A gonosz angyal, aki maga volt a Sátán, elkezdte átgondolni az egészet az egyik szobába menet, mert nem fiú született, hanem lány. Furcsa hangokat halott az egyik szobában, a zaj után ment, amikor a szobába belépett meg döbbent, amit látott.

- Ti pokoli ördögi fajzatok! hagyjátok el ezt a helyet és környéket, addig, amíg nem leszek rossz kedvembe, mert ti addig éltek.

- Te kivagy? Te halandó nekünk nem parancsol senki halandó csak is a fő gonosz az alvilág ura. Te nekünk nem parancsolsz, mert mondom, addig élsz, mert a lelkedet elveszem.

- Ismerlek te! Ha nem engedelmeskedsz, akkor a legrosszabb kínokat fogod megkapni, amiben van rangod, azt elveszem és száműzlek a pokol legmélyebb bugyrába, aki itt van minden zajongós lelket.

Elővette a jogarát akkor vették észre, hogy ki volt ott valójában, majd egy varázsige félét mondott, hogy

- Aki itt van, minden pokolbeli lélek ezt a házat hagyja el és vele a környékét legyen megtisztulva, akik feljöttek az alvilágból azok kerüljenek, vissza ahonnan előjöttek vidd a pokol legmélyebb helyére, hogy érezzék a büntetést az engedelmesség ellen.

Akkor hirtelen egy fényes valami jelent meg abban a szobában és a pokol béli lelkeket beszívta mindet, aki a házkülönböző részén voltak, úgy harmincan lehettek. Amikor már az összes elhagyta a házat a jelenség megszűnt. A gonosz angyal átgondolta, ha már lánya született neki az is megteszi, majd visszament a fekvő Jezabelhez látta, hogy pihen közelebb ment hozzá nem ébresztette fel. Elrendezte, hogy aludjon, ami nem kellett dolgot azt elvette onnan. Az újszülöttet jobban megnézte majd gondolatában azt mondta.

- Te újszülött lélek! Nem is tudom mit is mondjak neked én, mint a gonosz angyal adhattam életet neked. Te, ha felnőtté válsz egy feladatom része leszel, amit egy fiú meg tud tenni azt ugyan úgy egy lány is megteszi még jobban, hisz a bájosságát is be tudja vetni, hogy egy feladatot el tudjon végezni. Megáldalak, és ha eljön, az idő az alvilágban bemutatlak mindenkinek, hogy tudják azt, hogy vagy. Azt kívánom, sokáig élhess, mert amit szeretnék és a célom azt biztos meg tudod tenni.

Amikor elmondta a gondolatában az áldást, a gonosz létére azért pár könnycsepp hullott a szemébe majd Jezabelt is megáldotta.

- Te Jezabel átgondoltam az egészet, örülök a gyermekünknek, hisz hiába lány a feladatot el tudja ő is végezni, ami a lányukban benne van egy fiúban nincs. A fiú nem kedves, mert tör, zúz képes ölni, de a lány a nőiességét és a bájosságát tudja alkalmazni, hogy egy feladatot elvégezhessen.

-----

A két gonosznak Rómában megszületett az örököse egy lány, nem tudták eldönteni, hogy milyen nevet adjanak neki majd sokáig átgondolva, végül döntöttek Ingrid nevet adták a lányuknak. A ház már békés volt meg lett tisztítva a pokolfajzatoktól. A szomszédok csodálkoztak is a családon, hogyan tehették.

Az örökös, aki az Ingrid nevet kapta a szemét már kinyitotta kezdte a környezetét feltérképezni, egy lélek volt ő is.

- Megszülettem egy lélek vagyok, van testem, hiszen a szüleimnek köszönhetem, örülök egy életet kaptam már vártam nagyon, hogy egy másik testben lehetek.

A napok telnek az anya már felerősödött úgy, hogy képes a ház körül dolgozni, hisz még egyedül vannak a nagy házban arra gondoltak, hogy szolgákat alkalmaznának ketten megbeszélték.

- Én férjem! mi így hárman vagyunk a ház nagy, nem lehetne-e valamilyen szolgákat alkalmazni, hogy olyan életet élhessünk, mint a szomszédjaink, vannak nekik is szolgáik.

- Valahogy megoldjuk a dolgot, mert nekünk a ház nagy és a ház körüli munka sok időt vesz el.

Számukra vajon mit jelenthet, hogy kis idő, nyugodtan lehet dolgozni. Az nap este amikor Jezabel már anya és a gyerekük egy szobában aludtak. Az apa, aki maga volt az alvilág ura, a Sötétség világhoz imádkozott.

