Az apostol nagyon fáradt volt és kimerült, hisz szellemileg volt megterhelve az ágynak nevezett alkalmatosságon aludt, amely közel volt a barlang bejáratához. Mélyen aludt egy hang szólt hozzá az Úr hangja volt.

- János apostol az én szolgám, köszönöm neked, hogy amit rád bíztam azt végrehajtottad így a könyv tekercs teljes az első sorától az utolsó soráig mind igaz az én szavamat, tükrözi vissza. Azok, akiket kiválasztottam igaznak bizonyultak. Ezért megajándékozlak egy új élettel, újra fogsz életre kelni, ha eljön az a nap, ami a kinyilatkoztatásba szerepel, amikor a két fél újra megvívja csatáját. Bízzál az élőben.

Amikor a hang elcsendesedett, az apostol felébredt arra gondolt mintha az úr hangját hallotta volna.

Napok teltek az egyik este a barlang előtt egy fényes valamit vett észre, ami zaj is kísért az apostol a barlang előtt volt, amikor a zaj elcsendesedett a fényes valami elhalványult, amit látott nem akarta elhinni előtte állt teljes nagyságban Jézus az apostol ott nyomban elájult, mert láthatta az igaz embert, amikor feleszmélt percek múlva szóhoz sem jutott. Az apostolt furcsa érzés kelltette hatalmába. Azt hitte, hogy már nem láthatja újra Jézus annyit mondott.

- Testvérem János apostol! Köszönöm neked azt, hogy amit kellett megtetted, és amikor itt a földön jártam megismerhettelek. Számomra te igaz jó barát voltál, ne feledd az atyám szavát. Eljön a te időd, amikor azokban az időkben újra élhetsz és hirdetheted az igazságot rólam és az atyáról. Azért jöttem, hogy a könyvtekercset elvihessem és átadhassam a hét gyülekezet angyalának, hogy ebből másolatot kaphassanak.

Amikor Jézus elmondta a kérést és a köszönetet, ahogy érkezett úgy el is távozott a fényességgel. Ahogy elindult a szigetet fény töltötte be, a sötétségbe fényt hozott öt perc eltelte után már sötétség volt, az apostol csak annyit mondott.

- Én János apostol a te szolgád már nyugodtan hallhatok meg, mert a rám rótt feladatot elvégeztem, és személyesen látogathatott meg az igaz ember, aki itt köztűnk járt, hirdetve a te hatalmadat, hogy egyszer eljön az a nap, amikor újjá születhetek és megérhetem azt a napot, hogy feladatot kaphatok és az örökkévalóság szelleme, vigyáz rám. Ha meghallhatom újra a te hangodat, akkor újjá születhessek, hogy a gonoszt legyőzhessük végleg a fény győzni fog a sötétség ellen.

Amikor kimondta aludni kezdett, hisz nyugodtan aludhatott.

-----

Amíg János apostol egyedül éli életét Patmosz szigetén addig az örök városban, Rómában az történik, hogy a római polgárok közt voltak, akik nem húzódtak a kereszténységhez, hanem titokban a pogány istenekhez imádkoztak, és azt éltették. Hisz a perzsa istent, akit imádtak a neve Mithras volt.

Rómában, ami nagy kiterjedésű város volt kezdett lassan meggyengülni, hisz nem tett jót Rómának Néró császár uralkodása évekkel azelőtt. Az apostol száműzetésével egy időben, Rómában újra élesztették Mithras isten imádatát titokban, hisz Mithras férfi volt a fény és a termékenység istene volt. Mind két nem azért imádkozott hozzá, hogy a házasságkötéskor a nászéjszakának nevezett eseménykor az áldás sikerüljön. Az estén, aminek meg kell történnie, megtörténjen. Az egyik nap, amikor sokan gyűltek össze egy titkos helyen a szobra előtt, imádkoztak és egy hang szólalt meg, a nagy szobor, ami az istenűket ábrázolta égni kezdett, de nem lángolt hozzájuk szólt.

- Én Mithras isten köszönöm, hogy imádtok mindenki, aki gyermekáldásban akar részt kapni nők férfiak, csak imádkozni kell hozzám és aznap este, ha együtt vagytok, és amit kell, tegyétek meg. Én Mithras termékennyé teszlek, titeket csak higgyetek bennem. Halljátok, szavamat-törvényt adok nektek.

Mindenki, aki ott volt hallották az isten szavát, akiknél volt papirusz és íróeszköz, azok írni kezdtek. Mithras folytatta tovább, hogy

- Minden női lény, legyen érett nő vagy még lány véráldozatot, kell bemutatni csak azt, kell tenni, hogy minden hónap bizonyos napján a testetekből vér távozik. Azt kell bemutatnotok, és ezzel tisztává lesztek, a többi törvényemet később hirdetem ki.

