A községben, elérkezik a nap, megemlékezhessenek a Nemzeti hősnőről. A Polgármesternek eszébe jut egy dolog, amit a tanácskozáson meg beszélhetnek. Az ülésen, haton vesznek részt.

- Hölgyeim és Uraim! Egy javaslatomat szeretném Elmondani, ha már 1962-őt írunk, és évfordulója Jeanne d'Arc születésének. Arra gondoltam! A megemlékezés egész évben tarthasson, lehet bármi, ki mit tud verseny, még klub megalakulása is. Egy emlék plakettet is meg alapíthatunk, az kapja meg, aki tett valamit a községért vagy, elvitte a község hírét.

- Polgármester úr! Ez jó ötlet, benne vagyok. A tervezetet hogyan lehetne előkészíteni? – válaszolja, a jegyző.

Mások is beleegyeznek.

- Először is, tervet készítünk! Közösen, beszélünk az oktatási intézménnyel, és egyéb civil klubokkal, hogyan valósulhatna meg.

- Én, mint a község jegyzője! Az intézményt megkérdezem, ha lehet javaslatot tenni. Én olyan kártyára gondolok, ami kartonból lenne, ami hasonlítana a névjegykártyához. Fényképes, és elfogadóhely is lenne, azok öt százalék kedvezménnyel vásárolhatnának.

A jegyző javaslatát kezdik megtárgyalni, mert zaj veszi kezdetét, vajon jó ötletnek bizonyul?
Percekkel később.

- A Jegyző úrral egyetértek! A nyomdák felülérdeklődöm, mennyiért készítik el, ha mindenki igent mond. Még vetélkedőt is lehetne kezdeményezni, a győztes csapat nyereménye, az az út lenne, ahol a hősnő járt. Akár egy testvérvárosi kapcsolatba is gondolhatunk, az első lehetne Orléans városa. – mondja a polgármester.

- Jó gondolatnak tűnik! Annak biztosan örülnének, így hivatalos levéllel megkereshessük. A képviselőtestület tagjaival is találkozhatunk, ha megvalósul. – erősíti meg az egyik tanácstag.

- Polgármesterként jó döntést hoztunk ezen a napi ülésen, a levelet megírom Orléans város vezetőjének.

Amit meg kell beszélni, azt megvitathassák. Az anyagi hozzájárulást főképpen.

A képviselőtestület megszavazta az anyagi fedezetet, amiből az évet elkezdhetik.

- Hölgyeim és Uraim! Köszönöm, hogy megszavaztátok a költségeket, már nyugodtan bele kezdhetünk feladatba. Akár versenyt is rendezhetünk, ha vesztek valamit, kérjetek számlát, azután az üzlet vezetőjének elszámolok, a megszavazott fedezetből. – mondja a polgármester

- Jó ötlet. – volt a válasza minden tanácstagnak.

Azt követően a község vezetője megadja azt a címet, amit a számlán kell szerepelnie, a gyűlés után indulnak is hazafelé.

A következő napokra, már a hirdetés is meg van, így kifüggeszthetik a különböző hirdető táblákra, az oktatási intézménybe is. Páran ott is olvassák.

- Lányok! Nézzétek a hirdetést, itt az áll! Az évforduló alkalmából az önkormányzat versenyt hirdet Jeanne D'Arc életéből, és munkásságából. Az is áll még itt! A győztes csapat egy körutazáson vehet részt. – mondja Juliane.

- Nagyon jó hír! Nem jelentkezünk így hárman? Meg próbálhatunk, alapítani egy egyesületet, akik rajongója a nemzetűnk hősének, még a fiúkat is megkérdezhetnénk.

- Henriett! Jó ötletnek tartom! Hogyan valósíthassuk meg? Kik legyenek a tagjai, akik az ebbe az iskolába járnak vagy község oktatási intézményébe?

- Ahogy mondod! Legyen így! Stephanie néninek meg kellene említeni a tervűnket. Ha jónak tartja, esetleg még jelentkezhetne. – válaszolja Juliane, boldog mosollyal.

A három lány, akik barátnők, így mást is megbeszélhet, abban azért telik az idő. Később észreveszik, már délután hármat mutat az óra.

- Nem kellene már haza indulni? A szüleink nem tudják, merre lehetünk! – kérdezi csodálkozott arccal Henriette.

- Nyugodtak lehetünk! Meg fogják érteni, hiszen itt vagyunk az iskolába. A hirdetést olvassuk, a tartalmát is megbeszéljük. – válaszolja, a harmadik lány.

Elérkezik végül a haza indulásnak ideje, a szülőknek tényleg furcsa lesz, három körül térnek haza. A barátnőknek a verseny van a gondolatukba, az a javaslat, megszervezni egy rajongói klubot.

-----

Napok múltával megoldódik minden, a megszavazott költségből elkezdhetik, az emlékévet megrendezni. Így az oktatási intézményben lehet szó rajongói klubról. A három lány egyike megemlítheti az osztályfőnöki órán. Az osztályban mindenki tízen két éves.

