Veronika odalépett az első lányhoz, aki hozzá az első volt az egyik kezét a szájához tette, hogy ne szólaljon meg. A többiek nem figyeltek arrébb mentek, hogy Ábel beszélhessen vele.

- Ágnes! a medált add ide, hogy a többihez tegyem, ha netalán tényleg elpusztítana mindenkit a gonosz. Legalább a medál élje túl, a többieknek szólj, hogy adják ide a medált, hogy elrakhassam, olyan helyre ahol nem akadhat rá a gonosz.

Ágnes odalépett a többiekhez annyit mondott nem hangosan.

- a medált ide adjátok, mert Ábel itt van, el akarja tenni olyan helyre, ahol a gonosz nem találhat rá.

Oda adták Ágnesnek a medálokat, amikor Ábel megkapta azokat a többihez elrakta. Ábel beszélt Veronikával, hogy

- Veronika most hogyan tovább itt leszel a többiekkel vagy velem jössz elvinni olyan helyre, ahol nem akadnak rá a gonosz és senki se. Ha velem jönnél, túlélhetnéd, mert ha nincs meg a hetedik őrző, akkor biztos megakadályozhatjuk a gonosz tervét.

- Ábel én szerelmem, úgy döntöttem maradok a többiekkel, hisz őrzőként segíthetem a többieket. Tudom segíteni, akarsz szívből köszönöm neked adtam volna nem csak a szívemet, ha nem a szeretetemet, ha lett volna rá idő. Egy másik világba, ha találkozunk, bepótoljuk meg ígérem.

Veronika megpuszilta Ábelt inkább egy igazi csókot adott neki, majd odalépett a többiekhez Ábelen látni lehetett, hogy a szemében könnyek voltak sajnálta a szerelmét, azt a lányt, akibe szerelmes lett.

Ábel a medállal a táskában, ha táskának lehetne mondani egy másik utat látott azon ment tovább a barlangtól messzire. Szívében a többieket sajnálta tovább ment. A két idegen eközben az egy fogollyal visszatértek a barlanghoz, azt vették észre, hogy a hetedik őrző is meg van, akik őrzik a medált, a gonosz angyal kérdezte.

- Látom, itt van mind a hét őrző, ha már meg vagytok, akkor kérhetném a medálokat, hisz a tervemhez kellene.

- Már nincs nálunk, a másik kísérőnél van, átadtuk neki.

Minden foglyon végig nézett, hogy igazat mondanak-e vagy nem.

- A medál nélkül nem tehetem, meg amit akartam, de ezért tényleg meghaltok, ha nincs meg akkor is a célomat végre hajtom. Ma estig még élhettek, de kora reggel a barlangban mindenkit feláldozok, az ártatlanságotok vérével az erőt megkapom, az isteneteknek még imádkozhattok.

-----

Másnap kora reggel ébredtek a gonosz angyal is, a foglyokkal azért jót is tett ennivalót adott nekik is gyümölcsöt, és amit talált a barlang környékén. Ettek is a foglyok, Jezabel a barlangban elkészítette a terepet az áldozásra. Ami a barlangban volt szarkofág féle arra ráhelyezett egy rongy félét. Az olajmécsest a földre helyezte szarkofág körül kör formában. Jezabel odament a lányokhoz elmondja.

- Most azt foglyuk tenni, hogy arrébb megyünk, a vízben megtisztultok, megnézem a jelét az ártatlanságotoknak, ha megvan, olyan ruhát kaptok, ami azt jelzi, hogy ártatlanok vagytok, ha a jelét nem látom annak az lesz a büntetése, hogy egy másik helyen fogjuk elpusztítani.

Amikor a hét lány és Jezabel egy külön helyre mennek, hogy a férfiak ne lássák meg a női meztelen testet, amikor a vízben lesznek. Benjamin kérdezte a gonosz angyalt.

- Annyit kérdeznék minek ez a felfordulás, hogy a lányok medálja kell és a vére a nélkül nem lehetne erőt kapni csak ez a berögözött hit, hogy a gonoszsághoz a több erő miatt fel kell áldozni a szép lányokat. Te, mint férfi biztosan megtetszett neked ez a szép Jezabel. Volt már olyan, hogy vágytál a testére és az ajka csókjára.

- Tilos az ilyenek a szádon kiejteni én a gonosz vagyok, azért vagyunk itt, hogy mindenkit elpusztítsak, te nem akadályozod meg a beszédeddel, hogy meg ne tegyem.

A kísérő nem kérdezett semmit nézte, ahogy a gonosz tevékenykedik, de ez idegesítette.

- Nem kérhetsz arra, hogy menjek a lányok után és nézzem meg őket, hogy a meztelen testűket nézzem te és hogyan nézi meg Jezabel az ártatlanság jelét, te tudod mi az és Jezabellel voltál már.

