A hét gyülekezetben a kiválasztott személyek a kísérőt kiválasszák, aki az útja során nemcsak elkíséri, hanem vigyáz is rá csak az Efézusi és a Laodiceai gyülekezetben találnak olyan valakit, aki kísérő lehet mind a két gyülekezetben. A lány barátja kíséri, a kiválasztott lányok és a két kísérő Efézus városában voltak a kikötőben majd egymásnak bemutatkoznak. Találnak olyan hajót, amely az útja a szigetet Patmost érintik. Amíg nem indulnak el addig az időbeszélgetéssel telik el, hisz fohászt mondtak. Olyan helyen ahol a beszélgetésben nem zavarják, majd a hajó kormányosát hallották.

- Kérem mindenkit, aki a hajót választotta az utazásra az jöjjön, mert kezdődik az indulás a célállomás Kréta, Patmos sziget és Naxos szigetet érintve.

Amikor a kormányos elmondta az üzenetet, lassan mindenki a hajó fedélzetére lépett a hét kiválasztott lány is és a két kísérő, csak az volt náluk, ami egy vászonzsákba fért el. A hajó nem sokára indult is, minden utas elfoglalta a helyét a fedélzeten a kilenc utas, a hosszú utazás során megismerhetik egymást. A két lány Veronika és Apollónia a kísérőikkel megismerkedhettek jobban. Az idő telt látták, hogy közelednek ahhoz a félszigethez, ami előttük van, a kormányos csak annyit mondott.

- Utasok! Nemsokára átmegyünk a Műkalé szorosnál és már a nyílt tengeren leszünk és csodálják meg a szépséges kilátást.

A többi utasok elcsodálkoztak a szép kilátásban ahol a félsziget találkozik a sziget partjaival, a kilenc fiatal megbeszélték, hogy a sziget vajon mit tartogathat számúkra.

- Lehet az is, hogy találkozhatunk az apostollal és láthatjuk azt a helyet ahol megírta a Biblos utolsó fejezetét, ha látjuk ez az utazás megérte, ha nem akkor is, mert ezen a szigeten lehetünk.

Olyan sokat beszélgettek, hogy azon vették észre magukat, hogy már a nyílt tengeren hajóznak. A kormányos csak annyit mondott.

- Ha ilyen jól haladunk, akkor kora estére elérhetjük Patmos szigetét azoknak, akik ezt a szigetet választották figyeljenek, mielőtt odaérnénk, még fogom mondani, addig mindenki nyugodtan lehet.

Amikor a kilenc utas a kormányos szavát hallották örültek neki, hogy kora estére a szigeten lehetnek. Másról beszélgetnek a többi utassal is, de nem árulják el, hogy ők kik valójában.

-----

A hajó olyan jól haladt, hogy ahogy a kormányos mondta kora estére már a szigetet közelítették arra a partszakaszhoz ahol az utasok kiszállhattak majd a kilenc személy perceken belül már a kikötőben volt és a szigetre léphettek. Egy kis ennivalót kaptak a hajó folytatta az utat tovább Lebintos sziget felé, a kilenc idegen, mert a szigeten idegenek voltak először egy imát mondtak közösen az idősebb lány mondta Ágnes.

- Mi urúnk! Aki teremtettél köszönjük neked, hogy vigyáztál ránk és itt lehetünk azon a helyen ahol János apostol a kinyilatkoztatást kapta egy angyal által. Köszönjük neked azt, hogy minket választottál a feladatra. Mond meg mi a feladat, és ha kell, megtesszük érted is.

Amikor Ágnes elmondta az imáját közösen még imádkoztak, amit ennivalót kaptak abból ettek egy keveset. Ott volt az idő, hogy tűzet, gyújtsanak, mert sötétedni kezdett, amikor a két kísérő elkezdte a tábortüzet elkészíteni a hét lány is segített nekik. A lányokból hárman a fekvőhelyet készítették elő ahol aludni fognak. Az egyik lány, aki Veronika volt a többi lánynak megemlítette.

- Lányok! Mielőtt az éjszaka eljönne, azt kellene tenni, hogy a vízben megmártózni, felfrissülni, jobban érezhetnénk így magunkat a két kísérő ne jöjjön, mert másról is szó lesz.

Az ötletbe beleegyeztek majd az összes lány, amikor a feladatot elvégezték együtt mentek olyan helyre ahol a fa takarásában lehettek, mert egy kis erdős területre mehettek. Levették a ruháikat csak egy ruhadarab takarta a testűket a felsőtest részűk szabad volt nem szégyellték női dolgokról is beszélgettek.

- Ti lányok, ha a gyülekezetben valamelyik fiúhoz hozzá mentek, akkor az éjszakát hogyan fogjátok eltölteni, ha az alsó testrészűnket is takarjuk, mert a helyzet ott lesz akkor hogyan fogunk szülni gyereket. Az éjszakán valahogy meztelenül leszünk egyetlen ruha sem fog takarni.

