Az alvilágban a lázadók egy része azt találta ki, hogy a legveszélyesebb dolgot fogják megtenni, azt, hogy elrabolják az alvilág örökösét, ezzel akarják majd zsarolni az Alvilág urát.

- Hűséges katonáim! A tervemet segítitek? Az a célom, hogy az örököst fogságba ejtsem, megmutassam neki a birodalom másik arcát, hiszen amit őméltósága hisz, az nem úgy van, a birodalomnak két arca van.

- Én vezérem! Benne vagyok! Mond, mit kell tenni, hogy elfoghassuk, és ide hozzuk neked, ha jól tudom, van egy halandó barátja és azzal együtt hozzuk ide?

- Igen! Vele együtt! Lássa a halandó, hogy mi az igazi pokol, és ha problémázik, pusztítsátok el a fiút először, azután az örököst, semmilyen veszíteni valónk nincsen! Azzal a szúrási ügyben is, lehet, a király már tudja, de valahogyan még nem lépett.

- Rendben van! Meg tesszük! Mikor legyen meg az akció?

A lázadók vezére elmondja.

- Még ma! Nem kell bántani, élve szeretnék velük beszélni, az örököst rá szeretném venni, hogy segítsen a célomban, először is szép szóval, hanem, akkor marad az erőszak, hiszen tudjátok! Nem áll tőlünk mesze a kínzás. Ha segít, akkor ráveszem, ölje meg a halandó barátját. Először is! Ráveszem! Egy közös estét töltsön a barátjával, vagyis, engedje a vágyát kibontakozni, azután ölje meg, ahogy a Fekete Özvegy nevű pók teszi.

- Vezérem! Ez jó ötlet! De nem veszélyes?

- Bízz bennem! Mindenre gondoltam!

- Akkor megtesszük! Még ma beszélgethess az örökössel.

Amit kellett azt megbeszélték, és már indultak is úgy hatan voltak. A halandó világba tudták hogyan kell eljutni, eközben az Aacheni gimnáziumban, az történt, már az utolsó óra is elkezdődött. A két barát beszélgetett.

- Te Peter! Látom rólad, boldog vagy, a szerelmedet mindig megvárod, és együtt mentek haza.

- Igen Christian! Jól látod! Megvárom, először haza kísérem azután haza megyek. Nem azért mondom, de Ingrid jól tud csókolózni, mintha tudná mi az igazi csók! Neki édes és finom a csókja.

- Én is így vagyok Krimhildával! Ő is tud csókolózni, hisz ha az ajkam, az övével egyesül gyönyörű érzést kelt.

Majd átváltottak más témára, az idő ott volt, hogy a munkaidő lejárt, majd Peter megvárta az időt, hogy kicsengessenek, a szerelmével együtt menjenek haza. Christian hamarabb indulhatott haza.

-----

A gimnáziumban végre eljött az idő, amikor a csengő megszólalt, ez az órának végét is jelentette, azután zajongás járta be a folyosót, ezt a pillanatot várta Ingrid Sabellicus és a barátja Peter Mörken. Együtt menjenek haza. A főbejárat előtt találkoztak, majd Ingridtől elvette Peter a táskát, hogy majd ő viszi, a karjuk egymásba kapcsolódott és így gyalogoltak.

- Szerelmem! Mi volt ma a tanulmányaidban? Feleltetek-e valamiből? Remélem tudtad, hisz egy ilyen lány, akinek van tapasztalata, nem kaphatott rossz jegyet!

- Igen! Feleltünk! Veled mi volt? Mit javítottál meg? Volt-e valamilyen dugulás! Mi van Christiannal? A szerelmével! Remélem náluk is minden rendben van? Te is láthatod, hogy jól kijönnek egymással.

Peter választ is adott.

- Igen! Jól látod! Egymáshoz is illenek, ahogy mi is, légy nyugodt nem tudja senki, hogy te és a szüleid kik valójában. Ha átgondolom, felfoghatatlan, bizony, hogy apukád maga a bizonyos gonosz, nem hiszem el! Pedig tudom. Remélem, hogy a kedves lányuk nem örökölt sok gonosz erőt.

