Órákkal később elérték a célállomást ott voltak Roma repülőterén az épületben majd az átvizsgálás is megvolt, amikor azután minden megvolt azt a buszt várták, amelyikkel a tanulmányi úton vehetnek részt. Az épület előtt várakoztak majd végre meg is pillantották.

- Itt a buszunk! Késő este van, a szállásunkra elvisz, ahol az estét tölthetjük.

- Kérek mindenkit, hogy a csomagját tegye a buszra, utána szálljon fel.

Amikor már minden megvolt, a diákok a buszon voltak, és már indulhattak is a város külterületére ahol a szállásuk volt, majd úgy 15 perces buszozás után elértek a szállásra, ahol az éjszakát tölthetik. Majd egy egy csomaggal, amikor még együtt voltak.

- Hölgyeim gondolom, van nektek barátotok most nem mentek a fiúk szobájához, és fordítva se beszélgetni vagy más dolgot tenni.

- Peter! Ha van barátnőd! Biztos meg szeretnéd látogatni, adni egy kis csókot egy kis csókolózás.

Peterre mindenki huhogott, vagyis tiltott bizonyos dolgokat.

- Ha már mindenki huhog, és fújdogál, ugye így fáradtan késő este ugye nem akartok egy kis kiselőadást kapni a csókolózásról és következményeiről, mert ha akarjátok, elmagyarázhatnám nektek.

Az egyik diák közbeszólt.

- Peter nem kell! Fáradtak vagyunk mindjárt 10 óra, amit mondol megtesszük, csak engedj az ágyúnkba,

- Ezt már szeretem! Jó hozzá állás akkor mindenki a saját szobájába, és jó éjszakát kívánok.

Minden diák a megadott szobájába vonult, hogy aludjanak egy jót, minden felnőtt elcsodálkozott.

- Te Peter! Nem tudom, hogy csináltad, de nekem biztos nem engedelmeskedtek volna.

- Én sem tudom, de csak azt kell tenni, amit még bírnak, mindennek van határa akkor mindenkinek jó éjszakát.

Minden kísérő elfoglalta a megadott szobát, a két barát egy szobát kapott.

- Te Peter! neked is van barátnőd nem vagy vele?

- Igazad van, szívesen lennék vele, ha ismersz egy lányt és szeret téged, a vonzalom kölcsönös, akkor bízhatsz benne, mert egy második fiúval nem fog kikezdeni, csak beszélgetni fog vele.

- Átgondolom! Tényleg így van, hisz nekem ott van Krimhilda.

Lassan mindenki az ágyban volt, hisz hosszú utat tettek meg, van, egy hetük akkor bármi megtörténhet.

Ingrid barátnői tudták, hogy ki a barátja, ki a szíve választottja, a többiek előtt nem akarja elmondani, tudta Ingrid, hogy Peterben megbízhat így kölcsönösen.

-----

A napok telnek, a tanulmányi út vége felé járnak, amikor is egy vasárnapi napon, amikor szabad foglalkozás van, és mindenki azt tehet, amit akar, de a szállásra kora este hét órára vissza kell érniük. Ingrid megbeszéli a dolgát Peterrel.

- Peter! Ha már itt vagyunk Romában, megnézed a házat ahol régen laktunk, és a medált is hozd, mert fontos.

- Rendben Ingrid! Viszem meg ismerhetem azt a környezetet ahol éltetek.

Amikor elkészültek mentek is táska nem volt náluk. A hét lány is elkezdte a nyomozást Corinát választották meg, hogy kövesse őket, és feltűnés nélkül. Addig széjjelnéznek Ingrid szobájában. Félórás gyaloglás után elérkeztek egy szintes házhoz, a ház láttán Peter elcsodálkozott, hisz egy kastély volt.

- Ingrid ti itt laktatok? Ez egy kastély, azt gondoltam, hogy egy egyszerű ház!

- Igen a házat régen vettük, mert a Seballicus család régen nemesi család volt.

- Nem kérdezem, hogyan? Mert tudom kik a szüleid.

Majd Corina is megérkezett jegyzetelni kezdett.

- Peter akkor gyere, menjünk be a házba.

- Hát van gazdája, nem fognak szólni? Magánlaksértést követünk el.

- A ház új tulajdonosa még nem akar beköltözni, és lettek volna jelek, amiben látszott volna.

- Akkor lépjünk be! Az utat te tudod.

A kapun beléptek, nem nyikorgott a kapu, mert lehetett valami 50 éves, de úgy tűnt mintha csak pár éves lett volna. Amikor látta Corina a házat, elámult.

- Nem hiszem el! Ingridék ebben a házban laktak! Egy kastély, ha már itt vagyok, én is készítek pár képet, a többiek hátha találnak valamit Ingrid szobájában? Valahogy be kellene mennem, mert vajon mit kereshetnek itt.

