Kezdi átgondolni.

- Lányom! Hogyan akarod elkezdeni? Egyedül akarsz indulni az úton, az is lehet! Elutasítanak, vagy nem állnak veled szóba. Megkérheted az egyik rokont, kísérjen el. – mondja édesanya.

- Édesanyám! Ha jól emlékszem, ma jönnek látogatóba, megkérem Durandot, kísérjen el a közeli faluba. – válaszolom.

- Ha ezt akarod! Remélem bele egyezik, elkísérhet a helyőrség vezetőjéhez. – válaszolja édesanya.

A közös ebédet nem sokára befejezzük, a kisebbek kezdenek az asztalt lepakolásához, amikor is, nem sokára lódobogásra leszünk figyelmesek, a zaj hallatán a házúnk előtt állnak meg. Nem sokára kilép édesapa, én is követem, az ajtó előtt állok meg.

- Hogy vagy kedves unokaöcsém? Végre eljöttetek látogatóba. – kérdezi édesapa.

- Igen Jacques! A D' Arc család hogy van? Mi jól, régóta voltúnk itt nállatok. - válaszolja a rokon érdeklődve.

Ahogy kell, üdvözlik egymást, - Durrand Lassoisest a családjával jött meg, nem sokára együtt indulnak a házba.

- Kedves rokonom, milyen az élet, itt Domremyben? hogy van az én kedves unokahúgom Jeanne, és a többiek? – kérdezi Durand, érdeklődve.

- Kérdezd meg őt! –válaszolja Isabelle.

- Meg is kérdezem.

Nem sokára együtt leülnek az asztalhoz, ahol éppen hely van, beszélgethessenek. Én állok az asztalhoz közel.

- Hogy van a család? Elért-e benneteket a háború? – kérdezem Durandtól, érdeklődve.

- Még nem! Olyan helyen élünk, ahol elkerülik a házat. – válaszolja.

- Jó nektek! Ha már itt vagy! Eljönnél velem a templomba? Mutatnék valamit. Ugye észrevetted már nincs férfi szeretőm, minden szabad időmet a templomban töltöm el. Elmondom, hogy miért. – mondom, boldog mosollyal.

- Unokahúgom! Igen, észrevettem, szép hölgy vagy, lennének udvarlód! Az is lehet, hogy később lesz.Örömmel elkisérlek. – válaszolja a fiú.

Indulás előtt szólunk, hová megyünk, a nagycsalád beszélget.

Nem sokára megérkezünk a templomhoz, nyitom az ajtót, majd be is lépünk.

- Rokonom! Gyere beljebb, mondani szeretnék fontos dolgot! - mondom

- Rendben van.

- A megszokott helyemre lépek, leülhetsz mellém.

Pár lépést kell megtenni, le is ülök, a vendég mellém ül.

- Azért hívattalak ide, elmondjam azt, amit tudnod kell. Igazad van abban, lehetnének fiúk az életemben, helyette itt a templomban vagyok. Megtudtam, különleges képességem van, tudok beszélni a szentekkel. – mondom, boldogan.

A rokon csodálkozott arccal néz rám.

- Tényleg tudsz beszélni velük? Akkor láthatod is őket? Mióta van ez? - kérdezi.

- Négy éve annak már! Minden egy misén kezdődött, a harangszó zúgása után kezdtem hallani őket.

- A hangok mit mondanak, Miért mondod el ezeket, nekem?

- A szentek azt mondták, a jóslatban megjövendölt lány, én vagyok! A feladatom az! A királlyal kell beszélnem, katonákat kérjek tőle, és Orléanst felszabadítom, azután Dauphint Reimsbe vezessem, a megkoronázására.

- Jeanne! Csodállak, ilyen nehéz feladatot kaptál, ha kell, segítek bármiben.

- Kellene! A közeli faluba kéne elkísérni, beszélnem kell, a helyőrség vezetőjével. A leendő uralkodóval is, adjon sereget, visszaszerzem Orléanst.

A rokon arcán látom, alig akarja elhinni, a kedvenc unokahúga mire képes.

- Elkísérlek Vaucouleursba! Beszélhess a vezetővel, hátha engedélyezi az utazásodat. Nagyon örülök, te vagy az unokahúgom, bátor harcos leszel.

- Tényleg megteszed, elkísérsz?

- Örömmel.