Amikor a hang az utolsó szavát is elmondta csend lett, hisz figyeltek és értették, amit nekik mondott, mert az ő nyelvűkön szólt. Amit említett azt elfogadták, még beszélgettek és megalapították Mithras isten titkos gyülekezetét. Úgy döntöttek, hogy hogyan tegyék a dolgaikat, ha netalán tagokat is befogadnának, mi lehessen a beavatási ceremónia. Lassan elhagyták a helyet apránként, hogy az ismerősei ne is tudjanak, róla milyen társaságban vannak.

Mindenki az isten beszédén elgondolkozott.

-----

János apostol lelkileg úgy érezte, hogy már mindent meg tett halandóként az urat megszolgálta a teremtőt, az egyik napon már úgy érezte, hogy a szigeten egyedül nem tehet semmit ezért egyik este az istenéhez imádkozott arra kérte.

- Én istenem, aki az élő és teremtett feléd fohászkodom, adj, kegyelmet a szolgádnak engedd, hogy az életemet bevégezzem, mert a szolgálatodat elvégeztem, amit rám bíztál. Azt megtettem, úgy döntöttem pihenni szeretnék, és atyám engedd meg, hogy ezen a szent helyen megpihenhessek az örökkévalóságig. Addig, amíg újabb feladat vár rám, hogy elvégezhessem.

Egy hang válaszolt az úr hangja volt.

- Én az atyád a teremtő szólok hozzád János apostol az, imát meghallgattam és a könyörgésed elért hozzám. A feladat, amit tőled kértem azt szívből tetted és elvégezted, már nincs több feladat, amit meg kell tenni. Legyél nyugodt, mert az elkövetkező este az imád megvalósul.

Amikor az úr szava elmúlt János apostol boldog volt, hogy amire várt az megtörténhet most már nyugodtan, alhatott. Éjfél körül volt, amikor álomba merült az apostol elméje megnyílt és akkor látta, ahogy egy fényes valami közeledik felé és azt is halotta, mintha lódobogás lett volna, mert az is volt egy lovas szólt hozzá.

- János apostol ne félj, mert békével jöttem hozzád a látomásodban, már láttál én, vagyok az első lovas az apokalipszis lovasai közül, nem sokára még a három lovas eljön. Érted jövünk.

Amikor az utolsó szót kimondta megérkezett a három lovas, már együtt voltál, ugyan, úgy ahogy a látomásban látta a negyedik lovas azt mondta, hogy

- János apostol tüllűnk ne félj érted jöttünk ez már nem a látomás része, hanem álomban látsz. Az atya megkért, hogy jöjj, velünk abban a világba, ahol az örökkévalóság helye van, ha akarod magával az atyával is, találkozhatsz.

- Én, mint a háború lovasa annyit mondhatok, hogy amit leírtál mind igazak, és a hét gyülekezet angyala megkapta a könyveket, és ezzel a megirt, könyvek teljesek. Most már minden az emberiségen függ, hogyan alakítja életét.

Amikor a háború lovasa elmondta az utolsó mondatát, egyszer csak hangos zaj hallatszott mintha trombitaszó hallatszott volna. Fényes valami követte, amikor közeledett a fényes jelenség a zaj, amikor a trombita hang elmúlt egy alakot pillantott meg. János apostol az alakot nem látta csak a kör vonalát.

-----

A hang megszólalt.

- János apostol hozzád szólok, gyere, velem elviszlek oda, ahová akartad az utad, mert én vagyok az atyád a mindenség teremtője, elviszlek arra a helyre, amit az örökkévalóságnak hívnak.

Az apostol álmában látta, ahogy az atya hívja a négy lovas ott volt kísérőnek. Egy jelenség vette kezdetét, a lovasok látták, ahogy az apostol fizikai teste a barlangi helyen van és a lélek fényessé, válik és az úr hangjára, kezd életre kelni.

- Én szolgám itt az idő, hogy elvigyelek a négy lovas kísérni fog egy csodálatos helyre.

Abban a percben a fényes lélekülő helyzetbe került és utána felállt a fizikai testet látta, hogy fekvőhelyen van és alszik olyan könnyű volt, hogy felszállt, az apostolon fehér ruha volt várta istenhívó szavát, amikor már közel volt a fényalakhoz a négy lovas kísérte, az úr hangja csak annyit mondott, hogy

- Gyere, velem a földi életet hagyd itt mindenedet, ezt a helyet szenté teszem, gyere velem, és ha itt lesz majd az idő, akkor a fizikai testedet ugyan úgy megkapod.