Corina a kapuval próbálkozott, nem nyikorgott, beljebb lépett, majd a lány Peternek megmutatta hol volt a szobája.

- Ez volt a szobád? Erkélye is van, és ez remek.

- Peter hoztad a medált? Szűkség lesz rá, a szertartáshoz szűkség lesz, hogy az alvilági erők ne érjenek téged, mert segítettél nekem.

- igen hoztam! Nekem mit kell tenni? Ne érjen az alvilági erő.

- Azt kell tenni, hogy leöltözöl, az egyesített medált a tested egy bizonyos részére kell tennem, mondok rád egy védő imát, a lelked az én védelmem alatt lesz.

Majd elkezdtek vetkőzni, a lány valahogy nem szégyellte magát, mert a fiú előtt öltözött le.

-----

Amikor leöltöztek a lányon alsónemű volt és melltartó, a fiún egy alsónemű és egy rövidnadrágféle majd Ingrid kezdte.

- Feküdj erre a szivacsra a hátadon, a medált a hasadra teszem, majd egy ima félét mondok.

Péter úgy is tett, amit a lány mondott, a fiú mellett letérdepelt majd a medált a fiú köldöke alatt kétujjnyira helyezte rá.

- Kérlek titeket! szeretet démonai, gyertek ide, ezt a lényt áldjátok meg, hogy ne érjék a sötét démonok lelkei, adjatok rá a védelmi erőt, hisz nekem kedves ez a lény, és az erőmmel megvédem.

Ingrid az ima közben átváltozott a szemei fényessé váltak, hisz az erő kiszámíthatatlan volt, amilyen pózban volt a fiút megcsókolta, később a fiú is megváltozott. Percek múlva Corina is megtalálta a helyet, ahol Ingrid és a fiú voltak, elbújt közel hozzájuk majd hallotta, amit beszéltek.

- Már csak annyi van hátra, hogy én most rád fekszek, hogy a köldökünk egy vonalban legyen a sebbel, a medál közöttünk lesz és meglásd, át fog alakulni és egy láthatatlan védőpajzs fog kialakulni.

- Ha ez az utolsó, akkor nem bánom, de már így is olyan állapotban vagyok, hisz ami rajtad van, az teszi.

A lány a barátja fölé hajolt, hogy ráfeküdjön úgy, hogy medál a kettőjük között legyen, sikerült, egymáson feküdtek. A lány a fiú arca fölé hajolt, majd Péter megfogta a lány derekát, majd megcsókolták egymást, de Ingrid egy lazító csókot adott a szerelmének, hogy ne izgulhasson fel, mert voltak olyan érzései, hogy a fiú izgalmi állapothoz közel van, percekig így feküdtek majd Ingrid leszállt a barátjáról és látták, ahogy a medál nem volt, ezzel a szertartás vége volt.

Majd vissza felöltöztek, látták van még idő, majd úgy döntöttek, hogy a szivacsra leülnek, hogy beszélgethessenek.

- Ebben a házban milyen volt lakni? Ha ez volt a szobád! Tágas a tere.

- Tudod Péter! A szobát kedveltem, hisz egyedüli gyerekként nem kellett megosztani, ha lett volna testvérem. Voltak szolgáink az elején, de olyan viszonyban voltunk, hogy később családokká lettünk, egy nagycsalád.

- Köszönöm, hogy elmondtad, és nyugodtan bízhatsz bennem, nem mondom el senkinek se, és amit tudok rólad, nem tudja meg tőlem senki.

- Tudom! Köszönöm, hogy segítettél abban, hogy az áldás megszűnjön, most már igazi nő vagyok, élhetek és egy napon a testemet neked, adom, hisz szeretlek, azt az érzést, amit egy lány kaphat, tőled szeretném megkapni.

Majd másról is beszélgettek, amit Corina persze, hogy hallott, nem akarta elhinni, hogy Péter mit tudhat, de azt gondolja magában, hogy valahogy ki fogja faggatni a fiút.

-----

Eközben a szálláshelyen Ingrid szobájában az történt, hogy pár lány a 10/C-böl Carla és Gertruda nem találtak olyan dolgot, amit akartak, majd a papírjait is nézik.

- Carla nem találtam semmit Ingridről, hogy vajon milyen lány lehet, és Peter mire jöhetett rá, nézzük meg a papírjait!

- Tényleg! A személyi igazolványa, és egyéb dolgok hátha mondanak valamit, mutasd csak.

- Itt van a személyije, és pár fénykép, még orvosi papírjai is van, elhozta magával hátha találunk valamit.

Minden orvosi igazolást átnéztek, majd egyre rátalálnak.

