Nemsokára Peter is haza ért, a mamája is kiakadt, hogy haza került.

- Hol voltál? Nem is telefonáltál! Én még rosszra is gondoltam, biztos történt veled valami?

- Azért nem tudtam telefonálni, mert elraboltak Ingriddel együtt, a város külterületére vittek, és ott egy romos épület, ott egy másik világba kerültem, amit alvilágnak neveztek, amit mi pokolnak hívunk. Az egész egy átverés, mert ott ugyan úgy emberek élnek, az egy párhuzamos dimenzióban van.

- Nem esett bajod? Ingridet bántották-e? Téged!

- Nem bántottak, mert mind ketten el tudtunk szökni, Ingrid segítségével.

Majd Peter is azt tette, hogy első útja a fürdőszobába vezetett, lefürödjön, és tiszta ruhát vehessen fel. Amíg a dolgát megteszi, addig Ingridéknél már végzett, tiszta ruhát vett fel, majd lement a szüleihez.

- Kincsem! Most, hogy felfrissültél, mond el kirabolt el, és akart-e bántani és tényleg az alvilágban voltatok?

Ingrid válaszolni tudott.

- Igen anya! Ott voltunk! Nekem nagy kaland volt és persze Peternek is, valami lázadók vezére raboltatott el. Így akarta aput bántani, de ez még semmi, még azt akarta, hogy tőlem legyen az örököse, de említettem neki az áldást. Arra azt mondta, hogy ha a barátommal megteszem, akkor az áldás csökken, és utána vele kellett volna eltöltenem az éjszakát.

- Te mit mondtál?

- Abba az volt a jó, hogy megengedte azt, hogy Peterrel megbeszélhessem, de különleges volt. Peter tudhatott valamit, hogy mondjak igent, volt feltétele is, bejött a számítása, el tudtunk szökni.

Ingrid apja is kérdezősködött.

- Egyetlenem! A lázadók vezére nem bántott téged! Biztosan akkor az iskolában tégedet szúrt meg, és volt-e benned valami furcsa érzés. Mond, hogyan tudnám a barátodnak megköszönni azt, hogy kijutottatok, mert halandó létére kijutni az alvilágból, az bátorságra vall.

- Megbeszélem vele, de most megyek aludni, mert fáradt vagyok, ez a nap, a tegnapi is, sok volt. Akkor, sziasztok.

Ingrid a szüleitől elköszönt, a szobájába ment, majd az anya annyit mondott.

- Jó pihenést kívánok.

Ingrid felment a szobájába, hogy az ágyát elkészítse, mert nagyon fáradt volt. Még egyszer belépett a fürdőszobába, hogy még elvégezze a dolgait, majd amikor az alsóneműben, ott volt, amit szoktak használni a lányok, meg könnyebbült. A szobájába belépett, az ágyára vetette magát, majd elhelyezkedve a takarót, magára húzta és becsukva a szemét, kezdett pihenni. Így volt Peterrel is, ő is az ágyában volt.

-----

Napok telnek, sőt már elérkezett a 2012-es év, az egyik januári napon a négy lány, akik megkapták az Apokalipszis lovasainak a lelkét, az egyik lány talán Lucia Tickner arra gondolt, hogy felhívja az egyik lányt.

- Szia! Florence Gurfinkel! Azért hívtalak, hogy mi a négy lány megbeszélést tarthatnánk arról, hogy a hét medál őrzővel hogyan is tudnánk beszélni.

Florence válaszolt is.

- Szia, Lucia! jó ötletnek tartom, de vajon hol tudnánk megbeszélni a dolgot? Hiszen nincsen olyan épület, ahol 11 lány összejönne, hisz a parkban nem mehetünk, nagyon hideg van. Ha találnál olyan házat, ahol összejönnénk, én benne vagyok, addig nem üzennénk a lányoknak.

- Rendben van, Florence! Majd még hívlak, ha meglesz a helyszín.

- Rendben van! Addig is, szia.

Lucia azon gondolkozott, hogy hol találhat olyan házra, ami nagy, és 11 lány a dolgait meg tudja beszélni, hirtelen eszébe jutott.

- Tényleg! Ez nem jutott eszembe! Peter Mörken, a ház ahol voltam jó tágas, fel is hívom.

Lucia a telefonjában kikereste Peter telefonszámát, majd tárcsázott is, a vonalvégén kis idővel Peter volt.

- Szia, Peter! Én Lucia Tickner vagyok.

- Szia, Lucia! Tudom, hogy te vagy! Mond! Segíthetek valamiben? Épp itthon vagyok.

Lucia folytatta.

- Igen! Egy kérésem lenne, mi a négy lány egy megbeszélésre szeretnénk hívni hét lányt, de én nem tudok, olyan épületet ahol összejöhetnénk. Arra gondoltam, hogy az a ház ahol először találkoztunk, megengednéd-e, hogy ott lehessen.

Peter is válaszol rá.

- Mikor lenne a találkozó? Mondjuk, jó lenne nektek a jövő hét szombat? Mert ha kell, szívesen segítek, és tudjátok-e a többi lány telefonszámát, hogy fel tudjátok hívni?

- Igen! Peter megvan. Köszönöm azt, hogy megengeded. Mi ketten megnézhetnénk, hol kell átalakítani, csak ha te is gondolod.

- Ezen a hét szombat! Jó lesz-e neked? Szabad vagyok.

- Rendben van! Megbeszéltük, és találkozzunk a ház előtt. Jó neked a délután fél kettő.

Peter annyit mond.

- Nyugodtan! Előtte, írj egy üzenetet, és a barátnőidnek, hogy van hely, és jó nektek a két nap.

- Nekünk megfelel! Még egyszer köszönöm.

- Természetesen! Nincs mit.

Amikor vége volt a beszélgetésnek Peter örült, hogy találkozhat még egyszer Luciával. Eközben Lucia megírta az üzenetet a lányoknak. Az ötletére később kapott is választ, hogy benne vannak. Ingrid apja azt akarta tudni, hogy Peter Mörken kilehet, de ezért titokban nyomozni kezdet.

Nem a halandó világban, hanem az alvilágban a bizalmasát megkérte.

- Ahol Peter a lányával járt, a lázadóktól is tudakoljon.

Gyanakszik valamire, hogy mint halandó az Alvilágból kijutott, a nyomozási szándékát titokban tartotta.

-----

Azon a héten, szombati napon a háznál találkozott Peter Mörken és Lucia Tickner, hogy Luciának segítsen az előkészületekbe, délután kettő volt, amikor a ház előtt találkoztak majd köszöntötték is egymást.

- Szia, Lucia! Remélem jobban vagy! Örülők, hogy felhívtál, így segíteni tudok abban, hogy a terepet előkészítsük.

- Neked is, szia! igen jól vagyok és köszönöm, hogy segítek, hisz tudod, 11 lány egy helyen, nem ismerek, olyan helyet ahol megbeszélést tarthatnánk. Emlékeztem erre a házra.

Peter beinvitálta a lányt, majd együtt beléptek a házba.

- Lucia foglalj helyet! Kérsz valami üdítő félét? Vagy valamilyen ételt!

- Ó nem! Ha van valamilyen hűtött áru, ha megmelegítenéd, azt szívesen elfogadom.

- Rendben van! addig mond, el miben segíthetek? Kedves lány vagy, és örülők, ha újra láthatlak.

Peter a konyhában tevékenykedett, Lucia az étkező részen volt az asztalnál ült, és elkezdte mondani a kérését, Peter hallgatta. Amikor az ennivaló megmelegedett az ebédféle, kitette az asztalra és közösen elfogyasztották, amikor végeztek az edényt elmosták.

- Lucia! Most felmehetnénk a tetőtérbe a teendőket megbeszélni, hisz lenne javaslatom, ha netalán egy éjszaka itt aludnátok, a fekvőhelyet is meg kellene beszélni.

- Peter! Jól mondod. Ha netalán lenne eső, akkor itt kell, hogy maradjunk.

Peter bezárta az ajtót kulcsra, és együtt léptek fel a tetőtérbe.

- A kanapén foglalj helyet, és beszélgessünk tovább. Ha egy estét itt aludnátok, akkor el tudnék helyezni úgy 8-at, mert minden szobában kettő, a tetőtéri kettő, a földszinti szobában is kettő, de akkor is marad egy lány, az étkezői részbe úgy, hogy magamat bele se számoltam, mert hátha kell valamit megbeszélni.

A lány válaszolt.

- Megoldjuk valahogyan, hogy elférhessünk, és ne kelljen máshova menni egy éjszakát eltölteni.

- Lehet úgy is, hogy itt a tetőtérben lenne három lány, akkor én elalszok az étkezői részen, egy vendégágyon.

Majd más témára váltanak.

- Ha már a dolgot megbeszéltük, a barátnőddel Peter, hogy állsz? Nem sokára a gimnáziumban vége, és a többi lány is.

Peter elmondta, amit Lucia akart tudni, majd más témára váltanak át.

-----

Elérkezett a szombati nap, amikor a négy lány megbeszélést tarthatnak a hét lánnyal, akik őrzői a medáloknak, egy olyan házban, ami nagyon tágas, így megfelel a célnak. Délután egy órát mutatott az óra, amikor Péter beszélt a mamájával.

- Mama! Ma el kell mennem a hétvégi házba, pár ismerősömmel leszek, nem teszünk semmi rendetlenséget, holnap jövök.

- Rendben van fiam! Te fogod kitakarítani, ha nem olyan dolgok lesznek a hétvégi házban.

- Rendben van! Nem lesz rendetlenség.

Péter elköszönt a mamájától, ami kellett azt a hátizsákba tette, a ház kulcsát is vitte magával, majd gyalog indult a házhoz, hátha találkozik Luciával. Péter azért választotta ezt a napot, mert a szerelme is a szüleivel van, hogy egy családi hétvégét eltölthessenek. Nem sokára meg is érkezik Péter a házhoz, hamarabb ért oda, hogy amit kell, azt előkészítse.

A házban, az étkezőben elkészítette az asztalt, nem sokára szólt is a csengő, Lucia Tickner volt, ajtót nyitva Péter köszöntötték egymást.

- Szia, Péter! Remélem, nem késtem el.

- Neked is, szia! Persze hogy nem késtél el, hamarabb jöttél, azért, hogy amit kell, még azt megbeszélhetjük!

- Igen! jól látod! Köszönöm, hogy segítek, furcsa lehet majd számodra, hogy 11 lány között egy szem fiú.

- Lucia! Jól látod, ahogy elnéztem a hét lányt, tényleg szebbek és ti négyen, igen furcsán fogom érezni magam, hisz ott lesz a kísértés 11 lány között lenni, és mit segítsek?

Lucia annyit mondott.

- Először! Nézzük meg a szobát, a fekvőhely miatt, ha netalán maradnánk.

- Rendben van! Akkor gyere, nézzük meg!

A tetőtéri részre a lépcsőn mentek fel, hogy megnézhessék a szobákat, hogy amit kell, azt el tudják rendezni, majd Luciának eszébe jut, ahogyan találkoztak.

- Te, Péter! Nem megy ki az eszemből, amikor találkoztunk először, eső volt, és ha akkor az alsó neműm is vizes lett volna, mit tettél volna? Azt is valahogy ki kellett volna cserélni.

- Tudtam volna dönteni. Azt a területet letakartam volna törülközővel, úgy vettem volna le az alsóneműdet, és egy szárazzal cseréltem volna ki.

- Jól hangzik! Az a jó, hogy nem volt rá szűkség.

- Én örültem neki, hisz csak a nadrágot kellett kicserélni és az inget, ahogy észrevettem az alakod, csinos és vonzó.

Majd másról is kezdenek beszélgetni, és nem sokára meghallották a csengő szót.

-----

Azok a lányok, akik Lucia Tickner barátnői voltak ők érkeztek meg, majd Péter fogadta a kapuban, és egymásnak bemutatkoztak.

- Szia, Péter! a nevem, Florence Gurfinkel a másik két lány, Francesca Salvatore,

- Szia Francesca.

- A másik lány is Florence, de ő Roger.

Majd Péter a többi lánynak is köszönt.

- Neked is, szia, Florence Roger mondhatom, hogy nem csak helyesek vagytok, hanem szép nevetek van, gyertek beljebb, kértek valamilyen üdítőt?

Péter a bejárati kaput bezárta, kulcsra fordította, majd a három lányt a házba invitálta, majd olyan üdítővel kínálta meg a lányokat-amilyet kértek, majd Florence Gurfinkel annyit még megemlített.

- Péter! Köszönöm, hogy ebben a házban a lányokkal megbeszélhetjük a dolgokat, a ház jó választás volt.

- Florence! Nincs mit, ha ezzel segíthetek nektek! Biztos nektek is furcsa, hogy a négy lovas lelkét kaptátok meg. Nekem is volt párszor egy furcsa álmom, egy barlangszerűségben vagyok.

Florence Gurfinkel közbe szól.

- Péter! Nem kell mondani, tudjuk hogy ki vagy, hisz az elmúlt időben rájöttünk, és mi van a barátnőddel? Aki mint tudjuk a gonosz angyal lánya.

- Igaz! Rosszul jött ki, hogy az a lány, akit szeretek, egy nap meg kell ölnöm, mert ha eljön az a nap, a gonosznak el kell pusztulni. Bízom benne, van megoldás! A szerelmem túlélje a háborút.

- Reméljük! Van megoldás.

Csengetésre lettek figyelmesek, Péter nem sokára a bejárati kapuhoz lement, amikor kinyitotta a hét lány volt, a munkahelyéről majd fogadta.

- Sziasztok lányok! Gyertek be! A négy lány már vár benneteket.

A lányok beljebb léptek, Péter a kulcsot ráfordította a zárba, a hét lány beljebb lépett, majd elcsodálkoztak a ház láttán, hogy milyen tágas. Az egyik lány annyit mondott.

- itt lehet találkozó! Mindenki elfér benne.

- Gyertek tovább. Ki milyen üdítőt kér?

Az egyik talán Juliane azt mondta.

- Én narancslevet, ha van.

- Persze hogy van! Tudjátok mit! Az asztalra leteszem az üdítős üvegeket, és poharat mellé, aki kér, magának tölt.

Úgy is lett, a hét lány a többi lánynak bemutatkozott, hogy ki kicsoda, szomjasak voltak. Amikor feloldódtak a társaságban, a nagy beszélgetés kezdetét vette. Péter nem szólt bele inkább figyelte, hogy ki mit mond.

Mesélő.

A lányok megbeszélték azt a dolgot, hogyan győzhetnék le a gonosz angyalt, az örökösével mit tegyenek, ha eljön az idő, azért volt téma, amit megbeszélhettek.

-----

Amit kellett azt megbeszélték, de Peter figyelte a véleményeket, közben hallották, hogy az eső elkezdett esni, de olyan sokat beszélgettek, hogy este hatóra volt, tartottak egy kis szünetet, látva a házigazda a lányokat kérdezni kezdte.

- Lányok! Kértek egy kis harapni valót? Egy kis keksz félét, biztos megéheztetek.

Az egyik lány.

- Köszönjük! De hoztunk pár szendvicset, de az üdítőt elfogadjuk.

- Rendben van! Akkor ki is készítem.

Amikor látták, hogy jobban kezd esni az eső, az egyik lány kérdezősködve talán Corina lehetett.

- Peter! Lenne egy kis probléma, úgy látszik, jobban kezd esni az eső, és ilyen időben nem mehetünk haza, nem lenne baj, ha itt aludnánk!

- Corina! Nyugodtan! Luciával arra is gondoltunk, ha netalán eső lenne. Remélem hoztál valamilyen pizsama félét.

Az egyik lány Francesca megszólalt.

- Én hoztam.

Pár lány hozott pizsama félét, mert biztos arra is gondoltak, hogy ha netalán nem tudnának haza menni esőben.

- Az alvó hely is el van készítve, itt a földszinten és fent az emeleten. Ha valamelyik lány nem hozott pizsamát az se baj, ha a pólója olyan hosszú, hogy a comb közepéig ér.

- Nekem olyan van. Biztos a többieknek is! Akkor ez is megoldva.

Már nem beszéltek semmiről, mert az idő ott volt Peter csak annyit mondott.

- Lányok! Itt a földszinten és az emeleten el tudtok férni, van fekvőhely, én elalszok az étkező részben.

- Peter! Gyere közénk.

- Corina! Tudom, hogy jót akarsz, de ha netalán az egyik lány véletlenül fordulna, és éppen rajtam van, reggel így ébredve biztosan másra gondolnátok. Ha elgondolom mért ne. 11 lánnyal vagyok egy helyen. Melyik lány szeretné, hogy mellette aludjak.

- Inkább nézzük meg a fekvőhelyet.

Majd egyszerre felléptek a lépcsőn a tetőtérbe, és ott széjjelnéztek, hogyan lenne jó, el tudták rendezni, és már csak a lenti szoba volt hátra, majd Corina annyit mondott.

- Te, Peter! Mi itt el tudjuk osztani a fekvőhelyet. A javaslatunk az lenne, hogy ti ketten Luciával lennétek a lentiben, ha már meg tudtátok szervezni ezt az egész dolgot.

- Corina! Ez jó ötlet, persze, ha Lucia benne van!

- Tudjuk, nem fogtok semmi rossz dolgot tenni, ha netalán véletlenül a fordulásnál az ajakatok találkozna, egy kis csókolózás az nem árt.

Az egészet Lucia átgondolta majd döntött.

- Rendben van! Nekem mindegy, tudom minden rendben lesz.