A második csoport, a pihenés után a gyaloglást tovább folytatták, a hátuk mögött őket követte Jezabel és a gonosz angyal, aki testet öltöttek, percek múlva a második csoportra rátaláltak. Egy darabig követték őket. Az egyik lány véletlenül hátranézett, és amit látott csodálkozott annyit mondott.

- Úgy látom, nemcsak mi vagyunk egyedül, hanem még két fiatal mögöttünk vannak, várjuk, meg őket vagy mit tegyünk, mert mint ha bennük rejtőzne valami gonosz féle, azaz érzésem.

- Ha tényleg így van, akkor te Ágota, ha azt mondom, hogy fuss, akkor futnod kell a többiekhez segítségért, ha a gonosz érzését érzed.

A két idegen elérte őket először egymásnak bemutatkoztak, a gonosz angyal úgy mutatkozott be, mint Mithras a többiek gondolták, hogy nem lehet majd Mithras kérdezősködni kezdett.

- A szigeten mióta vagytok?

- Tegnap óta, és ti miért erre jöttetek?

Apollónia a két idegen közelében rosszul érezte magát, mert érezte, hogy a gonosz jelenléte van ott, a gonosz angyal még kérdezősködött.

- Csak ti vagytok a szigeten? vagy vannak mások is?

- Összesen kilencen vagyunk, hét lány és két kísérő a többiek másik úton, gyalogolnak. Nemcsak a szigeten nézünk széjjel, hanem feltérképezzük.

- Nem tudjátok, hogy az a medál, amit az úr készített hol lehet. A gyülekezetben van-e vagy valamelyik kiválasztottnál.

- Nem tudunk ilyesmiről, és ti lányok tudtok valamit ezekről?

- Mi sem tudunk!

- Nem hiszek nektek! nem kell tagadni, tudom, hogy hét lány birtokolja ide a medálokat, mert az egyik tervemhez kell.

Percekig csend volt és csak annyit mondott Benjamin a többieknek és Ágotának.

- Fussatok innen, mert tényleg a gonosz van itt, Ágota hozz segítséget.

Futni kezdett mindenki utána a két idegen is, az egyik lányt a gonosz elkapta Angelikát.

- Gyere csak ide, van nálad valami, ami nekem kell.

A lány könyörgött, hogy-ne vegye el és hagyja meg az életét, de a gonosz angyal átadta Jezabelnek, hogy ő tegyen valamit majd a barlanghoz, vitte, és egy fához kötözte, hogy ne tudjon elszökni. A többiek felé futott, hogy a medált meg tudja szerezni. A csoportból elfogták Benjamint és Apollóniát nem sokára a barlanghoz, vitték a gonosz is velük volt, egy fához kötözték. Ágota a többiekhez ért az első csoporthoz.

- Még egyszer kérdezem a többieknél is, ott van a medál, ha nem adjátok, ide titeket elpusztítunk és feláldozunk a szarkofágon, ami egy oltár lesz, ott megkapom azt az erőt, amit a kiválasztottak fognak adni.

-----

Ágota nemsokára elérte az első csoportot, szólt hozzájuk, megálltak majd elérte a többieket.

- Mi a probléma Ágota? Mi van a többiekkel?

- A probléma súlyos! A legrosszabb van itt, maga a gonosz, a sátán, minden lánytól kéri a medált, fel akarja használni, gonoszat akar tenni, mit, tegyünk.

- Ha elveszik tőlünk a medált, akkor a világnak rossz és mi élve nem hagyhatjuk el a szigetet, mert megölhet minket. Ábel mit tegyünk.

A csoportban az egyetlen fiú gondolkozott, hogy mi lenne a jó nekik.

- Van egy ötletem! a medált adjátok ide a sziget bizonyos helyén, egy helyen fogtok megállni, hogy elfoghassanak titeket. Én egy másik úton fogok elmenni a barlanghoz, mert a többiek biztos ott vannak. A többiektől elkérem a medált, ez a feladat nehéz és veszélyes kitart velem.

Egy darabig csend volt majd átgondolták mindegyik lány igent mondott a kedvese Veronika is. Majd Ábelnek oda adták, majd azt találta ki, hogy biztonságos legyen.

- Egy furcsa kérésem lenne hozzátok! Ahhoz, hogy a medál biztonságos legyen, ha el is fognak ne tudják megszerezni. Ne tudják felhasználni. A női dolgotok az a bizonyos nap, amikor a testetekből vér távozik el a következő mikor lesz, mert az a kendő kellene, a medált bele helyezném. Mert a gonosz irtózik attól, ha érintetlen lány vére a medált éri.

- Ahogy mondod! az a nap ma lesz, ha eljön, akkor a kendőt neked adjuk, a mai napot valahogy ki kell húzni, hogy ne találkozhassunk vele.

