Elérkezik az indulás napja a D' Arc család két tagjának, amit kell vinni a hosszú útra, azt viszik magukkal. szomszédjuk éppen Díjon felé van útja.

- Hölgyeim! Ha önöknek jó, Díjon felé, akkor elvihetem, mert egyik rokonom lakik ott. Remélem, megfelel! – mondja a szomszéd.

- Igen, uram! Megfelel nekünk, akkor a szekérre fel is teszem a csomagunkat. – válaszolja az anya.

- Édesanya! Ugye lesz nálunk valami költőpénz! Hátha szűkség lesz rá. – kérdezi a kis Jeanne az anyját.

- Hogyne lányom! Nem tudni, ha szállást kérünk, kérnek-e valamit cserébe. –válaszolja az anya.

A két utazó elköszönhet a családjától.

- Gyermekeim! A házra vigyázzatok, és a birtokra, a testvéreitekre, nem tudjuk, mikor térünk haza. Luisa! Amit ellestél tőlem a főzésbe, azt meg tudod főzni. – mondja Isabelle, boldogan egy kicsit.

A testvérek is elköszönnek, nem sokára már a szekéren ülnek. Nem sokára kocsissal indulnak is. Jeanne, aki tíz éves, a nagy útnak örül.

- Végre elindulhatunk, eljuthatunk Rómába, halottam már róla. – mondja a lány boldog tekintettel.

- Kincsem! Én is nagyon örülök, elérhetjük kettesben az örök várost. Arra is kell figyelni az úton, rossz emberekkel ne találkozzunk, mert akár ki is foszthatnak. –válaszolja Isabelle.

- Igen asszonyom! Vigyázni kell az útonállókkal, még az erőszakot sem vetik meg. Az lenne a legjobb megoldás, úgy öltöznének fel, akik koldusok. Így nem lenne bántódásúk. – válaszolja a kocsis

- Jó megoldásnak tartom. – mondja az anya.

A szomszédjuk elmondja az ötletét, nem sokára át tudnak öltözni, és nem sokára indulnak tovább.

- Hölgyeim! Így gondoltam! Így nem állíthatnak meg. Azt látják a ruha nagyon viselt, cserélni is kellene. Akkor indulhatunk tovább? –válaszolja a kocsis.

- Uram, indulhatunk. –mondja nyomatékosan az anya.

A két vándor ahol elhalad, a tájat nézik.

- Uram! A célúnk az! Eljutni Rómába, meg szeretnénk nézni milyen! Egyben zarándok is. Amikor ezt a szép gyermeket vártam. – mondja büszkén az anya, és rámutat a lányra.

- Egyik este furcsa álmom volt! Egy fiatal lány jelent meg, ő a védőangyalom. Elmondta azt! A születendő gyermekemet hogyan hívjam. – folytatja tovább.

- Igen uram! Így kaptam a Jeanne nevet. A faluban is azt mondják, várják azt a fiatal lány eljövetelét, aki felszabadítsa az országot az idegen befolyástól. Valami jóslatról is beszélnek. – válaszolja a lány, ezzel erősíti meg az anyja szavát.

- Igen, a jóslat! Abba az van! Az országot egy asszony teszi tönkre,- évtizedekkel ezelőtt, kiszolgáltatta az angol királynak. Egyszerű lány fogja megmenteni, aki Lotharingiából származik. Ahogy említi asszonyom, azt a napot én is várom nagyon! Mindenki azt szeretné, ha vége lenne a háborúnak. –válaszolja a kocsis.

- Lányom! Én is várom azt a napot, segíthessek neki, ezért kell elzarándokolni Rómába. Erőssé tenni a hitűnket, az eljövendő küzdelemre. Hitet adjon küzdelemre, és francia uralkodónak megválasztani Dauphint. –válaszolja az anya.

Eljöhetett a pihenés ideje, a lovak is megpihenhessenek, a vándorok ehessenek pár falatot.

54.

