Ingrid, amikor a szemét kinyitotta körbe nézett, hogy hol van majd a kezében egy ásvány félét érzett, majd felült.

- Mi történt velem? És sikerült-e megtenni azt, amiért idejöttem.

- Igen sikerült az áldás csak egy évvel később fog megtörténni, van három éved, hogy igazi nőként élj.

- Hogy köszönjem meg neked! Hogy segítettél.

- Úgy, hogy a medálodat kicserélem egy másikra, és ami különleges hegyikristályból van egy olyan formára, ha találkozunk, és ha a medál egyesül egy szívet kell formáznia. Én már el is készítettem.

Az áldozás mestere a lány nyakából a medált levette és az ő ajándékát a nyakába, helyezte, a másik felét a saját nyakába. A lány azért eltette, hogy ha visszatérnek, tudja használni. A lányköszönés képen a fiút megpuszilta. A lány az oltáron ült, majd a fiút magához húzta és a lány a combjaival a fiú derekát átölelte és így csókolták meg egymást.

- Tudnod kell áldozás mestere! Ha ezek után velem történne valami, vagy valamelyik újjászületésnél megismerlek majd a medálról, neked adom nem csak a szeretetemet, hanem az egész női énemet.

- Amit tettem azt nem csak érted tettem, hanem azért is, mert az első látásra megtetszettél, és ha látlak, a lelkemet öröm járja át.

A lányt lesegítette az oltárról, hogy vissza tudjanak öltözni, de a fiú szívesen nézegette volna a lányt, ahogy öltözik.
Mesélő.

Az áldozás mestere és Ingrid lassan elhagyták a barlangot és úgy tettek, ahogy azelőtt, a többi lakóval elvegyültek, vissza tudtak érni időben, majd elbúcsúztak, a fiú visszatért az Alvilágba és a lány a szobájába. Nem vette észre senki, hogy a lány most tért haza a szobájába. Volt ideje átöltözni és eltenni a ruhát, amit használt. Majd az ágyába ledőlt, mint ha még aludna.

A szülök fél órával később tértek haza a megbeszélésből, az első dolgúk az volt, hogy megnézték a lányúkat.

- A lányúnk alszik, ne ébresszük fel, majd ha reggel fel kell, elmondjuk neki mi történt a megbeszélésen.

- Rendben van! Reggel megmondjuk neki, hogy milyen döntések voltak és milyen döntést kell megtenni, hogy megkaphassa az újjászületési jogot, hogy bizonyos év eltelte után újra születhessen nem egy másik testbe, hanem a sajátjába.

-----

Mesélő.

A gonosz angyal rájött a dolgokra, amit a lánya tett, megbüntette, de nem, úgy ahogy kellett volna a büntetése az áldás volt. Ha az áldást meg akarja szüntetni azokat, kell tenni, amit az Alvilágban mondott neki. Az áldozás mesterét megbüntette, lefokozta és száműzte egy másik helyre, de az alvilágon belül. Száműzetésként azt a helyet választotta, ahol együtt volt Ingriddel, mert ott a gonosz tehetetlen.

- Kedves szerelmem vajon láthatlak még valaha és lehetünk-e együtt, és ha együtt leszünk, megígérem, nem hagylak, el elhozlak ide. A világom királynőjévé teszlek, és egy másik világban vajon találkozunk.

A lány, aki nem tehetett róla, hogy magának a gonosznak a lánya minden este vissza gondolt, hogy az áldozás mesterével abban a pár órában, de boldog volt.

- Szerelmem vajon találkozhatunk még, mert valami késztet arra, hogy szeresselek, mert a boldogságot benned megtalálhatom. Ha én is normális életet élnék neked, adtam volna a szeretetemet, mert megadtad volna, azt, amit egy nő megkapott volna a gyengédséget. Esküszöm, hogy azon leszek, minél hamarabb megszabaduljak az áldástól, ha a sokadik újjászületést kell megvárnom, megteszem.

A lányon azért látszott, hogy a szemében voltak könnyek, mert a szerelmét siratta.

- Szerelmem vajon eljöhet az idő, amikor újra találkozhatunk, és megtehetem azt, hogy az én testemből egy darab annak a teste darabjával egyesül, aki segíteni fog abban, hogy megtörjön az áldás. Vajon a szüleim mit fognak tenni, hogy ne tehessem meg. Vágyok a szeretetre, mert nő vagyok és vannak érzéseim. Olyan férfira vágyok, aki nem fog félni attól, hogy én ki is vagyok, ha elmondom neki és örömmel fog segíteni. Hogyan tudnám azt megtenni, hogy az én testnedvem a barátommal egyesülne. Ha minden hónapban gátolva leszek, és kisegít majd abban, hogy megtegyem, ha eljön, az idő segít valaki, és általa megkaphatom a szeretet érzést, azt is megteszem, hogy halandóvá válhassak.