Amikor ki mondta a lány a többi lány is, érezte, hogy valami történik velük a hasúkat, fájlalták. Ami a vászonzsákban volt kendő jól jött. A lányok arrébb mentek, hogy Ábel ne lássa őket. Ábel egy kendőt elővett elkészítette, a lányok nem sokára előjöttek és a kendőt Ábelnek adták át, amin az a jel volt, hogy még érintetlenek. Két részre osztotta a kendőket, hogy a medál jó helyen legyen.

- Ha kibontaná, a kendőt lássa azt, hogy nem könnyű csak úgy eltulajdonítani a medált mindenki itt van? minden rendben van veletek.

- Igen Ábel! Mehetünk tovább, veled vagyunk, és amit mondol, ott megállunk, hogy a gonosz elkaphasson minket és ezzel a medál, megmenekülhet.

Mielőtt indultak volna tovább Ábel annyit mondott.

- Köszönöm, hogy bíztok bennem, mielőtt tovább indulunk, adok egy köszönő puszit mindenkinek, nem kell félni tőle, tudom még nem kaptatok puszit egyetlen fiútól sem.

Minden lánynak az arcára adott egy-egy puszit, hogy ne féljenek a lányok, nem sejtették, hogy milyen jó érzés lesz a puszi után, mert féltek előtte. Utána a gyaloglást folytatták tovább.

-----

A gonosz angyal és Jezabel azt az utat találták meg ahol azt gondolhatták, hogy a második csoport mehetett eközben Ábel Ágotának azt mondta, hogy

- Itt az idő! állj meg! a medál jó helyen van, higgy abba, hogy a tervűnk sikerül ezzel a medál meg menekülhet.

Ágotának az arcára egy puszit adott, hogy bízzon benne. A többiek folytatták az utat, amikor már sokat gyalogoltak megpihentek.

Volt előttük egy kis előny, a lányra az idegenek most talált rá, a többiek felöl kérdezősködött és a medálról. Ágota letérdepelt könyörgött, hogy

- Nyugodtan megölhettek elvehetitek az életemet, de a medált hiába keresitek nincs nálam.

Jezabel a lánnyal fogolyként bánt a többiekhez vitte, amíg a gonosz angyal a többiek felé ment. A 2. csoport már úgy érezték mehetnek tovább. Amikor a távolság megvolt Lídiát választotta Ábel, hogy ő álljon meg, együtt elköszöntek tőle. A többiek biztatták.

- Reméljük! Az úr segítségével a medál megmenekülhet.

Már csak négyen voltak, tovább gyalogoltak nem beszéltek semmiről, mert nem akartak lebukni, ha netalán a gonosz a közelükben lenne. Amikor a távolság megvolt. Ábel Ágnesnek mondta.

- Ahhoz, hogy az elképzelésem megvalósulhasson meg kell állnod, ezzel a medált mented meg, hogy késleltessük a gonosz célját.

Ágnestől is elbúcsúzott a lánynak és persze mindenkinek fájt, hogy így kell feláldozni a lányokat érte, hogy a gonosznak ne sikerüljön a terve. Már csak hárman voltak, kezdett sötétedni majd láttak, olyan helyet ahol elbújhatnak. Egy barlang szerűség volt tűzet gyújtottak valahogyan. Eközben a lány társúkat a gonosz angyal elfogta, mert kezdett sötétedni és ilyenkor kockázatos volt tovább keresni a többieket. A tűzet Jezabel meggyújtotta halat sütöttek és azt is ettek a foglyoknak is adtak, a gonosz angyal azért fenyegetőzött.

- A többi társatoknak szerencséjük van, mert jól taktikáznak, de nem baj, mert holnap biztos vagyok abban, hogy a medálokat megszerzem és nektek az lesz az utolsó nap. Ti élve ezt a szigetet élve nem hagyjátok el csak holtan. A medált megszerzem és azzal a hatalommal mindenkit feláldozok azon a helyen ahol a kinyilatkoztatást írták.

Minden foglyon ott volt a döbbenet, hogy vajon mit fog tenni a többivel, akik még elmenekültek.

-----

A második csoportból, akik meg menekültek hárman voltak. Másnap kora reggel keltek, hogy a gyaloglást tovább folytathassák csak pár falatot tudtak enni.

- Az utat folytatjuk tovább, hisz jó lenne, ha valahogy hátulról el tudnánk érni a barlangot, hogy a többieket valahogy kiszabadíthatnánk, és ha ide adják a medált, akkor valahogyan meg menekülhetne, és nem szerezhetné meg a gonosz.

A gyaloglást folytatták tovább eközben a foglyoknál a gonosz is kelni kezdett mindenki ébredezett, ők is ettek egy keveset.

- Én, mint a gonosz angyal imádkozzatok az isteneteknek, hogy mentsen meg titeket, mert ez lesz az utolsó napotok, hogy élhettek, még mert ha megszerzem a medálokat csak holtan menekülhettek meg innen, a véretekkel fogom meg erősíteni a hatalmamat.

