10.fejezet
Az angol zsoldosok, vezetésemmel elfoglaljuk helyünket, a parasztsereg nem sokára a falut elhagyni készül, mert észrevettük a lovak dobogásáról, tovább haladjanak, így volt nagy öröm a számukra. Éppen ahhoz a helyhez közelednek, ahol mi készenlétbe állunk.
- Társaim! Végre ezt a helyet is magunk mögött hagyhatjuk, így az érdekünk győzött. Állhatunk ellent az urunknak, most már minden mi tölűnk függ. Minden gazdag nemes meggondolhassa. Ha ellenünk tesz, akkor megbánhatja, ha kell, még fegyvert fogunk, ha a helyzet úgy hozza, a király ellen is fellépünk. – mondja a selfek vezetője, mert lehet hallani.
Nem tudta befejezni a mondani valóját, mert támadást megkezdjük, mindenki esze veszettek kezdett menekülni.
A parasztoktól segélykiáltások hangzottak el. Voltak, akik fedezéket kerestek, majd előjövünk mi a zsoldosok, nagy zaj keletkezik, biztatom a katonáimat.
- Harcoljatok a sereg ellen, mi győzhetünk, a vezérük élve kell, mert feladatom van vele. A többiekkel azt tehettek, amit akartok. – kiáltom.
A parasztok seregében nagy zűrzavar kezd támadni, nem tudni hová menekülhessenek, ha menekülni akarnak, ott terem egy angol. Sok paraszt hallt meg, volt, aki meg tudott menekülni, nekünk nem kellett több idő, akit fogságba ejtettünk, azokkal, lassan de elhagyjuk a völgyet.
Gonosz Károly tervbe veszem, végleg leszámolok a felkeléssel. A hírnököm hoz egy hírt.
- Régens uram! Fontos dolgot kell mondanom! Idegen zsoldos sereg a Mello nevű falú közelébe, legyőzte a parasztsereget, a vezetőjét elfogta, és még pár felkelőt. Nem tudni mit tesznek velük, de több lázadó vezér van. – mondja hírnök lihegve.
A hír hallatán az asztalra csapok, majd fel is álok.
- Hogyan lehetséges ez? Hogyan tudnám a még lázadókat legyőzni? Nekem a legnagyobb vezérük kell a Jacques de Chénnevieris. Hogyan tudnám elfogni? A Meaux nevű városnál lecsaphatunk rájuk. – válaszolom dühödten, mert idegesítenek a parasztok
Az idő telik, Június 24. napon a serfek vezetője eléri a Meaux nevű települést, én a régens közeledni kezdek felé, a hű katonáimmal. A paraszt seregnek ez az utolsó állomás.
- Harcos társaim! A mai napon ez az utolsó hely, ahová közeledünk, remélem itt győzni fogúnk, és lesznek olyanok, akik csatlakoznak hozzánk. Ha itt győzünk, akkor az utolsó állomás, a királyi palota lesz. Neki elmondhassuk akaratúnkat, mert, ha nem tud tenni! Akkor akaratunkat fogjuk végleg cselekedni. A háborút vívja az angol király ellen, pedig III. Edward a jogáról lemondott, elismerte Fülöpöt francia királynak. Barátaim! A mai nap nem tudom, mit hoz! Akinek igazi francia szíve van, az velem tart! Legyőzzük a nemeseket, és az angol lovagsereget. – mondja a parasztok vezetője.
Nem tudta mondani valóját elmondani, mert támadás éri őket. Azon a napon végleg legyőzik a parasztsereget, és a lázadást. Sokan hallnak meg, ezzel akarnak véget vetni annak, a szolgáknak joga lehessen. Mit tudott tenni a szolga ezek után már? Az ura szavát kell követnie.
30.
Telik az idő, az elfogatott felkelőket tömlöcbe vetetik, amíg ki nem hallgatják őket. A nemesekből és más személyekből áll a bírói testület. A király is megjelenik, II. János.
- Nemes urak! Én, mint ennek az ország uralkodója, megnyitom a tárgyalást. Amit ellenünk tettek lázadást, az felháborító. A lázadókat hallgassuk ki, és együtt hozzuk az ítéletet.