Mesélő.

Az éveket felváltotta az évszázad eljött a Sabellicus család újjászületése és az örökösöké, aki minden újjászületéskor ugyan azt a nevet kapták. Két város közt utaztak Róma és a Német város Aachen. A lány, amikor barátkozott olyan valakivel, aki neki megtetszett, megkérte segítsen neki, de nem tudott tenni semmit, mert a Gonosz megtudta és megzavarta őket, a fiút megbüntette. A gonosz eközben olyan könyvet íratott, hogy éljenezzék az ő tettét, elnevezte a Sátán bibliájának. Az örökösnek eljött a sokadik újjászületése, akkorára voltak tapasztalatai a fiúkkal szemben. A család számára eljött a hetedik újjászületés, a lány bízott abban, hogy most hátha sikerül.

-----

Mesélő.

A kereszténység meg születésétől évszázadok múltak, az emberiség gonosszá vált lassan a csodák is elmúltak, ami velük, az emberekkel történt másnak tulajdonították. A gonoszt kezdték el imádni az igazság keresők maréknyian voltak ezért kellett valamit tenni. Elvándorolnak és egy új vallási közösséget alapítanak meg, vagy a pogánysági rítusokat a kereszténységi elemekkel ötvözik. Ahhoz, hogy fenntarthassák magukat keresztény államokat kellett létrehozni. Az Úr a teremtő nem nézte jó szemmel, hogy a rendet felváltsa a rendetlenség.

A naptár az Úr 564. esztendejében járt, amikor az történt, hogy az egyik nap este az Úr szolgája, aki angyal volt.

- Én a teremtő a világomban az angyalokhoz szólok az emberiség káoszt teremtett, ezért arra kérlek, menj a szigetre ahol a kinyilatkoztatást írták és egy üzenetet mondj a négy lovas egyikének. Az úr azt üzeni, kellj, életre feladatot kapsz, mert szűkségem van rád.

Az angyal tudta melyiknek mondta s majd el is indult a halandók világába, amely egy határ volt, a két világ között majd a szigeten meg is jelent. Azt a helyet meg is találta a sírhelyet.

- Én az Úr angyala vagyok, az úr azt akarja, kellj életre, mert feladatot fogsz kapni, mert eljött az idő. Ha életre kelsz, gyere velem a felső szintre, mert elérkezett az idő, hogy ott élhess tovább.

Amikor a hírnök elmondta a beszédét hirtelen a szarkofág fed lapja elmozdult a csontváz fényessé vált. Az angyal mondott valamit furcsa nyelven.

- Én a teremtő angyala azt akarom, hogy menjen beléd a lélek az az erő, ami voltál ne legyél csontváz, ami a kinyilatkoztatásban voltál, hanem élő teremtmény légy, olyan, mint a halandó világban, életet élhess, és ne áruld el ki vagy abban légy különleges, hogy női testet kapsz azért, hogy az embereket meg tudod változtatni.

Amikor a jelenség megszűnt a csontvázat egy női test fedte egy szép fiatal nő lett belőle. A jelet is megkapta egy mély sebet a köldöke alatt kétujjnyira, a rajzolata különleges volt egy négy lovas rajzolata volt. A lányon megvoltak a nőiesség jegyei, amikor a szemét kinyitotta figyelni kezdett, hogy vajon hol lehet. Amikor felült a karnyújtásra lévő ruhát talált majd meztelen testét eltakarta.

- Én az Úr hírnöke vagyok, te azért kapsz új életet, mert egy feladatot kell végrehajtani lány képében. Kapsz egy medált, ami kulcs is egyben egy világhoz és egy jel is, hogy ha találkozol a többi medál őrzőjével ti lesztek a négy lovas. Feladatod az lesz megtalálni azt a személyt, aki a hét medált megszerezte a gonosz elöl és kimentette a szigetről.

-----

A fiatal lány örült, hogy új életet kapott, az angyal a medált átadta, a lány a négy lovas egyike volt. Az angyal a hírnök azt tette, hogy a szarkofágon a fed lapot visszahelyezte, ugyan úgy varázsigével, hogy ne vegyék észre majd az angyal eltűnt.

- Én vagyok az első lovas egy halandó képében, az a feladatom, hogy nyomára akadjak annak a személynek, aki a hét medált elhelyezte valahova a gonosz elöl.

Elhagyta azt a helyet ahol új életet kapott, az útja során, amit kapott ennivalót abból falatozott, majd olyan hajóssal találkozott a parton, akitől kérdezősködött.