Amikor a gonosz elmondta a mondani valóját Jezabellel elindultak, hogy a három személyt még az nap elkaphassa, hogy a medált megszerezve, a foglyokat feláldozhassa, hogy a vérűkkel egy kis hatalmat kaphasson. A két idegen az utat folytatták tovább, hogy a három menekülőt elkaphassa. A foglyok meg beszélték.

- Már nincs mit tenni! Csak imádkozni az úrhoz, hogy tegyen valamit hisz egymást megismerhettük, reméljük, az örökkévalóságban találkozunk. Én Benjamin Apollóniába beleszerettem, hisz ha eljött volna, az idő egybe kellhetünk volna, azon a bizonyos éjszakán megmutattam volna a gyengédségemet.

- Én is beléd szerettem! A vonzalom közös, a többi lány előtt most is meg mutatom a szeretetem igaz jelét, hisz ha veled vagyok, a szívem boldogsággal van tele.

Apollónia odament Benjaminhoz nem érdekelte, hogy a többi lány lássa a barátja arcát a két keze közé fogta és nem a homlokát puszilta meg, ha nem az ajkára adott egy puszit a barátja is viszonozta.

Majd azt tették, hogy együtt bementek a barlangba és késztette őket valami, hogy megtegyék azt, amit csak a párok a nász éjszakának nevezett eseménykor szoktak tenni. Lehet az is, hogy ez lesz a túlélésűk, ha a lány már nem ártatlan, akkor nem sikerülhet a gonosz terve.

Mesélő.

A többiek őrködtek, ha ne talán visszatérne a gonosz. A szerelmes pár nem szégyellte magát, a barlangban volt hely, a mécsest meggyújtották, a fénye világított. A ruhájukat levették a testűket csak egy ruhadarab takarta, a lány nőiességét a mellét, és egy ruhadarab takarta az intimitásnak nevezett helyet. Meg tették azt, amit meg kellett, lehet, hogy ezzel a gonosz tervét meghiúsítsák?

-----

A szerelmes pár egymáshoz gyengédek voltak, hogy mind kettőjüknek ez volt az első. Amikor megtörtént a dolog egymás mellett feküdtek még egy kis ideig. Eközben a még menekülők körül az történt, hogy az egyik helyen Dorottya állt meg, hogy bevárja üldözőjűket, hogy ők ketten Ábel és Veronika még el tudjanak menekülni.

- Meg állok, megvárom a két idegent ti csak menyetek tovább, hisz ez lesz a ti meg menekülésetek.

Ábel elköszönt a lánytól majd már ketten tovább mentek. Dorottya azért izgult ideges volt, hisz a két idegen közül az egyik maga a Gonosz volt, a menekülés számára véget ért, mert nem sokára a két gonosz elfogta, és ott helyben egy fához kötözte.

- Az atyára esküszöm, hogy a barátaim és a medál meg menekülnek!

- Addig élsz! Amíg a medálokat meg nem szerzem és a sziget lesz a ti koporsótok, mert meg fogtok halni.

A két gonosz tovább ment, eközben a két még menekülő addig gyalogoltak, amíg észre nem vették, hogy a parton vannak, hisz mint ha már jártak volna ott, mert itt értek partot. Akkor jutott eszűkbe, hogy egy kört tettek meg.

- Veronika a partismerős a menekülésben egy kört tettünk meg és ott vagyunk ahol partot értűnk. A barlang a közelben lehet, csendben menjünk.

- Ábel figyelj! Tudom, hogy igaz barát vagy ezt nem tudom, hogyan háláljam meg, az eddigieket köszönöm. Nem tudom ezek után mi lesz, de ebben a helyzetben mást is adtam volna, ha lenne rá idő.

Veronika megfogta a kezét Ábelnek, hogy figyeljen rá-, amit tett azt nem szabadott volna tenni, csak ha már házas. A két keze közé fogta a fiú arcát és Ábel arcát meg puszilta gyengéd volt a fiú is viszonozta.

- Ezt tudom, hogy nem szabad, mert hozzám értél, de mások a körülmények.

Pár percig így voltak meg puszilták egymást, de az már nem puszi volt, hanem egy igazi csók, hisz igazi átéléssel tették. Mert számúkra már nem fontos semmi, hisz tudják, kevés idejűk van. Tovább haladtak majd látták a többieket.

- Szerelmem te lassan oda mész a többiekhez, amelyik közel lesz hozzád, neki annyit mondol ne félj, mert a medál jó helyen van, ne szóljon senkinek. Elmondod a többieknek és elhozod még a többi medált, hogy elvihessen egy biztonságos helyre.

Mielőtt elment volna Veronika a barátjának egy búcsúcsókot adott az arcára, hogy bízzon benne és sikerülni fog, ha őket a gonosz tényleg meg semmisíti, legalább a medál élje túl.

Elindult a barlanghoz ahhoz, aki a legközelebb volt hozzá.