A napok telnek elérkezett a szombati nap valamikor délelőtt volt Krimhilda Fardell a mobilján felhívta az egyik barátnőjét pontosan Ingridet épp a szobájában rendezkedett. A telefonja megszólalt látta a kijelzőn, hogy Krimhilda az.

- Szia, Krimhilda, mi a probléma? Valamiben segíthetek.

- Á nincs semmi baj, azért hívlak, hogy kettesben eltöltenénk, egy estét a Plázában a kirakatokat néznénk, ha már az első próba randink nem sikerült,

- Rendben van, benne vagyok hol és mikor a szüleim elengednek.

- A Pláza előtt én délután négykor, ha megfelel neked és jól öltözzél fel.

- Rendben van, ott leszek addig is jó készülődést, szia.

- Neked is, szia.

A két lány a találkozót megbeszélte Ingrid szülei nem sokára felmentek a lányukhoz, hogy beszéljenek vele.

- Szia, kicsim, jól teszed, ha rendet teszel, azért jöttünk fel, hogy beszéljünk veled,

- Mondjátok, miben segíthetek.

A két szülő a lányuk ágyára ült a két szülő között volt a lány. Az anya megfogta a lánya kezét, ami jobbra volt tőle.

- Tudod lányom, ez a hetedik újjászületésed nem sokára eljön az az idő, amikor férjhez kell menni és mi meg találjuk azt, aki neked való, de nem itt a halandó világba, mert nem sokára 18 éves leszel.

- Tudom anya, én is próbálkozok, de még nem jött el, aki tetszik nekem az egyik fiúval az osztályba volt egy próba randi, de nem sikerült, hisz erőszakos volt. Én meggyőztem, hogy ne legyen az. Ha minden áron csókolózni akart.

- Drága örökösöm, tudnod kell hiába a mi vérűnk vagy más képességed is van, tudsz varázsolni, de úgy, hogy ha el akarsz rejteni valamit és épp oda ahol valamilyen zár nyit, neked nem kell kulcs, hanem csak koncentrálni kell és működni fog. De ugye nem szóltad el, hogy kik vagyunk,

- De apa tudod, hogy nem kell kérni hisz tudjátok, nem árullak el titeket, ahogy az elmúlt életekben sem. Apa tudsz valamit a medálokról és arról a fiúról, aki annak idején megszerezte.

- Nyitott fülekkel haladj az iskolába hátha említést tesznek valami ilyesvalami dologról, a tört se sikerült megszerezni, ha netalán valahol a kezedbe kerülne, dobd el, mert az erődből veszíteni fogsz.

- Rendben van! Apa úgy fogok tenni és ma délután a plázába megyek az egyik barátnőmmel egy közös estét eltölteni csak mi ketten.

- Ha netalán megismerkednél, egy fiúval először ismerd meg, ha minden rendben van, akkor mutasd be ötet csak akkor, ha úgy látod számodra ő az igazi.

Ingrid a szüleit megpuszilta majd a szülők elhagyták a lány szobáját, hogy tudjon készülődni, a szülők lementek majd más lett a téma.

-----

Az óra már fél négyet mutatott, amikor a két barát Christian és Peter a pláza előtt találkoztak, majd köszöntötték egymást egy két fogással és együtt léptek be.

- Peter most merre menjünk, melyik irányba?

- Bevallom, nem tudom, először fel az emeletre a kirakatokat nézzük meg, tudod, van, a múltkori nyolc lány az egyiknek szeretnék venni valami csekélységet én, veszek valami jót Ingridnek, hisz széplány. Te meg vegyél, Krimhildának valamit ne mond, hogy nem tetszik.

- Megpróbálhatok, de nem tudom, hogy van-e valamilyen barátja, de egye fene megpróbálom hátha sikerül, valami nyaklánc félével.

A két barát belépett egy üzletbe ahol ásványok voltak és azokból nyaklánctól kezdve a fülbevalóig az üzletben elidőztek, mert nem tudtak dönteni. A két lány Krimhilda és Ingrid abban a percben lépett a plázába, amikor valami négyet mutatott az óra.

- Ingrid barátnőm merre menjünk, hisz két lány egyedül hátha találkozhatnánk olyan fiúkkal, akik nem lesznek erőszakosak.

- Jól van, barátnőm próbáljuk meg, ha most se jön be, akkor megpróbálom Petert az iskolából te meg a barátját és akkor irány az emelet.

Lassan a mozgólépcsőhöz sétáltak majd lassan felvitte őket, de eközben az üzletben a két jó barát választani tudott nyaklánc félét, egy hegyikristályt és egy rózsakvarcot, kifizették majd a kabátjuk belső zsebébe tették. Kiléptek az üzletből, de a két barátnő akkor ért fel, majd a két lányt Peter meglátta.

- Sziasztok, titeket is lehet látni, mért így egyedül a barátotok nem jött el veletek,

- Nektek is, szia azért, egyedül mert nem sikerült, hisz a lányok kipróbáltuk a próba randit pár osztálytársúnkkal, hisz kettőnknek nem sikerült, akiket kaptunk erőszakosak voltak.