- El szeretném hagyni a szigetet nekem bármelyik sziget jó, lesz, ha elvinne, ha útjában van, elérném akkor a Római birodalom központját, mert új életet szeretnék élni.

- Te kislány! Nem tudom, hogy honnan jöttél már a Római birodalom úgy egészében már megszűnt valami Germánok uralkodnak a birodalman azoknak is valamelyik törzse. Van még hely a hajómon a célom az Itáliai királyság egyik kikötője. Kijelenten a hajóút hosszú lesz, ha jól is haladunk, akkor is napokig tart az út.

- Rendben van! Mindegy ráérek, tudna, adni nekem egy lányhoz hasonló ruhát ebben a ruhában nem érzem jól magam, tudna adni egy kényelmeset.

- Persze kislány! Egy ilyen lánynak van ruha, gyere, le a raktárba ott találhatsz, olyat amilyen kell neked.

A hajó kapitánya a raktárba kísérte, hogy valamilyen ruhát tudjon választani, olyat-amilyet akar. A lány talált is magának majd ki is választotta. Egy zsák félét talált, amit a vállára tudott tenni, majd felvette a választott ruhát. Felment később a többi utashoz majd a kapitánynak megköszönte.

- A ruhát köszönöm így most már jó. Jól érzem magam benne, amit találtam zsák félét, az enyémet bele tettem egy váltó ruhát is, ha netalán kellene.

A lány, aki az apokalipszis lovasa volt a hajó kapitányával másról is beszélt a változásokról, hogy mik történtek a nagy Római birodalommal, majd az idő ott volt és a kapitány annyit mondott.

- Percek múlva indulunk, elhagyjuk a szigetet és az útjukat vesszük az Itáliai királyság felé, ami még maradt belőle. Az úton vigyázzatok, mert ha elhagyjuk a szigeteket és a nyílt tengeren leszünk, kalózok vannak, mindenki éber legyen.

Nem kellett sok perc, a hajó lassan elhagyta a szigeten a kikötőt, mindenki fel lélegzet főleg a fiatal lány, akinek egy feladatot kell végrehajtani.

-----

A hajó napok múltával érkezett meg az Itáliai királyság területére annak is az egyik kikötőben. Azok a személyek, akiknek a kikötő volt a célállomás azok partra léphettek, az idő valamikor kora este volt. A fiatal lány is köztűk volt majd a kapitánynak megköszönték.

- Végre annyi nap hajóút után, az Itáliai királyság területén vagyunk, reméljük a kapitánynak jobb lesz, hisz a vándorlások sora fog kezdődni. Reméljük, még találkozunk.

A hajós kapitány a hosszú utazást kipiheni, marad pár napig. A lány is tovább indult abban a ruhában, amit a kapitány adott neki. A vándor idegen, mert ő az volt, olyan helyet akart kiválasztani ahol a vízben lefürödhet, mert napok óta úton volt és érezte, hogy azért a vízben meg kéne fürödnie. Vitt magával váltó ruhát és a használt ruhát kimossa, nem lehet meztelenül. Úgy is tett és félórás gyaloglás után talált is egy helyet megtehette azt, amit akart.

A házba belépve üresnek találta, a házban szét tudott nézni, mert nem volt olyan sötét. A ház fele a parton volt a másik fele a vízbe nyúlt be cölöpön volt. Az ajtót el tudta reteszelni a ruhát le tudta venni a száraz ruhát ki készítette majd meztelenül a vízbe ment.

- Végre vízben lehetek, hisz jól jön a felfrissülés, mert hosszú utat tettem meg és nem tudom, hogy lesz-e rá alkalom, hogy víz közelébe lehessek.

Amikor a lány érezte, hogy már megtisztult a házhoz visszaúszott, hogy a vizes testét megtörülje és a levett ruháját megmossa. A házon belül meg tudta tenni. Olyan helyet választott ahol tűzet tudott rakni, de a meztelen testét azzal a ruhával takarta, amit a barlangban kapott, egy ima félét is mondott.

- Köszönöm Uram! Életre keltettél és egy női testben lehetek meg adtad nekem azt is, hogy a kinyilatkoztatásban szereplő négy lovas közül az egyik én lehetek. A hatalmat megkapom, ha itt lesz az ideje, hogy megismerhessék a nevedet. Adj áldást arra, hogy a feladatomat elvégezhessem és megkeressem annak a nyomát, aki meg tudta akadályozni a gonosz a céljában.

Amikor az imáját elmondta az idő ott volt, hogy ledőljön a házban volt egy fekvő hely mintha tudta volna valaki, hogy a faházban szűkség lesz rá. Ami volt gyertya azt elfújta, az ajtó be volt reteszelve, ha be is akartak volna jutni, egy nagy kerülőt kellett volna tenni, de a vízen úszva.