Amit álmodtam, kezdem át gondolni.

- Amit álmodtam, tényleg megtörtént velem, én lennék az a lány, aki a jóslatban szerepel. Nem akarom elhinni, megkaphatom a királyi lobogót, amit megtudtam, azt nem mondom el, mert nem is hinnék el, ha eljön az idő. – mondom, megdöbbenve.

A fa alatt még maradok egy kicsit, nem sokára úgy gondolom, hazatérek, segíteni édesanyának.
Nem sokára haza is érek.

- Jó, hogy haza tértél! Segítenél a főzésben? A feladatod az lesz, a krumplit meghámozni, a többi testvéreid, a többiekkel van, dolgoznak.

- Jól van édesanyám! –válaszolok boldog érzést érzek.

A krumpli pucolásnak neki is kezdek, de az eszem máshol van.

- Most sem akarom elhinni azt! Én leszek az a kiválasztott személy, aki szerepel a jóslatban. Dauphint fogom a koronázásához vezetni, aki méltó a rangjához. Hogyan lehetséges ez! Mikor kell elkezdenem? Meddig kell titkolnom? – gondolom magamba, sok kérdés merül fel bennem.

Nem sokára feleszmélek.

- Mondtál valamit édesanyám? – kérdezem meglepődött arccal.

- Igen, lányom! Hozzál be vizet a kútról, talán valami baj van, - válaszolja Isabelle, érdeklődve.

- Semmi baj! Csak azon töprengtem, a jóslatban szereplő lányról, hogyan kell elkezdeni a feladatát? Hogyan fogja megtudni, mikor jött el számára az idő. –válaszolom, ezzel érdeklődök is.

- Tényleg! Nem is gondoltam ezekre! Hogyan jutott az eszedbe?

- A falutól nem messze van egy öreg fa, a tövébe leültem, majd elálmosodtam. Ez jutott eszembe. – válaszolom.

- Amit elmondtál, azon még el sem tűnődtem. Tényleg! Hogyan fogja megtudni, mikor lesz itt az idő. – lepődik meg édesanya.

Nem sokára végzek a hámozásokkal, a kútból hozok vizet, majd kezdem megteríteni az asztalt.
Nem sokára a D' Arc család tagjai megérkeznek, a készételt az asztalra helyezem, én Jeanne. Ahogy szokásos, imával kezdünk, számukra csak ez marad, a háború alatt.

Elérkezik a vasárnap, a falu lakói az istentiszteleten találkozhatnak egymással, mindenki gyalog érkezik a templomba. Mindenki leül a maga helyére, amit már megszokott. Én is így vagyok, nem sokára kezdetét veszi a mise, a szokásos móddal, a pap beszédével kezdődik.

- Híveim! Olyan beszédet kellene mondanom, ami a hétre vonatkozik. Hogyan is kezdjem el? Arról kellene beszélnem, amit minden halandó, az imájába foglal, hiába én vagyok a ti pásztorotok. Én is azt szeretném! A jóslatban szereplő lányról derülne, ki valamelyik környékbeli falúból származik, lehet, még nem is tudja. – mondja

- Hogyan is mondjam el, én vagyok az a lány. Ha eljön az idő, meg fogja tudni mindenki. – mondom magamba.

Furcsaságot kezdek érezni, az arcomat egy fényes valami kezdi meg világítani. Én látom, de a többiek nem, olyan helyen ülünk, ahol velük szembe van az ólmozott üveg, és három szentet ábrázol.

- Jeanne D' Arc nevű lány, nézz a fénybe, láthatsz minket, akiket álmodban is láttál. – mondja az egyik, akit Szent Margitnak látok.

Oda nézek, láthatom őket, még beszélhetek is velük.

- Mikor jön el számomra az a nap! Elvégezhessem a feladatomat? Honnan fogom tudni? – kérdezem érdeklődve.

- Különleges képességed van, csak te láthatsz engem, és hallhatod a hangunkat. Benned van meg az erős akarat, mert a hited vezérel. A cselekvésben mi segítünk. Nem sokára a testedben lesznek változások, de azt le kell győznöd. –válaszolja Szent Mihály.

