Amikor Peter érezte, hogy szerelme alszik, finoman és gyengéden a karjába vette, a fekvőhely félére helyezte, az ajtót bereteszelte, hogy ne keltsen zajt. Ő is a szerelme mellé feküdt.

- Szerelmem! Jó éjszakát, hisz tudom, fáradt lehetsz, amin ma átmentünk lehet az is, hogy egy kicsit sok volt.

A lány a hátán feküdt, azért levette a lány lábáról a cipőt, majd a sajátjáról is, majd Peter a szerelmének egy puszit adott az ajkára, a fiú az oldalára feküdt, hogy a lány derekánál át tudja karolni, azután becsukta a szemét, és azokra a pillanatokra gondolt, amit megtettek, hiszen el tudtak szökni, A fiú a szerelméről magában gondolta.

- Drága szerelmem! Vajon ki tudunk innen jutni a te birodalmadból, mert hiába más életed van, ide tartozol, mert az apukád a birodalom királya, nem tudom, mire gondolsz, hogy a szíved mire vágyik. Szeretlek nagyon, nem akarlak elveszíteni, hisz az első találkozás is különleges volt a liftben, és ott esett meg az első csók is, amikor csókolóztunk a testem vágyott volna rád, hisz egész testemet valami átjárta. Nem akarok veled erőszakoskodni, ha eljön az idő, amikor csak mi ketten leszünk, és ha te is akarod, akkor a vágyaink beteljesülhet, ezzel a szeretetünket megmutathassuk, vajon el fog jönni az a pillanat, hiszen nem akarok veled erőszakoskodni.

Majd Peter is kezdett aludni, valamikor percekkel később Ingrid ébredezni kezdett, észrevette, hogy mellette alszik a szerelme, majd megfogta a kezét, mert át akart öltözni a saját ruhájába, majd magában mondta.

- Kedves szerelmem! Köszönöm, hogy onnan kimentettél és bíztál bennem, én is bízhatok benned, de most egy nehezebb feladat vár ránk, ezt a világot el kell hagyni, hogy ne fogjanak el újból, mert ha elfognak, akkor nekünk végünk. A lázadók bármire képesek, hisz tudod, ami a terem előtt történt! Nagyon szeretlek és fontos vagy számomra.

Ingrid elkezdte levenni a ruhát, amit az őröktől kaptak, majd felvette a saját ruháját.

- Kedves szerelmem! Úgy gondolom, ma jött el az idő, annak, hogy megtehessük azt a dolgot, hogy a vágyaink beteljesüljön, ezért felveszem az amazon ruhámat, csókommal szeretnélek ébreszteni.

A lány úgy is tett, amikor felvette az Amazon ruhát, odalépett a szerelméhez, majd óvatosan elkezdte levetkőztetni. Amikor csak egy ruha takarta, ráült a fiú combjára, föléje hajolt és csókkal kezdte ébreszteni.

- Szerelmem! A csókommal szeretnélek ébreszteni, mert eljött az idő, hogy megtegyem, nem tudom lesz-e rá esély, hogy kettesben lehessünk.

A szerelmét csókolni kezdte.

-----

Peter ébredezni kezdett, hisz érezte a szerelme csókját, azt a vad erőt, ami felkeltette.

- Kedves szerelmem! Eljött számomra az idő, amikor meg szeretném tenni azt, hogy a testemet neked adhatom, nem tudom mit ad a holnap, és eljön-e számunkra az a pillanat, amikor mi kettesben leszünk és nyugodt helyen.

- Kedvesem! Tényleg akarod? Nem tudom én se, hogy a holnapi nap mit fog hozni, nagyon szeretlek, akkor tegyük meg, bízz, bennem gyengéd leszek.

Tovább csókolóztak, amikor a pillanat eljött számukra, hogy a testűk felkészült megfordultak, a lány volt fekvő állapotban, a fiú levette a lányról a szoknyát.

- Szerelmem! A testűnk felkészült, te lelkileg, ha felkészültél, akkor tegyük meg, ha történne valami, mindig is szeretni foglak.

A lány levette a ruháját, mind ketten meztelenek voltak, amikor a fiú a lány fölé hajolt és a szeméremtestük egyesült, utána mind ketten boldogok voltak.

A lány érezte, hogy gyengéd a szerelme, a lökések alatt a szerelmeseken energiák áradata áradt szét, volt kis szünet is, amikor az utolsót is megtette a fiú, érezték a melegséget, amit a szeméremtestükön éreztek. Nem sokára egymás mellett feküdtek csak az alsó neműt vették fel, ami ott volt takaróféle, azzal takaróztak be. Oldal pózban feküdtek, a fiú átkarolta a lány derekát, és megfogta a kezét, majd egymáshoz simulva aludtak tovább.

Ingrid annyit mond.

- Szerelmem! Köszönöm, hogy megtehettük, hisz a testem vágyott erre, ma jött el az idő, hogy a testemet neked adjam, nem tudom, hogy innen kitudunk-e szabadulni! Ha épségben ki tudunk szabadulni, amit tettünk azt nem bánom meg. Kérlek! A szüleimnek ne mond meg, hogy a testemet neked adtam, mert úgy tudják, hogy még nem jött meg a havonta történő ciklusom.

- Szerelmem! Bízz bennem, és nyugodt lehetsz, a szüleid sem fogják megtudni, hisz ők is úgy hiszik, még tart az áldás és nincsen havi ciklusod. Átgondolva az egészet, az egész egy nevetséges dolog, hogy olyan lánnyal járok, akinek az apja maga a gonosz, egy liftzuhanást túléltük, alvilági személyekkel viaskodtam, és itt vagyok! Olyan lánnyal, aki ennek a birodalom örököse, és megtehettük a várt dolgot, és láthatom a vonzó alakját.

Ingrid annyit válaszol erre.

- Ahogy mondod, tényleg nevetséges helyzet! Vajon mi jöhet még ezek után?

Mind ketten aludni kezdtek, hisz találtak olyan helyet, ahol megpihenhetnek, és nem zavarja őket senki.

Mesélő.

Vajon a következő nap mi lesz velük? Sikeresen mondhatóan, eltudják-e hagyni az Alvilág birodalmát, mert a királynak meg kell tudni, megtörtént velük.

16. fejezet 15. oldal

Majd órák múlva a szerelmesek ébredezni kezdtek, először Peter látta, ahogy a szerelme alszik, a kezeik egymásban voltak fonódva, majd kiszabadítva a kezét a lányvonzó csípőjét, és derekát akarta látni, hiszen háttal feküdt vele.

- Kedvesem! Nem értem, mért kell ezeket a vonzó csípőidet eltakarni? A gyönyörű alakodat sokáig elnézném, és a többi nőiességedet.

A lány a szép szavakat hallotta, és arra ébredt fel annyit mondott.

- Szerelmem! Köszönöm a kedves szavakat, és örülők, hogy így látsz, én is örülök, hogy veled megtehettem, és ma hogyan tovább, mert biztosan már keresnek.

- Valahogyan innen ki kellene jutni, ha az amazon ruhádat visszaveszed, akkor mihamarabb elkaphatnak. Jössz velem a vízbe felfrissülni? Én megyek, vagy tán a lábaimat áztassam?

- Te tudod, hogy mit teszel, de én felöltözöm.

Egymást megpuszilták, Peter a háznak arra a részére ment, ami benyúlt a vízbe, hogy a vízbe áztassa a lábát, és a helyzetüket átgondolhassa. A lány is kezdett felöltözni, de először megnézte az alsóneműjét, hogy hátha történt valami, de nem. Majd magában azt mondta.

- Valami furcsa érzésem van, hiszen ha a szerelmemmel megteszem, amit kell és a testem nem dobott ki semmit, hisz érzem, vannak bennem még rossz erők, de ha talán visszatérünk a mi világunkba, akkor hátha történik valami.

Peter annyit említett meg.

- Kedvesem! Tudod mit? Menjünk most el, felvesszük a két őr ruháját, elmehetnénk a kapuhoz, és ha nyitva lesz, átszökhetnénk.

- Szerelmem! Tudod, hogy lány vagyok! Ha meglátnak el is kaphatnak, hiszen a női idomaimat, ha meglássák, rájönnek és mehetünk vissza.

- Szerelmem! Mi van akkor, ha úgy öltöznél fel, mint egy fiú, akkor nem foghatnak el.

- Hogyan akarod tenni? A melleimmel mit tegyek, vagy tán le akarod vágni.

Peter meg nyugtassa a szerelmét.

- Hogy is, inkább szorosan lekötném, hogy valahogyan fiúnak lássanak.

A víztől felállt, Peter odalépett a lányhoz, a lány félig volt öltözve majd nézni kezdte.

- Peter! Mit akarsz tenni? Miért nézed a melleimet? El szeretném takarni!

- Tudod szerelmem! Ha így mész, elkaphatnak, egy javaslatom lenne, de ahhoz kellene a szoknyából egy darab.

A lány szoknyájából letépett egy csíkot, majd a lány annyit mondott.

- Nézd meg! Most hogyan nézek ki, csak az alsóneműm van rajtam, vagy tán azt is akarod?

- Nem kell, most látod? Felhasogatom a szoknya darabot, látod, és ha minden jól megy.