- Sötétség démonai! hozzátok szólok, küldjetek ide megbízható alvilági lelkeket halandó testben, hogy nekünk szolgáljanak, és ugyan úgy élhessék az életüket és ne árulhassák, el kik vagyunk valójában. Küldj négy nőt és négy férfit, hogy a házkörüli teendőket elvégezhessék.

Amikor befejezte a kérést a jelenség eltűnt. A gonosz bement a felesége szobájába és egy alkalmatosságon aludtak, ami ágy lehetett, külön részen volt egy kis ágy, amin a lányuk aludt.

- Hol vagyok, miért fekszem itt és miért van sötétség, lehet, elzárták a gyertyát ne világítson mindegy a sötétség nem zavar akkor is látok. Nincs, kedvem aludni megnézem ezt a valamit ahol megszülettem.

Nem tudott semmit se tenni csak ott maradt az ágyon, ami egy szalmával kitömött zsák volt.

- Nem baj, ha egy kicsit nagyobb leszek, akkor egyedül fogom felfedezni a világot.

A baba már aludt is, nem tudta kik a szülei és hová született.

-----

Mindenki a Sabellicus családban korán reggel keltek, amit kellett azt megtehessék. Amikor a családfő a gonosz angyal az udvarra ment, hogy a bejárati kaput kinyissa. Amit látott nem akarta elhinni, nyolcan álltak az ajtó előtt az egyik megszólalt.

- Azért vagyunk itt, mert ide küldtek, hogy szolgáljunk a családnak, amit kell, azt mi tegyük meg, hogy a család tagjai nyugodtan azt tehessenek, amit akarnak, mi szolgáljuk ki.

- Ti jöttetek egy másik birodalomból, mert kértem olyan lelkeket, akik megteszik azt, amit mi mondunk nekik és elvégezhessék a ház körüli munkát.

A gonosz angyal, aki emberi testet vett fel a nyolc főt beljebb hívta, Jezabel már dolgozott a nyolc szolgának bemutatkozott.

- Jezabel vagyok! segíteni jöttetek a ház körül és a házban mindenki megkapja, hogy kinek mi lesz a feladata.

A szolgák közül a feladatokat megkapta mindenki, majd elosztották és beosztották a házat maguknak, akik az udvaron voltak annyi volt a feladatuk, hogy az udvaron rend legyen.

Mesélő.

A Sabellicus családot befogadták nemcsak a szomszédok, hanem a környezete is, mert már nyugodtan alhatnak nincs éjszakánként a furcsa zajongás. Nem tudták, hogy az új család maga volt a megtestesült gonosz.

Amíg Rómában éli életét a Sabellicus család, addig egy távoli helyen ahol Ábel volt, meg találta az első helyet ahol el kell helyezni a medálok egyikét, egy kis falú volt. Olyan helyet nézett ahol a gonosz nem találhat rá, talált is egyet közel a templomhoz. Ásni kezdett olyan mélyre, hogy a gonosz ne tudja megtalálni, amikor végzett mondott egy ima félét.

- Uram teremtő az első medál olyan helyen van, hogy nem akadhat rá a gonosz, mert ha mindegyiket megszerezné, akkor a sötétség erői uralkodnának, arra kérlek, ha a feladatomat elvégzem, ezt a térképet égesd el, hogy ne akadjon rá senki.

Amikor az imát elmondta, úgy érezte fáradt hisz hosszú utat tett meg. Talált olyan házat, ami üres volt és az éjszakát eltöltheti meg is tehette, mert a feladatot elvégezte és nyugodtan elvégezheti, mert a gonosz erői máshol tevékenykednek. A medál még nem érdekli, hisz azon van most, hogy vagyont szerezzen, és utána tovább álljon.

Ábel egy fekvőhelyen aludt visszatértek a gondolatai arra a helyre ahol együtt volt a barátaival. A gonosz angyal is azon volt, hogy olyan könyvet szerkesszen amilyen a Könyvek és abban lenne a gonoszság hatalmának jövendölései.

-----

Ábel a térkép szerinti első helyen a feladatát elvégezte, majd a következő megjelölt város felé vette az irányt gyalog. Majd egy kevésnyi idő után találkozott egy lovas szekeressel, aki felvette, mert ő is arra felé megy, közben beszélgettek.

- Hosszú utat kell megtenni, messziről jöttem, köszönöm, hogy a városig elvisz, legalább nem kell gyalogolni, megtenni azt a hosszú utat. A barátaimat és a szerelmemet elveszítettem. Egy másik világban lehet, hogy találkozunk, de akkor mindig együtt leszünk.