Egymást átöleljük, még egy kis ideig maradok, imádkozhassak. Azért is! Sikerülhessen, első utam.

-----

Napok múlásával sikerült a találkozót kiharcolnom, de nem volt könnyű, támogatót kapni így ellátogathatok, Chinonba a királyi udvarba. Az indulás napja elérkezik, búcsúznia kellett a családomtól.

- Testvéreim! Indulnom kell, a Francia királyhoz, fontos dolgokról kell beszélnem vele, a szentek, engemet jelöltek ki a feladatra, a jóslatot bevégezhessem. Az úr akarja, ez történjen, ha a sors akarja, azt is, akkor visszatérhetek. Bízzatok az úrba. – mondtam szomorúan, egy kicsit

- Lányom! Imádkozok az úrhoz, a feladatot elvégezd! Remélem azt is, segíti az útadat. Mond el az úr akaratát, és azt is! Te vagy a jóslatban szereplő lány. –válaszolja az anya, könnyes szemmel kell búcsúzni.

- Kedves Jeannom! Induljunk, mert a falu végén páran várnak, akik kísérnek az úton. – mondja a rokon.

- Jól van! Vigyázz Durand az unokahúgodra! Amiben csak lehet, segítsd. – kéri Isabelle, szomorú hangon.

Kicsit örültem, mert megpillanthatom a királyi palotát, és találkozhat az Dauphinval, de egy kicsit szomorú is vagyok. A szülőfalút el kell hagyni, nem tudom, mikor térhetek haza.

- Kedves falum! Egy feladatot kell elvégeznem, ezért kell elmennem, amit az úr bízott rám. – gondolom magamban.

Nem sokára elérjük a falu végét, a kis hídon is átlépünk, három lovas vár, egy kicsit visszapillantok, elköszönhessek a falutól.

Napok elteltével meg láthatom a királyi udvart.

- Végre itt lehetek a királyi udvarnál, VII. Károllyal kell beszélnem! Ha katonákat ad, és fegyvert, az úr megsegít! Orléanst felszabadítom az Angoloktól. – mondom boldog hangon.

- Reméljük a király fogad téged, és elfogadja az álláspontodat. –válaszolja a rokon.

Szerencsénk van, a király éppen fogadó napot tart, érkezés szerint fogadnak. Utolsóként engem hívatnak a király elé. A terembe belépve, elcsodálkozok a díszítéseken.

- Királyi fenség! A mai napon, az utolsó vendéget szólítom be, nagyon messziről érkezett, Lotaringia tartományából, Domremy nevű faluból. Királyi fenségeddel szeretne beszélni. – mondja a kamarás.

- Kamarásom! Elfelejtette azt, nem vagyok igazi Francia uralkodó! Az őfenségét hagyja el. Inkább hívja be azt a személyt, aki messziről jött! Hogy is hívják? –válaszolja VII. Károly.

- A neve: Valami Jeanne D' Arc.

- Küldje be! Meg akarom ismerni, Lotaringia tartomány, határos a Burgundiával.

A kamarás nem sokára szólít, a nyitott ajtón belépek. Amikor beléptem, csodálkozással vannak, mert engem látnak.

- Te lennél az a Jeanne D' Arc nevű személy, Lotaringiából, - kérdezi az őfelsége, csodálkozva

- Igen, Dauphin! Én lennék az! Azért jöttem, fontos dolgokról beszélhessek. –válaszolom.

- Mit szeretnél mondani? Talán jogot kérnél a falunak? Talán tartozol valakinek? – teszi fel a kérdést, érdeklődve.

- Nem Dauphin! Azért jöttem Őfelsége elé, sereget kérjek! Felszabadíthassam Orléanst, azután, Reimsbe vezessem a megkoronázására. – válaszolom, őszinte arccal.

Akik a teremben vannak, az mind csodálkozott tekintettel néznek, maga VII. Károly is.

- Te lány! Jól halottam, sereget kérsz tőlem! Fel akarod szabadítani Orléanst? Sokszor próbáltam vissza venni, de nem sikerült. Miért nevezel DAUPHINnak?

Ahogy kell, illedelmesen köszöntöm VII. Károlyt.

-----

Átgondolom a kérést.

- VII. Károly őfelsége! Azért hívom önt Dauphinnak, mert Franciaország igaz királyát hívhatják így, ha segítene abban, kaphassak sereget, akkor felszabadítom Orléanst, és Reimsbe vezetem, megkoronázhassák. – mondtam.