- Nézd Carla nem tudom, hogy ez mond-e valamit, de itt az áll: Voltak nőgyógyászati vizsgálaton, még csak tizenhét éves a havi ciklusa nem rég jött meg, és voltak megszakítások, de az áll még, hogy még érintetlen, mert tudod az a bizonyos valami még épp, még az is itt áll, hogy tizenhat éves korában állt le a havi ciklusa.

- Ez hogyan lehetséges? Minden lánynál tizenhárom éves körül kezdődik, és neki egy évig nem jelentkezett. Nem írja, hogy valamilyen betegségben volt-e.

- Jobban megnézem, nem írja, ez furcsa, de mi okozhatta ezt a problémát neki, elfogadom, hogy még ártatlanság jele meg van neki, de egy évig nem történik a havi vérzés, tényleg furcsa ez a lány!

- Nyomozzuk, ki kilehet ez a lány? Titokban és ne mondjuk meg senkinek.

- Rendben! Most már mennyünk innen, hisz bármikor visszatérhetnek.

A két lány mindent úgy hagyott, ahogy azelőtt volt, el tudták hagyni a szobát, Ingrid és Peter úgy döntöttek, hogy a házat elhagyják, ezt Corina kihasználta s látta, ahogy távoznak a házból, és a kapun lépnek ki. Készített fényképeket, amikor megvolt lassan ő is elhagyta a házat, már a kapun kívül volt, az utcán nem volt senki.

- Nem tudom, kilehet Ingrid! Megtudom, egy ilyen házban lakni, hisz ide sok pénz kell, nem érdekel, más mit mond, de Petert valahogy kikérdezem, ha lesz, rá alkalom megteszem, hogy árulja, el mit tud Ingridről. Képes leszek elmenni odáig is, hogy elcsábítsam, csak így tudnám kifaggatni akkor is, ha netalán a barátom is velem lesz, de a tervemről nem mondok le.

Nem sokára a szálláshelyre értek, nem csak Corina, hanem, akit figyelgetett, hogy beszélgethessen a többiekkel, hogy tudnak-e valamit?

- Találtatok valamit, ami érdekes lenne? Követtem őket, egy szép házban voltak, lehet régebben ott laktak, készítettem pár képet, és ha megnézitek csodálkozni fogtok, hogy milyen házban laktak. A beszédjüket kihallgattam titkolnak valamit.

-----

Az utolsó nap vette kezdetét a tanulmányi úton, amikor készültek hazafelé a hét lánynak nem jött úgy a terve, hogy megtudhassanak valamit Ingridről, hogy vajon mit titkolhat. Minden diák és kísérőjük már összepakolták a csomagjaikat, majd berakták a buszba, hogy a repülőtérig szállítsa azután elhangzott a névsorolvasás is.

- Szóval mindenki itt van! Remélem mindenki jól érezte magát? Egy hét alatt biztosan voltak jegyzetelések?

A busz indult is, majd a választott helyen ültek a visszafelé úton, addig minden szabad volt, Ingrid mellett ült a szerelme, amikor kiértek a repülőtérre mindenki örült.

- Most már mindenki örülhet! Mehetünk hazafelé, irány az épület mindenki viheti a maga csomagját, és indulás Münchenbe.

Minden diák és kísér a saját csomagját vitte a terminálba, és félórás adminisztrációs idő után már a megkapott jegyekkel az utas váróban voltak, nem sokára mindenki együtt volt, majd Peter beszélt a lányokkal.

- Na, lányok, hogyan telt el az idő? Remélem voltak jegyzetelések?

- Igen Peter! Minden megvan, és önnek is jól telt az út? Biztosan furcsa volt velünk lenni, hogy ránk nézzen, ne csináljunk semmilyen rossz dolgot!

- Jól lássátok, és mi van veletek? Azért ti is biztos összejöttetek egy kis csevejre, megbeszélni a fiú ügyeiteket.

Az egyik lány talán Krimhilda, azt válaszol rá.

- Igen! Volt beszélgetés, de nem fiú ügyben, hanem női problémákat beszéltük meg, remélem, Peter a barátnőddel jól kijössz! Reméljük, hogy nagyon szeret.

- Igen jól kijövök, és nagyon szeretem, remélem én is elmondhatom ezt rólatok, hogy a barátotokkal is kijössz tök? Nem sokára itt az idő, hogy a járatra fel kell szállni.

Nem sokára a mikrofonba elmondták.

- Tíz perc múlva, a Roma-München repülőjárat indulásra készen, azok, akik a járatra várakoznak, kérünk minden utast, hogy a 6-os kapunál lépjenek be.

A diákok, amikor meghallották, lassan elkezdték a beszállást a csomagjaik már a repülő rakterében voltak, csak a kézi poggyász volt náluk. Nem sok idő múlva már a megadott helyen foglaltak helyet, a járaton.

Nem kellett sokat várni, és a járat kezdte is a felszállást. Percek múlva már a levegőben volt, hogy az irányt vehesse a német város München felé.