Peter Mörken már a harci ruhában volt és úgy gyalogolt a másik táborba, valamikor fél órás út után, a táborba megérkezett, ahol elhaladt furcsának nézték, mert minden harcoson látszott, hogy hova való, majd a szövetségeséhez meg is érkezett.

- Itt vagyok! Remélem jókor érkeztem, mert én is várom a harcot.

- Ezt szeretem! Hogy végre itt vagy, bemutatom a szövetségesemet, aki egy halandó tudom, hogy mást gondoltok vezéreim, de ahogy az alvilágból kiszökött, na, az dicséretes dolog.

A helyettes annyit mondott.

- Peter! Mi a taktikád a csata során, hogy sok ellenséget legyőzz és köztük a hét őrzőt, ha megvan, a medál megtarthatod emlékbe. Nekünk a négy a legfontosabb, aki megkapta az Apokalipszis lovasának szellemét, mert ha azt legyőzzük, akkor előttünk van az út az örökkévalóság birodalmába. Azt is meghódítjuk, de ahhoz le kell győzni a négy őrzőt.

- Rendben van! Én a hét lányt elpusztítom, a medálokat megszerzem, önnek az a dolga, hogy a négy lányt elpusztítja, akik minden gonoszban riadalmat keltettek. Vagy lehet úgy is, hogy az egyiket legyőzöm, ön odamegy a halott lányhoz, először elveszi, a medált az után ön teheti meg az utolsó döfést, hogy a lelkét megszerezze, ugye így akarják.

A gonosz angyal annyit mond.

- Igen így szeretném, de hogyan találtad, ki hiszen titokba tartottam.

- Csak kigondoltam, hogy ha megvan a medál, akkor még biztosan kell tenni valamit.

A gonosz angyal elmondja minden hadvezérének a taktikát, de ám Peter is odafigyel, de azért mást is gondol magába.

- Igen! Ahogy mondod úgy lesz, mert még előtte beszélek az egyik harcossal, hogy csapdát fogok állítani, hisz neked az lesz az utolsó csata. Felejthetetlen lesz, mert a pokol kapui neked fognak megnyílni, hogy bele essél, hisz oda való is vagy. Jezabel! Azt valahogy megoldjuk, te fogsz meghalni, mert az egyik lovassal megbeszélem a tervemet, és úgy fogom tenni, hogy lásd a győzelmedet, és belépsz a csapdába a többi az majd magától fog jönni.

A megbeszélés közben még pihentek is, hisz a csatáig még két nap volt hátra. A naptár a halandó világban 2012-es évnek december 19.-ét mutatta. Eközben a hét lány a faházban beszélték meg a tervüket.

Mesélő.

Nem sokára a másik sereg is megérkezett, egy másik helyen gyülekeztek köztük volt János apostol is, hiszen ő fogja a sereget vezetni. Hozzájuk fog csatlakozni a hét lány is, majd együtt lesz a sereg. A két sereg külön táborban várták azt a percet, hogy mikor foglalhassák el a teret, már lelkileg felkészültek.

-----

Amikor a halandó világban, az év 2012. december. 21-ét mutatott a naptár, a Sabellicus család két hölgy tagja a karácsonyi ünnepekre készülődött, mert ajándékot akartak venni.

Az ókori világnak nevezett korban, a csata helyszínén, ami egy síkságon volt. A két fél elfoglalta a helyét, ami elválasztotta őket, egy út volt. A gonosz angyal még utoljára mondott pár szót, a halandó szövetséges is ott volt.

- Harcos társaim! Köszönöm, hogy eljöttetek, mert számomra és számotokra ez lesz az utolsó harc. Itt dől, el ki nyer, ha mi nyerünk, akkor az első dolgom az lesz, hogy az örökkévalóság birodalmát meghódítom, ezzel az a világ is miénk lesz. Ahhoz a négy lovas szellemét is le kell győzni, mert a medál, amely kulcs is egyben ők őrzik. Elvesszük erőszakkal, hisz tudjátok, az erőszak nem áll messze tőlünk. Először bemutatom nektek a szövetségesemet, aki egy halandó, és aki a lányom életét megmentette. Bízom benne, hogy ami vele történt, az csak egy megfélemlítés volt. A szövetségesem.

