Az igazgató bácsi tovább folytassa.

- A szavazás meg volt, az eredményekhez hozzá adódik az osztályod szavazata. Azt jelenti! A javaslatod meg valósulhat, te vagy a klub vezetője, az iskola kilencven százaléka rád szavazott. Gratulálok a kitűntetésnek.

Amikor megtudtam a fontos hírt, meg sem tudtam szólalni.
Percekkel később.

- Ez azt jelenti, sikerült a tervem, és megvalósulhat? Ennek nagyon örülök, boldog vagyok. Az első feladatom az lesz! Délután a temetőbe kimegyek, egy szál virágot vihessek a hősnő sírjára. –válaszolom, egy kis örömet érzek.

- Az ünnepi ceremónia szombaton lesz megtartva, azért is! Ki tudd pihenni magad, a hír hallatán. Remélem, fogsz tudni mondani egy kis beszédet. Gratulálok még egyszer, már csak a toborzás lesz hátra. – mondja az igazgató.

- Én is gratulálok, a vezetéshez sok sikert. – mondja boldog mosollyal, a titkárnő.

Azt követően felállok, indulni kezdjek ki a helyiségből, az igazgató bácsi is feláll, odalép az ajtóhoz, nyitja ki előttem. Indulok vissza a terembe, útközben azért át gondolom a hírt, - tényleg én vagyok a klub vezetője. Nem sokára a termem előtt állok meg, kopogok, nyitom ki az ajtót, úgy teszek, a hírt ne lássák meg.

- Isidore! Remélem az igazgató bácsi elmondta a szavazás eredményét? – kérdezi érdeklődve a tanító néni.

A helyemhez lépek.

- Igen, tanító néni, elmondta! Nyertem, az iskola legtöbbje rám szavazott, még ismeretlenül is. Az ünnepség szombaton lesz, boldog vagyok. – mást nem tudok mondani.

- Mi is gratulálunk! Jó hírt hoztál, az órából percek vannak hátra, csendben eltehetitek a könyveket. – válaszolja, a tanító néni.

Öröm fogott el, a közelembe ülők gratulálnak.

- Szívből gratulálok az elért eredményhez, mától kezdve, te vagy a klubvezető. Lesznek döntések, amiben neked kell dönteni, most már neki kezd hetel a beszéd megírásához. – mondta Johanne, mosollyal.

- Köszönöm, a szavaidat! Most már tényleg neki kezdhetek megírni, ma este átgondolom, kinek milyen feladatot fogok adni, először a temetőbe mennék ki, meglátogassam a hősnő sírját. Elkísérsz engem? – válaszolom, boldogan.

A barátnőm igent mond.

Megtudtam a jó hírt, így nagyon várom az utolsó órát, együtt mehessek a padtársammal a temetőhöz. Magamnak megígértem, amit meg ígér az ember, illik betartani. Első az, anyának elmondom a jó hírt, ketten indulunk haza, a főbejárat felé járunk már, anyát megpillantom, odalépek hozzá.

- Szia, kincsem, neked is Johanne! Remélem jó hírt mondol? Megválasztottak a klub vezetőjévé! – kérdezi anya, érdeklődve.

- Igen anya, boldog vagyok! Most már tovább vihetjük a községbe a klubot, ami másfél évig működött. – válaszolom.

- Stephanienéni! Így van, ahogy Isidore mondja, én is örülök, ha ő is. – mondja Johanne.

- Anya! Lehet, egy kicsit késni fogok hazafelé, most ketten elmegyünk a temetőhöz, sírt meglátogatni. Megígértem magamnak, ha megválasztanak vezetője, akkor elmegyek a község szülöttének sírjához, elmondjam neki a jó hírt. – mondom boldogan.

- Jót teszed lányom! Amit meg ígértél azt meg kell tenni, talán ez jel is lehet. Nem sokára én is indulok haza, az úton szétnézni.

Anyától elköszönök egy puszival, indulunk is, Johanneval jól megértem magam.

- Mond barátnőm! Tényleg megígérted magadnak, amit említettél? – kérdezi érdeklődve.

- Igen, meg.

- Akkor jobb lesz, ha teljesíted. Akkor elkísérlek, még temetőben nem voltam. – válaszolja.

- Akkor, most leszel! Nem kell félni, mert a halottak nem bántanak. – mondom.

Percek múlva elértük a temető bejáratát.

- Barátnőm, megérkeztünk! Először virágot veszek.

Az árustól veszek egy szálat, indulunk is tovább, ahhoz, amit tíz évvel ezelőtt készítettek, végre a maradványai, annyi évszázad után, a szülőhelyén nyugodhat. Azért nézelődünk, kik haltak meg, nem sokára rá akadunk.

-----

Nem sokára rátalálunk a sírra.

- Isidore! Most vagyok itt először, akkor ez lenne az? Annyi évszázad után végre visszatérhetett a szülőfalújába. Már akkor itt kellett volna eltemetni, igazságtalanság, amit vele tettek, de mi nem felejtjük el, mi emlékezünk rá.