- Szívből sajnálom, és ha már itt vagyunk, tegyük meg a mai napot egy próba randiként, ha bele egyeztek, de nem akaratunk tolakodóak, lenni.

A két lány átgondolta majd hamar jött a válasz.

- Igen én választom Christiant és Ingridé lesz Peter.

- Ez nagyszerű, akkor Ingrid leszel velem ezen a próba randin.

- Peter leszek, akkor mondjátok, meg merre menjünk?

- Ingrid! Ha már itt az alkalom ezt a kis csekélységet adjam át, ha elfogadod a barátság jeléül.

Nemcsak Peter, de Christian is elővette a maga ajándékát és a lánynak átadta.

- Köszönöm Peter! Ez nagyszerű ajándék, tudod, ez a nyaklánc emléket idéz, amit álmomban láttam és visszatér. Megkérhetlek, feltennéd a nyakamba,

- Hogyne! Szívesen.

Amikor Peter Ingrid nyakába helyezte a nyakláncot, kettőjűket valami energia kerítette hatalmába, nem tudták mi lehet. Még nem fogták fel, de Christian is a lány nyakába helyezte a nyakláncot majd tovább mentek.

-----

A plázában a két pár olyan helyre tért be ahol nemcsak étkezni lehetett, hanem a zene is szólt, de nem hangosan.

- Lányok mit szeretnétek kérni!

Közben egy üres asztalhoz ültek le, a párok egymás mellett voltak. Amikor a megrendelt ételt megkapták leültek, hogy elfogyasszák a két fiú szép finoman faggatni kezdték a lányokat.

- A régi iskoládban milyenek voltak az osztálytársaid?

Majd Krimhilda válasz is ad.

- Igen voltak barátaim, az osztályban, akikkel elvoltam csak nem volt olyan fiú, akivel ellennék, vagyis jó barátja lettem volna és jártam volna vele. A nyolc lány mi kíváncsiak voltunk milyenek a fiúk, de nekünk, kettőnknek nem sikerült.

Majd Peter Ingridhez szegezte a kérdését.

- Ingrid! Neked ott Romában milyenek voltak az osztálytársaid és kijöttél-e velük.

- Igen kijöttem, de ahogy Krimhilda is mondta már nem volt olyan fiú, akivel járhattam volna.

- Nem baj! Remélem, itt megtalálod a számodra azt a fiút, akit megismersz, és megkedveled, majd megtetszik, neked azután már szerelmes leszel belé, ezeket kívánom. Ha neked valami problémád van, akkor nyugodtan hozzá fordulhatsz és segít neked a fiúválasztásnál hallgass a szívedre, hogy ő mit mond.

- Köszönöm a vigasztaló szép szavakat, ha megtalálom, bemutatlak neki.

- Így legyen!

Nem sokára olyan zeneszám ment, ami táncra adott okot.

- Lányok mehetünk táncolni, hisz itt van tánc tér is, aki akar, itt a párjával táncra pattanhat.

Krimhildának és Christiannak nem kellett mondani már a tánc téren is voltak, de Ingrid szabadkozott.

- Peter nem tudok táncolni.

- Kérlek, gyere majd én, vezetlek, nézd meg Krimhildát, hogy csinálja.

Peter felállt a helyéről megkerülte az asztalt odalépett Ingridhez majd nyújtotta a bal kezét.

- Hölgyem mehetünk a többiekhez, ha nem tudsz, akkor figyeld Krimhildát, hogy hogyan csinálja.

- Jól van meggyőztél.

Ingrid a jobb kezét a fiú kezébe helyezte úgy mentek a tánc térre.

- Szóval Ingrid ezt lassúnak nevezik, légy laza ne feszült, karold, át a nyakamnál a kezedet én a derekadat megfogom, látod, majd közelebb hozlak hozzám így ne félj, ha a ruhánk éri egymást. A lassúzásnak ez a lényege, hogy a két fél érezze egymást, ha a ruhájuk egymást éri.

Ingrid figyelte a barátnőjét, hogy ő hogy csinálja. Ingridnek először nehezen indult majd percekkel később feloldódott.

-----

Amikor a zeneszámnak vége volt a két pár visszamentek a helyűkre, majd Ingrid köszönetet mondott.

- Peter köszönöm szépen, hogy meggyőztél így és nem voltál erőszakos és neked is barátnőm, hogy eljöhettem veled.

- Nincs mit! hisz legalább mi tartsunk össze és nektek is fiúk köszönjük, hogy ezt az estét így négyen eltölthettük.

- Ha már itt vagyunk, ha kell, megadhatjuk a telefonszámunkat nektek lányok. Christian már tudja.

Peter egy papírt és egy tollat elővett és leírta a számokat és mind két lánynak odaadta.

- Tessék Krimhilda és Ingrid a telefonszámom, ha valamilyen baj van vagy a tanulásban segítség kell vagy bármibe segítek, csak meg kell bízni bennem.

Majd Ingrid.