A gonosz angyal szólította is a harcosát, egy halandó képében. Oda lépett a fiú és mondott pár biztató szót.

- Harcos társaim! Köszönöm, hogy itt lehetek köztetek, hiszen megígértem, hogy szövetséges leszek, és tudom, hogy furcsa nektek mit keresek itt. Én is harcolni akarok, mert van egy célom, hogy a gonoszt győzelemre segítsem és bosszút állni, és a célotokban segíthessek. Hiszen bízzatok bennem, mert én is győzni akarok. Ennyit szeretnék mondani nektek.

A gonosz angyal és a többi harcos örült annak, amit Peter mondott, de a fiúnak más volt a gondolatában, hiszen azt mondta el, amit éppen hallani akartak. Magában mást gondolt.

- Gonosz erők csak várjátok ki a végét, azt akarom, hogy visszatérjetek oda, ahová valók vagytok, a pokolba, az uratokkal együtt, mert a harc után minden átjárót lerombolok, hogy ne tudjatok a halandók világába átjárogatni, bízzatok bennem, mert én tartogatok számotokra meglepetést, azt, hogy mind itt fogtok elpusztulni, ha visszatérek a szerelmemhez, megteszem vele azt, amit már szeretett volna.

A gonosz hada elfoglalta a térfelüket, amit megbeszéltek, így volt a másik féllel is, majd megérkezett a hét medálőrző is.

Mesélő.

A lányok számára is az lesz az utolsó harc, mert ha győznek, akkor megszűnik a gonosz hatalma, és nem veszi át az uralmat a Gonosz. Azért sokat kell küzdeni, mert a gonoszok serege nem adja meg magát csak úgy.

-----

A másik fél is elfoglalta a helyét a csatamezőn, a másik sereg a gonoszok ellensége, hisz azok is ott voltak, akiket ártatlanul öltek meg a különböző korokban. Végül János apostol is megérkezett, mert feladatként megkapta azt a jogot, hogy ő vezesse a sereget. Előtte minden katonájának egy beszéd félét mondott

- Kedves testvéreim! Azért vagyunk itt, mert harcot kell vívni a gonoszok serege ellen. A mai nap fontos, hiszen minden erőnkkel és tehetségünkkel le kell győzni az ellenségünket. Ha nem győzünk, akkor a négy lovas lelkét legyőzve megszerzik a medált, amely kulcs az Örökkévalóság birodalmához. Az ott élőket legyőzik akkor mindenki a pokol része lesz, mert rabszolgává teszik ugye ezt nem, akarjátok.

Együtt kiáltották a nem szót. Az apostol tovább folytatta.

- Drága barátaim! Ez a harc lesz az utolsó, mert most következett el annak az ideje, hiszen évszázadokon át csak gyűlt a gonosz sereg, amit keresett azt nem találta az elmúlt időkben. Ma eljött az idő, amikor a megjósolt kor elérkezik és harcolni fog az Apokalipszis lovasának szelleme, akik nővé lettek, mert az Úr azt akarta, hogy nők legyenek, mert így jobban el tudnak vegyülni és informálódni, hogy a feladatukat el tudják végezni. Itt van köztünk azok a harcosok, akik megkapták azok lelkét, akik egy szigeten haltak meg. Az utolsó feladat számukra, hogy harcolhassanak a Gonosz ellen.

Beszéd közben hirtelen nagy zajra lettek figyelmesek. Mindkét fél odanézett, hiszen nagy zajjal járó vihar keletkezett, de különleges is volt, mert egy alagútféleség keletkezett, majd egy hang hallatszott.

- Én vagyok az Úr. Hozzátok szólok, a mai nap, ha vége lesz, megváltozik minden, hisz ezt a csatateret csak egy valaki hagyhatja élve, a másiknak pusztulnia kell. Én nem avatkozok bele, mert én el tudnám rendezni, hogy a harc kimenetele mi legyen? Minden rajtatok múlik. Annyi segítséget adok, hogy az apostol seregébe küldöm a négy lovast, hogy amit kell, azt megtehessék.