- Mikor jön el az a nap! Lesz-e valamilyen harci eszközöm? Harcolhassak az idegen zsoldosok ellen. –kérdezem, megilletődve.

- Ne félj. – erősíti meg Mihály szavait Margit.

Nem sokára a fényesség eltűnik, érzem, visszatértem a valóságba.

-----

Az idők telnek, már kész felnőtt nő lett belőlem, mert a tízen hatéves kort elértem.

- Édesanyám! A főzésben már nem kell segíteni, akkor elmennék a templomba, imádkozni, segít abban, a különleges érzést, legyőzhessem, ami két éve kezdődött bennem. Ami kapcsolatban van a fiúk iránti barátkozással. – mondom, egy kicsit szomorú hangon.

- Jól teszed Jeanne! Nyugodtan mehetsz, amit kellett, azt elvégezted. Már felnőtt nő vagy, és lesznek benned, női érzések, amit most, még nem szabad megtenni. – válaszol édesanyám.

Nem sokára indulni is kezdek a templomhoz, átgondolhassam a testi változásomat. Nem sokára megérkezek, tudom, az ajtó be van hajtva, bárkinek nyitva álljon, aki úgy érzi, kell egy kis hitbeli segítség. Elfoglalom a helyem, és ahogy kell, imádkozni kezdek.

- Szentek! Kérlek titeket, mondjátok meg, mikor lesz itt az én időm? Nem bírom tovább, mert a testemmel is viaskodom, ha közelembe van egy férfi, ne tehessek rossz dolgot.

A szavamat nem tudom befejezni, mert az arcom, fényes sugár kezdi beragyogni, ami az ólmozott üvegből árad.

- Tudjuk, miket érzel! Erősen hiszel abban, te vagy a kiválasztott. Eljött számodra az idő, elmondhatod mindenkinek, te vagy a jóslatban szereplő fiatal lány. Az első feladatod az lesz! A királyhoz kell elmenned, adjon sereget Orléans felmentéséért. – mondja kellemes hangon Szent Margit.

Örömet érzek, a feladatomba belekezdhetek, sok éve már a várakozásnak.

- Végre elkezdhetem! Mit tegyek, hogyan tudnék az én származásommal, a király elé járulni? –kérdezem boldogan.

- Ne félj! Segítek neked. Az első feladatod, megnyerni az egyik nemest, engedélyezze útadat, a király udvarba, ami Chinonban van. – válaszolja Szent Katalin.

- Paraszt származásom van, és ki fog engem elkísérni? A helyőrség parancsnoka, vajon hogyan fog velem beszélni?

- Ha nem engedélyezi az utadat, akkor se bánkódj! Az egyik képességedet fogjuk fejleszteni, amit beszédnek mondanak. A szavaidon bámulhassanak, mint egy művelt személy lennél. –válaszolja kedves hangján Szent Mihály.

- Tényleg így gondoljátok! Nagyon boldog vagyok, a helyőrség nem messze van, így megkérhetem az egyik cusinomat, kísérjen el.

- Nyugodtan megkérdezheted, biztosan fog tudni segíteni. Hiába nem tudsz olvasni, de beszélni tudni fogsz. – mondja Szent Margit.

Nem sokára, a fényes jelenség halványulni kezd, hirtelen el is tűnik. Az ablakot nézni kezdem tovább, talán a készítése tetszik benne. Még maradok, elgondolkozhassak a jelenségen, ami vele történt. Felállok nem sokára, indulhassak haza, Az ajtóban megálltam, nézni kezdem, a többi falúm bellimet.

- Végre boldognak érzem magam, mert a feladatomat elkezdhetem, négy éve várok erre a napra. – mondom gondolatomba.

A templom ajtaját behajtom, indulok hazafelé. Elmondhassam a hír.

-----

Nem sokára haza térek, látom, már csak a terítés van hátra. Nemsokára a testvéreim, és édesapa is megérkeznek.

- Gyermekeim! Mossatok kezet, látom Isabelle, most is finomat főzött, Jeanne is besegített. – mondja boldogan, édesapa.

