A naptár 1960-at mutat, egy nyári napon a Franciaországi Rounban, annak a külterületén régészeti ásatás folyik. Az egyik régész rátalál valamire.

- Nézzétek, találtam valamit. – kiáltja az egyik.

- Biztosan valami fémedény, a Normann korból. – kiabálja oda a társa.

A régész tovább ás, és kezdi finomítani a lelet környékét, amit talál, csodálkozik rajta.

- Tényleg találtam valamit! Egy csontvázat, olyan, mintha megégették volna! – kiabálja a régész.

Azt követően mindenki odasiet, szemügyre vehessék.

- Tényleg olyan, mintha megégették volna! Nézzétek a ruházatát, középkori viselet, talán egy fiatal lány. Ha jobban megnézem, és az, amire gondolok! Azt kell mondanom, tizenkilenc éves lehet. – mondja a megtaláló.

- Ezt honnan tudod ilyen pontosan? Most látod először! Igaz, középkori. –válaszolja az egyik, de kérdés is érezhető benne.

- A száz éves háborúból származik, ha jobban megvizsgáljuk, nem lehet más! A Nemzeti hősé.

A régész csoport hét főből áll, a többiek nem tudnak mit mondani a csodálattól.

- Csak nem azt akarod mondani, Jeanne D' Arcé a talált csontváz! Még nincs teljesen feltárva, nem akarom elhinni, amit mondol.

- Pedig ő az! Ezek szerint itt temették el, az ítélet végrehajtása után, a szülőhelye Domremy helyett. Hiába még szenté is avatják, és nem nyugodhat a szülőföldjén. – mondja, a rátaláló régész, de egy kicsit dühösen.

A régész csoport vezetője azért kíváncsi lesz, mert halja a beszélgetést, meglepődik ő is. Odalép, szemügyre vehesse.

- Ahogy már volt szó róla, a nemzeti hősnő lehet, a ruha foszlányok, amibe eltemették, az égetett csontváz. Fel kellene tárni teljesen, és elvinni Domremybe, megadni a végtisztességet. A lelke megnyugodjon. – gondolja magába a régészek vezetője.

Arra gondol, segít annak, aki rátalált, együtt folytassák a feltárást.

Napok múltával a lelet környékét teljesen feltárják, így sok mindent meg tudtak menteni. A régészvezető tarthat egy beszédet.

- Köszönöm, hogy, és együtt feltárhattuk a hősnő leletét, ezek után mit tegyünk? Szóljunk a sajtónak? Először Domremyt értesítsük? Ti mit gondoltok erről? – kérdezi Henry Durant, a vezető.

- Amondó vagyok! Először a települést értesítsük, meg beszélhetjük, ki jön ide, vagy mi vigyük el oda? Ha az újságírók tudomást szereznek a dologról, most nem tenne jót. –válaszolja, a megtaláló.

- Én is valami ilyenre gondolok! Holnap felhívom a települést, beszélek a polgármesterrel. Azután eldönthetjük a többit. – mondja a régészek vezetője.

Nem szólnak a sajtónak a hírről, azután tovább kezdik folytatni a munkálatot, a csoportvezetőnek át kell gondolni, hogyan folytassa tovább.

- Jeanne D' Arc, végre megtaláltalak! Olvastam sokat rólad, így tudom, te vagy az. Nem itt lenne a helyed, névtelen sírba, hanem a szülőhelyeden. Annyi év után végre lesz mód arra, méltóképpen temessenek el, így a lelked is megnyughat. Ártatlan voltál mindenben, remélem, ahol vagy, ott meg nyugvásra lelsz, annak az ítéletnek nem kellett volna megtörténnie. A király tehetett volna érted valamit, a könyörgésed nem hallgatott meg. Kedves Jeanne! Így ismeretlenül rajongóddá tettél, az életedet olvasva, nem lehet elmenni szavak nélkül. Tőled még nem kértek bocsánatot, én megteszem azzal! A földi maradványaidat saját magam viszem el, és, ha ott meg kell ásni a sírhelyedet, megteszem. Sokat tettél a hazádért, most mi teszünk érted valamit, hálaként.

Vajon hogyan juttassam el a leletet a szülőhelyedre úgy! Ha kiderülne a hír, ne kutassák át a járművet. Inkább, alszok rá egyet.