- Johanne! Jól mondod! Nem felejtettük el, és nem felejtsük mit tett az országért. Talán egy fegyver lehetett az Angolok ellen. – válaszolom, meghatottan.

A virágot a sírkőre helyezem, ami van, száraz azt elteszem. Kezdtem át gondolni, hogyan kezdjek bele.
Kis idővel később.

- Vajon mit mondjak neked! Azért látogatlak meg most, elmondjam a jó hírt, azt a hírt, ami fontos. Megválasztottak egy klub vezetőjévé, ami a nevedet viseli, pontosan! A Jeanne D' Arc nemzedéke, már volt hasonló, tíz éve annak már, másfél évig működött, én azt szeretném, sokáig. Remélem sok tagja lesz, biztosan te is jónak találod! Azért is vagyok itt, meg ígértem magamnak, a te utadat szeretnénk követni, azt, amit kiköveztél számúnkra. Ezzel az egy szál virággal köszönöm meg azt, amit az országért tettél, tudom sok száz év telt el, mint a nép gyermeke meg köszönöm neked azt is! Az életedet másra szántad, élhetted volna a saját életedet, mint fiatal lány, de egy feladat teljesítésére szántad el magad, minden eltöltött nappal. Remélem, ahol vagy, ott boldog lehetsz, talán még barátaid is vannak, akik szeretnek. Klub vezetőként meg teszek mindent, méltó lehessek a feladatra, a hős tetteidet nem felejtsük el. Én és a Jeanne D' Arc nemzedéke azon leszünk, sokan megismerhessék a nevedet, és a te csodálatos életedet, mert az volt.

A mondani valómat elmondtam, azután jó érzést kezdek érezni, mintha a beszéddel meg könnyebbülnék.

- Isidore! Ez nagyszerű volt! Szombaton is ilyet fogsz mondani? - kérdezte érdeklődve.

- Nem tudom, de meglátom!

Azt követően kezdtük elhagyni a sírhelyet.

Elérkezett a szombati nap, aminek örülök nagyon, az iskolába kineveznek a klub vezetőjévé. A szokásos időben kelek, mert a célom az! Ha lefürdök, azután felvehessem az ünnepi ruhámat. A fürdőhelyiségben nem sokáig vagyok.

- Már átöltöztem, szerintem is jól áll rajtam ez a ruha, mintha én rám öntötték volna. Lemegyek a konyhába, hátha a szüleim felébredtek. Addig át kell gondolnom, a beszédemet hogyan kezdjem majd el. – mondom boldog.

Nyakamba helyezek egy medált, inkább nyaklánc, azután indultam le a lépcsőn, halkan lépdeltem, a konyhához érve, ébredezni kezdenek. Addig a konyhába megyek, készítsek egy kis reggelit.
Pár perccel később.

- Szia, egyetlenem! Remélem jól aludtál, és várod az ünnepséget? Amiben a diákok előtt megválasztanak a klub vezetőjévé, meg van minden olyan dolog, az iskolában működhessen, remélem sok tagja lesz! Még egyszer gratulálok, vagy is gratulálunk. – mondja anya, az ő kedves mosolyával.

- Köszönöm a jó szavakat! Főleg én örülök a legjobban, az ötletem megvalósult, nekem dicsőség. Azon leszek, a klubban sokan lehessenek. A beiktatás után, gondolkozok azon, ki lehessen a segítőm. – válaszolom, boldogan

Anyával kettesben készítjük a reggelit, amíg apa át nem öltözik, így előrébb lehetünk, amikor apa végez, azután anya mehet átöltözni.

- Mond lányom! Az osztálytársaid milyenek veled szembe? – kérdezi érdeklődve.

- Igen, apa! Mindenki jól viselkedik, az osztályban volt egy fiú, aki rámenősen viselkedett, minden lánnyal kikezdett, barátkozzanak vele. Egyik napon engem szemelt ki, és a padtársamat, akkor! Amikor történelemből írtuk dolgozatot. Arra gondolt, én tudom a kérdéseket.

- Igen! Akkor említette anyu, az egyik kolléganője állította össze a kérdéseket, az egyenlőség szempontjából. Nem volt rossz ötlet. – válaszolja, kis mosolyt észreveszek az arcán.

Nem sokára már hármasban reggelizünk, így át térhettünk a fontos dolgokra, ami az nap fontos. Az órára nézve van még idő, indulhassunk, átgondolhassam a beszédemet.

-----

Jól megreggelizve indulunk az iskolához, az ünnepségre, amit várok. Bevallom őszintén! Vártam egy ilyen napot, ahol kineveznek klub vezetővé, amit javasoltam. Beérünk az iskolába, már voltak, nem olyan sokan, így nyugodtan mehetek az osztályterembe. Meglepetésemre bent van a padtársam, és Francois is, beszélgetnek, talán egy új barátság kezdetét látom, mert mind ketten nevetnek

- Sziasztok! Ilyen hamar bent vagytok? Francois, már megváltozott fiú vagy, remélem, jól meg fogjátok ismerni jól egymást. – mondom boldogan, mert olyan érzésem van, más képen áll a beszélgetéshez.

