Végül elérkezett, azaz idő, amikor a két fél, az utolsó harcát fogja vívni a 2012-es év, mert már nem lehet halogatni a csatát. Elérkezett a következő tanév is a 2012/2013-as, valamikor Október volt, a gonosz angyal már tudta a csata napját és a helyszínt.

Ingrid apja a nagy szünetben beszélni tudott Peterrel, de olyan helyen ahol kettesben lehettek.

- Peter! Még akarsz a szövetségesem lenni a harcban, ugye nem gondoltad meg magad.

- Persze, hogy leszek nem gondoltam meg magam, hiszen én is várom nagyon. Annyit kérnék, hogy a kedves lánya és a felesége itt a halandó világban legyenek, mert nem akarom, hogy azt a borzalmat lássák. Itt várják meg, az eredményt, és melyik időben lesz a harc, mert akkor úgy készülnék fel főleg lelkileg.

A lány apja, annyit válaszol.

- A harc, az Ókorban lesz és a helyszín Meggiddo, az a hely, ahol sok csatát vívtak már. Rendben van, és a kérést meglehet oldani, hogy senki ne legyen ott, csak én és a katonáim.

Nem sokára a csengő szót hallották, ami jelezte a következő óra kezdetét, azután mentek a saját dolgukra. Majd a fiú annyit mond.

- Le van tudva ez is, hisz valahogy, ezt is meg kellett beszélni, hogy a szerelmem ne legyen ott, mert nem akarom, hogy lássa, amit nem szabad, mert ha ott lesz és figyelni fog, akkor szóba se állna velem. Meglepetést tartogatok őfelségének, mert a csata végén a négy lánytól meg akarja szerezni a medált. Ha megszerzi a medálokat, akkor az út meg nyílik, az örökkévalóságba, és azokat is leigázná. Tudd meg gonosz angyal, addig teheted a dolgokat, amíg lehet, mert neked kell megváltozni. Legfőképpen Jezabelt és a szerelmemet sajnálom, de nem baj, ha vége, az egész harcnak akkor mind kettő halandóvá válhat.

Peter a maga dolgát tette, az udvaron.

Nem sokára hallotta a csengőszót, ami az óra végét jelentette, majd a műhelybe ment, hogy beszélgessen Christiannal szerencséje volt, mert bent volt.

- Christian! Amíg kint vannak, az udvaron addig pihenjünk és beszélj a kapcsolatotokról, tudom, hogy kényes kérdés de, az a bizonyos dolog megtörtént-e hisz én mondom, hogy egymáshoz illetek.

- Peter! Igen jól megvagyunk, igen megtörtént a nyáron sátoroztunk és véletlenül, magától jött Krimhilda csodás egy lány, és te Ingriddel?

- Mondhatnám, hogy igen! Nekünk is véletlenül megtörtént, hiszen amikor elraboltak pár rossz lélek, de amikor el tudtunk szökni, az egyik házban töltöttük, az éjszakát és akkor történt a dolog. Úgy volt, hogy később tesszük meg, ha nyugodt helyen leszünk és kettesben. Nem tudtuk lesz-e olyan idő, hogy kettesben lehetünk.

Azután más témára váltanak át.

-----

Amikor az óráknak vége lett, mert az utolsó is befejeződött az napra, a folyosón zajongás kezdődött, aki akart, az megebédelhetett vagy hazafelé mehetett, hogy majd otthon ebédeljen meg. Peter úgy döntött, hogy a szerelmét haza kíséri, mert szeretne pár dolgot mondani. Úgy is volt a karjuk összefonódott úgy sétáltak.

- Szerelmem! Beszéltem apukáddal, mert pár dolgot meg kellett beszélni.

- És megbeszéltétek.

- Persze nem hagylak cserben, ha már megígértem szövetséges leszek, megkértem apukádat, hogy ha eljönne a csata napja te és anyukád ne legyetek ott, hogy ne lássátok a szörnyű dolgokat.

- Szerelmem! Jól tetted, hiszen nem nekem való, ha már halandóvá váltam nem való vagyok oda, de anyával mi lesz, hiszen félig benne van a gonosz erő. Hogyan lehetne meg gyógyítani.

A fiú válasza az.

- Nem tudom, hiszen nekem veled szerencsém volt, amit az alvilágból menekülés közben tettünk dolgot, de anyukád az más. Egy fiatallal nem tölthet el egy éjszakát, hogy, azt a bizonyos dolgot megtegye.

- Bocs, de ez gonosz volt és durva: Nem lehetne, olyan helyen ahol egy szentély van, és bizonyos drágakő van és azok segítségével meggyógyítani.

- Jó ötlet, de a közelben hol találsz olyan épületet, ahol meglehet tenni és a csata után.

- Majd körbenézek, hátha a város külterületén van, valahol majd megnézem.

Olyan sokat beszélgettek, azt vették észre, hogy a lány otthonához értek, majd egymástól elköszöntek. Gyengéd csókkal köszöntek el. A fiú is indult hazafelé a lány a kapun belépve a lépcsőn fellépve a házba belépett. Az anyja kérdezte.

- Lányom! Milyen volt a mai nap?

- Nagyon jó volt. Peter azt mondta, hogy beszélt apával megbeszélték a dolgokat, azon gondolkozom, hogy mi lesz veled, hiszen én már halandóvá váltam. A havonta történő dolog elérkezik és veled mi lesz! Nekem a szerelmemmel szerencsém volt, de te hogyan leszel halandó.

- Tudod, lányom nem bánnám, ha halandóvá válnék, mert apádnak nem akartam mondani, az újjászületések sok energiát vesztett. Már jó lenne megállapodni.

Tovább beszélgettek, de nem sokára a családfő is megérkezett, öt percen belül már, az asztal előtt ülve közösen ebédeltek.

-----

Az alvilág királyának eljött az idő, amikor a birodalmába le kellett mennie, hogy az előkészületeket megtegye. A seregét az alvilágból kellett gyűjtenie, és onnan, amit temetőnek hívnak, mert tudta, hogy ki volt a gonosz lélek.

- Híveim! Én a gonosz angyal és ti lelkek végre eljött számunkra az az idő, amikor háborút kell vívni az ellenségünk ellen. Ha a négy lovast legyőzöm, a medáljai állttal megnyílik az a tér, ahol az Örökkévalóság világa van és minden lakóját szolgává teszek. Tőletek minden segítséget megkapok, és van egy jó hírem is. Egy halandó személyt is megnyertem, a lányom barátját a szövetségesem lesz, és ő fogja nekem legyőzni a hét lányt, akiknél a medál van.

Egy hang a távolból megszólal.

- Uram! Az a halandó, aki el tudott szökni innen, mert szerintem több mint halandó, hiszen minket be tudott csapni. Mi páran nem hittük, hogy halandó, mert nem tudott volna kiszökni.

- Miért ez az ellentét, hisz, ahogy kiszökött volt benne akarat, felismerte a helyzetet hogyan tudna megszökni, használta az elméjét ezért választottam szövetségesemnek. Egy szövetséges nem fogja cserbenhagyni a barátját, hiszen a lányom életét megmentette.

- Rendben van! Mi ott leszünk a csatamezőn, csak mond el hol lesz és mikor.

A gonosz angyal válasz is ad rá.

- Arra gondoltam, hogy egy másik időben lenne valami Ókorban, és a helyszín az egy másik hely Meggiddo, ami sok csatát látott és bízom abban, hogy fogunk győzni. A 2012-es évben mondjuk a december 21-ike.

- Nekünk bármilyen időpont megfelel, addig gyakoroljuk a vívást, hogy győzni tudjunk.

Az Alvilágban másról is beszélnek, majd minden lélek tette a dolgát, a király és a titkárja.

- Uram! Lenne egy kérésem, ha a szövetségese ott lesz a harcmezőn, a lánya és Jezabel hol lesznek, mert én úgy látom, hogy a harctér nem jó nőknek, ön hogyan lássa.

- Helyettesem! A dolgot jól látod, ezt a szövetségesem is felvetette. Arra kért, hogy ne legyenek ott a csatamezőn, mert a lányomat akarja védeni, hiszen ne lássa, mi folyik ott és akkor, rozszabul érezné magát.

- Ha ezt is megbeszélték, akkor a szövetségesed előre gondolkozik.

Az idő telt, majd az Alvilág királya kezdett visszatérni a halandó világba, hogy a szövetségesével még beszéljen. Majd otthon csak a lánya volt, ezért finoman kérdezősködött Peter felől.

- Lányom! Lenne egy kérdésem feléd, te hogyan látod a szerelmedet, milyen személy jó szövetségest választottam.

Ingrid csodálkozva nézte az apját, mert a kérdés számára különleges volt.

-----

A gonosz angyal, amit akart a lányától, azt megtudta.

- Egyetlenem! Akkor bízhatok Peterbe, hogy szövetségesként, az oldalamon harcolni fog és a hét lányt legyőzi.

- Ha azt mondta, akkor úgy is fog tenni, a medált megszerzi és neked fogja átadni.

- Meg nyugodtam! Az életem az ő kezében van.

Apa és lánya azután más témára kapcsoltak át, majd sokáig beszélgettek

Elérkezett 2012 évének decemberi honapja, mert, az ütközetet már nem lehet elhalasztani. A két fél tudta a napot és a helyszint, ezért Peternek el kellett kérezkedni a munkahelyétől, de előtte még pár nappal.

A szabadnapot engedélyezték, még az nap valamikor december 15. napja volt. Peter találkozott a hét lánnyal Peterek hétvégi házában.

- Szeretnék veletek még utoljára beszélni a harcról, mert napok múlva elkezdődik és biztos ti is ott lesztek, hisz ti vagytok a medál őrzői, azok a kiválasztottak, akik a csatában részt vesztek. Tudjátok, mit kell tenni, ha netalán, harcolnánk egymás ellen, legyen rajtatok a védőfelszerelés.

- Rendben van! Tudjuk, mit kell tenni és rajtunk lesz a felszerelés, én Krimhilda Fardell minden lány nevében mondhatom, hogy köszönjük neked és az őseidnek. Akkor megmentette a medált a Gonosztól, nem engedte, hogy elérje célját, lehet az is, hogy jel volt és ebben az életben jött el a nap, hogy utolsó harcát vívja meg a gonosz. A segítségeddel legyőzhetjük végleg, de mi lesz! Ingriddel és az anyjával.

- Jól gondolod Krimhilda, Ingrid már halandóvá lett, hiszen velem szerencséje volt, mert rám talált, de az anyja. Van, egy ötletem a város szélén egy szentély van, ott hátha halandóvá lehet, lehetne bizonyos kövekkel segíteni, mert ha meggyógyulna, akkor élhetnének boldogan.

- Peter! Hogyan fogod megvalósítani, hisz ahhoz el kell pusztulnia a gonosz angyalnak, mert akkor nem tud a tervedben akadályozni.

- Krimhilda! Erre is van ötletem az, hogy egy csapdát fogok felállítani a csatamezőn, mert a célja az, hogy meg akarja szerezni a négy lovas szellemének a medálját, azzal megszerezné, az örökkévalóság birodalmát. Az egyik lovasnak átadom, azt a tőrt, ami hagyaték majd színlelve a halottat, először a gonosz elveszi a medált a lovastól, majd akkor hirtelen felébred és szúrni fog, ez lesz a meglepetésem.

Az idő ott volt, hogy a lányok haza induljanak majd minden lánytól Peter kapott egy puszit az arcára, majd Irmalindának a fiú az ajkára adott bátorítás céljából, a lányok elcsodálkoztak.

-----

A következő nap Peter azt tette, hogy elköszönt Christiantól, mert neki egy fontos dolga van majd a mamájától is elköszönt, annyit mondott.

- Mama! Pár napig nem ide jövök haza a munkahelyből, hanem a hétvégi házhoz, hogy ha netalán a munkahelyre korábban kellene menni, akkor nem zavarnék.

- Rendben van fiam! Mindenre odafigyelni.

Amit kellett azt a hátizsákba tette és már ment is, de elköszönt a mamájától felhívta a szerelmét.

- Szerelmem! Ha még szeretnél velem találkozni, akkor a hétvégi háznál megtalálsz, mert az estét ott töltöm el a nagy nap előtt.

A lány válasza az volt.

- Rendben szerelmem! Nem sokára ott leszek, szeretnék veled még találkozni.

A beszélgetés végén a fiú a másik házba indult, majd a lány is neki gyalogolt, mert tudta merre kell menni. A lány hamarabb odaért a fiú pár perccel. később.

- Szia, Ingrid! Köszönöm, hogy eljöttél beszélni szeretnék veled.

- Jó hogy felhívtál, mert én is szeretnék veled beszélni, ami számunkra nagyon fontos.

Együtt léptek be a kapun majd a házba, a lányt hellyel kínálta az étkezőnél.

- Peter! Szép és nagy házatok van, látom, van emelete is.

- Nyugodtan széjjelnézhetsz, mi csak úgy hívjuk hétvégi ház és nagy.

Együtt felmentek az emeleti térbe, a lány elcsodálkozott.

- Ez az emelet egyszerűen fantasztikus egy nagy nappali, egy konyha, három fürdőszoba és egy tároló helyiség. Mond meg hány lányt hoztál fel.

- Örülők, hogy tetszik, de bevallom egy lányt se hívtam fel, gondolom, hogy mire gondolsz, de a válaszom, hogy nem. Amire gondolsz, azt veled szeretném csak akkor, ha te is szeretnéd arra gondoltam, ha túléljük a csatát. Először megbeszélném veled, holnap mennem kell de, hol szeretnél várakozni itt vagy nálatok.

- Inkább nálunk legalább azon a napon együtt lehet anyával és kettesben. Megbeszélhetem vele, hogy hogyan lehetne megváltoznia és halandóvá tenni.

A fiú annyit mond.

- A város külterületén mintha lenne egy szentélyféleség és esetleg ott, de kellenének ásvány félék, amit lehetne használni. Én a hegyikristályra gondoltam.

- Azok nagyszerűek.

- Annyit mondanék még, ha netalán az apukádat a harcmezőn elveszítenéd, nem fogsz nagyon szomorú lenni, hiszen neki kellene megváltoznia én, megteszek mindent, hogy valahogy túlélje. Tudd, nagyon szeretlek, és ha valami történne a csata végén és nem éné túl. Neked és anyukádnak egy új korszak kezdődik.

Peter azt tette, hogy megsimogatta a szerelme arcát és egy finom szerelmi csókot adott az ajkára, majd a lány átkarolta a szerelme nyakát és ő is viszonozta.

-----

Végre elérkezett, azaz idő, amikor a hét lány, akik kiválasztottak lettek egy csatában vehetnek részt, abban a csatában, amit feladatként kaptak és az a négy lány is, akik a négy lovas szellemét megkapták.

Az utolsó ütközetre készen állnak. A hét lánynak nem kellett se hova se menni, hogy onnan indulhassanak a harcmezőre, mert a szüleik tudták, egy furcsa álmuk volt.

- Ha a harci felszerelés rajtad van, úgy feküdj le, mert az adott nap éjjelén a szobádban egy kapu nyílik, ami elvisz a másik időbe, ha azon átlépsz, a csata helyszínére érkezel.

Minden kiválasztott tudta, hogy a ruhában kell lefeküdni és tudták, hogy mit kell tenni Peter szavai emlékeztették.