- Stephanie néni! Az osztályban hárman lányok arra gondoltunk, ha tanár néni is szeretné, beléphet a klubba, ami rajongói lenne, és Jeanne D' Arcról szólna minden. Ha sok jelentkezője lesz, akkor írhatnánk közösen olyan szabályt, amit be lehetne tartani, és mindenkinek lenne szavazati joga. Ha nem tartja be valaki, akkor büntetés járjon érte. A klubtagsági egyes száma, lehessen tanár nénié, ha az osztály benne van! – mondja Juliane, érdeklődve is egy kicsit.

Az osztály egyszerre igent mond.

- Diákjaim! Kedvesek vagytok, ezzel a javaslattal rám is gondoltatok, ha a lányom évfordulókor született, elfogadom. A tagsági kártyán legyen az ő neve, köszönöm, a gyermekem tagja lehet egy közösségnek, aminek a célja, a nemzeti hősnő életének tudni akarása, és rajongása. Remélem, sok tagja lesz, és sok évig fog működni. Ezek után mit fogtok tenni? – kérdezi, mosollyal az arcán.

- Tanár néni! A további munka az lesz! Akik jelentkeznek, azokat felírjuk jelentkezési sorrendbe, a tagsági számot úgy kapja. A községben nézünk olyan személyt, aki nyomdai munkát végez, a kártyát megtervezzük vele, és utána a nyomdába mehet. Tervezni fogunk egy közös megbeszélést, ahol a szabályokat megbeszélhessük. – válaszolja Henriett.

- Lányok! Jó ötletnek tartom! Ha kell, én szívesen segítek, csak szóljatok, örülök, ilyen osztályom van, akiknek jó az ötletük. – válaszolja a tanárnő, boldog mosollyal.

Az osztály mást is meg tud beszélni, nem csak a tantárgyakat, kinek melyik a gyengéje, hanem azt! Milyen tervet lehet megvalósítani.

Minden lakos tesz azért, méltóképpen lehessen megünnepelni a híres szülöttet. Nem felejtik el azt a személyt, aki sok mindent tett a hazájáért.

Amióta Isidore Dubois megszületett, nyolc év telt el, a naptár 1970-et ír.
Április van, egy keddi nap a szobámban ébredezni kezdek, a faliórára nézek.

- Hat óra van, fel kellene már kelni az ágyból, dolgozatot írunk történelemből, ami a kedvenc tantárgyam. Nem tudom, mért van az, mintha régóta ismerném a történelem világát. Remélem, jó kérdések lesznek.

Az ágyamból így felkelek, ami kell, azt a fürdőhelyiségbe viszem, azért jó ez az emeleti rész, mert mind az enyém lehet. A helyiségbe nem vagyok sokáig, mert felöltözve lépek ki, a szobámba visszalépek, megigazítsam az ágyat, azután a táskába pakolom a könyveket, tantárgyak szerint.

- Az óráim: Irodalom, történelem, természetismeret, és testnevelés óra. Testnevelés órán lehet lovagolni, ha a lovakhoz lépek, olyan érzést kelt bennem, mintha régen ismerném ezeket a csodás teremtményeket.

Bemutatkoznék: A nevem Isidore Dubois, nyolc éves vagyok, a hajam szőke színű, és a vállig ér. Az iskolában három barátnőm van, akivel jól megértjük egymást. Johanna Roux, Juliane Vincent, és Henriette Morel, a szüleim a Jeanne D' Arcról elnevezett intézménybe tanítanak. Az anyukám természetismeretet, és történelmet, amíg apukám testnevelést. Együtt vagyunk öröm fog el.

Lassan lemegyek a konyhához, már a táskámmal, leérve már a konyhában van anya. Reggelit készít, nekem tízórait.

- Szia, egyetlenem! Remélem jól aludtál? Tanultál a történelemre? – kérdezi anya érdeklődve, de van az arcán egy kis mosoly.

- Igen, anya! Tudom, a történelmet már várom! Tudod, hogy szeretem, főleg a középkor része érdekel. – válaszolom, boldog mosollyal.

- Vettem észre! Tudod azt a kort, jobban, mint az ókort. Nem tudom, hogyan lehet.

Nem sokára apa is a konyhába lép.

- Drágaságaim! Remélem jó napotok lesz? A történelem órán együtt lehettek, és ha jól tudom! Dolgozatírás lesz. – mondja apa, egy kis mosollyal az arcán, érdeklődve.

- Igen az lesz! A dolgozatkor nem segíthetek, mert a diákok mit mondanának. A kérdéssort más tanár írta meg, így én sem tudhatom mi lesz. – válaszolja anya.

Nem rossz ötlet, így egyenlők az esélyek. Azután együtt kezdünk a reggelizésnek.

-----

Az iskola nincs messze a házúnktól, így gyalog mehetünk, útközben átgondolhatom, milyen dolgozathoz nézhetek elébe. Az intézménybe beérünk, a szüleimtől elköszönök, indulhassak a terembe, egyenesen a padomhoz, ahol ülök a megszokott helyen. Az osztálytársnőmet megpillantom, aki mellettem foglal helyet.