- Bízz bennem! Nem foglak elpusztítani, ha netalán valamikor a gonosz hatalom késztetne valahogyan, remélem te se, bízom benned.

- Szeretlek téged! A vonzalom kölcsönös.

Amikor befordultak Ingridék utcájában, akkor vették észre, hogy sokat beszélgethettek, mert mindjárt a ház előtt vannak. Egy fekete színű furgon, egy időben befordult az utcában, majd a beszélgető pár felé hajtottak nagy sebességgel, a ház előtt megálltak, amikor a furgon megállt, kiszálltak belőle, erőszakkal a kocsiba tuszkolták, de a táska a földre esett, úgy húsz méterre voltak a házhoz.

- Segítség! El akarnak rabolni.

- Hagyjanak békén! Ne bántsák a barátnőmet, rossz emberek.

Azon nyomban a helyet el is hagyták, és az utat vették a város külterülete felé, majd Peter kérdezte.

- Kik maguk? Mit akarnak tőlünk!

Peter, hogy védje szerelmét megfogta a kezét, majd egy hang adott választ.

- Mi csak parancsot hajtjuk végre! Így szólt az utasítás, hogy a lányt és a barátját fogjuk el.

Ingrid közbe szólt.

- Nem tudjátok, ki vagyok? Az apám, az bizonyos körökben nemesnek számít, és ha megtudja, nektek biztos annyi, kiparancsolta meg?

- Amíg van rá idő, legyetek még boldogok! Ha megérkeztünk, a te birodalmadba, a barátodnak fújtak. Egy napon te Ingrid, a saját kezeddel fogod elvenni a barátod lelkét, ahogy azt a csodálatos fekete özvegy is teszi.

A két szerelmes egymásra nézett, csodálkoztak, mert amit hallottak nem akarták elhinni. Nem sokára a város külterületére érkeztek, ami egy temető volt. A foglyok is csodálkoztak, mit kereshetnek ott, egy elhagyott temetőnél ahol mindenütt csupa gaz evett.

-----

Hat ember volt, az egyik a vezető lehetett.

- Most már irány a temető, a templom, ami nem messze van, mert már várnak titeket.

- Nem akarok én templomba menni! Nem vagyok megkeresztelve, és a templom mi van ott? Talán valami kivégzés lesz? Uraim! Ott is meglehetett volna tenni, nem kellett volna sokat utazni.

Peter és Ingrid kéz a kézben voltak, nem tudták mit akarnak velük tenni, és vajon kinek a parancsát követik? Nem sokára egy templom előtt álltak meg, amely egy boltíves része maradt fenn, akik elrabolták őket náluk nem volt semmi fegyverzet.

- Szóval meg érkeztünk! Ez a kapu átjáró egy másik világba, abba, ahová Ingrid is tartozik, hisz az apja maga az alvilág ura. De ezt biztos tudja! Meg van jelölve, mint mindenki, aki ezt a világot lakja.

Ingrid választ is adott.

- Hát én nem tartozom oda! A szerelmet megtaláltam, a szívem ebbe a világba húz, hisz a barátom megmentette az életemet, amikor baleset ért.

- Szerencsétek volt, ha az alvilágban is megmenti az életedet, akkor szerencséd lesz, és akkor a barátod szerencsés lény. Halandó létére, ha ezt is túléli, akkor furcsa egy lélek lehet.

A két fogoly figyelte a többieket, hogy hogyan fognak belépni a másik világba, a vezető idegen furcsa nyelven mondott valamit, azután a boltív alatt a kapu fényessé vált, mintha valami hártya szerűség alakult volna ki.

- Ingrid Sabellicus és a barátja, most már előttetek az út, csak át kell lépni, és egy másik világ vár titeket, parancsolom, hogy menjetek át!

Peter azt válaszolta.

- Jól van! megyünk mi szép szóval is, hisz ha ez a parancs, és ha ide kell jönni, könyörgöm, Ingridet ne bántsák!

- Nem fogjuk bántani! Mi nem, mert a lázadók vezére akar beszélni az örökössel, ő fog dönteni, hogy mi lesz a barátod sorsa, és fogadd el azt a tényt, hogy ha eljön az idő, először Peter, te fogsz meghalni! Vagy, hogy is hívnak? Ha nem hajlandó Ingrid segíteni, akkor ő is meghall. Először abban segítünk, hogy ha már barátok vagytok, a vágyaitokat kiélhessétek.

A foglyok csak átlépték a kaput egyszerre kéz a kézben, átgondolták, amit megtudtak, hisz azt akarják, hogy érzelmileg megbántsák egymást, majd Ingrid magában átgondolja.

- Szerelmem Peter! Vajon a lázadók vezére mit fog velem tenni? Nem szeretném, hogy baj érjen, az együtt létet nem így gondoltam, ha odaadom a testemet neki cserébe, azt akarja, hogy a szerelmemet öljem meg. Azt a lényt, aki segített és velem gyengéd, mert ha együtt vagyok vele, boldog vagyok. A szívemet öröm járja át, mit tegyek? Ne tehessek a szerelmemmel semmi rosszat.

-----

Nem sokára elértek az alvilág birodalmába, Peter elcsodálkozott, amit látott, majd annyit mondhatott.

- Ez lenne a pokol? Ez a hely olyan mintha emberek laknának, de azt gondoltam, hogy a pokol, az a hely, kénköves tüzes fortyogó hely. Ezek szerint rosszul tudtam.

- Igen jól látod! Ezeket a marhaságokat ki mondta? Látod nem így van! Szóval nektek hazudtak, rosszat mondtak, hogy féljetek, én elbeszélgetnék azzal, aki ezeket a valótlan állításokat állítja.

Peter ad rá választ.

- Megmondhatom! Ki híreszteli nálunk! Az egyházfőnek nevezik, vagy papnak, aki az emberek hitéért felelős egyházfő, aki a pápaként ismernek, attól függ, melyik vallásban hogyan hívják. Szóval elferdítik, nem az igazat mondják.

Nemsokára arra a helyre érkeztek ahol a lázadók vezérének a szállása volt, egy barlangféle. A vezér a térközepén, egy széken ült, ami egy tömb hegyikristályból volt kifaragva.

- Nagy hatalmas vezérünk! Elhoztam Ingrid Sabellicust és a halandó barátját, sértetlenül, ahogy az kívánta, most hogyan tovább?

Peter annyit mondott.

- Maga lenne az, aki elraboltatott minket, de ezt nálunk büntetik, emberrablásnak nevezik, ahogy elnézem, jó kis hely ez a barlang, nem rossz hadiszállásnak. Látom, a barlang tele van hegyikristályokkal és más ásványokkal, féldrágakövekkel, miért itt? Egy királynak nem jutott kastély! Vagy valamilyen palota.

- Te halandó! Kritizálni mered ezt a helyet, az én személyemet, hallgass! Nem akarsz meghalni, mert minden rajtad múlik. Amíg a dolgaimat megbeszélem az örökössel, addig vigyétek el és zárjátok be, egy olyan helyre ahol senkit nem zavar, ha engedelmeskedik, a lányt elengedjük, de ha nem, akkor a halandónak meg kell halni.

A lázadókból két katona elvitte, a lány annyit mondhatott.

- Szerelmem! Remélem nem lesz bajod! Mindent megteszek, hogy megmenekülj, ha az kell, cserébe az életemet is odaadom, szeretlek, hisz még élni akarok, még az én testem a tieddel nem egyesült.