Ingrid nem volt szégyenlős.

-----

Ingrid nem volt szégyenlős, hogy a nőiessége környékén matatott.

- Először is! Szerelmem! Azt kell tenni, hogy a nőiességednek ezt a formáját le kell szorítani, hogy fiúnak lássanak, ha ezt a világot elhagyjuk, akkor visszaöltözhetsz, de most meg kell bíznod bennem.

- Rendben van! Ebben most az a furcsa, hogy épp egy fiú tapogatja a melleimet, ha ezt a barátaink megtudják, csodálkoznának. Megengedem, hisz csak így menekülhetünk meg, remélhetem, hogy a ruháimat azt visszük.

Peter is válaszol.

- Én se örülők, hogy itt vagyunk.

Amikor Peter a szerelme nőiességét elszorította, a ruhát vissza felvették, és az után látszott, hogy Peter jó munkát végzett, mert Ingrid nem tűnt lánynak. Ami kellett azt a zsákba tették, és mindent úgy tettek vissza, ahogyan előtte volt.

- Kedves szerelmem! Ha már minden úgy van, ahogy azelőtt, akkor a zsákot a hátra és indulhatunk.

Utoljára még megcsókolták egymást, és indultak is, a reteszt elvették az ajtótól, majd óvatosan kinyitották, amikor érezték, hogy minden rendben van, a házat percek alatt elhagyták.

Mesélő.

Arra az útra tértek, ami a kapuhoz vezet, ahol a két világ találkozik, úgy gondolták, hogy az épületet megkerülve akarnak a kapuhoz közeledni. Úgy is tettek, mert félórás gyaloglás után megérkeztek, két őrt láttak.

- Szerelmem! Most nehéz feladat vár ránk! A kaput őrök őrzik, valahogyan el kellene őket csalni, hogy nyitva legyen előttünk, de hogyan tegyük meg?

Nem sokára mozgást láttak a kapu környékén, azt látták, hogy az egyik katona intett a másiknak, hogy el kell hagyni, és biztosan tudják a szökést. Az út előttük volt, amikor látták a tér üres, nincs akadály. Peter annyit mondott.

- Ingrid! Azt kellene tenni, hogy futni a kapuig, és ha nyitva belépni, ha felkészültél!

- Én benne vagyok! Igen felkészültem.

Egymás kezét megfogták, és ahogy tudtak a kapuig futottak, amikor megérkeztek látták, hogy nyitva van, és ott nyomban átléptek, majd percekkel később a saját világukba léptek. Szerencséjükre nem találkoztak ellenséggel, nem sokára a templomból kiléptek, olyan helyre futottak ahol lehettek nyugodtan, és átöltözhetnek.

- Végre itt megpihenhetünk! Átöltözhetünk úgy mindent hoztál.

- Persze szerelmem! Hoztam mindent.

Átöltöztek, mert a ruha nekik nem tetszett, a fiú segített a szerelmének, hogy a megszorított nőiességét kioldja. Majd a ruhát átvették, amiben meg könnyebbülhetnek, de a lány érzett valamit arrébb ment, hogy megnézze.

-----

Amikor a lány megnézte a női dolgát, örült egy kicsit.

- Végre halandónak érzem már magam, mert a testem kidobta a gonosz erőnek a váladékát, hiszen az alsóneműmben egy kis vér, mellette látható egy kis fekete Szinű valami, de mit tegyek?

Ingrid az alsóneműjébe helyezett egy kis rongy félét, mert csíkokra volt hasogatva a szoknya darab, amire kellett fel tudta használni. Majd felöltözött és odalépett Peterhez.

- Szerelmem! Jó hírem van! Végre halandóvá lettem, amikor megtörtént a dolog közöttünk, a te testnedved elpusztította a gonosz erőét, ami még bennem volt. Köszönöm neked, mert ha meg kell tenni még egyszer, akkor már védekezni kellene, nézd meg.

- Ez csodálatos! Örülök neki, hogy már halandó lettél, és tudom, hogy természetes dolog, hogy védekezni kell, ha megtennék még egyszer. Figyelj! Add ide ezt a kendőt! Az alsódban tiszta van ugye! Az alvilágnak hagyjunk meglepetést. Látom a templomban nincsen gyúlékony anyag, a ruhát meggyújtsuk, hogy ezzel bezáruljon a kapu.

- Az jó megoldás! Hogyan akarod meggyújtani? Nálunk nincs gyufa, vagy tán azt akarod, hogy én gyújtsam be.

Peter azt válaszolja.

- De hogy is! Emlékszel! Kocsival jöttünk ide, akkor kell lenni benzinnek! Gyufának az autóba.

