Lucia tovább folytatta.

- Igen! Tudott segíteni! Bevitt abba a szobába, ami a lány rokonáé lehetett, és nyugodtan válogathattam alsóneműt, majd megengedte, hogy a fürdőszobában, a szekrény fiókjában, amiben női dolgok voltak választhassak, ami kell az alsóneműbe, és hogy hideg vízbe áztassam be a balesetet ért ruhadarabot.

- Milyen volt nála? Milyen volt a tapasztalatod? Az alsóneműd még a házban van?

- Persze Ott van! A telefonszámát is megadta, én is az enyémet, és ha arra jár, felhív, ha megszáradt elhozza hozzám.

- Szívesen megismerkednék Peterrel! Már van, barátnője azt szereti. Lehet olyan idő, hogy személyesen megismerhetjük.

Ezeket a mondatokat talán Francesca mondta.

- Hogyan köszönted meg neki?

- Francesca és Florence, az ajkára adtam egy puszit, mert haza kísért, előtte viszonozta, az ajka az enyémhez ért egy csókot adott, finom csókja volt.

A három lány összenézett, majd az egyik talán Florence megkérdezte.

- Hogy érted? Finom csókja volt! Egy csók az egy csók! Mindegy hogyan adják.

Lucia választ ad rá,

- Nem tudom én se, hisz amikor az ajka az enyémhez ért, azután mintha igazi csókot adott volna.

A négy lány később más témát hozott fel, arról pontosan, hogy ezek után hogyan tovább. Francesca megemlíti.

- Össze kéne hozni egy csajos estét! Beszélgethetnénk a fiúkról és más dolgokról, ki van benne?

- Francesca! Jó ötletnek tűnik! Nem emlékszel, hogy ki vagy? Mind a négyen a négy lovas szellemét kaptuk meg, mit is csinálhatnánk. Azt is lehetne, hogy november elsején beöltözhetnénk, a négy lovas egyikének, azt hiszik, hogy valami maskaraféle.

- Nem lenne rossz ötlet! Mit szólna hozzá majd az apostol! Addigra találkoznánk vele, az első az lesz, hogy megkérdezem.

A beszélgetésekben telik az idő, már ott volt, hogy hazatérhessenek majd elköszöntek egymástól, amit fogyasztottak azt kifizették, külön úton és gyalog indultak.

Mesélő.

A négy lány tudta, hogy eljöhet az idő annak, találkozni kell az apostollal, hisz életre keltek még a hét medálőrző se tudja, hogy János apostol újra született. A négy lány szülei még nem tudják, hogy a gyerekeik a közeljövőben milyen feladatot kell megtenniük. Ebben az életben fog összecsapni a két fél a gonosz és a jó.

-----

Elkövetkezett a 2010-es év nyara, és vele együtt a nyári szünet, amiben a tanárok és a diákok nem csak fizikailag, hanem lelkileg is meg pihenhetnek. Július elseje volt az a nap, amikor a hét lány nyaralni mehetett a szüleivel Romába, külön mennek. Így volt a Sabellicus családdal is.

- Kedves gyermekem Ingrid! Tudod, milyen nap van ma? Ma indulhatunk nyaralni Romába, egy család barát szállodába, és szóltál Peternek hogy velünk jöhet? Elkísérhet minket.

- Szóltam neki! Tudja, örül neki, egy hét, nagyon jó lehet! Jó hírem van! Osztálytársaimból is jönnek, lehet az is, hogy megismerheted őket.

- Összepakoltál az egy hét útra?

- Igen apa! Összepakoltam és Peter is nem sokára meg is érkezik.

- Szívesen várjuk.

Már a hét lány is elkészült, akik a medálok őrzői és szülei, ők is úgy gondolták, repülővel jönnek, vagyis az autót otthon hagyják, az egyik szülő annyit említ meg.

- Mindent elrendeztetek? Akkor mehetünk a buszállomásra? Megvárni azt a busz járatot, amelyik a Leverkuseni repülőtérre visz.

- Igen mehetünk.

A hét lány és szülei így is tettek, a városi busz állomásra kisétáltak, a lányok üdvözölték egymást, majd a szülők is bemutatkoztak. Nem sokára a Sabellicus család is megérkezett, majd a kísérő Peter Mörken is.

- Ingrid szerelmem, hogy vagy ezen a szép napon? Köszönöm a szüleidnek, hogy mehetek veletek, mint kísérő. Reméljük ilyen szép jó idő lesz Romába, hogyan tovább? Talán a véletlen fogja hozni?

Ingrid válasz ad rá.

- A terv megvan! Majd elmondom, ha elértünk Romába, hisz apának üzleti útja lesz, a régi barátait fogja meglátogatni, akit régen látott.

- Na persze üzleti út! Akit régen látott? Ne bánkódj, gondolom, hogyan kell érteni.

- Nekem mindegy, hogyan érted!

A busz járat is nem sokára megérkezett, a csoportot látva a sofőr kinyitotta a busz csomagtartó terét, és elhelyezte a csomagokat, nem lehetett eltéveszteni, mert a csomagok meg voltak jelölve. Amikor el volt minden rendezve, a buszjegyet megvették, bőven volt szabad hely, Ingrid Peter mellett ült le, a szüleik egymás mellett foglaltak helyet. Majd az anya Jezabel.

- Nézd a lányúnkat! Peter mellett boldognak látszik, annyi keserves évek után, itt Aachenben egy igaz barátra rátalált, ahogy mondják Peter jó időben volt és jó helyen.

A családfő annyit válaszolt rá.

- Remélem, Ingrid Peternél megállapodik, hisz a lányunknak voltak barátai, a legtöbb idő, amit egy fiúval járt három hónap, de ez már rekord, hisz már fél éve vannak együtt. Nem tudom, mi lehet Peterben, de örülök neki.

A busz nem sokára indult is, a Leverkuseni repülőtér felé.

-----

A buszon beszélgettek, a hét lány a ruhája alatt azért viselte a medált, még nem mondták meg, mert a gonosz angyal, aki Ingrid apja volt még nem érezte az erőt, azért sem, mert még nem jött el az ideje.

- Corina apja vagyok! A lányom mindig vidáman jön haza, nem tudom, a lányokkal mit szokott tenni a tanárjuk, vagy valamelyik barátnője, de jól teszi! Nincs a tanulás ellen.

- Krimhilda apja vagyok. Őt is vidámnak látom, hisz megtalálta azt a fiút, akit elfogadott barátnak, nincs a tanulás rovására semmi. Lehet az is, hogy itt Aachenben van valami, amiért boldognak látom! Azelőtt nem volt ilyen. Hazaér és kikérdezzük mindig vigyorogva mondja el a dolgokat.

Az egyik szülő is mond pár szót, talán Irmalindáé.

- Nem tudom, mi lehet a gimnáziumban, de a lányok boldogok ez jó hír! Régi iskolájában voltak problémák.

A szülők olyan sokáig beszélgettek a lányaik is, hogy azt vették észre, a repülőtér utcájába kanyarodnak, lassan készülődni kezdtek. A terminál előtt megálltak, majd a sofőr kinyitotta a csomagtér ajtaját, és mindenki kivette a magáét.

- Na! Gyermekeim! A csomagokkal irány be az épületbe, a jegyeket megvenni, lehet az is, hogy hosszú sorban leszünk.

Nagy nyüzsgés volt a busz körül, és 10 percen belül már a pénztárnál voltak, hogy megvehessék a jegyet a müncheni átszállással Romába, a jegy érvényessége hét nap legyen. A jegyet már a kezükbe tartották, az után a családok a váróban várták, hogy felszállhassanak, majd Peter pár szót mond a szerelmének.

- Ingrid szerelmem! A szüleidnek köszönhetem, hogy az utazáson részt vehetek, és elkísérhetlek az úton, amíg a szüleidnek megbeszélés lesz, remélhetem, a hét napot csodásan fogjuk eltölteni, és biztos lesz olyan nap, hogy csak mi kettesben lehetünk, közös tánc.

- Szerelmem! Remélem, hogy emlékezetes lesz, hisz én is szeretnék veled eltölteni egy felejthetetlen estét, veled kettesben.

Megpuszilták egymást, majd át is ölelték, Peter szép szavakat súgott a lánynak.

- Szívemből szeretlek, köszönöm, hogy elfogadtál barátnak, ami akkor történt veled a terem előtt megijedtem, szép fiatal kedves lány vagy, féltem, hogy elveszítelek, megfogadtam magamnak, ha felépülsz, megkérlek leszel-e a barátom, és te igent mondtál.

- Én is így érzek, az első alkalom idején, tudod a plázában! A liftben, a csókban különlegességet éreztem, lehet, hogy jel volt! Megismerkedjünk, kedves fiú vagy, és ha eljön az idő, neked adom a szeretetem jelét.

A pár beszédét egy hangos felhívás zavarta meg.

- Leverkusen-München járatra kezdődhet a beszállás.

Az utasok lassan mentek a megadott kapuhoz, a csomagjaik már a repülőn volt.

-----

Tíz percek később már a levegőben volt a Leverkusen- München járat, a foglalkozás szabad volt, sokan újságot olvastak, míg mások zenét hallgattak. Azok a lányok, akik a medál őrzői voltak, másról beszélgettek, Gertrúda a barátnője Corina mellett ült.

- Na Corina jutottál már valamire? Amit meg akartál tudni és vannak-e fejlemények?

- Ne is mond barátnőm! A Nyomozást abba hagytam, hiszen nem találtam semmit, amit én találtam, az nem friss. Egy másik lányról szól, az valamikor a második században élt, de semmi, úgy döntöttem a nyomozást abba hagyom.

Gertruda még mond valamit.

- Ezek után mit fogsz tenni? Peter kísérőként jött Ingridekkel, a barátod nem jött veled és neked ez így rossz.

- Nem baj! Valahogy elbeszélgetek Peterrel, ha együtt lesz Ingriddel, hárman leszünk, majd megoldom a dolgot, nézz rájuk milyen boldogok!

- Corina! Te is boldog vagy a barátoddal! Egymáshoz illettek, mondhatom jól választottál, a mi barátunk se jött el, én nem aggódok. Nekünk jó a bizalom, a barátom nem néz más lányra, tudod, hogy értem! Nem kezdek ki más pasival, mi be tudjuk tartani, biztos a többi lány is így van.

Corina is válaszol:

- Jól mondod! Peternek nehéz dolga van, hisz nyolc lány között egy szem fiú, ha netalán a strandon lennénk fürdőruhában, biztosan nála érzelmi gondok lennének.

- Csak nem akarsz vele kikezdeni! Együtt lesznek, nézz rájuk, szeretik egymást, de kérlek, ne tegyél valamilyen őrültséget, vagy talán azt akarod, hogy fürdőruhában elcsavarni Peter fejét.

- Gertruda barátnőm! Nem is vagy olyan buta! Jó ötletet adtál! Kíváncsiságból fogok játszani vele, az egyik bikinimet felveszem, és megkérem, hogy kenje be a hátamat, azt a bikinit, amelyik oldalkötős, ami egy kézmozdulat és már lent van. Kíváncsi leszek, akkor mit tesz! Lássa azt, alig van rajtam ruhadarab, rám vehesse magát, hisz akkor a hasamon fogok feküdni.

Gertruda mást gondol.