A tárgyaláson a király elnököl, de az egyházi személyek is képviseltették magukat, de voltak nemesi származású püspökök is. Így kérdezhet pár Vatikáni küldött is. A király előtt állok, vádlottként.
- Jacques! Mondja el, miért fogott fegyvert az ura ellen? Önnek munkát adott a földjén, ezzel is segíthesse az ön családját. Vannak önökre nézve különleges jogok, az adózás csökkentése, sok gyermekeseknek a kedvezmények is járnak. – kérdezi a küldött, érdeklődve.
- Tisztelt küldött! Nem tudom, ott a Vatikánban a pápa mit tud, itt másképpen vannak a dolgok, amit ön ismer. Hiába a kedvező adójog, ha a földes úr, és a többi nemes, azokat nem tartja be. Idők során megtanultam, abba higgyek, amink van. A nemesek elkobozzák az adó bizonyos hányadát, bizonyos része jut el a kincstárba. Erről a király nem is tud. – mondom őszintén.
Azt követően a nemesek nagy része, mind egymásra néz, vajon, még mi fog kiderülni! A nemesek hogyan lettek gazdaggá?
- Tisztelt törvényszék! Nem mi tehetünk arról, fegyvert fognunk, arról sem! A földeken nem dolgozhatunk, helyette, az úrnak a várán kell dolgozni, ezért kellett fegyvert fogni! Azért is! Az adójogban feltételek vannak.
Nem tudom a mondanivalómat elmondani.
- Aha! Szóval azt állítod, mi a nemesek vagyunk azok, akik titeket bántanak! Bizonyos kedvezményektől megfosztunk? Nem igaz, mondhatom, minden törvényt betartunk, ez lenne az érdekűnk! –válaszolja az egyik nemes, gúnyosan.
Vajon kinek higgyenek! A hallgatóságban zaj kerekedik.
Zajongás veszi kezdetét, a királynak is közbe kell szólnia, mert a tisztázás az ő érdeke is.
- Vádlott! Az utolsó szó jogán mit szeretne felhozni? Mielőtt mindenkire kiosszuk a büntetést! Uralkodó lévén, megkönnyíthetem a sorsodat, mondhatod, ami bánt. – kérdezi a király érdeklődve.
A terembe körbenézek, lássam szolga társaim, ítélet lesz felettük. Az arcokról más is visszatükröződik.
- Királyi őfelsége! Én, mint a lázadók vezetője Jacques de Chénnebieris, az utolsó szó jogán annyit mondhatok! Azért fogtunk fegyvert a szolgák érdekében, minden földet művelő személynek jobb lehessen sorsa. Sokáig tűrtük a nemesek rágalmait, de hiába. A királyi törvény megengedi, saját tulajdonunkban lehet azt tenni, amit a földesúrnak. Nem lehet, büntetés a vége, és, ha teszünk ellene, akkor még rosszabb a helyzet. A vagyonunkat elkobozza, és, ha olyan kedve támad, akkor a lányainkat, és asszonyainkat bántalmazza, és még mi vagyunk a bűnös. Ha minket elítélnek! Akkor később követni fognak mások, és a szolgaság győzni fog. A mi kis szeretett hazánk Franciaország, egy nap szabad lesz. Az idegen uralkodó el fogja ismerni szabad országként.
A vádlott szavai, erősnek tűnik.
- Mi a hazánkért is harcolunk, az angol zsoldosok ne pusztíthassák el az élelmünket, de én annak örülök a legjobban, az én szavamra sokan gyűltek össze, hogy együtt harcolhassunk az elnyomóink ellen. Azt akarjuk továbbra, az vezesse az országot! Aki a szívében francia, egész hitében önálló államot akar. Biztos vagyok abban, egy nap meg fog születni az a valaki, aki győzelemre viszi Franciaországot, a vagyoni hatalomból letörik a nemesség. Ahogyan egy asszony tette tönkre ezt az országot, úgy! Egy egyszerű lány fogja megmenteni. Eljön még a győzelem napja, amikor a Fekete herceg letöri az angol igát. Hiszek egy független Franciaországba.
Az utolsó szó jogán elmondhattam a beszédemet, azután minden vádlottat kezdenek elvinni. Amíg a törvényszék ítéletet nem mond.
32.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro