Az alvilágban is eljött az a nap, amikor a bányai munkások akcióba léphettek, az áldozás mestere is köztük volt, az előre megtervezett terv alapján dolgoztak. Közel voltak ahhoz a helyhez ahol az átjáró volt, az őröket sikerült lefegyverezni.

- Az őröket kötözzétek meg, hisz nem vagyunk őrültek, hogy gyilkoljunk, nem akarok lejjebb süllyedni, egy gyilkosság miatt.

Az őröket megkötözték hisz a lázadók sokan voltak, így őrködni tudtak, a vezér a kapu előtt figyelmesen nézegette a kaput nem tudta, hogyan működik.

- Te áldozás mestere! Ez az átjáró kapu hogyan működik? Ezt a sok jelet nem értem, ha már használtad, akkor tudod, hogyan működik.

Az áldozás mestere elővett egy medál félét minden lázadó nézte mit csinál a mélyedésbe belehelyezte és fordított rajta egyet és valami zajt hallottak.

- Úgy látszik a király nem cserélte ki a kulcsot ugyan az, amit akkor használtam elmentem Ingridért, amikor 13 éves volt és segítettem neki.

Amikor az ajtó kinyílt elcsodálkoztak.

- Ha már ennyi utat megtettünk induljunk tovább, de vajon melyik korba visz el az alagút, vajon oda ahol Ingrid él. Négyen megyünk, ti őrködjetek, ha van probléma, akkor az egyik megkeres.

- Rendben van! Induljunk.

A négy személy elindult a kapun belépett, s tovább gyalogoltak nem tudják az út hová vezet. Sokat gyalogoltak majd talán az út felénél jártak, amikor az alvilágban épp az átjáró előtt a király titkára érezte valami nincs rendben majd közelebb lépett.

- Ti mit kerestek itt és a kapu ért van nyitva ki nyitotta ki, mert a király nem jöhetett, mert tudom azt az időt, amikor látogatást tesz.

- Titkár úr! Bányai munkások vezetője, akik lázadnak és az áldozás mesterével ment megkeresni Ingridet, mert meg akarják félemlíteni.

- Mit mondtál ezelőtt jól hallottam az áldozás mestere. Arról van szó, akit száműzetésben vittek, mert Ingridnek segített.

Amikor a titkár megtudta majd nem legyengült, hogy él az áldozás mestere átgondolta se szó se beszéd ő is a nyitott kapun át lépett legalább meglátogatja a halandók birodalmát. Majd az alagútban.

- Mehetünk tovább, nem szeretnék lebukni, mert ha megtudja a titkár, hogy mi történt, képes utánunk jönni és képes szólni a királynak.

- Mennyünk tovább és akkor pihenjünk, ha ezt elhagyjuk és nem ér a nyomunkba.

A négy személy tovább gyalogolt.

-----

A lázadók közül a négy személy elérte a halandók világát majd el tudtak vegyülni az emberek között az ösztönükre hallgattak, hogy érzik-e a gonosz angyal jelenléttét. Azt tették, amit az emberektől láttak már Aachenben voltak, olyan helyet kerestek ahol elbújhatnak ennivalót is szereztek a nap így telt.

Egy szerdai napon az, történt, hogy a gimnáziumban, amikor Ingrid osztályának énekóra lett volna hisz az is volt. A teremben a tanár kezdte használni a mosdót látta nem úgy folyik, ahogy kell majd így szólt.

- Az osztályból az egyik hívja a karbantartót, nézze meg a lefolyót, mert valamiért nem úgy folyik le Corina Foster, ha nem találod Christiant, akkor szólj Peternek, hogy jöjjön a zene terembe hisz így nem lehet.

- Rendben van tanárnő, elmegyek és szólok neki.

Corina a helyéről felállva elhagyta a termet, de Ingrid egy kicsit félt, az órán az új anyagot vették. Eközben a négy személy a város utcáit járta, hogy érzik-e a gonoszt, de semmi. Amikor az egyik épülethez érkeztek az áldozás mestere érzett valamit, a nyaklánc különleges erőt kezdett adni a viselőjére.

- Ingridem megtaláltalak, érzem itt vagy a közelben, nem felejtettél el, amit adtam medált a nyakadban viseled.

- Mester megtaláltad Ingridet? Akkor a gonosz is a közelben van, inkább a lányra koncentráljatok, a cél a megfélemlítés nem szeretnék gyilkosságot elkövetni, lelkileg kell meggyötörni.

A helyhez közeledtek, de eközben Corina a műhelyben nem találta Christiant így Peternek szólt.

- Szia, Peter, az ének teremben megnézed a lefolyót, mert valami miatt nem úgy folyik, a tanárnő azt is mondta, hogy sürgős.

- Rendben van Corina, akkor, ami kell, összeszedem, és már mehetünk is.

Amit kellett azt Peter a műhelyben egy vödörbe belerakta és Corinával együtt mentek is vissza,

- Corina most jó órátok van, legalább az éneklést tudjátok gyakorolni és különben milyen lesz a bizonyítvány,

- Köszönöm kérdésed, jól megy a bizonyítványom is jó lesz, tudod Peter a szerelem, amit egyik fiú iránt érzek, jól kijövök vele.

