Sok ideje voltak már úton, a lázadóknak a hajón szabadon tehettek bármit, János apostol az atyához is imádkozott, majd a többi foglyok kérdezték.

- Neki honnan van ez a sok bölcsesség? Ha egyűt vannak, és száműzetésbe küldik, megkérdezik, ha már van köztűk egy törvénytudó. A rómaiak és a zsidótörvény sem kíméli az ilyen embert, mint János apostol.

- Eltévelyedett barátaim! Jól gondoljátok! Én, mint a teremtő szolgája vagyok, igen csodálkoztok, hogy itt vagyok köztetek, nem meglepő hisz a törvényszék olyanokból áll, aki törvénytudónak nevezi magát. Én, mint apostol, aki hirdette az igazságot Jézus életét, hogy egy igaz ember volt, nem nehéz kitalálni kik ölték meg, a nép maga. Kiszolgáltatták a népnek, a megbocsátást Barabás kapta, a haláltól megmenekült. Választás lett volna ezt az urunk nem jól nézte így megjövendölte a város pusztulását és megvalósult, testvéreim a száműzetéssel megmenekülhetünk.

Amikor az apostol elmondta isten üzenetét, hogy a teremtő mit akar elcsodálkoztak, később hittek abban, amit az apostol hirdetett majd az idő ott volt, hogy ehessenek is valamit. Az utazás kezdetétől sok nap telt el az út felénél jártak már láthatták Kréta sziget partjait, amikor már elérték a foglyok felsóhajtottak. Egy kis ideig megpihenhetnek, ami kellett a hajóra azt felpakolták a kapitány úgy döntött, hogy másnap kora reggel tovább indulnak azt mondta.

- Úgy határoztam, hogy reggel korán indulunk, tovább a szigeten szétnézhettek, bízom abban, hogy mindenki itt lesz az induláskor, mert akiket száműztek azok a szigetek már megkaphatták a névsort nem szeretnék csalódni, szeretném, ha mindenki épségben a hajó fedélzetére visszatérne.

- Száműzöttek hiszem azt, hogy mindenki ide visszatér, hogy folytathassuk az utat mindenkinek, azaz érdeke, hogy eljusson, a céljához a száműzött helyen azt tesz, amit akar. Legyen, itt mindenki hisz hiszek abban, hogy mindenki így is tesz.

Amikor az apostol elmondta, amit mondani akart mindenki arcén egy kis mosoly volt, szavának örültek hisz úgy érezték mintha a sorskeze lett volna, hogy az apostol velük legyen. A sziget földjére tették a lábukat nem voltak messze a hajótól mindenkit látni lehetett az apostol is a szigeten volt.

-----

A száműzött foglyok még aznap este a hajónál sorakoztak, hogy a kapitány a hajó vezetője lássa, hogy nem szöktek meg. János apostol szavát követve megfogadták, hogy neki szót fogadnak. Este volt a tábor tűzet elkészítették, hogy a tűz körül lehessenek majd megbeszélték az életüket, hogy kinek milyen élete volt lassan ott volt az idő, hogy lepihenjenek fáradtak voltak úgy is tettek. Mindenki ahol volt egy pléd szerűségre feküdtek nyugodtan aludhattak nem zavarta őket senki. Másnap korán reggel keltek, hogy hajóra szállva az utat folytathassák tovább mindenki a hajón volt, a rabszolgák kipihenten kezdték a lapátolást. A kezdetben lapátolás nehézkes volt majd nem sokára percekkel később jó ütemben haladt. Tudta mindenki, hogy már nincs több pihenés, ha lesz is már a megadott szigeten. A hajó jól haladt pár órás evezés után már abban a zónában voltak ahol már a szigetek voltak az apostol nyugtatta őket.

- Legyetek nyugodtak, mert a teremtő azt akarja, hogy ne féljetek, az előttetek lévő dolgoktól azt akarja, hogy túléljétek, mert így megmenekülhettek a rossz hatalomtól, az atya a teremtő azt akarja, hogy éljetek, mert nem azért teremtette az embert hogy elpusztítsa, hanem azért, hogy a földet benépesítse. Ha megtudjátok mi isten akarata, akkor megértitek az ő szeretet erejét.