- Jó kérdés ez, ahogy átgondoltam valóban meztelenül fogsz a férjed mellett aludni azon a bizonyos éjszakán nem takarhatsz el semmit. Ti lányok tudjátok, hogy először mit is kell majd tenni, hogy érezzük az örömet és a férfi hogyan csinálja.

- Ha visszatérünk, a gyülekezetbe az idős testvért megkérdezem, mert jogos a kérdés és a válasza, ha elfogadható, amit tanácsol, azt fogom tenni.

-----

A hét lány, amikor úgy érezték, hogy már felfrissültek a ruháikat, felvették, hogy testüket eltakarják. Együtt mentek a két kísérőhöz, hogy a tűz mellett beszélgethessenek és meg vitathassák, hogy a következő napon együtt mennek tovább a barlangot megkeresni.

Az idő ott volt, hogy fáradtak voltak és a fekvőhelyen ledőltek pokróc félét takartak magukra nem kellett sok idő, hogy aludjanak, mert már el is aludtak, nyugodtak voltak hisz nem zavarta őket senki. Ezzel egy időben Jezabel, aki új életre kelt a varázslás erejét is megkapta a gonosz angyaltól, aki maga volt a Sátán, de ezt nem tudta, mert úgy tudja, hogy ő Mithras istennel találkozott. Elvegyült a többi ember között, akik Jeruzsálemben voltak. Jeruzsálem külterületén volt, ahol a gonosszal töltötte az éjszakát majd egy hang szólt hozzá.

- Jezabel a feladatod az lesz, hogy elmész Patmos szigetére, mert a hét medált ott találod és minden áron meg kell szerezni, ha nem engedelmeskednek a szavadnak, akkor a varázserődet alkalmazhatod, és ha megvan, akkor együtt megyünk tovább.

Amikor a hangot már nem hallotta, úgy cselekedett és már a kikötőben volt, ami egy Jappé nevű hely volt. A többiekkel elvegyült, akik hajóra akartak fellépni, hogy valamelyik szigetre mehessenek. Jezabel egy hajót is talált, amely Patmos szigetet érinti, fel is lépett rá a fedélzetre, nem árulta el hogy ő kicsoda. A hajó kapitánya úgy döntött, hogy indulnak, és lassan kezdte az indulási manővert, a hajón volt a világítás a hajó orrában volt három fáklya világította meg. Jezabel egy fiatal lány volt úgy 16 éves lehetett, vörös Színű haja volt a többitől elütött mindenki furcsán nézett rá. Jezabelt nem érdekelte gondolatában más járt.

- Végre elérhetem, a célomat ott leszek, a szigeten a kezem köré kerültök, és amit kell, megkapom és átadom az istennek és elhagyom a szigetet, és irányt veszem, Rómába a hatalmat megalapozom, és én leszek a világ ura.

Amikor gondolatban mondott meg könnyebbült egy félre eső helyen leült és pihenni kezdett, nem tudta, hogy a gonosz a testnedvét átadta, hogy végig áramoljon a testében nem az egészen. Hanem addig, ahol az ő testének az a váladéka van és áthatolhasson rajta, hogy neki születhessen olyan örökös, aki harcol a jó ellen, ezt Jezabel nem is sejtette, hogy a testében, ahol a nőiességének jegyei vannak, mi történik.

A hajón nyugalom volt mindenki aludt nem zavarta őket senki ez így volt, a szigeten a kiválasztottak nyugodtan aludtak. Nem sejtették, hogy útban van feléjűk a GONOSZ.

-----

A hét kiválasztott és a két kísérő szép napsütéses reggelre ébredtek, majd a tenger vizében megmosakodtak, azután egy közös imát mondtak, ami még volt ennivaló abból ettek, az ételfogyóban volt. Amikor jól laktak, elhatározták, hogy együtt feltérképezik a szigetet, ami fekvőhely volt azt elrendezték, amit kellett azt magukkal vitték, hátha más helyen fognak pihenni, a partok mentén gyalogoltak közben beszélgettek.

- Lányok! Ha megtaláljuk a barlangot, akkor ki mit fog tenni az lenne a jó, ha először köszönetet mondhatnánk a teremtőnek, hogy elvezetett ahhoz a helyhez, ahol az apostol az utolsó fejezetet írta a könyveknek.

Másról is beszélgetnek olyan sokat gyalogoltak, hogy végre megtalálták a barlangot. A barlang előtt együtt megálltak és csodálkoztak, hogy végre megtalálhatták, egy ideig nem tudtak tovább menni, mert a földbe gyökerezett a lábúk. Közelebb léptek a barlang bejáratához, tudták sötét van bent majd valahogyan gyújtottak, tűzet és találtak olyan valamit, amit fáklyaként használhattak. Együtt beléptek a látottakon elcsodálkoztak, a fekvőhelyet láthatták az asztalt is, amin egy olajmécses volt és egy másik valami egy kőkoporsó féle. Amikor megvilágították csodálkozva, nézték milyen különleges volt. A fed lapot, amikor jobban megvizsgálták, észrevették, hogy lapos és hét darab mélyedése van majd a medáljukat, elővették, és belehelyezték, illet is bele majd egy hang megszólalt.