Valamikor egy 16-i nap volt, azon a napon indult Peter Mörken is, amit kellett azt magával viszi, a harci ruháját felvette és a tőrt is magához vette.

- Gonosz angyal! Ha ott lesz a csatamezőn egy kis meglepetésem is lesz, mert nem azért említettem neked, hogy Ingrid ne menjen, hanem azért, hogy ne lássa ki fog veled végezni örökre. Meglepetést tartogatok a lányod sokat szenvedett az évek alatt, persze Jezabel is, de tudd meg mindenre gondoltam, ha netalán a négy lánnyal beszélni tudnék, hogy segíthessenek tégedet csapdába ejteni, és akkor meglátjuk, ki győz, és a világodba visszatérsz, majd Jezabel valahogy kigyógyul és élhetik tovább a halandók életét.

A perc eljött, amikor indulni kellett a külterületre indult, ami a temető volt, és egy épület ahol átléphetett az Alvilágba, de átalakítással az Ókorban találhatja magát. Éjfél körül volt, az idő, amikor Peter a temetőbe ért, mielőtt a kaput kinyitotta volna azt mondta.

- Gonosz angyal! Már biztos a helyszínen, vagy de tudd meg, hogy a csatában csak egy lehet a győztes és én megteszek mindent, hogy a két fél közül csak egy győztes legyen és a vesztes te leszel. A szövetségesed vagyok, és nem tudod elgondolni mire is gondolok, hiszen a hét őrzővel a dolgokat megbeszéltem, hogy mit tegyenek. A lányodat sajnálom, hogy amit szeretett volna megtenni azt nem tehette meg, megígérem neki, ha a csatának vége és visszatérek, ha eljön, az a nap csak mi kettesben leszünk és megadom neki a boldogságot.

Amit kellett volna azt elvégezte, hisz a Hold fényében meg tudta tenni és nemsokára a kapun fényes valami megjelent, amit kellett azt át gondolta. Megnézte, hogy a dolgok nála vannak-e, majd átlépett a fénylő kapun, ezzel elhagyta a halandó világot, hogy átlépjen, abba a világba ahol harcolni kell a túlélésért, ami az emberiségé lesz.

-----

A hét kiválasztott lány, akik feladatot kaptak ők is megérkeztek a csata helyszínére, amely a Meggiddo nevű hely volt, de az ókorban. Már este volt találtak olyan épületet ahol tölthetik az éjszakát, majd belépve úgy látták, hogy alkalmas lesz.

- Lányok! Szerintem ez a faház alkalmas arra, hogy az éjszakát itt tölthessük, hisz érzem, hogy fáradt vagyok biztos ti is. Ez az utazás kifárasztott.

- Irmalinda! Jól érzed én is így vagy talán mindenki, lehet, hogy hamarabb jöttünk, ha így lenne, akkor holnap széjjelnézünk.

- Carla! Jól mondod és Peterről tudtok-e valamit, hogy mikor várható, mert neki is részt kell venni a csatában. Lehet az is, hogy a csata előtt fog érkezni valamikor.

A lányok mintha megérezték, mert az ókori világba épp abban a percben ért földet ahol a lányok, majd Peter annyit mond.

- Szóval megérkeztem, itt vagyok! Az ókori világban, de vajon hol lehetek, megnézem egy ház félét látok megnézem, hátha ott megpihenhetek.

A házhoz ért, amikor kinyitotta és belépett, annyit mondott.

- Van itt valaki? Hisz egy estét töltenék el.

- Te vagy az Peter! Én Irmalinda vagyok, a többi lány is itt van.

A beszélgetésre a többiek ébredezni kezdtek.

- Csajok! Itt van Peter, nem hittük el, hogy nem jössz el.

- Tudjátok én se hittem el, hogy láthatlak titeket, a harc előtt. Fáradt vagyok, van-e még hely ahol elalhatok?

Irmalinda annyit mondott.

- Persze! Itt mellettem nyugodtan idejöhetsz.

