A napok telnek elérkezett a következő év a 2010-es év első napjai és ezzel az oktatásé is, mert vége a téli szünetnek.

Az egyik napon a 10/C-nek az osztályban, épp amikor megy a tanítás talán földrajz óra volt a tanárnő épp a mosdónál van, ami minden osztályban van, látja, hogy nehezen folyik, egy diákot megszólít épp Ingridet.

- Ingrid Sabellicus egy szívességre megkérhetnélek! A karbantartót keresd meg Christiánt, hogy jöjjön az osztályterembe és nézze meg a lefolyót, valamiért nem folyik. A műhely tudod, hol van.

- rendben van tanárnő, megkeresem és szólok neki.

A teremből kiment, hogy a karbantartót megkeresse majd az épület előtt Peterrel találkozott.

- Szia, Peter, nem tudod, hol találhatom meg Christiant, mert a mi osztályunk mosdóját meg kellene nézni.

- Nézd meg a műhelyben, hátha ott van, mutassam, meg hol van!

- Nem kell megmutatni hol, van, tudom, mert az első dolog az volt, hogy mi hol található, amikor kezdtem.

- Rendben van akkor, szia.

Ingrid a műhely felé sétált, Peter tovább tette, amit szokott, amikor Ingrid a műhelyhez megérkezett, ahogy kell először kopogott, de semmi válasz majd belépett.

- Christian Ingrid vagyok, az egyik tanárnő hívat.

Látta nincs bent, majd jobban belépett és körülnézett, ha már bent volt.

- Nem rossz kis műhely itt mindenféle van, főleg szerszámok és jó tágas még a rádió is szól, amit nyert az iskola még külön helye van az érmeknek. Hát ez meg mi lehet egy vászonba tekerve, mert érme nem lehet.

Kinyitotta az üvegajtót a szekrénynek, majd kezébe vette majd kezdte kinyitni, amikor látta, hogy mi lehet nagyon meg volt ijedve,

- Ez a tőr mit kereshet itt, mert ha az, amire én gondolok az rossz előjel, de vajon kettőjük közül kié lehet.

A tőrt vissza becsomagolta, ahogy volt majd a szekrény üveg ajtaját behajtotta úgy gondolta elviszi, ahogy volt a kabátja belső zsebébe helyezte, hogy ki ne essen. Lassan kilépett a műhelyből és vissza bezárta az ajtót.

- Ha megtudják a szüleim, hogy mi ez a tőr nem lesznek boldogok azt kéne tenni az épületben valahova eltenni, hogy senki ne találhasson rá.

Amikor az épületnél elkanyarodott, akkor látta meg Christiant,

- A 10/C osztályban megnéznéd a mosdót és a tanárnő hívat, voltam a műhelyben, de nem találtalak,

- Rendben! Az óra végén elmegyek és megnézem, mond meg a tanárnőnek.

-----

Utána mindenki a maga útjára ment. Amikor Ingrid az osztályába visszament csak annyit mondott a tanárnőnek.

- Christianal beszéltem azt mondta, hogy az óra végén meg fogja nézni a mosdót.

- Rendben van Ingrid, leülhetsz a helyedre, az anyagot tovább vesszük.

Ingrid a helyére leült és figyelte a tanárt, amikor ott volt az idő és nem látta senki a mellette lévő széken volt a táskája, mert a padtársa nem volt iskolába, amikor nem figyeltek a kabátja belső zsebéből kivette a becsomagolt tárgyat és a táskája első reteszébe helyezte, azután írta, amit kellette.

Amikor később megszólalt a csengő az óra végét jelezte majd lassan bezárták a tankönyvet, amit a karbantartó mondott ott is volt, amit kellett azt el is kezdte, a tanárnő csak annyit mondott.

- Az anyagot megtanulni, mert a következő órán dolgozat, mert az első félév vége közeledik.

A termekből mindenki kint volt a folyóson csak páran maradtak bent így volt a 10/C-ben is, amikor Ingrid a helyén ült máshol járt az esze, hisz elgondolkozott és Christiant nézte, hogy hogyan dolgozik a mosdó alatt. A helyéről felállt majd a táskát becipzárazta majd Christianhoz lépett épp a mosdó alatti szifont csavarta le.

- Szia, Christian, amit épp teszel az számodra milyen munka nehéz vagy könnyű és mi minden van benne, ami a vizet az útjában gátolhat.

- Ingrid a kérdés jó, nem nehéz munka mondhatom, ez a legkönnyebb nézd, itt alul ezt kicsavarom, ahol elágazik, a tartályt megtisztítom azután azt a részt, ami a falhoz csatlakozik, de először egy vedret kell készíteni alá a víz miatt. Ha már mindent megpucoltál majd mindent visszacsavarsz a helyére és megnyitod a csapot, ha nem csepeg a tömítésnél jó munkát végeztél. Látod! Szinte nyeli a vizet.

- Csak ennyi az egész? Ha lesz, időd mondjuk a nyári szünetben, mert biztosan akkor is kell nektek jönni, megtanítasz és ki is próbálhatom.

