Órákkal később megszületik az ítélet, belép a terembe a bíróság, csend lesz. Az írnokra hárul a felolvasás.

- Az ítélőszék döntött a lázadókkal szembe, a király írnokaként kihirdethetem az ítéletet. Az esküdtszék egyöntetűen döntött, a vádlottak mind bűnösök. Az uruk ellen fegyvert fogni, az bűn, a törvény értelmében a lázadó szolgáknak a büntetés nem más, visszatérés a tartományokba, és az ura adja ki a büntetést. A lázadók vezérét Jacques de Chénnebierist, elítéljük, a vád! Lázadás szitás, rongálás, és fosztogatás. Az ítélet számára, száműzetés egy szigetre, ahonnan nem térhet vissza. A végrehajtás kezdetét a holnapi reggelt jelölöm ki. Felkészülhessen a hosszú útra.

Az ítélet kihirdetése után, mindenki meg van döbbenve, kegyelmet adnak mindenkinek. A Vatikáni megbízott szót kér.

- Vádlott! Az ítéletnek örül-e? Az utolsó szó jogán van-e mondani valója?

- Tisztelt pápai követ, annyit mondhatok a szó jogán! Amit tettünk, azt nem bántuk meg. Minket legyőztek, de lesznek minket követők, akik a hazáért fognak harcolni, az idegen uralkodó ellen. Minden nemes elfelejtette, hogyan lehettek gazdagok, kinek a kínkeserves munkájából. Azért is fogtunk fegyvert, mert a szó már nem ért semmit. Tudom, eljön az idő, a szolgákra szép napok várnak. Egy lány fogja megmenteni a hazánkat, ahogyan a jóslatban van. Remélem, az a nap, mihamarabb el fog jönni. – mondom, szomorúan.

Amikor elmondtam a mondani valómat, minden lázadót kezdenek elvezetni a törvényszék elől, bilincsek vannak a kezeken. A terembe már csend lesz, a többi szolga is láthatja, mit tesznek a tásaikkal.

Minden foglyot a fogda nevű helyre szállítják, az előkészületeket elkezdhessék.

- Őrök! A lázadók vezérét, ti fogjátok elkísérni a távoli szigetre, ami az Itáliai királysághoz tartozik, a neve: Sicilia. A többi vádlottat más őrök fogják elkísérni, a különböző tartományokba. – mondja az írnok.

- Igen uram! A szigetre elkísérjük a vádlottat, ha minden el lesz készítve, rögtön indulhatunk. –válaszolja az egyik őr.

A fogdának nevezett helyen, minden lázadó ott van a kezek bilincsben, a rácsos ajtó előtt két őr áll. Mi már egy dolgot tehetünk! Imádkozni az úrhoz.

- Teremtő uram! Azért imádkozok hozzád, az ítéletet megköszönjem, amit mindenkire kimondtak. Kedvező számunkra, így elkerülhetjük a súlyosabb büntetést. Nem tehetünk arról, a saját urunk ellen kellett fellázadni, mert nem tűrhettük azt, amit ellenünk tettek. Teremtő uram! Ha le is tudták győzni a parasztságot, a szolganép attól szolga lesz, azt kérem tőled, segítsd a mi munkánkat, vezesd utunkat. Azért is harcoltunk, az idegen uralkodó ne tehesse rá a kezét az országra, ne lehessünk vazallusa. Kérlek! Küldj olyan személyt, aki fel foglya venni a harcot az idegen lovasok ellen, és a parasztságot is segíti, szabadokká lehessünk. Ahogy a jóslatban van: A lány szavára megmozdulhasson az ország. – mondtam bánatosan.

Éppen befejezem az imát, a börtön ajtó nyílni kezd.

- Fogoly! El kell vinnünk az uralkodóhoz, az ítéletet megköszönd. – mondja az egyik őr.

- Úgy legyen! Beszélni akarok vele. – válaszolom.

Kezemre bilincset teszek, de a lábamon nincs, így kell megtenni az utat, a király lovagterméhez.

34.

Nem sokára a király előtt jelenek meg, ahogy kell, úgy köszöntöm őfelségét, meghajlással.

