Percekkel később, a csendet az egyik sírásó töri meg.

- Tényleg nem akarom elhinni, amit látok! A csontvázon látszik az idő lenyomata, tényleg ő, a nemzeti hősnő, akit máglyán égettek el. Tényleg itt van a helye, annyi évszázad telt el, visszatérhetett Domremybe.

- Az lenne a legjobb megoldás, ha ebbe a ládában maradhatna örökké. – mondja a másik sírásó.

Azt követően a ládát vissza lefedik, a sírhelyen kezdték hosszabbítani, hárman hamar végeznek. Lassan a sírba kezdik elhelyezni, azt is, amit még lehet.

- Polgármester úr! Ezek után mit fog tenni? Szólni fog az újságíróknak, megkerült a nemzeti hősnő maradványa! Napok múlva beér a községbe egy jármű. A sofőrje úgy gondolja, ő hozza a maradványokat, de az más valakinek a csontja lesz. Meg tudom tenni, a jármű ne jöjjön be! Azt szeretném ezzel, a fotósok, és az ereklye vadászok ne zaklassák önöket, és a lelet nyugodtan lehessen a földbe. – mondom, nyomatékosan kijelentve.

- Szerintem is jó ötlet! Egy javaslatom lenne! Ha a csontváz egyezik Jeanne D' Arcéval vissza kellene vinni Rounba, és ugyan úgy égett lenne, bocsánat, ha így fejezem ki. Biztosan gondolja, mit is szeretnék ezzel kérni? – válaszolja, a község elöljárója.

- Igen, gondolom! Nem is olyan rossz ötlet, becsapni az újságírókat, ha addig nem gondolnak a községre. Azt is megtehetem, ha ön bele egyezik! A községben máshol eltemetni, a másikat. – válaszolom.

- Garantálom, máshol lesz! Távol az igazitól, és ezt, csak mi tudjuk. –mondja a polgármester.

Elköszönünk a sírásóktól, és a polgármestertől, indulunk nem sokára, elérhessük a másik járművet. Békében feküdhessen a nemzet hősnője végleges nyughelyen " Francia Földön."

-----

Elérkezik az 1962-es esztendő, a helyszín Domremy nevű község, az egyik család, a Dubois.
Az anya akit Stephanienak hívnak, éppen utolsó napokban van, hogy megszülje gyermekét. Stephanie a falu iskolájába tanít, sok tanítványa megszerette, mert jól bánik velük. Január hatodika van, érzi, eljön a szülés ideje, így a kórházban van. A szülőszobába viszik, ahol már az orvosok várják.

- Kedves leendő anyuka! Betoljuk a szülőszobába, ahol világra hozza a gyermekét, tudjuk lány lesz. Megteszünk mindent, hogy egészségesen jöjjön világra a lélek. – mondja a szülésznő.

- Igen tudom, hogy lányom lesz! Érzem itt az idő, fájdalmat is érzek, de a szülés ezzel jár. – válaszolja a tanítónő.

Nem sokára be is tolják, minden segítő már beöltözve. Mindenki tudja a maga feladatát.

Kis idővel később.

A fiatal Stephanie megszüli első gyermekét, mert a csöppség felsírt, azt jelenti, lélegzik, egy láthatatlan erő kezd jelen lenni. A lélek a Francia nemzeti hősnő lelkének kis töredékét kapja meg ezzel. Ez által egy új feladatot kap, amit küldetésnek neveznek, emlék töredéket is kapott, ha elérkezik az idő, emlékezni tudjon. Az anya megkapja gyermekét, aki örül neki, de a szeme mást is visszatükrözik.

- Kedves egyetlenem! Végre megszülethettél ezen a neves napon, január hatodikán, évszázadokkal ezelőtt születhetett meg a nemzet hőse. Remélhetem! Valahogy te is az leszel, legyen a neved Isidore, tudom, boldogságot, és örömet fogsz hozni. – mondja az anya.

- Az lenne a legjobb, ha mind ketten pihennek, főleg az anyuka. Igaza van! Éppen sok évszázada annak, megszülethetett a mi nemzeti hősnőnk. – válaszolja az anya szavára, a szülésznő.

Arra az osztályra kezdik tolni, ahol pihenni tudnak. Az apa nem sokára meg tudja, a jó hírt.
Aznap éppen a község lakói ünnepségre készülődnek, a helyszín a templom. Az a hely, ahol annak idején a lány minden idejét az imádkozásra szentelte. Sokan gyűlnek össze, így a község első embere, kezdheti a beszédét.

- Kedves barátaim! Község lakók! A mai nap mindenki számára fontos, évszázadokkal ezelőtt egy januári napon született, egy fiatal lány, akinek az volt a hívatása, az országot megmentse, az Angol királytól, és a szövetségesétől, a Burgundoktól. Ez a lány volt, Jeanne D' Arc! A mai napon ünnepelni kell, a halála után megszülethetett, az az ország, amit évszázadok óta Franciaországnak hívnak. Barátaim! Minden évben eljön, emlékezésének napja, így emlékezhetünk a mi hősnőnkre, aki ebbe a községbe látta meg a napvilágot, tanulatlan lévén, hősé lett. Az Angolok féltek is tőle, ezért gonosz cselekedetre szánták el magukat. Az emlékét soha nem felejtsük el, hiába sok év telt el. A hősnőnek távol kellett meghalnia. – mondja a Polgármester.