Amikor az atya elmondta az utolsó szavát is az apostol lelki énjével, a négy kísérővel elmentek abba a csodálatos helyre, ahol a lelki énjével tovább élhet a többi lélekkel. Megmutatta az úr a birodalmat János apostolnak, mint már fényes léleknek, hogy milyen csodás. Lassan a többiekkel is megismerkedhetett. Az örökkévalóságnak nevezett helyen csak különleges lelkek kaptak helyet, lassan a négy lovas a helyére ment, mert feladatot kaptak.

János apostol fényes lelke már megnyugodhatott a várt megnyugvást, megkaphatta, amire vágyott. A fizikai teste a barlangban ki volt téve az időnek, de az atya azt akarta, hogy a fizikai test ugyan úgy nézzen, ki mintha még élne, ha évszázadok után a lélek visszatérne. A teremtő lélek az isten visszatért a szigetre a barlanghoz és egy különleges szarkofágot varázsolt a barlang közepébe a fizikai testet behelyezte majd egy kőtömbbel lezárta. Különleges írással és nyelven beleirt egy szöveget, nemcsak a fed lapra, hanem az oldalakra.

- Ezen a szent helyen nyugszik János apostol az úr szolgája, elvégezte a feladatot, álljon ez a sir hely az emlékére mindörökké és az örökkévalóságnak. Ha az idő eljön, akkor egyesül a két lélek, ha a szíved gonosz és felnyitod, elpusztulsz, és ha a szíved jó és nem kincsként érsz hozzá, akkor megmenekülsz. Isten szavával nyithatod fel és a szarkofágot a hét angyal pecsétjével, nyithatod fel.

Amit kellett azt isten ereje megtette, és a szarkofág fed lapjára hét mélyedést tett, hogy a hét medál felnyithassa.

-----

Amikor isten az örökkévalóság birodalmába vitte János apostolt a négy lovas kíséretébe majd azt tette, hogy készített hét medált, ami egyforma, és ha a szarkofágba beleillesztik, a kialakított mélyedésbe akkor a szarkofág fed, lapja felnyílik. Amikor megalkotta nem egyszerű medál volt, mert egy rajz is volt rajta a hétgyertya tartó egy körformát alkotott és közötte egy alak volt látható, majd isten hívta a hét gyülekezet angyalát.

- Gyülekezet angyalai, itt van, ez a medál mindegyik gyülekezethez adjatok egyet annak, aki igaz hitű. A beszédemet hirdeti, és bármit megtesz a közösségért, adjatok neki. Bízom benne, hogy ha megkapja, akkor a gonosz erőit legyőzi.

A hét angyal megkapta a medálokat, hisz a gyülekezet angyalai tudják ki az a személy, aki a medált megérdemli. Az egészben az volt a közös, hogy akik megkapták a medált mind gyermek volt. Az egyik este, amikor még a gyülekezet angyalai átadták volna a medált a kiválasztott gyerekeknek, álmúkban egy angyal megjelent.

- Isten hírnöke vagyok, ne félj és a gyülekezet angyala te vagy az a személy, aki megkaphatja azt az ajándékot, amit az atyánk készített egy medált, amely kulcs is egyben, ami nyissa János apostol szarkofágját vigyázz erre a medálra őrzőjévé, teszlek. Ne add, senkinek ez legyen a titkod. Az atya csak annyit kér tőled, ha gyermeked születne és add neki, és akkor is, ha lány lesz.

Amikor az angyal elmondta isten üzenetét azt tette, hogy a lány ruhájára tette majd valami melegséget érzett a hasán egy olyan seb keletkezett amilyen a medál rajza. Ezzel jelölte meg, hogy őrzője lesz egy tárgynak utána az angyal a lány nyakába tette a medált.

Ahogyan megjelent úgy el is tűnt, a lányok hirtelen felkeltek, ahol aludtak ott széjjelnéztek látták, hogy otthon voltak majd a nyakúkban látták a medált furcsállták.

- Ez a medál furcsa, ami medál, hogyan kerülhetett ide, mert számomra még idegen még nem láttam a rajz ábrázolása furcsa.

A lányok visszaaludtak, mert álmosak voltak és éjfél is volt. Az isten ereje a medál segítségével a kiválasztottakat megáldotta, hogy

- Tőle származzanak azok, akik egy napon a harcot felveszik a gonosz ellen, gyülekezet lányai megáldalak titeket, hogy őrzője legyetek ennek a medálnak. Egy napon a hét gyertyatartó egyesülni fog és megnyílik az örökkévalóság birodalma, hogy újra ébredjen az apostol.