- Jó reggelt Johanne! Ma dolgozatírás lesz! Remélem tudtál tanulni? Amit magamtól telhető volt. – mondom boldog mosollyal.

- Neked is, szia! Én is tanultam egy kicsit. Ha megakadok, akkor segítenél? Biztosan tudod a történelmi kérdéseket, anyukád biztosan elmondta mi lesz! – válaszolja egy kicsit lehangoltan, az arca mást is elárul.

- A kérdéseket sajnos nem tudom! Egy másik tanító néni írta meg anya helyett, hogy egyenlő esélyekkel indulhassak. Ha lesz olyan kérdés, amire a választ tudom, akkor segítek.

- Tényleg megtennéd! – válaszolja kis örömmel az arcán.

- Igen, hogy ne! Két éve ismerjük egymást.

A padtársammal tovább beszélgetek, amíg a csengő meg nem szólal. Ahogy szokás volt, az osztályban volt egy fiú, aki minden lánnyal szeretett volna barátkozni, én, és Johanna maradtunk.

- Isa! Mi felénk jön Francois, ne nézz oda! Minket vett célba, vele tart a két társa. Mit tegyünk? – kérdezi meglepődve.

A padtársam nem tudja befejezni a mondani valóját, mert a padúnkhoz érnek.

- Hogy vagyunk ezen a szép napon? Remélem tanultatok történelemből! Isidore! Te is itt vagy? Nem tudod, milyen kérdések lesznek a dolgozatban? – kérdezi a fiú, érdeklődve.

- Francois! Csalódást kel okozzak! Nem tudom én sem. – válaszolom, mosolyomat megcsillantva.

Sokan ránk figyelnek.

- Szóval nem tudod! Azért mond el nyugodtan az igazat! A kérdéseket tudod? Le akarsz beszélni róla, hogy kitűnően írd meg a dolgozatot! – csavarja ki a valódi kérdést a fiú.

- Komolyan mondom, nem tudom! Ha tudni akarod! Kérdezd meg Isabelle nénit, ő megmondja. – válaszolom.

Azt követően valami furcsa dolgot kezdek leolvasni az arcáról, nem tudom, mi lehet! Azt követően kezdi elhagyni a padúnkat, a két barátja még marad.

- A barátai vagytok! A név hallatán miért komolyodott el? – kérdezem érdeklődve.

- Nem tudjátok! A nővérét ő tanítja, és nagyon szigorú, a tananyagot megköveteli. – válaszolja, az egyik.

Azt követően, kezdem átgondolni a fiú helyzetét.

A csengő megszólalt, ami azt jelenti, elérkezik a dolgozatírás ideje, a helyén ül mindenki, mert a tanító néni lép be, az édesanyám. A kezében sok minden van, köztűk lesz a dolgozat is.

- Lányok és fiúk! Elérkezett a dolgozatírás ideje, a kérdéseket azért nem én írtam meg, a lányom egyenlő eséllyel induljon. Biztosan kérdeztétek Isidoret, a kérdésekkel kapcsolatban. – kérdezi anya, érdeklődve.

A terembe csend lesz, a fiúra nézek, mert olyan helyen ülök, ahol beláthatom.

- Ki is osztom a dolgozatokat, még én sem tudom. Akkor kezdjetek bele, ha már mindenki megkapja, a kicsengetésig írhatjátok, azután beszedem.

Nem sokára mindenki előtt ott van, így el is kezdhetjük. Anyukámra nézve, ő is neki kezd, talán gyakorlásként. A padtársamnak tudok segíteni, ha elakad. A feladatra koncentrálok, így el is kezdem.

Percekkel később, Johanne suttog.

- Mond, ide mit kell írni? Mintha sorrendet kér!

- Akkor úgy lesz.

A válaszaimat tovább írom, az első oldalhoz két választ kell adni. A másik oldal is van, azért Francoisra rápillantok, vajon hol járhat? Azt veszem észre, még az első oldalnál jár, alig kezdett bele. Elkezdhettem végre a második oldalt, először átkezdem olvasni a kérdéseket. Számomra éppen jó, mert tudom rá a választ.

Nem sokára fél oldal már meg van.

- Tudnál segíteni! Egy kérdésben magakadtam! Itt az áll, melyik eseménnyel kezdődött a középkor, és melyik eseménnyel végződött, nem csak az évszám kell. – suttogja halkan.

- Azt írd be: Amikor megfosszák az utolsó Római császárt, a vége, amikor vége a százéves háborúnak az 1453-as Castilloni csata. – válaszolom ugyan úgy suttogva.

- Ezt kell beírnom! A segítségedet köszönöm, meghálálom. – válaszolja, boldog érzéssel.

Azt követően kezdi beírni a helyes választ, örülök, hogy segíthetek. Nem sok kell végéhez érjek, ahogy rápillantok a fiúra, azt veszem észre, nem ír semmit.

-----