A gonosz nem válaszolt eközben Jezabel elkezdte a lányokat vizsgálni, hogy az ártatlanság jele meg van-e, akit megnézett annak azt mondta.

- A vízben a testedet mosd meg meztelenül, hogy megtisztulj nem csak testileg, hanem lelkileg a testedet a víz érje, hogy a tűzben elégj, és az áldozásra felkészülj. A gonosz fog feláldozni és az áldozó tőrrel fog lecsapni egy kis szúrást fogsz érezni azon a helyen ahol a medál rajza, van a testeteken.

Amikor Apollóniát kezdte el vizsgálni a lányon félelemérzés volt úrrá azt gondolta magában.

- Ha rájön, hogy nincs, meg a jel fel fog háborodni és biztosan én leszek az első, akit feláldoz, hisz megmertem tenni azt a dolgot, hogy a szerelmemnek átengedtem a testemet, amit ruha takart.

-----
Amikor Apollóniát megvizsgálta tovább engedte, hogy a vízben meg fürödjön, majd csodálkoztak, hogyan lehet az magában Apollónia azt mondta.

- Hogy lehet az? hiszen ha a barátomnak megteszem azt a dolgot, akkor az ártatlanság jele megszűnik.

Minden lányt megvizsgált és mehettek a vízbe megtisztulni, amikor meztelenül voltak a vízben és megtisztultak. Jezabel minden lánynak egy fehér színű ruhát adott, hogy azt vegyék fel. A ruha a comb közepéig ért a derekúkon fehér színű öv volt. A meztelen testűket csak az a ruha takarta, amíg elértek a barlangig a dolgaikat csak suttogva tudták meg beszélni.

- Lányok nem értem, hogy lehet az, hogy Jezabel láthatta az ártatlanság jelét, amikor tudom, hogy elvesztettem, amikor megtettük és éreztem azt a gyengéd érzést, amit melegségként éreztem egész testemben.

- lehet az is, hogy az úr akarta, hogy lehet, van valamilyen feladat.

Nem sokára azt látták, hogy a barlang közelében vannak már minden lány hallgatott, mert nem tudni, hogy melyik lánnyal kezdi.

- Jezabel a lányokkal minden rendben van az ártatlanság jele mindegyik lánynál ott van-e akkor az áldozás kezdődhet is először Ágnest áldozom fel

- igen minden rendben van a lányok körül látható az ártatlanság jele.

Amikor Benjamin meghallotta felsóhajtott, hisz nem értette, hogyan lehet ez úgy gondolta, ha megteszik azt a bizonyos dolgot, akkor megszakad. A gonosz angyal Ágnest a szarkofágra felsegítette körülötte volt két nagy gyertya lehet oda varázsolta azt a teret megvilágítja, a gonosz angyal a lány mögött állt a lány a hátán feküdt. A gonosz egy ima félét kezdett mondani, hogy az áldozati tőrt a feje fölé emelte, hogy azzal majd lecsap.

- Én a gonosz angyal! A sötétség királya kérlek titeket a pokol fekete démonait, hogy gyertek ide titeket hívlak ennek az ártatlan kiválasztottnak energiáját a vérét megkaphassam, hogy hatalmat kapjak, ha a medálokat megkapom, én lehessek a világ és a mindenekfelett való ura. A testéből való vér hozzám jöjjön, ezzel azt a jogot kapom meg, hogy hatalmat kaphassak a holtak felett.

Amikor kimondta a barlangban egy jelenség vette kezdetét és lecsapott és a tör a lánynak azt a testrészét érte, amin a medál jele volt a lány odakapott a szúrt helyre fájt neki annyit mondott.

- Eljön, azaz idő, amikor a hét lány feláldozott vére egyesül egy idegenbe és a te leszármazottaddal egy harcos felveszi a harcot akkor fog megtörténni, amikor nem várod.

A lány meghalt és a jelenségben a lány életlen testét felszívta, és eldobta egy másik helyre, hogy helyet adjon a következőnek.

-----

A szabadon lévő második kísérő Ábel épp a másik barlangból jött ki ahol eltette a medálokat nem messze tőle úgy három méter lehetett, amikor a földön egy fehér ruhás lányra rátalált csupa vér volt. Oda sietett.

- Ágnes mi történt a gonosz csak meg tette nem tudta megszerezni a medált ezért a véretek kell neki.

Annyit tudott mondani még, a fiú a lányt a karjába vette és mellette ült.

- Ábel mentsd, meg az életed nem tudsz segíteni, hisz ez az életűnk legalább is a medált mentsd ki innen.