- Igen, segítettem! A templomban is voltam, imádkozzak, csodálatos dolog történt velem! –válaszolom, öröm mosolyt érzek.

- Jól tetted lányom, nem sokára a terítéssel is végzel. – mondja a családfő.

Már csak az van hátra, az asztalra helyezzük az edényt.

- Jeanne! A mai imát elmondod? –kérdezi Isabelle.

- Igen, örömmel.

Először át kell gondolnom, hogyan is kezdjek bele.

- Teremtő atyánk! Aki teremtett, köszönjük a munkádat, azt is! Az asztalra helyezhessük, hálásak vagyunk ezért. Áld meg azokat is, akik hisznek benned. Uram! Áldj meg minden földművest, egy napon eljöhessen az ő napjuk, és a jóslat megvalósulhasson. Áldj meg minden családot, és a földet. Kérünk téged! Ámen.

Azt követően egyszerre mondják ki az utolsó szót, egyszerre kezdünk az ebéd elfogyasztásához, átgondolom, vajon mondjam el mi történt velem a templomba.

- A templomban imádkoztam, egy furcsa dolog történt velem. Az arcomat egy fényes valami ragyogta be, de láttam a három szentet, és a hangjukat is halhattam.

Nagy csodálkozással néznek.

- Jeanne! Azt akarod ezzel mondani, beszéltél a szentekkel? Láttad is őket? Mit mondtak neked? Talán elmondták ki lesz az a személy, aki a tartományból származik? – kérdezi csodálattal, édesanya.

- Igen, elmondták! Ki lesz az a lány, aki fegyvert fog a szabadságért. Amikor elmondta, nem akartam elhinni! Az a lány a faluból származik, és én leszek az. –válaszolom.

Kimondva, mindenki meglepődve néz rám, főleg édesanya. Csend kezdett lenni, hirtelen.

- Jeanne! Azt mondod, te vagy az, aki megmenti a hazát, az idegen zsoldosoktól. – érdeklődve kérdezi Isabelle.

- Igen, édesanyám! Ha már elmondtam, azt is tudni kell, nem ez volt az első ilyen látomásom. Négy évvel ezelőtt kezdődött, egy vasárnapi misén, gondolatban beszélgethettem velük. A mai napon már nem a gondolatomban volt. – válaszolom, boldogan.

- A születésed előtt volt egy álmom! Találkoztam egy fiatal lánnyal, te voltál az! Elmondtad, a gyermekemet hogyan hívjam, a lányt Jeanne D' Arcnak hívták. – mondja édesanya, meglepődve.

Csodálkozással nézek édesanyára.

- Ha ez történt veled édesanyám! Akkor kezdődött el a csoda.

- Jeanne lányom! Ha már tizenkét éves korodba kezdődött el veled ez, akkor miért most mondod el, - kérdezi a családfő, érdeklődve.

- Azért! A szentek elmondták, most jött el az idő, harcolhassak a szabadságért. A testemben viaskodok, ennyi évesen, már házasnak kellene lennem. –válaszolom.

- Ez tényleg így van! Már felmerült bennem, miért nem társalogsz a szomszéd fiával? Minden szabadidődet a templomba töltöd el, akkor már tudom a választ. – mondja Jacques.

Testvéreimre pillantva, arcukon öröm látható.

- Jeanne! Mi az első feladatod? Komolyan mondod, te vagy a kiválasztott személy? - kérdezi Luisa.

- Igen, Luisa! Én vagyok az, nem kell félnetek, elkezdem a feladatomat, akkor is ti lesztek az én családom. Először azt kell tennem, el kell jutnom a királyi udvarba.

Azt követően enni kezdek pár falatot, a többiek is el kezdték átgondolni, a mondottakat. Mindenki meglepődött, a bejelentésemen.

- Mikor fogod elkezdeni a feladatodat? Ki fog segíteni a munkádban? – kérdezi édesapa, érdeklődve.

- Először a helyőrség vezetőjével kell beszélnem, engedélyezze a királyi udvar látogatását Chinonba. – válaszolom.

Azután édesanya is kérdezősködni kezd.

-----