- Igazad lehet. Akkor tudod mit! Elhozom ide, és megnézem van-e gyufa, addig maradj itt.

Amit Ingrid megígért azt nem sokára már hozta is, mert az autó környékén nem voltak, és öt perc alatt már Peternél volt, majd Peter azt mondja.

- Akkor a ruhát öntsd le benzinnel, ha már kész vagy, de ne az összest.

- Meg van.

Ingrid egy kicsivel távolabb tette le a kannát.

- Most meggyújtom a gyufát, azután ha végeztünk, irány haza.

Amikor Peter a gyufát meggyújtotta, az égni is kezdett, majd azt a ruhára dobta majd látták, hogy a ruhát tűz emészti, égni kezd. Azután indultak az autóhoz a kannával együtt, majd Peter annyit még meg említ.

- Te Ingrid! Nem kéne valamivel meglepni az Alvilági fickókat? Ha netalán ki tudnának jutni az épületből, és eljutnak az autóig!

- Szerelmem! Ez jó ötlet, de hogyan akarod megtenni? Biztosan meg fogják nézni az autót.

- Hogy hogyan? A kerekeket nézve egyszerű lesz a dolog, a kerekek fékpofáit kell kilazítani, de ahhoz a kereket le kell szedni.

- Hogyan fogod csinálni? A közelben nincs műhely.

Peter erre is tud válaszolni.

- Ja! Nem említettem, ha van az autóban szerszám, én is meg tudom csinálni, hiszen az egyik szakmám valami ilyesmi, és meg tudom csinálni, bízz bennem.

-----

Amit Peter mondott meg is tudta tenni, mert voltak szerszámok.

- Szerelmem! Nem is gondoltam, hogy meg tudod tenni, remélem ezzel a terved sikerül.

Félóra alatt tudott is végezni, az után mindent visszatettek az autóba, hogy ne vegyenek észre semmit.

- Végeztem! A kannát vissza a helyére, mindent eredeti állapotban kell hagyni, és akkor indulhatunk is haza, hazakísérlek. Ha hazamentél ránk fér egy kis fürdés.

- Gondoltam rá én is.

A város külterületéről kéz a kézben indultak, Peter hazakíséri a szerelmét, majd félórás gyaloglás után már a lányék háza elé értek.

- Miért ez a sok rendőrautó? Biztos baj lehet! Vagy tán minket keresnek.

A lány anyukája a konyha ablakból megpillantotta a lányát és Petert.

- Ó istenem! Élnek, itt vannak.

A két szülő kirohant a házból, hogy fogadja az eltűnteket, és a két rendőr is, mert két napja nem tudtak semmit, majd az anya.

- Hol voltatok? Két napja nem tudunk semmit, nem hiszem el! Te Peter! Vajon mi történhetett veletek? Ugye a lányommal nem történt semmi baj? nem bántották?

Majd Ingrid mond pár szót.

- Anya és apa! Mi jól vagyunk, elraboltak minket pár gonosz ember, de köszönet Peternek, hogy velem volt, így ki tudtunk szökni.

- Tényleg te mentetted meg a lányomat? Hogyan tudtál segíteni? Volt-e időtök átgondolni a szökést, nem voltak rosszak veletek?

- Igen asszonyom! De azt is kell tudni, hogy közösen segítettük egymást, hiszen Ingridnek a női gátlását engedni kellett, ha a női formáját meglátták volna, még meg is ölhettek volna minket, de sikerült úgy, hogy fiúnak látszott.

Az egyik rendőr annyit mond.

- Látom megkerültek, az jó dolog.

Az anya a rendőröknek annyit mond.

- Még egyszer köszönjük, hogy a rendőrség is segített, hisz nem tudtuk, hogy épségben megkerülnek-e.

A két rendőr a családtól elköszönt, majd azután elhagyták a járművel a ház előtti teret. Az egyik ülőhelyre leültek, és az apa azt kérdezhette.

- Köszönjük, hogy vigyáztál a lányunkra. Kimentetted az emberrablóktól, biztos az is, hogy kértek volna váltságdíjat.

- Nem hiszem! Az a hely ahol voltunk, mintha egy másik világ lett volna, aki elraboltatott az azt mondta, hogy az az Alvilágnak nevezett hely, meg valami pokolnak hívják. Csodálkoztam is, mert én nem így ismertem.

A két szülő elcsodálkozott, hogy mit tudtak meg, majd Peter is indulni készült haza. Ingridtől elköszönt és a szülőktől, nem sokára úton is volt hazafelé, gyalog volt. Ingrid boldog volt, hiszen jó érzés volt számára, amikor a nőiessége környékén matatott.