- Persze Ingrid, és ha egyet jól megcsinálsz, akkor az összes terembe megcsinálhatod most jobb, ha készülsz a következő órára, mert becsengetnek.

Elköszöntek egymástól Ingrid a helyére lépett majd a karbantartó a munkájához a műhelybe és azután oda ahová hívják. A csengő nemsokára megszólalt az osztályokba lassanként be szállingóztak a diákok, ahogy a hó is, Ingrid azon volt, hogy melyik terembe tegye el a tőrt majd látta, ahogy Peter dolgozik.

- Peter lehet, hogy a tőr tied, de nálam van, valahogy emlékek jönnek elő, az hogy akkor abban az időben ezzel a tőrrel sebesítették meg a gonosz angyalt, de nem tudom, hogyan került hozzád, de rájövök.

Nem sokára kezdetét vette a következő óra.

-----

Ingrid táskájában lapult a tőr, de nem vette, elő mert lebukna. Amikor vége voltak az óráknak főleg az utolsónak, mindenki indult haza így Ingrid is. Azt is megtette volna, hogy Christiant és Petert kérdőre vonja, de nem teszi, mert akkor lebukott volna, majd iskolából haza menet máson jár az esze.

- Hogyan tudnám el tenni az iskola területén, hogy ne találják meg, és ha igen azt szeretném tudni kié a tőr. Ha Christianeé akkor hogyan reagálna, lehet, azt fogom tenni, hogy az ének-zene terembe fogom elhelyezni, ha az emeleten nem lesz senki. Amit kaptam erőt, azt ki is tudom próbálni és ott ahol a teremben a mosdó van, ha jól láttam könnyű lesz, mert pár csavar tartja.

Azt vette észre, hogy már otthon is van, a házuk előtt van majd belépett a saját kulcsával az anyja nem volt otthon az ebédet meg melegítette majd evés után a szobájába fellépett, hogy a háziját átnézhesse. Először átvette a ruháját egy kényelmesre.

- Először a munka azután a pihenés, a házi feladatot megcsinálom azután a következő napra felkészülök hisz könnyű nap lesz az utolsó óra épp ének-zene, micsoda énekóra, ez épp jól jön, holnap a tőrt el is tudom tenni. A takarítók épp kettőre jönnek akkor a második emelet szabad lesz és lesz húsz percem, hogy megtegyem, mert jól jön hisz holnap péntek és mi vagyunk utolsók a terembe és a csapot a takarítók nem szokták használni, hanem valamikor szerda körül.

Azután a lány elkezdte elkészíteni a házi feladatot és készülni a másnapra, amikor már mindennel végzett egy kicsit fáradt volt majd az ágyára ledőlt hisz az otthoni ruha volt rajta. Az ágyán fekve eszébe jutott a medál, ami hegyikristályból készült és egy szívnek a felét formázta a fiókból kivette majd visszafeküdt majd a kezébe vette.

- Vajon mi lehet az áldozás mesterével, hogy van, vagy már meghalt a száműzetésben helyes fiú volt mit tegyek hisz Peter is vonzó, hisz együtt át éltünk egy balesetet, ha előttem lenne, a két fiú vajon hogyan tudnék választani, hisz ott a barlangban megígértem, hogy ha találkozunk, nem hagyjuk el egymást, de Peterben van valami titokzatosság. Az is lehet, hogy Peter fog segíteni abban, hogy megszűnjön az áldás, igazából csak egy fiúval kellene járni, ezt nevezik szerelemnek. Ó istenem szerelmes lettem, furcsa, én, akinek az apja a Gonosz angyal és szerelmes lett, ha megtudják, biztos dühösek lesznek, hogy Ingrid szerelmes lett így más lehet a felállás.

A medált nézegette majd elaludt máson voltak a gondolatai az áldozás mesterén és Peteren. Osztályozta vonzalom segítségnyújtás és különböző jegyek alapján nem tudott dönteni, mert mind ketten ugyan olyan pontot kapott, arra is gondolt, ha élne az áldozás mestere, akkor azt tenné, hogy egyik nap az egyikkel a másik nap a másikkal járna, de csak Peter volt számára.

-----

Minden ember élte a megszokott életét ritmusát így volt az Alvilágban is. Amikor az alvilágban a bányai résznél a munkások úgy gondolták ki kellene törni már egy szövetségesük, van, az a személy, aki egykoron az Áldozás mestere volt valahogyan túlélte. A lázadók vezére előre megbeszélte a dolgokat.

- Ti erről támadtok, ti hátulról ezt a részt kell, elfoglalni ahol az átjáró van, ami a halandó világba visz, és ha valahogyan el tudnánk jutni az örököshöz, de nem, kell elpusztítani, hanem megfélemlíteni, ha eléri a megjósolt kort nekünk végünk lehet.

