorrend megvan. Azután indulok a mellékhelyiséghez, amit kell, azt elvégezzem.

-----