A polgármester folytatja tovább, nem sokára a pap kezd mondani egy imát, Jeanne lelki üdvéért.

- Szent Johanna! Évszázadok távlatából is megemlékszünk rólad, köszönetet is mondunk, a sors ide hozott téged. A küldetésedet nehezen fogadtuk el, a segítséget azért megkaptad, az Úr vezette útadat. Azt az utat, az idegenektől való befolyást megszűntesd, ez Orléansnál megtörtént, VII. Károlyt Reimsbe vezetted, hogy igazi király lehessen. Amit később veled tettek, az megbocsáthatatlan bűn, bocsáss meg a Francia népnek.

Nem sokára a pap elmondja mondanivalóját, minden résztvevő átléphessen egy másik helyre, a szülőházhoz. Nem sokára már kezdenek gyülekezni, azért vigyáznak a tárgyakra, ne sérthessék meg, Jeanne D' Arc lelkét.

-----

Mesélő.(Jeanne D' Arc)

- Kapok egy új életet, számomra küldetés, beteljesíthessem az Univerzum akaratát. A Lélek birodalom akaratát is, mert újra élhetek egy testben, abba! Amely januári napon született, nekem egy újjá születés, abba a községbe, amelyben már éltem. Annak is sok éve, feladatom az! Védenem kell a lélegző lényt, emléktöredékek is vannak, mert a sors így akarja, emlékezzek, ha elérkezik az a Nap, a községbe is hagyott nyomot az idő, új élet, új reményekkel. Az újjászületésben a legnagyobb ajándék, az emléktöredék, igen, az emléktöredék. Meghatározott időben kell előtörnie, amit a halandók, álomnak mondanak, ennek segítségével tud üzenni az Univerzum. Őrzőként egy lányt kapok feladatként, ha nem említettem a nevem! Jeannenak hívnak, amióta az Örökkévalóságban megszülettem, ezt a nevet kaptam. Várni fogom az a napot, emlékeimet Isidore is megismerje.

Napok múlásával az oktatási intézményben már tudja mindenki, az alsós tanítónak, lánya született, és Isidorenak hívják, az édesapának is gratulálnak, eljön az idő, látogatóba induljon. Meg van határozva, az édesanya, és a gyermeke, mennyi időt tölthessen a kórházba. Annak az időperiódusnak vége lesz, amint a baba alszik, az anya, csak a gondolatában beszélhet.

- Drága gyermekem! A születésednek nagyon örülök, remélem te is valami hősi dolgot fogsz megtenni, ahogy annak idején, a nemzeti hősnő - ahogy te is - , Vízkereszt napján született, és annak ötszáz éve. Meg fogsz kapni tőlem mindent, boldog lehessél, és, ha rád nézünk, szívünkben öröm legyen.

Nem sokára az anya is álmos kezd lenni, így álmodhat a gyermekéről. A szobában csak ők vannak, nyugodtan pihenhet, mellette alszik az újszülött. Nem sokára egy jelenség veszi kezdetét.

Január kilencedike van, éjfél. Az újszülött gyermekből egy fényes valami lép elő, Jeanne az, az anyához lép.

- Stephanie Dubois, hívlak téged! A lelkeddel beszélni szeretnék, ne félj tőlem. A nevem. Jeanne, a te gyermeked lelke vagyok, feladatomként az Univerzum ezt adta. Azért is vagyok itt, megvigasztaljalak, és beszélhessek veled.

Azt követően, az anya lelki énje, hívásra kezd előjönni, ébredezni. Az anya lelki énje, régóta ismeri Jeannet.

- Kedves lélek! Végre találkozhatok veled, mert régóta kereslek! Tudom ki vagy, emlékszem rád! Évekkel ezelőtt történt! Fizikai testben voltam, te meglátogattál, elmond, mire készüljek fel. Ne haragudjak, ha nem a meg szokott életet fogod élni, megkaptad, egy szegény lány lelkét, akit Jeanne D'Arcnak fognak hívni, én vagyok Isabelle, az akkori anyukád lelke. Az új küldetés is te leszel! Nagyon örülök kedves Jeanneom.

Az újszülött lélek énje, csodálkozásba kezd.

- Anyukám! Tényleg te vagy az? Emlékszem rá! Vigasztaltalak, ne félj! A küldetésemet mondtam el, amióta találkoztunk, azóta mindig kereslek! Megkérdezzem, azóta mi történt veled? Nem múltak el úgy napok, ne gondoljak rád. Hiába a csodás világban élünk, de vannak küldetésekről töredékek. Remélem te is jól érezted magad, abban a korba! A feladatot sikerült teljesíteni, így egy szinttel feljebb léphetűnk, én és Rómeó, az a lélek, aki a Francia király volt. – válaszolja a fiatal lány

Azt követően, átölelik egymást.