Amikor az apostol elmondta mi isten üzenete mindenkin látszott a nyugalom, hogy hisznek az apostol és isten üzenetébe. Olyan sokat beszélgettek a hajón, hogy a törvény szegülő személyeket a megadott szigetre kezdték szállítani. Az útvonalat nem úgy tervezték, ahogy kellett volna, hogy minden útban legyen, hanem másképpen. Ahogy kezdtek fogyni a hajón a száműzöttek úgy nőtt, a hitűk, hogy őket az úr segíti utolsó sorban János apostolt tették ki a megadott Patmosz szigeten, adtak neki annyi ételt, hogy pár napra elég legyen, csak azok a holmik voltak nála, ami a vászonzsákban elfért. Amikor a hajó partot ért a szigeten, a száműzöttek közül utolsóként lépett szárazföldre bátran szállt ki elbúcsúzott a kapitánytól. Nem telt bele kis idő a hajó elkezdett távolodni, hogy az utat folytassa tovább János apostol már a szigeten volt letérdepelt és egy imát mondott.

- Istenem teremtő köszönöm neked az erős hitet, hogy erre a szigetre vezettél ás utamat adtad annak, hogy itt lehessek, és akaratodnak helyt állhassak a kijelölt feladatra kész vagyok.

Az imája után a sziget belseje felé ment, hogy szétnézhessen.

-----

A szigeten csak ő volt egyedül, amikor talált egy szikla félét közelebb ment hozzá, hogy nemcsak megnézze, hanem ha számára elfogadható, akkor magának elfoglalja. Látta, hogy megfelel, a barlangban sötét volt ezért olajmécsest vett elő és valahogy meggyújtotta, a barlangba belépett a mécses fénye világította meg a teret, látta, hogy jó lehet számára. Látott benne egy asztal szerűséget és egy ülőhelyfélét, ami persze kőből volt. Mintha tudta volna valaki, hogy használatba fogják venni, az asztal előtt letérdepelt és imádkozni kezdett.

- Én uram! Aki az Alfa és az Omega és az élő, hozzád szólok, a te szolgád megérkezett a kijelölt helyre, amit mondol, uram azt megteszem, hogy elvégezhessem. Az utamat te vezeted nálad jobb vezető nincs, hisz te vagy az egyetlen, a hatalmadat már megmutattad, mond el mi a feladatom.

Amikor János apostol elmondta az imáját érezte, hogy fáradt nagyon ezért a barlang bejáratánál egy ágy szerűséget talált, azon ledőlt és nem sok idő telt el és már aludni kezdett. A mécsest előtte eloltotta, hogy ne fogyjon az olaj, már este volt csak a hold fénye világította meg a barlang bejáratát, hogy a sötétséget megvilágítja. Éjfél volt már egy hang szólalt meg az úr hangja volt, előtte egy fényes sugár világította a barlangot.

- Én szolgám János az ígéretemről nem feledkezem, hozzád szólok, látom a népem szenvedését ezért eljött az idő, hogy az én döntésemet írd le, mert a jövője nehéz lesz. Az utolsó fejezetben a jövő eléd tárul egy angyal segítségével fogod leírni. Amit leírsz az szent és sérthetetlen.

Hirtelen a fényesség eltűnt majd hirtelen az apostol felébredt, hogy széjjelnézzen, mert úgy érezte mintha az Úr szolt volna hozzá.

Másnap korán reggel kelt, hogy egy kis ennivalót gyűjtsön, hátha van valamilyen fa, amely termést hozott és széjjelnézhessen. Amikor körülnézett és látott gyümölcsfát érezte, hogy ő van egyedül a szigeten. A barlangba ment utána, hogy imádkozzon, amikor kezdte volna egy hang szólalt meg, hogy

- Én szolgám János apostol! Eljött, azaz idő, amikor papírra vetheted az én kinyilatkoztatásomat az emberek felé, hisz a nap közel, hogy amit a halandó nép tesz az bűn, mert kezd azzá lenni, amit nem szabad gonosszá. Ha meglesz az utolsó fejezet a könyvekben, akkor a művem teljes lesz, mert ezzel remélem a halandó nép megjavul. Az írást nemsokára kezdheted, egy angyal fogja az én akaratomat tolmácsolni látomásként a jövő előtted lesz.

Amikor a hang az utolsó szót is kimondta az apostol, amit kellett előkészítette, hogy ha itt az idő megtegye a küldetését.

-----

János apostol írta azokat a látomásokat, amit az angyal küldött Jézus által, amit leírt az értelmezését is, megkapta. Látta előre a végzetet, ami meg fog történni. Megdöbbenten írta a kinyilatkoztatásokat, majd az első látomás a hét gyülekezetnek szólt, hogy mit kell tenni, ha el akarja, kerülni a végzetet és a hitük erősebb, legyen. A következő látomásban.