- Ingrid! Nem kell ilyen dolgokat ígérni, az, amikor a te tested a barátoddal egyesül! Az eljön mihamarabb, ahogy gondolnád. A célom az, hogy legyen örökösöd, először is a vágyadat a barátodnak megadod, az áldás miatt. Amikor már bizonyos erő a testedben megszűnik, azután én jövök.

Ingrid azt válaszolta, mert valamire rájött.

- Szóval arra megy ki a játék, hogy engem kihasználj, hogy azt a fiút áldozzam fel, akit szívből szeretek. Azért, hogy tőlem akarod megszerezni az örököst, aki majd az alvilág ura lesz, és téged kövessen!

Ingrid elcsodálkozott, amit a lázadók vezére mondott neki, hisz át kellett gondolnia, hogyan tudjon kimenekülni. Peter olyan helyre került, elcsodálkozott, a hely ásványokkal volt tele.

-----

Ingrid a helyzetét átgondolta, majd a vezérhez is szólt.

- Rendben van! Megteszem! Először a halandó barátommal beszélni szeretnék, hogy elmondhassam neki azt a dolgot, neki is tudni kell mi a döntés. A szerelmemmel későbbre gondoltam azt, hogy egy közös estén egymásé leszünk, amikor a testűnk egyé válik és energiánkat átadhatjuk.

- Rendben van! Megengedem, hogy beszélj vele, ha döntöttetek itt várlak, most pedig elkísérhetitek a halandó barátjához, ott van, ahol a vendégszobák vannak, de vidd a tört is, hogy lássa milyen eszközzel fog meghalni.

A katonák a lányt elkísérték a fogolyhoz, a tőrt is kellett vinnie. A vezér a trónján ült, hogy átgondolja mit fog tenni! A lány a feladatot elvégzi, de Ingrid, amíg a szerelméhez viszik, átgondolja ő is, de csak magában.

- Ó szerelmem! Nem tudom, hogy mit tegyek! Mert ha meg tudod, nem fogsz örülni neki, hiszen más megoldás nem volt, mert ha nem teszem meg, amit kérnek, akkor tégedet szerelmem elveszítelek és egymást. Nem kényszerből akarom a testemet neked adni, hanem szívből és igaz gyengédséggel, csak mi kettesben tettük volna meg, amit a szerelmesek. Biztos eljött volna az idő, valahol távol és mindenkitől, nemcsak az ajkunk ért volna egybe, hanem a testűnk. Tudod szerelmem! A testem kíván téged, ha csókolózunk, akkor az a testem akarja, amit takarni kell, melegség áramlik a testembe, azt akarja, hogy megtegyem, de uralkodni kell magamon, de meddig tehetem meg? Itt, rögtön ha kell, megteszem, olyan helyen kellene, aminek a környezete nem erőszakos, hanem csendes.

Pillanatok alatt arra a helyre értek ahol a fogoly volt, egy barlangba és egy cella szerűség volt, hiszen volt ajtaja, ketten őrizték. Az ajtót kinyitották, a szerelmesek örültek nagyon, át is karolták egymást, majd az egyik őr azt mondhatta.

- Az ajtó előtt legyen mindig két őr! Senki nem léphet ki és be, csak akkor, ha maga a vezérünk parancsolja.

- Rendben van! Megtesszük!

A két katona a helyet elhagyta, de két őr ott maradt, Ingrid örült, hogy a nagy szerelmét még láthatja.

- Szerelmem! Örülök, hogy még élsz.

- Mond szerelmem! a lázadók vezére mit mondott? Mi lesz a büntetésem? Neked mit kell tenni? Ugye nem valami rossz hír! Valahogy azt is megértem.

Ingrid a szerelmét sokáig nézte, majd oda lépett hozzá és kezdte csókolni az ajkát, nem finoman, hanem erős érzelmileg, nemsokára elkezdték egymásról levenni a ruhát, a felső részt, majd a lány a fiút a hátára fektette, a lány a fiú combján olyan lovagló pózban. A lány megfogta a barátja kezét és tovább csókolóztak, percekig tartott, majd a lány abba hagyta.