- Isidore! Tényleg így gondolod! Most beszéljük meg, ki mit gondol a másikról, hála neked, Francois megváltozott. Remélem a közeljövőben te is megtalálod azt a fiút, akit meg fogsz ismerni, és barátok lesztek. – válaszolja Johanne.

- Remélem, megérzem a szívembe a boldogságot, ha megismerem azt a személyt. Első célom az! A klub vezetésére koncentráljak. – válaszolom, amit látok, örülök neki.

Nem sokára anya lép a terembe, az osztálytársaim, indulnak a tornateremhez, az ünnepség helyszíne. Még nem volt módom, megnézni, hogyan lehet feldíszítve! Biztos vagyok benne, rövid időn belül megtudom. Az osztályterembe kettesben vagyok anyával, a mellettem lévő székre ül.

- Egyetlenem! A mai nap számodra fontos, az életedbe változás lehet, egy javasolt klub vezetője leszel. Feladatot kell végezned a klub érdekébe, lesznek dolgok, előrébb kell tenned, mint az iskolai feladatot, a megbízást vállalod? Tudod, hogy segítelek, és, ha valahol meg akadol, nyugodtan szólhatsz. – mondja anya, majd a kezem megfogja.

- Anya! A vezetői címet vállalom, mindent átgondoltam! Arra az elhatározásra jutottam, hiába Jeanne D' Arc nemzedéke vezetője leszek, választok magamhoz pár segítőt, akik segíthetnek. Tudom, hogy megbízhatót kell választanom. –válaszolom.

- Jól mondod! A megbízható személy fontos egy klubba, ha titkot beszélsz meg, neki nem szabad elárulnia, tovább mondania.

- Nem gondoltam meg magam! Mindenki előtt újra igent mondok, elfogadom a kinevezést. Anya! A tornaterembe elkísérsz, Szeretném, azért is! Lássák az anyukámat, akit nagyon szeretek.

- Örömmel kincsem! Vártam ezt a pillanatot titokban, büszke vagyok rád, és boldog vagyok, a Nemzeti hős emlék évében születtél, reménykedem abban! Talán van benned a hősnő emlékéből egy kicsi. –válaszolja, meg pillantok kis mosolyt az arcán.

Azt követően átölelt, boldog vagyok, mert anyával mehetek arra az ünnepségre, amiben klubvezetővé neveznek.

Nem telt sok idő, a tornaterem előtt vagyunk, a díszítésen meglepődök, milyen nagyszerűen van feldíszítve.

- Anya! A díszítés csodálatos, alig jutok szóhoz.

- Igen, kincsem! Nekem is tetszik.

A teremben sokan vannak, aminek örülök, majd az osztálytársaimhoz lépek, várom, vegye kezdetét. Nem kell sokat várni, az igazgató bácsi lép a pulpitushoz. Elmondhassa a beszédét.
Percekkel később befejezi, egy néni lép oda.

- Tanárok és diákok! Mindenki tudja, napokkal ezelőtt egy diákunk felvetett egy ötletet, ami egy klubról lenne szó, egy rajongóiról. A tanári kar elfogadta, és a megvalósítást támogatja, a Jeanne D' Arc nemzedékéről lenne szó, a vezetője kinevezheti a segítőit, együtt határoznak a szabályokban. A színpadra hívom azt a személyt, aki méltó a klub vezetőjére, a neve: Isidore Dubois.

A nevemet meghallottam, ő elkezdi hagyni a színpadot, indulok a színpad felé, útközben a diákok is gratulálnak. Amikor elfoglalom a helyemet a mikrofon előtt, csend lesz hírtelen.

- Tanárok és diáktársaim! Először is megköszönöm mindenkinek, hogy rám a szavaztatok, még ismeretlenül is, azután a tanári karnak, a felvetett ötletet megvalósíthatták. Köszönöm még anyukámnak, az emlékévben születtem, és tagja lehetett egy hasonló klubnak. Vezetőként folytatni szeretném tovább, és megteszek mindent, sokan lehessenek, sokáig működjön. Azt szeretném! Hétfőn nevezem ki a segítőimet, mert át kell gondolnom. Akit választani fogok, az lesz a vezetőség tagja, mert együtt kell dönteni a különböző feladatokba.

Amit szerettem volna közölni, azt elmondtam, így megismerhetnek személyesen. A beszéd elmondása után, kezdtem el hagyni a színpadot, az igazgató bácsihoz lépek, aki a színpadon van, átvegyem azt az oklevelet, ami igazolja, kineveztek. Nem akarom elhinni, nyolcévesen van egy ötletem, és annak a klub vezetőjének neveztek ki. Méltó leszek a Jeanne D' Arc nemzedéke vezetéséhez, a nemzeti hősnő büszke legyen, látja a szülőhazáját, és abban a kis községet Domremy-La-Purcellét.

-----