- Jó, hogy említetted a kedvesedet! Mond, mi van vele? Hogy vagytok? Biztosan nagyon szeretitek egymást! Ha eljön az idő, biztosan kaptok egy másik házat, a fenti világban. Megkapjátok azt a jogot is! Lehessen örökösötök, és az érzéseiteket, a lenti világban adhatjátok át, egymásnak.

- Tudjuk! Ilyen dologban korlátozás van még, akkor tehetjük meg, ha egy bizonyos kort, már elértünk! Ezzel majd részese lehetünk annak a közösségnek, hála a teremtő Univerzumnak. – válaszolja, a gyermek lelke.

Másról kezdenek beszélni, elmondhassák a tapasztalataikat. Azért örülnek, egymás jelenlétének.

-----

Telik az idő, elérkezik, a két érző léleknek elköszönjenek egymástól. Visszatérhessenek a fizikai énbe, azt jelenti! Az anya hírtelen felébred.

- Furcsa álmom volt! Nem hiszem el, a fizikai testemből kilépve, beszélhettem a gyermekem lelkével. Nagyon furcsa érzést érzek, mintha már régen ismerném. Olyan emléket ad, mintha egy másik korba már találkoztam volna vele.

Azt követően a babát megnézi.

- Látom, alszik a kincsem! Nem akarom elhinni, beszéltem a született gyermekemmel. Amit mondott, az megnyugtató, hiába álom, volt.

A gyermekéhez hajol, megpuszilja, az után becsukja a szemét, hogy tovább pihenjen.

Órákkal később.

Az óra hatot mutatott, amikor Stephanie Dubois ébredezni kezd.

- Jól aludtam, volt egy furcsa álmom éjszaka, ahhoz képpest jól érzem magam, lassan öltözni kellene, mert a kedves férjem jön értem, és a babáért. Végre haza mehetek, így van idő a zuhanyra is. Ma otthon leszek, boldog vagyok, azért is! Álmomban láthattam a gyermekem lelkét.

Nem sokára a zuhanyzó alá lép, beállítja meztelenül lépjen alá, először hagyja, a testét érje a víz, felfrissülhessen, az után a tusfürdőt kezdi használni, érzést adjon számára. A zuhanyzás alatt így átgondolhat sok mindent, arra is! Mondja el az éjszakai álmát vagy nem!

Nem sokáig marad a zuhanyzó alatt, felöltözve a törülközőt kiterítve, hagyja el a helyiséget. Számára a fürdés megnyugtató érzés. Nem sokára kopogás hallatszik, a főorvos az.

- Jó reggelt kívánok anyuka! Remélem, mind ketten jól vannak? Megnézem a kicsit, olyan rútin vizsgálat. – mondja, a főorvos.

- Igen, jól vagyunk! Én azt gondolom magamról, a babám egészségesen jött a világra.– válaszolja érdeklődve az anya, egy kis mosollyal az arcán.

Percekkel később.

- A babát megvizsgáltam! Mondhatom nyugodtan, hazatérhetnek, vitaminokat írok fel. Még egyszer sok boldogságot kívánok, egészséget. Remélem! Ennek a csöppségnek lesz a közeljövőbe, kis testvére. – mondja a főorvos, boldog mosollyal.

- A szavakat köszönöm! A férjemmel kellene megbeszélnem, de egy darabig nem vállalunk, megvárjuk, amíg felnő.

Az anya, és a főorvosnő, amit kell, azt még megbeszélik. Nem kell sok idő, a szoba ajtaján kopognak, belép, a férj érkezik meg, Ignatz.

- Jó napot a hölgyeknek! Remélem, jól vannak? Az anya, és a baba! A születés utáni másnapon láthattam, így kezembe vehetem az újszülöttet. – mondja, örömét kifejezve az arcán.

A boldog apa beljebb lép a szobába, odalép az ágyon ülő már anyához, átöleli.

- Kezembe vehetem a kis Isidoret? Magamhoz akarom ölelni, érezni akarom. – mondja boldog arccal Ignatz.

- Lehet nyugodtan! Vártam a pillanatot, hogy kezedbe veszed, simogathatod. –válaszolja, az anya.

Az apa, kezébe veszi a gyermekét, a szíve boldog lett, amikor ránézett, érzés keltette hatalmába, az! Sírjon. Hírtelenjében egy jelenség veszi kezdetét, ami láthatatlan mindenki előtt. A baba lelke kell életre.

- Édes apukám! Boldog vagyok, hogy élhetek, életet adtál nekem, meg szeretném hálálni, és a küldetésemet teljesíteni, amit a Nagy Univerzum adott.

Azt követően az apának a homlokára egy puszit ad, ő egy furcsa érzést érez. A lélek visszatér nem sokára.

A házaspár indulhat, már mindketten jól vannak, percek eltelte után, hárman hagyják el a kórház bejáratát.