Amikor mindkét fél látta, hogy az alagút szerűségből négy lovas jön elő, mindenki megborzongott, mindenki ledöbbent.

- A négy lovas tudja, hogy mi a feladata.

Nemsokára a hang elmúlt, és a jelenség eltűnt, a négy lovas harcos mindenkinek furcsa volt, mert négy különböző lovon, az a négy lány volt, akik megkapták a lelket, hogy harcolhassanak.
Mesélő.

A jelenet láttán a gonosz angyal kezdett félni, félelem érzése járta át a tábort kivéve a szövetségesét. Inkább örült, hogy amit meg akar tenni, azt megteheti, a négy harci öltözékben lévő lány odament az apostolhoz.

-----

A két fél elfoglalta a helyét a harcmezőn, a határ egy út volt, ami keresztben volt. Egymással farkasszemet néztek, várták, hogy kitámad először, valami még hiányzott, az, hogy a Gonosz angyal egy utolsó beszédet mondjon, de az ellenfelének. Odalépett a határvonalhoz, majd provokáló módon beszélt.

- Ellenfeleim! Meggondolhatjátok magatokat, hogy megadjátok magatokat, vagy ha nem akkor itt a harcmezőn dől el a csata. Egyszerű lenne, ha meggondolnátok magatokat, és a hét medált megkaphatnám. Vele együtt a kulcsot, ki az, aki velem fog megvívni, vagy talán nincs köztetek bátor harcos.

Egy rövid ideig csend volt, majd János apostol is oda lépett az úthoz, hogy ő is elmondja a véleményét.

- Mi nem fogjuk megadni magunkat, csak ha az utolsó katonáig harcolni fogunk, mert tudd, meg a seregem lefog, győzni, ne kérj tőlünk ilyet, hogy adjuk meg magunkat. A medált, csak a harc árán kaphatod meg, küzdj meg érte, a négy lovas szelleme is fog minket segíteni. Azt gondolod, hogy a lányok nem értenek a harchoz? Őket az a lélek segíti, ami bennük van, azokban a korokban, amit megéltek kellett harcit vívni. Mondhatom, még ha az utolsó szavam is, hogy ma megváltozik itt minden, csak egy győztes lehet, az igazság.

- Majd kiderül a harcmezőn, körül vagyunk véve kitűnő harcosokkal, és tudd meg, hogy igazad van, ezen a napon csak egy valaki lehet a győztes, mert mi is az utolsó harcosig küzdeni fogunk. Ha megszerzem a lovasok medálját, akkor abban a pillanatban vége lesz a harcnak, és a győztes én leszek.

Amit a gonosz feltételnek szabott, azt az apostol átgondolta.

- Rendben van! Beleegyezek, először elmondom a többieknek, hogy mi a feltételed, majd ha szólok, akkor kezdődhet is a harc.

Egyszerre fordultak meg, és úgy gyalogoltak vissza a harcosaihoz, hogy elmondják miről beszéltek.

Amikor mind két fél elmondta a megbeszélt feltételeket, a harcosok is átgondolták, a négy lovas szellem tudja, hogy mit kell tenni. Peter megtudta, hogy mi a feltétel, ezért neki jól is jött.

- Szóval, ha megszerzed a medált az egyik lánytól, akkor lesz vége mindennek, ez is jó, mert ez lesz a csapda. Addig beszélni fogok a négy lovassal és fogják tudni a csapdát.

A két fél készülődött, minden harcos a helyén volt.

-----

A némaság a csend uralkodott a harcmezőn, azt várták, hogy ki lép hamarabb, de a gonosz angyal nem akart várni. Inkább azt mondta, inkább kiabálta

- Harcos társaim! Elérkezett az idő, hogy harcolhattok az ellenségeink ellen, mindenki, aki első sorban van, az indulhat.

Átlépve a határt, a másik fél ezt várta, majd ők is támadtak. A másik sereget János apostol vezette, köztük volt a hét kiválasztott, a harci eszközeik csak a kard volt.