A pihenésnek nem sokára vége lesz, a szekér gazdája befogja a lovait, induláshoz készen, látja a két vendége így ők is készülődni kezdtek.

- Jeanne lányom! Készüljünk mi is, ha segítünk, hamarabb indulhatunk, addig csomagold össze a tarisznyánkat. – mondja Isabelle.

- Igen, édesanya! - válaszolja Jeanne.

Az anya a kocsihoz lép pár lépésre vannak.

- Segíthetek uram? – kérdezi az anya, érdeklődve.

- Köszönöm, jó lenne. – volt a válasz.

Közös erővel hamarabb végeznek, nem sokára felléphetnek a szekérre. Indulhatnak tovább.

- Hölgyeim! Ha minden jól megy, holnap elérjük Dijont, és onnan indulhatnak tovább. Onnantól óvatosan menjenek tovább, mert az már egy másik birodalom határa! A burgundoké, az ellenségűnk, mert szövetséget kötött az angolokkal. – mondja a kocsis.

- Édesanyám! Az ellenség az rosszat jelent? – kérdezi a lány érdeklődve.

- Igen, egyetlenem! Elérünk Rómába, elmondom, mit kell tenni, és azt is! Miért kell kérni isten segítségét. –válaszolja az anya.

- Nagyon várom.

Másról kezdenek beszélni. - Amíg a szekéren utazók elérik Díjon városát.
Addig egy másik helyen Burgundiában.

A burgund király II. Fülöp a tanácsadójával megbeszélést tart.

- Mi tévő legyek, ha a Párizs körüli birtokot szeretném meglátogathatni! A francia uralkodó csatában elvesztette. – kérdezi a király érdeklődve.

- Őfelsége! A birtokot nyugodtan birtokba veheti, szövetségesünk lett Anglia, nem tud mit tenni, ellenségei körbe veszik. –válaszolja a tanácsadó.

Kezdi átgondolni a szavakat, majd döntést hoz.

- Rendben van, elmegyek! Megnézem a birtokot, a feladatod az lesz! Élelmet raksz egy ládába, annyit, amíg az utat kibírom, pár személlyel. Most az udvartartásomat itt hagyom, holnap indulok, három fővel. Meg értetted!

- Igen, őfelsége! Ki lesz, az a három fő? Úgy készülhessek. – kérdezi a tanácsadó.

- Az egyik testőröm, a fiam, és a nevelője. – válaszolja a király.

- Rendben van uram! Intézkedek.

A tanácsadó el is hagyja a termet, nem sokára a trónörökös is megérkezik. Ahogy kell, úgy viselkedik, illedelmesen, bejelentik a királynak.

- Kéretem!

A fiú belép.

- Talán valami baj van? Ha már itt vagy, akkor elmondok egy fontos dolgot. – mondja az uralkodó, érdeklődve.

- Nincs semmi baj! Azért jöttem, lássalak, szeretnék a te öröködbe lépni. Olyan uralkodó szeretnék lenni, amilyen te vagy édesapám. – válaszolja a herceg

- Holnap indulunk Párizsba, látogatóba, ami szövetségesűnk birtoka. Tudnod kell! A szerződésben szövetséget kötöttünk, az angol uralkodóval. –válaszolja boldogan az uralkodó.

- Én is mehetek édesapámmal? – kérdezi az örökös.

- Igen, fiam! Te vagy az egyik, aki velem jön, az egyik testőröm, és a nevelőnőd. – válaszolja örömmel, a király.

A herceg gondolkozóba esik.

- A hosszú úton, igazi uralkodóhoz méltóan fogok viselkedni. Tanulni akarom, mit kell tenni kírály lehessek Burgundiának. –válaszolja egy kis mosollyal a herceg.

- Fiam, jól mondod! A királynak meg kell tanulni mi a jó a népének, életek múlnak döntéseitől. Nem a sajátját kell néznie, hanem a népét. Azután a sajátját, ez a jó uralkodó. – volt a válasza.

Az örökös odalép az apjához, átöleli.

56.