- Hogyan akarod csinálni? Az első alkalomkor, ha tényleg azt a bizonyos dolgot akarod vele megtenni, védekezni kell valamilyen fogamzásgátlóval, de nálunk nincs ilyesmi. Talán neked van a táskádba egy ilyen alkalomra, vagy így szoktál járkálni? Valakivel meg akarod tenni, legyen a táskában kéznél.

- Nekem nincs ilyen! Ha rám mozdulna, akkor ki védeném, akkor játszanék vele igazán.

Utána más témáról beszélgettek, nem lehetett tudni, hogy Corina Foster mire gondolhatott hogyan akar játszani.

Mesélő.
Corina tudta, hogy Peter és Ingrid igazi szerelmes pár, hisz Corina ott volt a balesetnél, ami a folyosón történt, és mindent látott, Corina makacs lány, de ezek után is ki akar kezdeni Peterrel.

-----

Helyekkel és órákkal később, már Romában, egy repülő járat kezdte is a landolást a légikikötő aszfaltjára, amely Münchenből indult, az érkezési oldalra kezdte a gurulást. Minden utas kezdte a készülődést, az idő már ott volt, hogy az utasok a kézi poggyászaival a terminálban voltak, hogy a csomagjaikat átvehessék.

Mesélő.

Minden nyaralni jött család már tudta, hogy hol lesz a szállásuk, így volt a nyolc családdal, olyan helyet kaptak, ami családbarát és egy camping féle. Egy épület, amely két szobás, konyhás fürdőszoba is van benne, az étkező. A ház olyan elrendezésű volt, mint ha egy családi ház lett volna. Azok a családok kapták meg, akik nyaralni jöttek erre a helyre, a jó hír az, hogy egymás mellett lehetnek.

A nyolc család már a terminál előtt volt, arra a buszra vártak, amely elviszi őket a szállásra, amely a város külterületén volt, addig megbeszélhették a további dolgaikat, majd Peter megkérdezi.

- Szerelmem Ingrid! Hogy érzed magad? Megérkeztünk Romába, még kora este van, mit fogsz tenni, ha megérkezünk a szállásra, nekem az első az alvás lesz.

- Azt fogom tenni szerelmem, veszek egy jó meleg fürdőt, azután irány az ágy.

A busz nem sokára megérkezett, majd mindenki felszállt, a csomagokat a csomagtérbe helyezték, nem sokat kellett várni és már indultak is, addig figyelték, milyen épületek előtt haladnak el, majd Corina és Gertruda is beszélgetett.

- Végre! itt lehetünk Romában, még egyszer, hisz volt tanulmányi út az iskola részéről, most a nyári vakáció, és ez jó érzés.

- Corina barátnőm! Remélem a hét nap jól fog eltelni! Nem fogsz tenni semmi bolondságot. Peterrel azt teszel, amit akarsz, ki is kezdhetsz vele, de gondold át, láttad, mit tett Ingridért az iskolai folyosón!

- Barátnőm! Bízz bennem, tudom, hogy mit csinálok! Nem fogok semmi őrült dolgot tenni, láttam, hogyan segített Ingridnek. Azt is tudom, hogy akkor beszélték meg azt a dolgot, ha felépül, hálából a barátja lesz, és együtt fognak járni.

- Te tudod, mit teszel! Nem szólok bele, még annyit, ez olyan dolog, mintha két ellentétes fél egymás jó barátja lenne.

Olyan sokat beszélgettek, hogy már a camping előtt a busz kezdett fékezni, hogy megálljon. A vendégek a saját csomagjukat kivették, majd a recepcióhoz indultak, hogy átvehessék a lakások kulcsát, fáradtak voltak.

- Mi a Foster család úgy látszik, hogy nem csak a Sabellicus család szomszédja leszünk, hanem a Peterson családé is.

- Apa! Ez remek dolog! Legalább át tudunk lépni egy kis dumcsizásra.

Corinának ez kellett, valamilyen vigyor volt az arcán. Valaminek örülhetett! Vagy tán valakinek.