- Igen! a barátság és a szerelem. A legnagyobb érzés, amit egy embert elkap, én is elveszítettem a barátaimat egy háborúban, a testvérem feleségébe szerettem bele a dolgot meg akartuk tenni, hogy egymásnak adjuk az érzéseinket mielőtt megtörtént volna. A testvérem megtudta a házból száműzött. Azért a célom a város ahová tartasz, hogy megbánjam bűneimet.

- De nem lehetett volna megbeszélni a dolgot? a megbeszélés jót tett volna mindkettőtöknek. Igen a szerelem a legjobb érzés, akit szeretsz, azzal együtt lehetsz, és ha kettesben vagy vele öröm tölti el a szívedet. Akkor is, ha a kezét megfoghatod és érezheted a finom puha érintését. Hátha egy új világban újra találkozhatnék vele.

Ábel és a szekeres másról is beszélgettek, az útjuk során, amíg a következő városba eljutnak addig Rómában a Sabellicus családban az van, hogy a megszületett örökös, aki az Ingrid nevet kapta, csoda módon már vannak gondolatai:

- Megszülettem nagy házban lakunk, ahogy a szüleimet értem lány vagyok, jól érzem magam. Hisz mindent megtesznek, értem első szülött lehetek, ahogy értem a dolgokat az anyu testéből kapom azt a fehér színű valamit, amitől felerősödöm, de azt nem értem, hogy a többiek és én miért takarjuk el a testűket. Nem lehetne takaratlanul élni. Ha eltávolítják, a kis dolgot a ruhámból azután újra eltakarják a testemet, megfigyelem a többi dolgot.

A gonosz Sátán elhatározta, hogy az egyik este, amikor a szomszédjai alusznak, megteszi azt, hogy az örökösét bemutatja az alvilágnak, hogy örüljenek, mert nem sokára eljöhet az ő idejük és a világosság eltűnik és a gonosz démoni lelkek fognak uralkodni.

-----

Napok múltával az örökösön, akit Ingridnek hívnak kezdett látszani, hogy napról napra erősödik. A szülei azt gondolják ki.

- Jobb lenne a sötétség lelkeinek bemutatni, hogy mindenki tudja, van egy örökösöm, ha eljönne a mi időnk, akkor ő legyen a világ ura, Ingrid legyen a világmindenség felett az uralkodó.

- Nem lenne jobb, ha akkor mutatnánk, meg amikor elért egy bizonyos kort és már a környezetéből mindent ért.

- Most kell megtenni, hogy felismerjék, van egy örökös és engedelmeskedjenek neki, mert lehet olyan helyzet, hogy az Alvilágban kell időzni és ne bántsák meg.

- Rendben van! bele egyezek, és mikor fogjuk bemutatni az alvilágba, hogy ne keltsünk feltünést.

- Még ma este, addig az előkészületeket megteszem, hogy a mi örökösünket fogadhassák és ott mindenki előtt megáldom és téged is, hogy mi hárman mindig együtt lehessünk.

Másról is beszélgettek, a házban lévő szolgák a maguk dolgát végezték.

Mesélő.

Amikor mindezek történtek az Úr 102. évét mutatta a naptár, az emberek élték minden napi életüket. Legyen az Római birodalom nagy kiterjedése vagy a Provinciái, amiben egy kis terület is helyet kapott, amit Júdeának hívtak. Abban a nagyvárosban, amit Jeruzsálemnek hívtak ott is élték életüket. Már nem halottak csodákról és más gyógyításokról vagy olyan emberről, aki Prófétának nevezte magát. Akik követték az úr szavát már azok se nyilvánosan gyakorolták, hanem titokban a hét gyülekezetnek nevezett helyen már a hitükkel nem foglalkoztak, mert a városban a gonoszság betette a lábát. Mindenféle bűnt elkövettek a városok lezüllöttek már a sötétség erői uralkodtak. Akik még a keresztény Krisztusi hitüket gyakorolták ők is titokban tehették, mert már a gonosz isteneket imádták és azoknak emeltek templomot és hozzá imádkoztak, elfelejtették az igaz istent.

Amikor az este elérkezett a gonosz angyal és Jezabel és az újszülött, a házon belül abba a helyiségbe mentek, ahol a Sátán varázslattal a pokoli fajzatokat eltüntette. A család együtt volt még nem értette az örökös mi történik vele.

- Én a gonosz angyal! hozzád szólok sötétség démonai, az Alvilág kapuját nyissátok ki, hogy átvigyem hozzátok az egyetlen örökösömet bemutassam nektek, és előtettek megáldjam és ajándékkal köszöntsétek.

Hirtelen fényes valami jelent meg hirtelen a szobában, a szobafalán egy kapuféle jelent meg és nyílt ki, az volt a két világ közötti átjáró