- Védekezzetek a gonosz ellen! Hisz nem szeretnénk, hogy veszítsünk, mert akkor az igaz lelketek elvész, ezzel nagyobb ereje lesz a gonosznak. A hitetek vezessen titeket.

Abban a pillanatban a két fél összecsapott, kard kardra ment, mert nem csak a hét kiválasztott vívott az igazság nevében, hanem a gonoszok oldalán a szövetséges Peter, de neki is megvolt a maga taktikája. Magában mást is gondolt.

- Én szövetségesem! A gonosz angyal ne hidd, hogy a számításod bejön, mert várom azt a pillanatot, amikor a négy lovas szellemével, harcosával beszélhetek, hogy mit szeretsz velük tenni. De én nem akarom, hogy a terved sikerüljön, hiszen én is itt vagyok, ahogy a mondás mondja, a harcmezőn csak egy lehet a győztes, és az te nem leszel.

Majd ahogy kellett, az időt várta, hogy a négy lány közül beszélni tudjon valamelyikkel, és ha a gonosz nem figyel, akkor oda léphessen hozzá. Az idő segítette a szövetségest és éppen Francesca volt az, odalépett hozzá, hogy lássák, teszi a dolgát. Amikor nem figyeltek, épp az erdőszélen voltak, a harcost behúzta az erdőbe.

- Mit keresel itt! és miért hoztál ide? mit akarsz tőlem?

- Beszélni szeretnék veled, ezt a kis dolgot vegyétek magatokra, mert ha netalán valamelyikkel harcolnék, a gonosz lássa azt, hogy megszúrtalak, de fogod tudni, hogy ez egy átverés. Tudod mi a feltétel, amit a gonosz mondott.

- Igen tudjuk! Valahogyan szólok a többieknek, hogy vegyék fel, és ha lássa a gonosz, hogy már nem élsz, akkor először a medált fogja elvenni, és akkor hirtelen fel kell, valamelyikőtök és akkor elpusztul a gonosz, mert egy szúrás az egész.

- Igen! Valahogyan én is így gondoltam.

Peter egy csókot adott a lánynak, az után a harcmezőre visszatért látta, hogy nem figyelnek, percekkel később a lovas egyike is, és tovább harcoltak.

Mesélő.

Mindkét félnél voltak veszteségek, de még a két fél harcolt, így nemcsak Peter harcolt, hanem a hét kiválasztott és a négy lovas szelleme, akik lányként éltek, női testet kaptak.

-----

Teltek az idők a harcmezőn, de egyik fél se tudott győzelemhez közeledni, vagy annak közelébe járni. A harcmezőn mindenki tudta, hogy csak egy valaki lehet a győztes, az egyik lovas lelke a híreket elmondta a többi társának.

- Az erdő egyik részén van védőfelszerelés, ami megvéd a szúrástól, mert tudjátok mi a feltétel. Peternek van egy ötlete, hogyan szeretné a gonosz legyőzni.

- Rendben van! Megnézzük, ha eljutunk odáig!

A négy lány tovább küzdött, ahogy erejéből telt, hogy elérjék a megadott helyet, amikor elérték az egyik őrködött. Amikor már magukon volt a védőfelszerelés, percekkel később visszatértek a harcmezőre, így eljött Peter ideje is.

- Harcos társaim eljött az idő, hogy lássátok, hogyan kell a hét kiválasztottat egyhamar legyőzni.

A harcos azt tette, hogy a legközelebbi kiválasztotthoz lépett, hogy legyőzze, majd a megbeszélt dolgot megtette. Addig vívott a lánnyal, amíg az elengedte, hogy megadja magát. Peter elővett egy tőrt és úgy tett mintha a lányt megszúrná. A gonosz ezt látta, utána annyit mondott.

- Ez aztán a harcos! Hisz ami nekem nem sikerült neki igen, de hogyan csinálta nem értem, hát ezért választottam, mert elvégzi azt a munkát, amit én nem.

Mesélő.

- Amit Peter tett az egyik lánnyal, az csak egy szemfényvesztés volt, egy trükk, hogy amit kell, azt a gonosz lássa, és érezze azt, hogy közelebb van a győzelemhez.

