Napok múltával minden személy, aki Aachenben lakik, mindenki teszi a dolgát azok is, akik a munka reményében költöztek a városban. A hét lány, akik a gimnáziumban tanulnak, csak annyit tudnak Ingridről amit Corina készített képet a házról és nekik édes kevés. Az egyik napon a négy lány lánynak furcsa látomásuk volt, Lucia Tickner, Florence Gurfinkel, Francesca Salvatore és Florence Roger.

- Egy másik időben vannak és különböző Szinű lovon ülnek az elsőnek a kezében egy íj és nyílvessző van a másodiknak kezében egy kard a lószíne piros, a harmadik ló egy fakó szint és kezében egy mérleg, a negyedik színű ló fekete színű a lovasa egy csontváz volt és ötét egy fekete árnyék követte. Egy valamilyen térben és közöttük a Föld van. Amikor eltűnt egy másik világban lovagolnak egymás mellett, de már női alakban, olyan ruha van rajtuk, amit akkor hirtelenjében viselnek, egy évszámot is látnak 2012-es év.

Akkor hirtelen a négy lány felébredt látják, otthon vannak.

- Nem értem mi lehet az álom, hisz négy különböző ló van és kik lehetnek a lovasok.

A lelki énjében hallja a szavakat.

- Amit álmodtál az megtörtént és meg fognak történni a 2012-es évben kiválasztott lettél hordozzátok azt a medál, ami azt jelenti, hogy egy feladatot kell végrehajtani a 2012-es évben, eljön az időtök, mert ti vagytok az Apokalipszis lovasai a négy lovas szellemét kaptátok női alakban. Azért női alakban, hogy a gonosz angyal se tudja meg, hogy a lovasok életre keltek. Feladatotokat később tudjátok meg.

Amikor a hangot a belső énjükben már nem hallották, mind a négyen visszafeküdtek.

- Lelkem mond, hogy ez csak egy rossz álom, és amit láttam és hallottam az nem lehet, ugye nem lehet, hogy én lennék, az Apokalipszis lovasa mond, hogy nem igaz. Ha ez a feladat, akkor mind igaz.

Egy hang megszólal a medálból.

- Achenben találod meg Lucia Ticknert, Florence Gurfinkelt, Francesca Salvatoret és Florence Roger, a többi rajtad múlik, hogy találkoztok.

A hang elmúlt, majd a lányok visszaaludtak majd át gondolták az egész dolgot.

Mesélő.

Amikor a lányok külön átgondolták, hogy mi történt velük, elhatározták, hogy valahogyan megkeresik egymást és a hét lányt, akik őrzik a medálokat.

A napok telnek, mindenki azt teszi, amit szeret. Ingrid és Peter megbeszélték a házi feladatot, hogy tud-e neki segíteni, de ezért hozzájuk el kellett menni, hisz tudta ki a szerelme szülei, de titokban kellett tartani hisz szerelmének megígérte.

-----

Napok múltával a négy lány, akik megtudták, hogy megkapták az Apokalipszis lovasainak lelkét végre ráakadtak egymásra, majd találkozót beszéltek meg a Pláza egyik nem olyan forgalmas helyére. A négy lány találkozni tudott majd bemutatkoztak egymásnak.

- Bemutatkozom Lucia Tickner vagyok, egyetemista, a családommal Wormsból jöttem.

- Én is bemutatkoznék, a nevem Florence Gurfinkel és szintén egyetemista.

- Sziasztok, a nevem szintén Florence, de a családnevem Roger.

- Végre megtaláltuk egymást a nevem Francesca Salvatore. és ugye nektek is van egy furcsa medál?

Majd ők négyen asztalhoz ültek, amely kör alakú volt, majd tovább beszélgettek.

- Igen! Anyutól kaptam a medált, és a testeken is van egy jelölt seb? olyan amilyen a medál rajza. Az elején nem értettem mi történhet, hisz a havi ciklus az napokkal előtte megjött azután volt egy furcsa álmom!

- Tényleg Florence nekem is, de nem értettem mit jelent, de ami napokkal ezelőtt történt az mindent megmagyarázott.

A lányok süteményt és üdítőt rendeltek, amikor megkapják, tovább beszélgetnek az egyik lány talán Francesca tovább mondja.

- Ti lányok! Ugye nektek is furcsa volt, amikor megtudtátok, hogy kinek a lelkét kaptátok meg, hiszen úgy gondoltam, hogy az adott személyek férfiként vannak ábrázolva, de hogy lányok legyenek!

- Nekem is furcsa volt. Lehet azért, mert egy célt kell elérni és azért is, hogy ahogy az álmomban mondták a gonosz erői ne tudjanak arról, hogy a négy lovas életre kelt és nőként.

- Addig is van egy feladat az, hogy a hét lányt meg kell keresni, akiknél a medál van, mert veszélyben vannak és azt a személyt is, aki annak a leszármazottja, aki a medált a szigetről kimenekítette.

- Lányok tudjátok, hogyan tette, hogy a medált kimenekítse a szigetről, és ha netalán rátalált volna a gonosz, de ne tudja a kezébe venni.

- Igen Florence, ahogy anya mondta hisz csak az az egy megoldás volt. Épp a lányoknak arra a dolgára gondolt, hisz a gonosz irtózik a női vértől a testnedvétől.

- Hát igen! Elkérte a kendőjüket, ami épp véres volt, majd elrendezte és egy másik kendőbe tette, amit egy vászonzsák félébe tett.

- Azt a fiút nem irigylem, hisz abban az időben tabu volt női dolgokról beszélni, és pont arra gondolt.

A megrendelt étellel nem sokára végeztek, majd úgy döntöttek maradnak egy kicsit.

-----

Tovább beszélgettek majd Francesca javaslatot mondott.

- Tudjátok mit? Adjuk meg egymásnak az elérhetőséget, biztos van nektek mobil telefon, osszuk fel a feladatot arra gondoltam, csak ha jó nektek is. Florence kinyomozza a hét lány tartózkodási helyét, Lucia feladata az lesz, utána jár van-e leszármazottja annak, aki a medálokat ki mentette a szigetről, és én annak járok utána, hogy a gonosznak van-e valamilyen leszármazottja.

- Tényleg jó javaslat, én benne vagyok.

A két Florence átgondolta majd döntést hoztak.

- Megbeszéltük! Rendben van, szerintem valamelyik oktatási intézményben kell-e először keresgélni, mert úgy gondoljuk, még tanulnak.

A négy lány egymásnak megadják az elérhetőséget, majd a négy lány utána átvált női problémáikra.

- Lányok, van már barátotok? Akivel együtt vagytok? Nekem van, de nem tudott eljönni, de a világhálón tartjuk a kapcsolatot.

- A két Florencnek biztos van, nekem még nincs, jó lenne, ha itt Aachenben megtalálnám.

- Nekem van barátom, ugyan úgy a világhálón tartom a kapcsolatot.

- Én is, szintén ne bánkódj, Lucia egy nap biztos rátalálsz az igazi, akit kedvelni fogsz, beleszeretsz és eljön érted a szerelem. Hiába mások vagyunk, ugyan úgy kell élni, mint halandónak.

- Remélem így lesz! Mihamarabb megtalálhatom azt a személyt, akinek a barátja lehetek. Nem baj, de addig is a feladatra koncentrálok.

- Volt már nektek olyan pillanat, amikor elcsattant a csók, és tudod milyen jó érzés, amikor összesimultok az ajkad a barátod ajkával, nem tudsz uralkodni magadon, és egész testedet átjárja a forróság, a csókja miatt.

- Tudjátok milyen jó érzés főleg az, amikor az ajkatok egymást éri és a nyelvetek játssza a szerepet, de van egy hátránya, ha izgalomba jössz őrültséget, teszel.

- Hát igen, a csók mire képes ösztönzi a testedet, hogy a barátod előtt kinyílhass.

A lányok másról is beszélgetnek, az idő ott volt, hogy indulhassanak hazafelé, az elfogyasztott ételt kifizetik, és együtt mennek haza egymást kísérve. Így legalább tudják, ki merre lakik.

Mesélő.

A lányok boldogok voltak, hogy láthatták egymást, eldöntötték, ha lesz, idő újra összejönnek. Az Apokalipszis lovasai lelkei a négy lány testét kapta meg, hogy egy feladatot el tudjanak végezni.

-----

Múlnak a napok a négy lovas, akik megkapták a négy lovasnak a lelkét, figyelgetnek, hátha a keresett személyre rátalálnak, de még semmi. Csak annyit tudnak, hogy itt Aachenben kell keresni és valamelyik oktatási intézményben.

Az nap olyan személy lépett Aachen városába, ha meglátják az utcán, rossz szemmel néznek rá, hisz hosszú utat kellett megtenni. Az a személy volt János apostol, aki szegényes ruhában, olyan helyen volt ahol tudott kéregetni.

- Adjatok a ti elszegényedett apostolotoknak, hisz közeledik, a veszély nem sokára eljön a négy lovas szelleme, és számon kér tőletek, hogy hogyan éltetek! Talán már köztünk is van! Nem tudni kinek az alakjában.

Épp arra ment egy rendőr, hogy jobban szemügyre vegye az apostolt, tovább mondja.

- Jó uram! Furcsa ruhában van! Ezek a tárgyak mik? Ahonnan én jöttem nem voltak ilyen zajos valamik. El kell mennem arra a helyre ahol, van, templom segítene?

- Ezek a száguldó dolgok, az autók, hisz én rendőr vagyok, aki felügyel a rendre, szívesen segítek, megmutatok egy templomot, és imádkozhat mi az ön neve? Az én nevem Adalbert Peterson, inkább arra a helyre viszem el, ahol tisztálkodhat és kaphat enni valót.

- Köszönöm fiam! Nevem János, csak így egyszerűen, vagy hívhatsz János apostolnak, mert az vagyok, nagyon messziről jöttem, egy Patmos nevű szigetről.

- Ezt komolyan mondja uram? Ön neve János apostol! Hát az a személy már több száz éve hallott. Ha ön annak mondja magát, akkor mondjon olyan dolgot, hogy higgyek benne.

- Édes fiam a közeljövőben egy háború lesz, mert a földre jött a Gonosz, és minden hatalmában a medált keresi, amit az úr készített azokban az időkben, a hét gyülekezet angyalának, hogy a szentlelkűek örökölhessék. Életre kelt a hét medálőrző, őket kell megtalálni, hogy elmondjam, veszélyben van. A gonosznak született egy örököse, és őtet akarja segíteni, hogy a világ felett uralkodjon, a hét medál őrzőnek meg kell találnia azt a személyt, aki rajtuk segíthet, a négy lovas is életre kelt, mert ha egy szentélyben egyesül a medál, akkor kezdetét veszi a harc.

A rendőr elcsodálkozott.

- Ön szerint ebben a városban van?

- Igen fiam! A hét őrző is ebben a városban van, de még nem tudnak semmiről, ezért kell megtalálnom, a nyakukban van egy medál, ami megegyezik a rajza a testűkön lévő jellel.

Nem sokára egy szállásra érnek, ahol tisztálkodhat és kaphat ételt is. Az apostol látta, hogy nem ő van ott egyedül.

-----

A rendőr elcsodálkozott azon, amit az idegen mondott nem tudja, hogy higgyen-e neki.

- Látja, a többieket itt kap ételt és fekvőhelyet, és ha megfürdött az intézmény dolgozói majd elhelyezik valamelyik otthonba. Ha még olyan aktív, akkor önből lehet még szociális munkás, vagyis másokon kell segíteni.

- Az jó! Legalább hirdethetem az urat, és köszönöm fiam a segítséget, isten hálálja meg a jó cselekedetet. Hátha egy napon még találkozunk, hisz az isten útjai kiszámíthatatlanok.

A rendőr, aki rátalált az apostolra Adalbertnek hívták, a munkahelyéi azon gondolkozott.

- Ha az esetet az őrsön elmondom, kinevetnének, és azt hiszik, hogy becsapott, hisz az nem lehet, hogy Aachenben van az elhunyt apostol biztosan kinevetnének, majd otthon elmondom. A jelentést majd úgy fogom megírni.

A kapitányságra elérkezett majd pár kollégájával találkozott.

- Na! Volt ma valami különleges?

- Nem volt semmi baj, csak annyi, hogy egy furcsa személyt a melegedőbe kísértem, de nem volt koldus! Olyan kéregetős se, nem tudom, hogy hová soroljam. Olyan volt mintha időzavarba szenvedne, de mégse, mert elcsevegtem vele. Arra jöttem rá, hogy olyan valaki, aki a múltban élt, de egy másik énje itt van a jelenbe.

- Tényleg! Különleges személy lehet, de most hol van?

- A szeretet szolgálatnál, ha más ruhát kapna, akkor lehetne belőle egy szociális munkás.

- A történeted igen furcsa, nem bánom mit írsz a jelentésbe.

Adalbert a rendőr társaival másról is beszélnek, majd lassan lejár a szolgálati idő, nem sokára Adalbert Peterson hazatér a családjához.

- Megjöttem! Nem volt túlóra, hogy tovább kellett volna lenni.

A családfő egy egy puszival köszönti a családját, majd együtt voltak az asztal körül.

- Édeseim! Mi volt ma a gimnáziumba? Remélem oda figyeltetek?

- Persze apa oda figyeltünk. Mesélj! mi történt veled?

- Én elmondom, de lehet, hogy nem fogjátok elhinni, hogy kivel találkoztam.

Majd Gréta bele is szól.

- Mond apa! Mi figyelünk, és ha olyan elhisszük.

- Na, szóval a parkban járőröztem, hogy szívjak egy kis levegőt, az egyik ülőhelyen egy furcsa személyt vettem észre, azt gondoltam kéregetős, láttam furcsa öltözet volt rajta, az volt a furcsa nem ismerte a járműveket. Beszélt olyan dolgokról, amin elcsodálkoztam, a múltról beszélt, de az egyik énje a jelenben volt. Apostolnak nevezte magát.

A család minden tagja elcsodálkozott.