Az úr 1410. évébe jár a naptár, Domremy nevű falúban a D'Arc család egyik tagja Isabelle, nem tud aludni, a férje mellett fekszik.

- Vajon mi van velem? Aludni nem tudok, az is lehet, tele hold van. A férj uramat nem akarom felkelteni, ezért kimegyek a konyhába, iszok vizet, hátha attól tudok aludni. – mondom magamba.

Lassan kezdem elhagyni a szobát. A konyhába lépve vizet töltök egy pohárba.

- A ház elé kimegyek, nézem a teliholdat, hátha eszembe jut valami. Leülök a hintaszékre, hátha el tudnék aludni egy kis időre.

A vizet meg iszom, inkább kortyolgatva, melegebb ruhát fel veszek, azt követően indulok ki a ház elé, leüljek a ház elött lévő hintaszékre.

- Ilyen nagy hatása van a holdnak. – mondom magamba.

A hold fénye a házra vetíti fényét, nézem a holdat, de a gondolatom másholkezd lenni.

- Teremtő uram! Jó lenne az a személy itt születne meg, aki felveszi a harcot az idegen katonák ellen. Szavára megmozdulhasson az egész ország, ami maradt még belőle. Uram! Add meg neki azt a segítséget, add kezébe a királyi lobogót, azzal indulhasson a csatába. – mondom, gondolatba, mert elmélkedek.

Azt követően, olyan érzés kezd támadni, ami alvásra késztet. Az óra éjfélt üt, furcsaérzésem kezd lenni, hírtelen fénysugár vetődik rám.

- Halandó lélek kellj fel, feladat vár rád, egy meghatározott időn belül te fogod világra hozni azt a személyt, aki megmenti az országot.

Egy fiatal lány áll előttem, azt követően elkezdek ébredezni, nem hagyományos módon, hanem a lelkem sikján, egy kicsit ijedtnek érzem magam.

- Mi történik velem? Hol vagyok? Te ki vagy, még nem ismerlek? – kérdezem lélekként..

- Isabelle, ne félj tőlem, a segítőd vagyok, a választ meg adom kérdésedre. Gyere velem, én vagyok aki az útadat segíti addig, amíg életet nem adsz annak a léleknek, aki a válasz az imádra. – válaszolja a fényes alak.

- Honnan tudod, hogy mire vágyom? Azt is tudod, mit szeretnék tenni? Milyen útról beszélsz! Mikor fog megszületni az a lány, és te segítenél ebben?

- Halandó lélek! Én tizenkét éves vagyok, olyanról beszélsz, mint egy felnőtt. Azért van így, mert ahonnan jövök, fiatal lelkek vagyunk, az élet nálunk is múlik. Akit nem sokára szülni fogsz, az hozza el a reményt, hídjenek az úrban, és elhozza a várt szabadságot.

A fényes alak elém lép, megfogta a kezemet.

- Azt a gyermeket, akit szülni fogsz Jeannenak fogják hívni, ha tíz éves lesz, el kell mennetek Rómába, zarándokútra. a jóslat beteljesüljön, ha elér egy bizonyos kort, és érzései nem a megszokott lesz, bocsásd útjára. Eljön az idő, érteni fogod tetteit. – mondja a fényes alak.

Hirtelenjében elengedi a kezemet.

- Ne menj el! Lenne még kérdésem! Mi a neved, emlékezhessek erre az estére?

- A nevem: Jeanne d'Arc, amit mondtam, ne felejtsd el.

Látom ahogy az alak távolodik tőlem, hirtelen eltűnik.

- Nem akarom elhinni, ez a fiatal lány lenne az én őrzőm, aki utamat fogja segíteni. Jeanne d'Arcnak hívják. A családom neve, talán Jeannenak fogják hívni a születendő gyermekemet!

Anyaként elcsodálkozok, de nehezen is hiszem, ami történt.

42.

Telik az idő, vele a napok is, Isabelle igy a gyermekeit megkeresztelheti. A terve az, a legközelebbi vasárnapra teszi.
Elérkezik a mise ideje, a falu papját Pierre atyának hívják.

- Híveim! Köszönöm eljöttetek! Ezzel megerősítve a hiteteket, az Úr előtt, minden vasárnapon az isten elé járultok, ez nagyon dicséretes. A népét szereti, hiába háborúban áll az ország, legyen előttetek az! Hiába háború van, a szívetekbe béke legyen, az a béke egy napon el fog jönni, és elhozza mindenki szívébe, a szeretet lángját. Higgyetek az úrban erősen, egy másik világban meg lesz a jutalma. Legyetek irgalmasok, segítsétek a felebarátotokat.

A D' Arc családban Marcell komoly tekintettel hallgassa az atyát.

- Az atya, de szépen beszél! Ha nagy leszek, pap akarok lenni, én is így szeretnék beszélni. – mondja suttogva.

- Fiam! Akkor döntsd, el mi leszel! Ha eljön annak az ideje. Hallgasd tovább az atyát. –válaszolom, szintén suttogva.

- Testvérem! Inkább várd meg, amikor eljön annak ideje! Hátha ebben a faluban születik meg a megváltónk, aki az országot megmenti. Így a falunkat megismerhetik. –válaszolja Luisa, suttogva, mert egymás mellett ülnek.

- Látod Marcell! A kis húgodnak is vannak elképzelései, mert ő is azt akarja, az országot valaki megmentse, az idegen uralkodó ellen. – válaszolom, egy kis mosollyal.

A két gyerek tovább hallgassa a beszédet.

- A mai napon nem a megszokott mise van! Ha nem egy családnak is, akik úgy döntöttek, a kétgyermekűket megkeresztelik. A ceremóniához az előkészület már megvolt, a gyerekek a D' Arc családhoz tartoznak, Marcell, és Luisa. Megkérem, jöjjenek ide!

A két gyerek feláll a helyéről, a fiú megfogja a húga kezét, és úgy lépnek a helyhez, ahol meglesznek keresztelve.

- Halandó lelkek! Itt vagytok az úr házában, a lelketeket az úrnak adjátok, megkeresztelés formájában. Ha eljönne az ítélet napja, a lelketek megmenekülhessen a pokolból. Ezért jót kell cselekedni, így elkerüli a kárhozatot. Uram! Aki teremtettél, add áldásodat erre a két gyermekre, és a lelkét fogadd el. Imádkozáskor hallgasd meg a szavait. – mondja az atya.

A kehelynek nevezett tárgyat, a kezébe veszi, amibe szentelt víz van.

- Halandó lélek! Aki a Luisa nevet viseli. Ezzel a vízzel megkeresztellek, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Ezzel az áldással hitet kaptál, bárhol imádkozol, az úr meghallgat, és segíti az útadat.

Amikor elmondja az áldást, a lány fejére egy kis vizet önt, azt követően így tesz a fiúval is.
Nem sokára, indulnak vissza a helyűkhöz.

- Híveim! Isten gyermekei! A mai napon a két megkeresztelt lélekkel nőtt az a sokaság, amelyik megmenekülhet a pokolból. Remélem, itt mindenki azt fogja tenni, amit kell, a cselekedete felkerülhessen az úrhoz. A misének most már vége, menjetek isten hírével.

A beszéd elmondása után, kezdjük elhagyni a templomot, azt a helyet! Ahol közeleb lehetünk az úrhoz, ezekben a vészjósló időben.

Azon van mindenki, vajon hol fog megszületni az a lány, aki a jóslatba szerepel. Annyit tudúnk, ebbe a tartományban fog megszületni, mert megvan írva.

44.