- Te lány! Hogyan gondolod azt, a várost felszabadítod, azután engemet megteszel királyodnak? Látom egyszerű paraszt vagy, hogyan harcolhatsz az Angolok ellen, - volt a kérdése Károlynak.

- Úgy őfelsége! Az erőmet az úr adja, a szentek küldtek ide, a látomásomban beszélni tudok velük. Ők mondták, járuljak a király elé, és kérjek sereget, felszabadíthassam a várost.

Amit mondtam, mindenkin a csodálkozás van látható.

- Hölgyeim, és uraim! Kérem, hagyják el ezt a termet most, a vendégemmel beszélni szeretnék. Felkeltette az érdeklődésemet. – mondja VII. Károly.

Akik a teremben vannak, lassan elkezdik hagyni, még az írnok is. Azt követően maga a király zárja be az ajtót.

- Jeanne D' Arc nevű lány! Ezek szerint vallásos vagy, a látomási dolgok mióta vannak? – kérdezi érdeklődve.

- Dauphin! Tizenkét éves koromban kezdődött, azóta minden szabad időmet a falu templomába töltöm. Megtudtam, mi az úr, és a Szűzanya akarata. Egyszerű paraszt lány vagyok, ha nem is tudok olvasni, de tudom! Mi jó az országnak.

- Hogyan akarod le győzni az angolokat? Ha meglátnak, ki is nevethetnek. – mondja, érdeklődve.

- A kihívást vállalom! A hitet az úr adja, a teendő annyi! A csata előtt imádkozni, és ez adja majd a hitet, így nem lehet veszíteni valónk. Tiszta hittel harcolhatunk.

- Ez nem is olyan bonyolult! A hitet elővenni, és fegyverként használni. A kérdésedre a válaszom igen, megadom a katonákat! Mond, mennyit adjak. –válaszolja.

A hírnek örülök, a feladat egyik része sikerült. Azután a király odalép az ajtóhoz kinyitni. Akik a teremben voltak, azok mind visszatérjenek. – Az arcokon látható, vajon mi történhetett a zárt ajtóknál.

Napok múlásával, a leendő uralkodó, a katonákat megadja. A naptár 1429 – et ír, áprilisi hónap elérkezik. Mielőtt indulunk volna Orléans városa felé, a Tourelle erődhöz, a katonák zöme nagyon örül, Látom rollúk, így mondhatnék pár szót.

- Katonák! Ez a napszámúnkra nagyon fontos, harcolhatunk az Angolok ellen, hiába próbáltátok a város bevételét, de most együtt megpróbálhatjuk újra. Az úr, és a Szűzanya segíteni fog, csak hinni kell bennük. Van tapasztalatotok, én hiába nem tudok olvasni, de tudom, mi kell nekünk. Olyan hazát akarunk, ahol élhetünk, függetlenül az idegen hatalmaktól, vazallusi menteset, együtt visszavehessük a várost, ez dicsőség lesz számúnkra, és a királynak. Azután már VII.Károly koronázása lesz hátra Reimsben, és ő lesz a mi királyúnk.

Amit kellett elmondtam, csend kezdett lenni, hírtelen.

- Éljen Jeanne D' Arc, a mi vezérűnk, éljen! – töri meg a csendet, az egyik katona.

Azt követően, éljenezni kezdett mindenki, egyszerre skandálták a nevemet, szememben örömet érzek.

- Kedves rokonom! Megkérlek arra, elkísérsz az utamra, és velem leszel minden ütközetben? Addig a napig, amíg el nem érem a célomat. Végleg elhagyhassák az idegen zsoldosok a hazát. – mondom.

- Örömmel unokahúgom! Elkísérlek, öröm fog el, ha látlak. Nem csak testvérként szeretlek, hanem fiatal hölgyként is. Sok udvarlód lett volna, helyette az imádkozást választod. Boldogságot hozol a szívembe. –válaszolja a rokon.

- A szavaidat köszönöm! Te vagy a kedvenc unokatestvérem, amikor kellett valamiben segítened, megtetted szívesen.

Átöleljük egymást, a sereg induláshoz készen áll.

- Katonák! Harcos társaim! Irány Orléans városa. – mondom, jó hangosan boldogságot érzek, egész testembe.

Percekkel később, a sereg indulni is kezd, a Tourelle erődhöz.

-----