Amikor elértek a gimnáziumi részhez majd beléptek és felléptek a lépcsőn, a folyosón elérték a termet. Corina kopogott a helyére sétált, Peter köszönt.

- Kezét csókolom tanárnő, a lefolyót megnézem, mi lehet a baj hisz két héttel ezelőtt voltak ellenőrizve.

Peter neki is kezdett, de Ingrid figyelte, hogyan teszi.

-----

Amikor Peter szerelgette a lefolyót abban az időben a négy alvilági lélek átváltozott láthatatlanná úgy léptek be a kapun majd át a bejárati ajtón, de a portásnak rossz érzése volt majd felállt a helyéről kinézett, de semmi. Majd láthatatlanul tovább álltak felmentek a lépcsőn majd az után láthatóvá váltak, hogy Ingridet megkeressék. Peter az ének teremben, amit kellett azt a lefolyóról leszerelte, amit látott nem akarta elhinni,

- Szóval itt van a bűnös.

Mindenki odanézett s Peter egy nejlont vett elő a falból pontosan a csőből, amikor megnézte maga se hitte el.

- Ez a tőr vajon hogyan kerülhet ide? Ismerem, hisz örökségül kaptam hagyatékin mit kereshet itt? Ez nem egyszerű tőr, hanem áldozati, ami rajta van piszok azok nem piszkok, hanem rászáradt vér, amit ott Patmos szigeten történt onnan származik. Akkor használtam volna, amikor eljött volna annak ideje, nem tudja valaki a napokban ki volt a műhelyben.

Ingriden látszott a félelem, de nem bírta tovább majd megszólalt.

- Én vettem el én voltam a műhelyben.

- De hát neked, vagy másoknak ez egy ócska tőrnek tűnik, és úgy gondoljátok nincs értéke.

Peter felállt és hívta Ingridet.

- Ingrid! akkor mond el miért vetted el és milyen célból, hisz ez egy áldozati tőr neked nincs értéke.

- Igen Peter tudom jól, hogy milyen tőr, mert ez a tőr kapcsolódik a szüleim leszármazottjaira, az őseinkre ezt a tőrt már régóta keressük a szüleim a nagyszüleim.

- Mond mi a családodnak a köze hisz ezt a tört régen használták valamikor a második században hisz ezzel áldoztak fel hét lányt egy medálért, amit az Úr készített János apostol idején.

Ingrid dühös volt majd Petert a táblához nyomta, majd az egyik kezével a fiú mellkasát nyomta.

- Ezzel a tőrrel sebesítette meg valaki az apámat, olyan értelemben mintha apám lett volna az apám egyik ősét, de a szúrás miatt nehezen élte túl, azért kellett megsebesíteni, mert hét lánytól el akart venni hét medált, mert az egyik céljához kellett azért, hogy hatalmat szerezzen.

Az osztályban mindenki elcsodálkozott, hogy milyen jelenetet vágnak le.

- Ingrid azt mondod, hogy egy kis vért kellett volna adni a hét lánynak, hogy az ősöd elérje a célját, de a medállal mi van? Akkor elkérhette volna.

- Nem, mert az egyik kísérőnél volt valahová eltette a szigeten, amikor az apostol sírja előtt az a fiú imádkozott, majd megszúrta az őseim közül az egyiket, majd nem ott halt meg, de szerencsére volt annyi ereje még, hogy a testéből kihúzza a tőrt.

- Az nem lehet, mert az emlékeimben visszatérve mindig azt a gonosz embert látom, aki azokat az ártatlan lányokat megszúrja és a leszármazottja a te apukád is.

- Igen tőle származik az apukám is és én is. Tőle származok.

- Az nem lehet, akkor a te apukád a...

Majd Ingrid a másik kezét a fiú szájához tette, hogy ne mondja ki.

-----

A négy gonosz lélek már a gimnáziumi résznél volt nem találkoztak senkivel, Ingrid sírt majd kilépett az osztályteremből az ajtótól úgy egy méterre volt a teremben csodálkoztak.

- Nem értjük mi folyik itt és azt se milyen lányokról van szó és milyen medálról.

- Ha ez kiderül, isten óvjon mindenkit.

A négy alvilági személy már a második emeleten jártak, amikor rábukkantak Ingridre az áldozás mestere lassan lépett oda, de Ingrid nem figyelt csak akkor, amikor már egy méterre volt tőle.

- Te vagy Ingrid Sabellicus! Alvilágból jöttem azért, hogy beszéljek veled.

- Igen én vagyok! Te ki vagy? Nem ismerlek.

- Nem emlékszel, én vagyok az áldozás mestere, aki segített abban, amit kértél tőlem, hogy tegyem meg, ne félj tőlem az alvilágban lázadás tört ki, mert apukádat nem szeretik, azt akarják, hogy meghalj a bányászok félnek, hogy rosszat fogsz tenni.

- Tényleg te vagy az azt hittem, hogy meghaltál a száműzetésben.

Egymást átölelték a fiú elővette a medált, hogy megmutassa, de a lázadók vezére odalépett hozzájuk.