- Vádlott! Tudja, miért van itt? – kérdezi II. János, szigorú tekintetével.

- Igen, Őfelsége. – válaszolom.

- Kedvező ítéletet határoztam, a mai naptól kezdik megvalósítani. Bízom abba! Ez volt az egyetlen, és az utolsó ilyen parasztlázadás. Az elkövetkező évekbe, ha tudomást szerzek hasonlóhoz, a vezérét nem fogom megkegyelmezni, szigorúbb leszek, akik részt vesznek benne, azokkal se. Amit tett megbánta-e? Azt is! Ura ellen kezet emelt. – kérdezi a király.

- Őfelsége! Amit tettem, azt nem bántam meg! Ha kell, még egyszer megtenném. Akkor is, ha szigorúbb az ítélet, máglyahalál. Azzal is szembe nézek.

- Vádlott! Hogy mondhatsz ilyet egy magas rangú személynek! Aki kegyelmet adott. – mondja a tanácsos, csodálkozva.

- Tudja meg mindenki! Ha minket elítélnek, a szolgaság nem fogja elfelejteni azt a sok rosszat, amit a nemesek tesznek ellenük. Hiszek abban, egy nap eljön az a valaki, aki folytatni fogja a mi munkánkat. Nekünk a földi megmunkáló eszközök a fegyverünk. Aki eljön, annak egy különleges fegyver lesz a birtokába, és azzal hegyet lehet megmozgatni. – válaszolom.

- Olyan fegyver nincsen. – szól egy bekiabáló.

- Van ilyen! Az erős hit. Akinek van hite az úrban, az bármit megtehet. Aki utánam jön, az a hitével fog győzni, mert hiszem a jóslatot, és vele azt a fiatal lányt. Látom, önöknek nincs hitük! Régen elveszett. – mondom, keserves szívvel.

A nemesekre pillantva, gondolkozóba esnek, miért beszélek a hit nevű valamiről.

- Jacques! Az elkövetkező hosszú úton, imádkozz a többi szolga lelkéért, azért is! A hit nevű valami erősebb legyen, az utadat az úr segítse. – mondja a király.

Nem sokára elkezdenek elvezetni, a lovas szekérhez, ami egy kikötőhöz fog vinni. Hajóval indulhassak el egy távoli szigetre.

Az ítéletet kezdik végrehajtani, azok, akik részt vettek, a saját tartományukba kísérik. A szolgáknak ez jel, ne tehessenek semmit a sorsuk ellen, szolgaként élhessenek tovább.

Kezdenek templomba járni, hitüket tegyék erősebbé, így a nemeseknek ez új lesz, még az uralkodóhoz is elér ez a hír.

- Amit a hírnökeim mondanak, azon csodálkozom. Minden szolga a templomba jár, imádkozni, még azok is! Akik a lázadók között voltak. Egész országba így megy. Hogyan lehet ez? Talán a volt lázadók vezére is említette. Királyként én másba hiszek, a kincstárba, és a hatalomba. A kezembe van mind kettő, akkor bármit megtehetek. Parancsba kiadom! Minden szolgának joga van arra, templomba járhasson, az istenéhez imádkozhat, így nem gondolnak a lázadásokra. – mondja a király, de azért csodálkozást is érződik.

Minden szolga templomba kezd járni, erőssé tegye a hitüket, mert a hit nevű valami, erősebb bármilyen katonai fegyvernél. Eszükbe van a jóslat, a haza meg mentőjéről, imába foglalják azt a személyt, aki Franciaországot megmenti az Angol igától.

- Teremtő Atyánk! Segíts nekünk! Sokat szenvedtünk már, nemcsak a nemesektől, hanem az idegen zsoldosoktól is. Hitünket te látod milyen! Kérünk téged, segíts a helyzetünkön, küldj olyan személyt, aki a népet segíteni fogja harcunkat, és kiűzhessük az idegen zsoldosokat.

Egy megváltó félét kérnek, szavára megmozdulhasson a néptömeg, és együttes erővel, hittel megszüntethessék a hűbéri vazallust. A tervhez a király cselekvése is kellene, így sikerülhetne az elérendő cél, de..

36.