-----

A régész csoportvezetőként át gondolom este, mi tévő legyek, hogyan kerülhetem el a kíváncsiskodókat. A térképet tanulmányozni kezdem, ami az asztalomon van. Először azt az útvonalat jelölöm ki, ami hivatalos szállítási út. Addig a többi régész kezdi a leletek bedobozolását, szállításra készen.

- Két útvonalat kellene, a hivatalos, amit tudna mindenki, és egy nem hivatalosat. A hivatalos lenne az út a községig, a sajtó tudomást szerezne a leletről, mindenki látni, szeretné, így megrongálódna. Hogyan lehetne épségbe eljuttatni Domremy nevű községbe. – mondom hangosan gondolkozva.

A térképet tovább nézem, eszembe jutott a megoldás.

- Hát persze, ez nem jutott eszembe! Ahol járt, és harcolt az angolok ellen, azon megyek. Azt gondolják, a főúton halad a gépjármű, csalódniuk kell. Beszélnem kell egy megbízható társsal, még egy autóra is szűkség lesz, olyan kellene, ami kibírja a hosszú utat. A sofőr helye, és a raktér valahogy egy helyből alakították ki. Abban lenne az eredeti lelet a miénkbe.

Papírra jegyzetelek, útvonal tervet, azt! Ahol én fog járni, azt követően azt kezdem bejelölni, ahol a másik jármű fog haladni. Lépek ki a sátrából, egyik társamba botlok.

- Uram! A leletek be vannak dobozolva, a hősnő csontja is, sikerült sérülés nélkül elhelyezni. Úgy van, ahogy találtuk, a ruha foszlányokkal. Mikor induljunk? Van-e valamilyen útvonal? – kérdezi érdeklődve.

- Akkor rendben van minden! Az asztalomon van a térkép, kellene egy másik jármű, ami hasonló a miénkkel, mert célom van vele. Olyan kellene, ami nekünk van! Biztonságosan le lehetne zárni. –válaszolom.

- Szerencséje van uram! A közeli faluban van egy hasonló, a csatornázási vállalat használja, a leletek is bele férnek. Amikor megpillantottam, mondtam is magamba, jó lenne egy ilyen. Kétszeri fordulást lehetett volna megspórolni, az utóbbi esetnél. - mondja

Átgondolom a társam szavát.

- Igaz! Ott néggyel kellett fordulni! Mit tudsz még róla? Kellene pár napra kölcsönbe, ha persze ide adják?

- Szerintem is ideadják! Mihez kell, ha meg kérdezhetem?

- Pár leletet kellene elvinni, egy másik útvonalon.

- Értem! Megkerülni a sajtót! Ha tudomást szereznének a leletről, jó ötletnek tartom. Uram! Az ötletet hogyan szeretné megvalósítani? Épségbe érjen a községbe, ha kell! Szívesen segítek.

- Tényleg segítenél! Az autó tulajdonosával kellene beszélni, pár napra kellene kölcsönbe. Ami fontos, arra át pakolhassuk, a többiek tudta nélkül. Kicserélnénk valamelyik csontvázra, aki megtalálta, az lenne a szállítója, a bejelölt útvonalon. – válaszolom, meglepődve.

- Jó megoldás, megvalósítható.

Elérkezik az idő, amikor ki tudjuk, cserélni a le letet, kaptunk kocsit. Másnap reggelén indulhat is a lelet a hivatalos úton Domremy- La- Purcellé felé. Ki tudom magyarázni, miért kell a másik jármű, még aznap indulhat, a vezetésemmel, azért viszünk ennivalót, és költőpénzt is. Este kilenckor indulunk a titkos úton, először Párizst érintjük. A társ addig pihenhet, magamban gondolhatom.

- Jeanne D' Arc nemzetűnk hősnője! Eljöhetett végre az idő, haza térhessél, arra a földre ahol megszülettél. Régészként titokba reménykedtem, valahol rád akadok, mert kihívás volt minden ásatás. Végre eljött az idő, a maradványaidat megtalálhattam, a régész társaimmal. Meg teszek, bármit elérjük a szülőhelyedet, ha kell! A sírhelyedet magam ásom ki, haza térhetsz, annyi évszázad után.

Tovább haladunk, de út közben meg kell pihenni, így jó alvás után folytatható az út.

-----

Napokkal később.

Elérhettem a célomat, Domremy nevű településhez értünk, majd kérdezősködök, azt követően indulunk a temető felé. Rá akadunk, nem sokára a bejárathoz meg is érkezünk, majd leparkolunk.