- Irmalinda köszönöm. Nem fogja senki se elhinni, hogy hét lány között töltöm az éjszakát, hisz nekem is furcsa.

A fiú Irmalinda melletti helyre lépett vigyázott, hogy zajt ne csapjon, majd a lány mellé feküdt és betakarta magát.

- Köszönöm, hogy melletted alhatok, a többiek is fáradtak lehetnek, hiszen az utazás az erőből veszít. Jó éjszakát.

- Neked is jó éjszakát, még beszélünk reggel.

Minden harcos aludni kezdett, hiszen fáradtak voltak.
Mesélő.

Az ókori világban közel voltak a csata helyszínéhez, de már a gonosz angyal serege is lassan megérkezett. Ők is egy másik helyen voltak, ők is pihentek, hiszen hiába alvilági lelkek voltak, a tér közötti ingázás kifárassza őket is. Mindenki aludt, hisz át tudták gondolni, hogy milyen harc modort alkalmazzanak.

-----

Elérkezett a másnap, a faházban mindenki korán kelt, hogy a helyszínen szétnézhessenek egyszerre keltek, majd Peter annyit mondott.

- Sziasztok, lányok! Remélem jól aludtatok és végre láthatlak titeket.

- Kölcsönös az érzés, és mit szeretnél ma tenni, mert mi arra gondoltunk a környéket bejárnánk, hogy a helyszínt is megnézhessük.

Amit kellett azt a háztól nem messze megtették, de nem messze tülűk volt egy patak ott meg mosakodtak, majd visszatérve a házba, amit kellett, azt megbeszélték. Az egy fiú kezdte.

- Lányok! Annyit szeretnék nektek mondani, hogy először is köszönöm, hogy megismerhettelek titeket. Jól éreztem magam, amikor együtt összejöttünk és beszélgethettünk, a dolgotokat tudjátok és nálatok van a táska is. Lássa a gonosz, hogy tényleg legyőztelek titeket, azt is megteszem, hogy a négy lovas egyikének a tőrt átadom, hogy azzal érje a halál a gonoszt, megoldom azt is, hogy a lovas mintha meghalt volna. Először a medált fogja elvenni.

- Hogy fogod elérni, hogy megtegyék.

A fiú válasza.

- Bízzátok ide majd úgy, hogy ahol a lány harcol, odamegyek hozzá, olyan helyre viszem, ahol tudok vele beszélni, ha bele egyezik, akkor a három társának elmondja, amikor az idő ott lesz, akkor jön el a gonosz vége. Azt fogom most tenni, hogy a házból kilépve elmegyek a másik félhez, hogy jelentkezzek és bízzon bennem. Először elköszönnék tőletek.

A fiúnak nem volt sorrend, majd ahogy jött, a lányt átölelte majd egy puszit adott az arcára, de Irmalindának egy csókot adott az ajkára. Amikor Peter ki akart lépni Corina odalépett.

- Peter várj! Adok én egy ajándékot, hiszen segítettél.

Odalépett a fiúhoz megfogta a két kezét, majd az ajtóhoz nyomta a fejénél és gyengéd csókot adott az ajkára.

- Az ajándékot köszönöm, ez tényleg jól esett, hamarabb akartam volna kérdezni, hisz barátotok van. Szívesen megcsókoltalak volna titeket, mert lehet az is, hogy rosszra gondoltatok volna.

Corina annyit válaszol.

- Szívesen adtuk, nyugodtan megtehetted volna.

- Tudjátok mit! Ha vége az egésznek, mindenkinek visszaadom az ajándékot, a harc után találkozunk.

Peter az ajtót kinyitva a házból kilépett körbenézett, azután vette az irányt a gonosz angyal táborához, mint szövetséges.

Mesélő.

Petera csapdára gondolt, amit a gonosz számára tartogat. Hiszen nem ő által fogvisszatérni az övéi közé, hanem az egyik lovas szelleme fog végezni vele.