- Te az alvilág királyának örököse, ha te megjelensz, az alvilágban meg fogunk ölni, lássa azt a király, hogy az örököse nem tudja a hatalmat élvezni.

Majd egy tőrrel kezdett hadonászni, Peter, amit kellett a teremben azt elvégezte, majd elköszönt az ajtót nyitás közben furcsa zajra lett figyelmes. Amit látott nem hitte el.

- Ti meg kik vagytok? Miért bántjátok Ingridet? Könnyű három egy ellen.

- Ne szólj bele!? Elintézni valónk van vele, mert nem sokára azt a bányát ahol dolgozunk, ez a lány fogja örökölni tudtad, hogy ez a lány a gonosz angyal örököse!

- Igen! Most tudtam meg.

- Segíts Peter! Meg akarnak ölni, nem tudtam a bányáról, kérlek, segíts.

Peter átgondolta az egészet, majd annyit mondott.

- Ti hárman nem tudom, hogyan kerültetek ide, de ígérem, a pokolba kerültök, látjátok ezt a tört ez találkozott a gonosz angyallal, valamikor régen, de számolok tízig, ha nem mentek el, akkor nem is tudom, mit teszek, akkor el is kezdem.

De semmi, de az áldozás mestere a lányt védelmezte, hogy ne történjen baj, de a lázadók vezére olyan dolgot tett, amit nem kellett volna. Egy tőrrel megsebesítette a hasán azután a szekrényhez nyomta annyit mondott.

- Megérdemelted, tudd meg, hogy az apád hiába ő a király, félelembe éljen, hogy érezze mi a szenvedés, ahogy mi érezzük, amikor eljön és parancsolgat.

Ingrid lassan a földre csúszott, majd Peter érezte baj van, majd a lázadók elhagyták a teret csak ketten voltak a folyosón, majd a tanárhoz beszólt.

- Hívják a mentőt, mert baj van és Ingrid apját, hogy nagy baj van.

-----

A teremből mindenki kijött nem akarták elhinni, hogy mi történt Ingriddel majd a lány apjának is szóltak, Peter a hátán fekvő lányvérző sebére száraz rogyott tett, hogy ezzel is csillapítja a vérzést.

- Peter köszönöm, hogy segítettél hisz nem tudom mit tettek volna, velem lehet az is, hogy már nem élnék.

- Ne mondj, ilyeneket hisz nem szeretném, hogy bajod essen apukádnak már szolunk.

- Érzem, hogy gyenge vagyok, de amiről vitatkoztunk ne mond el senkinek.

- Bízz bennem, nem mondom el, csak minél hamarabb gyógyulj fel, hisz el szeretnélek hívni egy randevúra, és ha nem engednek, el a szüleid bízd, ide majd én rábeszélem.

Amikor Ingrid nevetett fájt neki, majd megérkeztek a mentők és Ingrid apja.

- Egyetlenem mi történt veled és ki tette mondjátok, mi volt itt, hisz azt mondják négyen voltak.

- Hárman támadtak rá Ingridre, mert, ahogy láttam az egyiket mintha régebbről ismerte volna.

A mentők ellátták a sebet és indultak is a kórházba, hogy ott el tudják jobban látni.

- Jobb, ha most nem kérdezi meg a lányát, hisz fel van zaklatva, majd ha jobban lesz, tanár úr bízzon a lányában, addig is nyugodjon meg nem is tudtam, hogy ön nemesi származású.

- Ezeket kimondta, mert én nem árultam el senkinek.

- Azok mondták, akik Ingridet megtámadták, tanár úr bízzon bennem.

A folyosót elhagyták lassan majd mindenki a saját osztálytermébe ment majd Ingrid apja is, Peternek a keze véres volt egy kicsit hisz a ronggyal érintette a lányvérző sebét megmosta a kezét majd visszament a műhelybe.

Az igazgatótól elkérezkedett, megadva az engedélyt, Peter először a kórházba indult, de először haza ment, hogy átöltözzön. Amikor később a kórházba megérkezett a recepción kérdezősködött.

- Nem rég hoztak be egy diákot a Nagy Károly gimnáziumból szúrt sebbel hol találhatom.

- Most van a műtőben operálják, de ha valamilyen hozzá tartozója, akkor a műtő előtt megvárhatja, a folyosón balra találtatja.

- A lány barátja vagyok, majd megvárom a műtő előtt.

- De ott van egy másik személy is, aki a barátja a mentősökkel jött be.

- Köszönöm majd megnézem, hogy vajon ki lehet az.

Peter a recepciót elhagyta és a megadott úton haladt a műtő felé, amikor a folyosón megpillantotta az egyik személyt oda lépett mellé.

- Te ott voltál az iskolába! Ki vagy? Nem ismerlek? Mióta ismered Ingridet? Mert, ahogy megfigyeltem egymást ismeritek, mert, ahogy rád nézett. Én Peter vagyok, az egyik barátja tudod, hogy Ingrid kedves és bájos lány, az osztálytársai előtt nem akarjuk elmondani, hogy együtt járunk, még Ingrid szülei se tudják.