- Gyere velem! Elmegyünk a polgármesterhez, szeretnék beszélni vele. Időben is jöttünk, a másik autó még nincs itt. – mondom.

- Főnök úr! Mi lett volna, ha itt lenne a másik jármű. – válaszolja, a társam, de kérdés is van benne.

- Azt tenném! Ki cserélném, a másikra a le letet, a hamis lenne ebbe a járműbe. – válaszolom.

Indulunk az elöljárósági hivatalhoz, rá is akadunk kis idővel később. Szerencsénk van, mert a község első embere a hivatalában tartózkodik, az iroda ajtaján kopogok, majd belépünk.

- Uraim! Miben segíthetek önöknek? Látom nem idevalósiak, a lakosokat ismerem, arc szerint. Messziről jöttek? Nyugodtan leülhetnek. – kérdezi a magas rangú személy.

Bemutatkozunk, majd le is ülünk, az asztal előtti két székre.

- Uram! Henry Durand vagyok, a társam Pierre, mind ketten régészek vagyunk, éppen Rounnál dolgozunk, egy megtalált sírt tárúnk fel. A feltárások közepénél járunk.

- Olyan messziről azért jöttek ide. – válaszolja a polgármester, meglepődve.

- Azért jöttünk inkább, elmondani egy örömteli hírt! Rounnál találtunk valamit, ami érintheti a községet. Egy személyre találtunk rá. A lelet alapján a középkor végére datálható, annak is a Százéves háború szakasza. – mondom, boldogan.

A hír hallatán a polgármesternek a szemébe, reményt olvasok le.

- Uraim! Csak nem azt akarják mondani, Rounban megtalálták annak a személynek a maradványait, aki innen származik! Csak nem a nemzeti hősnőé, Jeanne D' Arcé? – kérdezi meglepődött arccal, a magas rangú személy.

- Igen, uram! Így van, be is bizonyíthatom, ha velünk jön! – volt a válaszom.

Az iroda helyiségét, nem sokára hárman kezdjük el hagyni, az alkalmazottnak meg említi, hová megy kis időre.

Percek múlva a furgonhoz érünk, kinyitom az ajtót, a faládát kezdjük felnyitni, megnézhesse.

- Ezeket találták Rounnál? Ahogy nézem, tényleg a középkor idejéről valók. A fontos le letet meg nézhetem.

- Persze uram. – válaszolja a társam.

A személy odalép a ládához, jobban szemügyre vehesse, az arcán döbbenet volt látható, mert nem akarja elhinni.

- Uraim! Ez tényleg ő az! Meg ismerem az olvasottak alapján, amit vele tettek, meg akarták teljesen semmisíteni. A láng nyoma is látható. Nem akarom elhinni! Tényleg itt van a hősnő maradványai, annyi évszázad után. Most már itt nyugodhat, egy olyan helyet jelölök ki számára, örökké itt nyugodjon, és ezzel a lelke békében élhet. – válaszolja a rangos személy.

- Ezek után, hogyan tovább? Ha kell, mi is segíthetünk! – mondja a régésztársam, Pierre.

- Szerencséjük van! Sírásók dolgoznak, ha jól emlékszem, annál a helynél, ami megfelel. Az utat mutatnám is, a járművel be is lehet menni.

A község első embere, mutatja az utat, gyalogolni kell, így percek múlva érünk a temetőhöz, a régész társ vezeti a járművet, nem sokára a sírhoz érünk be, a sírásók éppen végeznek.

- Látom, készen vannak, időben is érkeztünk. Tudom, ezt a helyet másnak szántuk, most egy másik dolog jött közbe.

- Mi lenne az, polgármester úr! Ez nem a község járműve. – kérdezi érdeklődve, az egyik sírásó.

- Persze, hogy nem! Messziről jöttek, Rounból, olyan dolgot hoztak el, ami fontos nagyon számúnkra. Inkább nézzék meg, nem tudom szavakkal elmondani. – válaszolja, az elöljáró.

A három sírásó a járműből a ládát lassan leveszi, a sír közeléhez le is teszik, mert pár lépésre van a jármű.

- Vajon mit rejthet a láda? Amitől fontos, a megásott helyen lehessen. – kérdezi érdeklődve az egyik.

Amikor a láda tetejéről a fedelét eltávolítják, amit meg pillantanak, a sírásók arcán döbbenet látható. Teljes a csontváz, így szótlanul nézik, a helyes szó: bámulják.

-----