- Peter bármiben tudsz segíteni, de lelki legben is.

Ezt nyomatékosan mondta.

- Persze csak bízzál abba, aki akar segíteni.

Azt a kevés ételt még megették. Az idő ott volt, amikor készültek haza, majd Ingrid megkérte Petert.

- Peter nem sokára itt az idő, haza kell mennem haza, kísérsz.

- Ha már így ilyen körülmények között megismerkedtünk örömmel megteszem, amire kérsz.

- Mi is lassan indulunk.

A két fiú a lánynak segítette a kabátját rásegíteni majd öt percen belül már a pláza előtt voltak, majd a lányokat, de külön haza kisérték.

- Ingrid hogyan érezted magad? Az első tánc remélem jó volt.

- Köszönök mindent és a válaszom igen, jól éreztem magam, boldog vagyok egy kérésem lenne, leszel a barátom, hisz te más vagy, mint azok a fiúk, akivel próba randiztam és osztályomba jár.

- Rendben! leszek a barátod, ha az iskolában találkozunk, akkor magázol, ha iskolán kívül tegezhetsz, ha így neked jó.

- Rendben van! Semmi akadálya.

Amikor a lány megérkezett a fiú látta, hogy a szüleivel milyen házban élnek, elköszöntek majd a fiú megfogta a lány kezét.

- Bízhatok abban, hogy lehet-e egy ilyen randi egy találkozó, csak ha te is akarod, és amikor neked jó, és ezt a kettőst meg ismételhetnénk,

- Az estét köszönöm, hogy megismerhettelek, és valahogy ha együtt vagyunk boldogság fog el.

Ingrid oda hajolt Peterhez és egy puszit adott az arcára azután a kapun belépett és a lépcsőn felment és belépett a házba, de Peter is így volt ő is hazafelé sétált, Peteren látszott, hogy boldog.

Ingriden is látszott, hogy boldog majd lassan felment az emeletre, hogy ő is lefeküdjön.

-----

A napok telnek, az oktatási intézményben a két lány feloldódott, mert boldogok voltak, mert már van olyan valakije, akit kedvel és megtetszett neki és viszont, de még a többi lánynak nem beszéltek erről.
Mesélő.

A két lány Krimhilda és Ingrid boldog volt, de vajon mi történhet az Alvilágban, amit pokolnak vagy gyehennának is hívnak. Vajon ugyan azt az életet élik.

Azok a lelkek, akik büntetést kaptak egy bányában, minden dolgozója emberi alakot kaptak, de elégedetlenek voltak, az egyik szolga, épp amikor pihentek azt mondhatta.

- Társaim! A bányában a büntetést már régen ledolgoztuk, nem kéne abbahagyni hisz már megszolgáltuk és régen otthon kellene lenni a családúnknál. Hagyjunk itt mindent és menjünk el innen ki tart velem.

Az alvilágban a bányai részben dolgoztak, sokan voltak, száműzöttek vagy valamilyen más lelkek is majd a felügyelő őrök is beleszóltak.

- Ti szolgák dolgozzatok, ha megtudja az Úr, hogy a bányai munka nem üzemel akkor nagyharag lesz, aki a lánya az örököse, ha eléri a 18. életévet meg fogjuk ünnepelni valamilyen drágakövet, kell ajándékozni neki,

- Elég drágakőt termeltünk már ki, abból lehet adományozni vagy talán az örökös az egész kitermelt drágakövet akarja tulajdonba venni.

- A pihenő idő letelt irány dolgozni, ha nem akartok büntetést.

- Ennél rosszabb büntetés nincs már, esküszöm, ha innen valahogy kijutunk, az örököst megkeresem és elpusztítom és ő is visszatér. A királyt ott fogom bántani ahol neki fájdalmas a lánya az örököse.

A lázadók vezére, aki nagyon dühös volt megbízható embereivel megbeszélte, hogy

- Barátaim! Úgy ti sem akartok itt dolgozni, amíg mi itt gürcölünk a király biztos éli nagyszerű életét az örökösével, szerintem a lánya nem is tudja, hogy mit fog kapni ajándékba.

- Mit tegyünk! Minél hamarabb az örököst elpusztítjuk.

- Azt, hogy a bánya lesz a főhadiszállás, az őröket lefegyverezzük és elhagyjuk, olyan helyre megyünk ahol nincs hatalma,

- Ha jól tudom, van ilyen hely és ott addig lehetünk, amíg el nem jön az a nap, hogy akcióba kezdjünk, először élelmet kell felhalmozni két barlang rész között egy alagutat, kell készíteni. Menjünk vissza, és ha már az idő eljött megtehetjük azt, hogy az örököst elpusztíthatjuk és egy különleges tőrrel hisz az áldozat is különleges.

- Jó gondolat valamilyen drágakőből kellene.

- Akkor menjünk vissza dolgozni.

Minden szolga visszament dolgozni az őrök is csodálkoztak, a lelkek kezdték is a munkát az egyik fele másik irány fele kezdte a járatot létrehozni.