- Én az örökkévalóság szelleme vagyok! A hét medál tulajdonosai halljátok, szavam csak azok nyithassák ki ezt a koporsót, akik nemcsak a medál tulajdona, hanem meg is van jelölve egy bélyeggel, ami maga a medál, ha a jelet viseled, akkor kiválasztott lehetsz, ezzel viseled az ártatlanság jelét. Ez egy próba volt, ha kiválasztott vagy a medálodat vedd el és őrizd meg. Ha rossz kezébe kerül, a jók világa megsemmisülhet csak a hét őrző, mentheti meg a világot.

Amikor a hang elmúlt a hét lány a mélyedésből a medált kivette és visszatették a nyakúkba egy ideig még bent voltak az írásokat el, akarták olvasni, de nem tudták, mert más nyelven íródhatott.

Amikor a barlangból kijöttek, azt vették észre, hogy sötét van a fáklya lángja és fénye mellett az alvóhelyet, elkészítették egy pár falatot, ettek és mindenki a fekvőhelyre feküdt.

Abban az időben egy másik helyen, ami kikötő féle lehetett egy hajó kötött ki a szigeten egy utast tett ki a gonosszá vált Jezabelt a gonosz angyal harcosát, neki is volt olyan pokróca, amin feküdhetett és a parton valahol egy fa tövében helyet készítve utána aludt is. Jezabel személyében, aki vörös hajú lehetett és a gonosz gyermekét várta az első feladata az lesz, hogy a kiválasztottakat megkeresse. A szigeten mindenki aludt a kilenc idegen nem tudott semmiről.

-----

Másnap korán reggel keltek, ami volt ennivaló azt közösen elfogyasztották, majd úgy gondolták, hogy a szigetet körbejárják, hátha ráakadnak az apostol sírhelyére, de ahol jártak nem akadtak rá. A csoportot kétfelé osztották, hogy beljebb mennek a sziget belsejébe. A két kísérő kiválasztotta a lányokból.

Első csoportban volt Abel, Lídia, Dorottya, Ágnes és Veronika, ők észak felé mentek. A 2. csoport tagjai Benjamin, Apollónia, Angelika és Ágota, a csapat nyugat felé vették az irányt.

- Benjamin és a második csoport remélem, minden rendben van és ennél a barlangnál fogunk találkozni, mindenkinek az úr vezesse a lépését.

A második csoport nyugat felé vette az irányt, ezzel egy időben a gonosszá vált Jezabel, aki igazán szép és vonzó fiatal lány volt azzal a vörös hajával, aki a gonosz angyal testének testnedve a lány testében volt, hogy örökös születhessen örökös, amit talált azt ette.

Elhatározta, hogy a kiválasztottakat megkeresi, akik tulajdonítják a medált, hisz az istennek, Mithrasnak az kell. Mielőtt elindult volna a keresésre épp a szigetre tért a semmiből a gonosz angyal, aki maga a Sátán volt persze Mithrasnak is kiadta magát annyit mondott.

- Jezabel remélem, minden rendben van, a kiválasztott őrzők a szigeten vannak, és azért vagyunk itt, hogy együtt menjünk őket megkeresni, és erőszak nélkül megkaphassuk a medálokat, ami különleges.

- Én Mithras istenem, aki a földre lejöttél, hogy halandókkal találkozz, minden rendben van a nyomaikat megtaláltam, kövessük őket olyan távolságban, hogy ne vegyenek észre.

Együtt indultak tovább követve a lábnyomokat, hogy vajon merre mehetnek az utat követve a barlangra rá is találtak látták, hogy sötét van és azt is, megfigyelték merre is mentek, mert az út kétfelé haladt. Döntésük az volt nyugat felé és úgy, hogy ne vehessék észre. A kiválasztott őrzők és a két kísérő nem is sejtették, hogy a gonosz a szigetre tette a lábát. A 2. csoport sokat gyalogolt ezért megpihentek, az egyik lány Apollónia azt említette meg, hogy

- Olyan érzésem van, mintha valaki követne, valami rossz történne nemsokára, azaz érzésem mintha a gonosz közeledne.

- Ne mondj ilyen rosszat, mert valóra válik és a gonosz, mit kereshetne itt, szerintem, máshol van, ahová való.

A csoport tagjai nem hallgattak Apollóniára, hisz tényleg közeledett a gonosz úgy száz méterre voltak tőlük, még nem is láthatták, mert olyan helyen pihentek meg. A csoport tagjai az imájukban segítséget kértek, mert a többiek tőlük távol voltak.