- Ezek után láttam és imé egy nyitott ajtó az égben, és az első hang, amelyet hallottam hozzám szólni, mint egy trombita hangját és azt mondta, jöjj ide fel, és megmutatom neked azokat a dolgokat, amelyeknek meg kell történniük.

Ezek után azonnal a szellem hatalma alá került és a helyén trón állt az égben és a trónon ült valaki. Amikor János apostol meglátta elcsodálkozott majd látta, hogy a trón körül még 24 trón volt és azokon 24 vén.

János apostol megkapja az értelmezését, azt is látja, hogy a trónon ülőnek kezében volt egy olyan könyv, ami hét pecséttel volt lepecsételve. Majd egy angyal kihirdette.

- Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvtekercset és felbontsa annak pecsétjét.

Az égben és a földön nem volt olyan valaki, aki képes lett volna felnyitni a könyvtekercset vagy belenézni. A további látomásban látja, ahogy a vének között, egy bárányt látott mintha meg lett volna ölve, hét szarva és hét szeme volt. A szemek az isten szellemét jelenti. Oda ment és elvette a tekercset a trónok ülőnek a jobb kezéből, a bárány, amikor felnyitotta a hét pecsét egyikét az apostol látta, hallotta a négy élő teremtmény közül az egyiket dörgő hangon szólt.

- Jöjj.

János látott, egy fehér lovat a rajta ülőnek ily volt és korona volt a fején és győzedelmesen vonult, hogy mintha teljessé tegye a győzelmét, amikor a második lovasnál is megtörtént egy tűz színű lovast látott olyan érzése volt, mintha hatalmat kapott volna a lovas kezében kard volt. A harmadik ló, amit látott egy fekete színű volt a lovas kezében mérleg volt, egy negyedik lovast is látott egy fakó szint ló volt a lovasa egy csontváz volt maga a halál és a nyomában ott volt a Hadész a sírhely.

További látomásai voltak, hogy leírhassa és így.

- Az élő teljessé tegye a győzelmét.

Mégtovábbi látomás sorozatban leírja azt a kinyilatkoztatást, ami az emberiségetfogja érni.

-----

A következő látomásban lát egy megnyílt eget és egy fehér lovat a rajta ülőnek, Hűnek és igaznak hívják, és ő igazságosan ítél és hadakozik. A szeme tűzláng és fején sok diadém, folytatja, írott neve van, senki nem ismer, csak ő maga.

A látomásokat tovább látja és vérrel hintett felsőruhában felöltözve és a neve Isten szava, az égi seregek is fehér lovon követték ötet és fehér tiszta gyolcsban voltak öltözve. A felső ruháján, mégpedig a combján írott nevet viselt, Királyok királya és úrakna kúra. Az apostol látott, hogy a napban is áll egy angyal, aki hangos szóval kiáltott az ég közepén repülő minden madárnak.

- jöjjetek ide, gyülekezzetek az isten nagy vacsorájához, hogy ehessenek a királyok húsos részeit, a katonai parancsnokok húsos részeit és a királyok húsos részeit, és az erős emberek húsos részeit, és a lovasok húsos részeit, a szabadokét, a kicsikét és a nagyokét.

Amikor elmondta más látomása is volt az úr szolgájának, az apostolnak.

- És egy új eget és egy új földet láttam, mert az előbbi ég, és az előbbi föld eltűnt és tenger nincs többé, láttam a szent várost is az új Jeruzsálemet, istentől az égben alá szállni.

Egy hang szólt közbe

- Íme, az isten sátora az emberiséggel van, és ő velük lakozik, és ők a népei lesznek. És maga isten lesz velük.

Az apostol az ihletéseket magányában írta a száműzött Patmosz szigeten, az úr biztatta.

- Íme, mindent újjá teszek, írd meg e szavakat megbízhatóak és igazak megtörténtek, én vagyok az alfa és az Omega a kezdet és a vég.

János apostolnak még voltak látomásai, a hét angyal közül oda ment Jánoshoz és azt mondta.

- Jöjj ide, megmutatom neked a menyasszonyt, a bárány feleségét.

A szellem ereje állttal elvitte egy nagy magas hegyre, és megmutatta Jánosnak istentől, az égből alászálló szent várost, Jeruzsálemet rajta volt isten dicsősége.

János érzése furcsa volt és ilyen szépet nem látott az épületek elvarázsolták. Látottak után hitt abban, amit-látomásokat leirt, hogy eljön számára a nap, amikor helyet kapnak az új Jeruzsálemben, végleg a lelke megpihenhet az örökkévalóságban.

És végül befejezte az írást, a látomásokat leírta, amit az angyal neki mutatott. Kezdett fáradozni, hisz napok teltek el.

-----