A lánynak ezek voltak az utolsó szavai, már nem mondott semmit a karjában hallt meg. Ábel még nem fogta fel simogatta a lány puha és gyönyörű arcát. Nem tudott mit tenni, mert ha elmegy őtet is megölhetik. A lányt a barlangba bevitte majd a földre helyezte a lányon látta, hogy a ruha véres nem tudta volna kicserélni a ruhát, mert a ruha takarta a lány meztelen testét, búcsúzásként megpuszilta a lány ajkát. Nem sokára egy hangot hallott a barlang bejáratától nem messze a hangra ráismert a szerelme volt Veronika.

- Segítsen, valaki nagy fájdalmam van, valaki

- Ó istenem! Veronika szerelmem te vagy az, mi történt veled? ugyan az, mint Ágnesnél, a karomba veszlek.

A karjába vette Veronikát és bevitte a barlangba, a másik lány mellé helyezte, a fiú a földön térdepelt a karjába vette, Ábelen látszott, hogy szemében könnyek voltak, sajnálta, beszélt hozzá.

- Szerelmem ne add, fel nagyon szeretlek.

Közben simogatta a lány arcát, majd tovább beszélt hozzá.

- Mond, meg mit tehetnék érted? mi lenne a jó neked.

- Szerelmem Ábel én is szeretlek, tegyél meg értem egy dolgot, annyit kérlek, még egyszer csókolj meg, mert ha az ajkad az enyémhez simul jó érzést kelt bennem, adj egy utolsót.

Ábel meg tette a haldokló kérését először megsimogatta a lány arcát majd lassan közeledett a szerelme ajkához, ahogy kell, a lány először az ajkát kinyitotta majd Ábel, amikor a lány ajkához ért igaz szívből jövő csókot adott. A lány visszaadta a szerelmének. Ábel érezte nem sokára, hogy valami nem jó

- Szerelmem nyisd ki a szemed, hisz itt vagyok, megteszek, bármit csak nyisd ki a szemed.

Ábel hiába könyörgött Veronikához már nem nyitotta ki a szemét.

- Istenem könyörgök, engedd meg, hogy az a lány, akit szeretek még élhessen egy kis ideig.

Nem volt válasz a fiún látszott, hogy sajnálja hisz szeméből, könnyek hullottak.

-----

A másik barlangban a gonosz angyal azt tette, hogy a véráldozatos varázslást megtette mindegyik őrzővel és egy másik helyen a földre esett áldozatot egy másik barlangba helyezte. Már csak az utolsó lány volt hátra Apollónia volt bátorsága.

- Tudom, hogy percek vannak hátra, de itt vagyok, vedd el az életem, de ne felejtsd el, ha engem elpusztítasz, lesznek utánam következők, akik ellened fognak harcolni. Nem félek, mert tudom, hogy ez az úr akarata, hogy a medál meg meneküljön, na, mért nem teszed ezzel is megnő az erőd hisz nem ezt akartad.

Mielőtt Apollónia elmondhatta az utolsó szavát a gonosz lecsapott az áldozati tőrrel ezt látva Benjamin oda sietett a vérző helyre tette az egyik kezét, hogy leszorítsa. A másik kezét a feje alá tette, hogy a karján pihenjen a gonoszok ezt látták.

- Apollónia szerelmem szeretném, ha még élnél, de nem tudok mit tenni, nem tudok, nélküled élni percek vannak, hátra mond, mit tehetnék érted.

- Tudom, hogy szeretsz egy kérésem lenne hátra, ha eljön az idő a hét őrző halálát megbosszulod azzal, ha eljön az idő és az úr is akarja, a medálokkal legyőzöd és a hét gyertyatartó világosságot hoz a sötétségbe, most még egyszer csókolj meg érezni akarom a csókodat, ha ajkamhoz ér és boldoggá tesz.

Benjamin, amit a lány kért tőle megtette az ajka, amikor közeledett a lány ajkához, amikor érintették egymásét mind ketten boldogok voltak. Amikor a lány már nem tudta viszonozni a szerelme már nem tudott mit tenni.

- Mond, mit akarsz tőlem engem is fel akarsz áldozni csak, tessék én is azt mondhatom, hogy ha eljön az idő a világosság győzni fog a sötétség ellen tessék engem is feláldozhatsz nincs veszíteni valóm.

A gonosz a fiú szavain elcsodálkozott.

- Ha akarod, megtehetem, amit akarsz.

A gonosz felidegesítve pár lépést tett a kísérőig és meg is tette Benjamint a hasát fájlalta, mert ott szúrta meg az áldozati tőrrel, a gonosz az áldozati tört eldobta, hisz azzal a késsel áldozta fel a hét őrzőt is.

- Köszönöm! most már együtt lehetek, a szerelmemmel ne felejtsd, el az idő eljön, amikor nem lesz sötétségnek a hatalma.

Benjamin lassan oda lépett a szerelméhez az egyik kezét megfogta a vércseppek a szarkofágról a fiú sebzett részére cseppentek, mert a földön a szarkofághoz támaszkodott.

A két gonosz a barlangból kiment, hogy a másik kísérőt megtalálják.