Amit Luisának mond a szomszédjuk, azt kezdi cselekedni, kilép az udvarra, keresni kezdi a bátyját. Nem sokára, rá is talál. A negyedik szomszédban, éppen segíti a díszítést.

- Édes bátyám! A testvérűnk megszületett, lány lett! – mondja boldogan.

A fiú elcsodálkozik a halottakon.

- Mit mondtál édes húgom! Lány született? Nagyon jó hír, legalább együtt fogunk játszani, és édesapúkánknak segíteni. –válaszolja, az arca örömbe fordul.

A hír hallatán a húgának puszit ad az arcára.

- Ne ölelj át ilyen szorosan! Tudom, örülsz. – válaszolja.

- Bocsánat, nagyon örülök! Remélem ez a lány lesz a válasz az imánkra. – válaszolja a fiú, mosollyal az arcán.

- Anyukánk is azt mondta! Inkább keressük meg édesapát, elmondhassuk a jó hírt.

A testvérek indulnak a hivatalba, mert tudják, ott találnak rá, - éppen megbeszélést tartanak. Az ajtó hírtelen nyílni kezd, a családfő az.

- Gyermekeim! Talán valami baj történt, hogy kerestek? – kérdezi az apa, érdeklődve.

- Nem apa! Nincs baj, az történt! A kis baba megszületett, és lány lett, a neve Jeanne. Anya azt is mondta! Hátha ez a lány lesz válasz, az imánkra. – válaszolja a kis Luisa, boldog mosollyal.

Azt követően mindenki éljenzett a terembe.

- Jacques D' Arc! Gratulálok, nagyon jó hír, had szorítsam meg a kezét. A tanácstagok nevében gratulálok. Remélem a megszületett csodás lélek lesz az, aki a népet megszabadítsa az angoloktól. – mondja örömmel, az egyik tanácstag.

Azt követően minden tanácstag köszönti a családfőt, és a két gyermeket, azután lassan elkezdik hagyni a termet, nem sokára az épületet.
Már együtt hármasban térnek haza, megláthassa az újszülöttet, aki a Jeanne nevet kapta.

Így nem sokára haza térnek, a házba csendesen lépnek be. Az apa benyit a szobába, látja, mind ketten alusznak.

- Úgy látom el szunyókált Isabelle, és a kis csöppség mellette van, nem zavarom. – mondja magába.

Visszalép a konyhába a két gyermekéhez, az asztalhoz leülnek.

- Gyermekeim! Meséljétek, hogyan történt? – kérdezi Jacques érdeklődve.

- Édesapa! Az úgy történt, mi itthon voltunk, a dolgunkat tettük, édesanya a szomszéd nénivel tért haza. Amikor az udvarra belépett, érezte kezdődik valami. A szomszéd néni kezdte mondani mit kell tenni, és úgy is tettünk – mondja Luisa.

- Igen édesapa! Az én feladatom az volt! A szobába vigyek meleg vizet, és rongyot, azután ott lett az idő, megszülethessen a kis testvérűnk. Nekem ki kellett jönni. – erősíti meg a húga szavát a fiú.

- Ott lehettem a szülésnél, amit a szomszéd néni mondott, azt tettem, nem sokára úgy érezte édesanya, itt a szülési idő. Nem sokára világra jött megmosdatta a vendég néni, és becsavarta, át is adta édesanyának. – mondja büszkén a lány.

- Vajon kire hasonlít? Biztosan jól vannak, ha felébrednek, első az lesz, meglátogatom, a név jó választás. Gyermekeim! Nagyon boldog vagyok, és örülök, hogy lány lett. –mondja az édesapa, boldog mosollyal.

- Mennyűnk be együtt, és anya hátha örülne neki. – mondja a fiú.

Nem sokára felállnak, oda lépnek az ajtóhoz, a családfő óvatosan nyissa a szoba ajtaját. Jacques lássa, már nem alszik Isabelle. Lassan oda lépnek az ágyhoz.

- Gyermekeim! Megnézhetitek nyugodtan a kis húgotokat, a neve. Jeanne, remélem férj uram neked tetszik a név! – mondja boldog mosollyal az anya.

- Igen, megfelel! Remélem ebből a lányból erős harcos lesz! –válaszolja a családfő.

Óvatosan kezébe veszi az újszülöttet, de az elérzékenyülés jele látszik rajta.