- Én, aki egykoron az áldozás mestere volt Ingridet ismerem, nem tenne ilyet, hisz az apja tanította a gonosz dolgokra, a gonosz angyalt kell megfélemlíteni, ha mehetnék veletek, én Ingriddel beszélhetnék nekem szót fogadna,

- jól van, gyere, jöhetsz, már tudjuk, hol lakik és hová szokott járni, mert vannak a fenti világban is kapcsolataim oda vezetlek, rajtad múlik minden.

Másról is beszélgetnek, azt a tervet hogyan tudnának megmenekülni, ha netalán ott lenne az idő. A támadás ideje megvolt majd négyen fognak menni majd a további dolgaikat teszik.

Amíg a támadás napja nem jön, el addig a másik világban az történik, hogy épp pénteki nap volt és az a nap, amikor Ingrid megteheti azt a dolgot, hogy a tőrt elteheti, ami problémát okozott nem csak neki, hanem a családjának. Abban a teremben ahol az énekórát tartják. Amikor az órának vége volt Ingrid azt tette, hogy az elsők között volt, akik indultak haza, de nem így tette, hanem a lány wc-be lépett, hogy bezárkózzon, az egyik helyiségbe átgondolja majd annyit tett, hogy a táskáját kicipzárazta.

- Még vannak a folyosón, és ha nem hallok zajt, akkor onnantól lesz nekem húsz percem arra, hogy megtegyem a dolgot és mindent úgy hagyjak, ahogy volt, hogy a takarítók ne vehessenek észre semmit.

Lépéseket hallott pár lány épp a mosdó elé léptek lehet épp sminkelték magukat majd az egyik lány azt mondja.

- Ti csajok mit fogtok tenni a hétvégén, én a barátommal leszek, először a moziba elmegyünk, az után felhívom magamhoz, hogy együtt aludhassunk.

Ingrid magában mondta, inkább motyogta,

- Nem érdekel, hogy mit fogsz tenni a barátoddal, hogy talán lefekszel vele, vagy nem, de nem bánom, ha mennétek innen, mert van egy kis dolgom nincs annyi időm, hogy itt dekkoljak.

Hallotta, hogy az a pár lány lassan elhagyja a WC mosdó részét majd fülelni kezdett, amikor a folyosón nem hallott semmi zajt elkezdte elhagyni a helyiséget ahol várt. Azután lassan nyitotta az ajtót, semmi zaj és irányt vette az ének teremhez.

-----

Amikor belépett a terembe egyenesen a mosdóhoz ment, ami az ajtó mögött volt, amit a karbantartótól el lesett ő is úgy tette.

- Akkor lecsavarom a T elágazásnál ezt a szifont, ha már meg van, szerencsém van, mert nem jön ki belőle víz, mert ha lett volna benne víz, akkor lett volna lebukás.

A tőrt elővette a táskájából a falban lévő csőbe elhelyezte, hogy ne látszódjon és vissza tudja a T idomot csavarni.

- Meg van és nem is látszik, már csak annyi van hátra visszahelyezni mindent, már meg is van, úgy látom, passzol nem laza, és akkor irány haza.

Amikor Ingrid végzett a táskáját becipzárazta, a folyosón nem hallott hangot, majd kinyitotta a terem ajtaját majd megnézte a mosdó környékét, ne árulja el magát a teremhez közeli lépcsőhöz lépett és indult is lefelé, nem találkozott senkivel, amikor az épületből kilépett a két baráttal találkozott épp a havat seperték el.

- Ingrid vége a mai napnak! Jó hétvégét kívánok, holnap délután, ha ráérsz, akkor a plázában leszek délután négykor.

- Ha nem jön, közbe semmi én ott leszek, és ha valami közbe jönne, akkor hívlak,

- rendben van, akkor neked is, szia.

A lány hazafelé indult az útján arra vitte, a két barát tovább dolgozott, az egyik seperte a havat a másik utána sózta. Amikor véget értek ők is a műhelybe mentek, hogy felmelegedjenek azt a kis időt is elbeszélték.

- Christian mi van Krimhildával összejöttetek már, valóban szép lány és helyes is jól választottál és szokott felőlem kérdezősködni.

- Igen barátom, szokott kérdezősködni a többi lánynak még nem mondta el, hogy van valakije, még nem akarja, dobra verni akkor szólja el magát, ha eljön az idő.

- Így van nálunk is Ingrid azt mondta, hogy ha eljön az idő, akkor mondja el a többi lánynak és a szüleinek is, akkor fog bemutatni, annyit tudok az apjáról, hogy az általános iskolai részen tanít történelmet,

- Ha bemutatna a szüleinek, akkor biztos lenne valamilyen téma, amiről tudnátok beszélgetni.

Az idő ott volt, amikor vége volt a munkaidőnek a két barát külön úton indult haza, még az iskola boltosnak beköszöntek majd ők is indultak hazafelé.

Az alvilágban eljött a pillanat, hogy a megbeszélt időben megtámadhassák a lázadók azt a helyet, ami átjáró a két világ között, nem volt fegyverük, hanem követ vittek a kezükbe azzal dobálták az őröket.