Peter azt súgta a legyőzöttnek.

- Tegyél úgy mintha halott lennél, nem érzel semmi fájdalmat.

- Nem érzek semmit, tedd, meg amit kell.

A halottnak tűnő lányt ott hagyta, de elkérte a medált, mert szeretne vele valamit megtenni. Így tett a hat lánnyal, hiszen olyan helyen voltak ahol nem figyelt rá a gonosz. Mást akar tenni.

A gonosz úgy tudja, hogy a hét őrző harcos már halott, de csak úgy látszottak, a szövetséges a harcközben mást is kigondolt.

- A hét medált elhelyezem a harcmező hét különböző pontjára, és ha eljön az idő, akkor a medálok ereje a gonoszokat elpusztítja és vele minden harcosát. Meglásd, szövetségesem mit teszek neked.

Úgy is tett, feltűnés nélkül a hat medált el tudott helyezni, mintha egy pályát kellene kijelölni. A fiúnak ez volt a szándéka, már csak egy medál volt hátra. A helyzetet várta mikor cselekedhet.

-----

Szünetet nem tartottak, mert az utolsó emberig akartak küzdeni, nem tudták, hogy az utolsó harcot ki fogja vívni. Ezt látva a gonosz angyal megbeszélést tartott, majd szólt is.

- Harcosaim! Vissza a mi területünkre, mert szeretnék veletek beszélni, ez így nem jó.

Amikor minden harcos hallotta riadót fújtak, így a másik félnek jó volt, mert amit kellett azt megtudták, beszélni.

A két fél a harcfelükre visszatértek, hogy a dolgot megbeszélhesse, de a hét őrző a szerepüket játszotta, mintha tényleg meghaltak volna.

- Harcosaim! Így a célomat nem tudom elérni, ha mindenki védekezik, alig van áldozat, az ellenfelünknél, de nálunk igen. Megváltoztatom a menetet, az egyik harcosunk fog harcolni, az ellenfelünk egyik harcosával. Aki a másikat legyőzi, az nyer.

A szövetséges annyit mond.

- Harcos társaim! Én benne vagyok ebbe a módszerbe, ezt nevezzük mi hirtelen halálnak. Ahogy a szövetségesem mondja, ez jó javaslat, de az ellenfélnek el kell mondani, nekik is tudni kell.

- Rendben szövetségesem! Te mész oda és elmondod a változást.

- Boldogan megteszem, de kellene egy fehér Szinű valami.

Amit kellett azt a szövetséges megtette, odagyalogolt a határvonalhoz, azt látta mindenki, majd odalépett az egyik harcos, aki a négy lovas szellemét kapta meg. Florence Gurfinkel.

- Mit keresel itt ellenségem? Talán meg akarod adni magad, miben töritek az eszeteket.

- Nem akarjuk megadni magunkat! Csak a gonosz tett változást. A ti seregetekből a legjobb harcos fog a mi legjobb harcosunk ellen, az utolsó percig. Ennyi változás lenne, és akkor lesz vége, amikor a másik veszít. Szerintem engem fog választani a gonosz, nálatok biztosan ti fogtok. Amit adtam megkaptátok.

A lány annyit mond.

- Rendben van! Megmondom a többieknek, igen megkaptuk és remélem, a terved beválik, hiszen nem könnyű viselni.

- Bízzatok bennem! Én veletek vagyok és veled szeretnék harcolni, mert akkor átadnám a harc után azt a tőrt, amivel a gonoszt kell megsebezni és utána levágni a fejét, mert így pusztul el végleg, és vele együtt a többi harcosa.

Amit kellett azt Peter elmondta, majd visszatért a többi harcosokhoz így tett a lány is.

Mesélő.

Amikor az apostol serege megtudta milyen változást akar az ellenfele, át kellett, hogy gondolnia milyen taktikát lépjen életben. De az az apostolnak jól jött, mert nem kellett a harcosait a csatatérre küldeni, így pihenni tudtak, így csak egyet kellett kiválasztania.