50.

Telnek a napok, a heteket felváltja a hónapok múlása. Jeanne D' Arc születésétől három év telik el. A családfő úgy gondolja, bemutassa a templomi misén. Elérkezik a vasárnap egy márciusi nap, az úr 1415. esztendejében, a templomba mindenki megjelenik.

- Barátaim, harcos társaim! Eljött az idő, bemutathassam a lányomat Jeannet. Azért is, megkeresztelhesse a közösség, ha ez a gyermek nagy lesz, reméljük, nagy harcos válik belőlle. – mondja a családfő, boldogan.

A mise után a falu papja kezdi a ceremóniát.

- Én, mint a falu papja! Megkeresztelem, megkaphassa a hitnek pajzsát, és azok között lehessen, akik ott lehetnek a nagy sokaságban. Az anyát, és gyermekét kéretem ide.

A pap néven szólítja őket, oda is indulnak, nem sokára meg állnak, a rangos személy előtt. – Luisa és Marcell is.

- Te lélek! Aki a Jeanne D' Arc nevet kapta, megkeresztellek, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Ez a víz szimbolizálja az életet, amit a szüleidtől kaptál. Ettől a pillanattól fogva, a neved szerepel az élet könyvében. A helyzet már tőled függ, hogyan cselekszel.

Ahogy kell, az atya kis vizet önt a lány fejére.

- Gyermekeim! Ti vagytok a lélek testvérei, vigyázzatok rá, óvjátok. Nem tudni mi jön el az következő időben, mert háború dúl. Ez a kis testvéretek adjon reményt nektek, és a közösségnek.

- Igen atyám, úgy lesz! Remélhetem, megvalósul az álom, ez a gyerek egy előre megírt úton haladjon, amit az úr ad neki. Harcolhasson szolgaként a földes urunk ellen, mert csak a hitűnk maradt meg. –válaszolja Isabelle.

A mise végén indul mindenki hazafelé.

A megkeresztelt lány már felcseperedett, tízéves, azóta született még két testvér. Isabelle úgy dönt, elmondja a javaslatát, mindenki az asztal előtt ül, reggelizzenek.

- Férj uram! Gyermekeim, amikor Jeannet vártam, az egyik este nem tudtam aludni, leültem a ház előtti űlőhelyre, elálmosodtam. Álmomba egy furcsa érzést éreztem, egy fiatal lány jelent meg előttem, elmondta ő a védő angyalom.

- Mond édes anyukám! Milyen volt? – kérdezi a lány érdeklődve.

- A fiatal lány, nagyon szép volt, azt mondta! Ő a védő angyalom, és az utamat ő vezeti, ha megszületik a lányom, nevezzem Jeannenak. Ha eljön az idő számára, engedjem el azon az úton, amit vezetni fog, és segítsem a munkáját. – válaszolja az anya.

- Tényleg így volt? Talán valamilyen feladatot kell elvégezni! Mi volt még? – kérdezi még Jeanne.

- Az kedves gyermekem! Elmondta, a lány fogja tudni az időt, amikor cselekedni kell. Megígértem neki, ha eléri a tízéves kort, együtt elzarándokolunk Rómába, megnézzük a várost, ez által a hitűnket erősebbé lesz.

A család tagjai elcsodálkoznak.

- Mikor szeretnétek menni? A többi barátaim besegítenek a munkába. – kérdezi a családfő.

- Gyermekeim! Mikor legyen az a nap, indulhassunk? – kérdezi az anya érdeklődve.

- Minél hamarabb! Azért szükség lenne Jeanne munkájára is. – válaszolja az apa.

- Legyen két nap múlva, amit kell vinni, azt el tudom rendezni. Útitervkészítés, csomag készítése. – mondja Isabelle.

Jeanneon látszik, nagyon örül.

- Nagyon jó hír! Kettesben megyünk hosszú útra. Ha a születésem körül ez történt, azt jelenti, az Úr vezeti utunkat? Testvéreim! Vigyázzatok a kisebbekre. – mondja boldog arccal Jeanne.

- Tudod Jeanne! Nagyon örülök, elmehetsz Rómába! Remélem, te leszel az a személy, aki választ adhat a falu imájára. – válaszolja Luisa, mosolyt megcsillantva.

Azt követően másról kezdenek beszélni.

52.