Azt hittem, menten felkötöm magam. Naneeem nem nem nem nekem AZ ott nem hiányzik az estémből! Csak vagdosni és zuhanyozni akartam...

... Ehhez képest most itt ülünk a családi kanapén és rá vagyunk kényszerítve, hogy filmet nézzünk... Együtt...

-Na, fiaim? Mit nézzünk? - kérdezte a "fater", bennem pedig egyre inkább egy kérdés fogalmazódott meg: Miért vagyok itt?

-Red Riot híres hőstettei! - mondta vöri, apja pedig felnevetett.

-Ei, mindig azt nézzük! Mondjon Aguri, hisz először filmez velünk. - mosolygott rám bíztatóan, bennem pedig ekkor tudatosult...

Hogy nem mondhatom a csápos yuri hentait...

Nem baj, marad a "B" terv. Azok a jó kis horroros-öngyilkosos filmek.

-"Madarak a dobozban". - mondtam a címet, az öreg pedig már keresni is kezdte Netflixen.

-Húha, jó kis horror!- nevetett zavartan, én pedig kifejezéstelen arccal néztem a tv-t, ahogy állítgatja.

-Nem mondanám horrornak... Inkább átérzem a helyzetet... Vagy mi... - motyogtam, a film pedig el is indult. Egyikőnk sem szólt a másikhoz, mindenki a filmre koncentrált. Hogy is mondta múltkor Momo...? Áh, megvan. Sich konzentrieren für + Akkusativ. Mikor a kórházban a nő nekiment az ablaknak, a vörös összerezzent. Ez a férfias...kész vicc.

-Lesz ennél jobb rész is, ne aggódj. - mosolyogtam lenézően rá, "Mr. Férfiasság" szemei pedig szikrákat szórtak. Mint mondtam, van jobb rész is. Mikor a nővért elcsapta a kocsi, akkorát ugrott bazz'eg, hogy azt hittem, ott halok meg nevetőgörcsben.

-Nem is ijesztő, Vöri, mit ugrálsz?- néztem rá kihívóan, mire fogait összeszorítva préselte ki a választ.

-A pszichopaták mindig is pszichopaták maradnak.

Helyesbítenék mondatán. Az Öngyilkosok ilyeneken nem ijedeznek, hanem azt mondják, "De mázlista baszod hát miezitt miért nem engem??"

Mindenesetre nyugodtan néztem a filmet, a halálesetekkor Vöri sokkot kapott,majd pont mielőtt a két csaj szült volna, és kiderült volna az áruló kiléte, halottam egy horkantást...

...A "Faterunk" bealudt...

-Hogy tud valaki egy ilyen jó filmen bealudni???- suttogtam értetlenül, majd ismét a filmet figyeltem, azonban hallottam magam mellől egy apróbb nyüszögést.-Vöri...te félsz?-néztem rá eléggé meglepetten, ugyanis ÖSSZESZORÍTOTT szemekkel ült feszengve.

-Kussolj, nem szoktam ilyeneket nézni...

-Nem vagy valami férfias...

-Kussolsz!!- ripakodott rám, mire unottan sóhajtottam. Apám, ez a gyerek kész katasztrófa. Hogy tud valaki ilyen nyomorék lenni? Ez így dög unalmas. Azt hittem, majd ott fogunk versengeni, hogy ki bírja jobban a horrort, erre ez ennyire beszari?? Az idegességemet aztán fokozatosan felváltotta az álmosság, ami a képességem túlhajszolása miatt tört rám, azaz elalszok, de tudatában vagyok, mi történik körülöttem...vagy ájulok? Nemtudom. A lényeg, hogy éreztem, amint a szempilláim fokozatosan nehezednek, majd a következő pillanatban már nem tudtam uralni a testem, és lassan NEKIDŐLTEM a Vöröske vállának. Miért, Yato? Miért kell engem ezzel bűntetni?

-Mi a...-hallottam a gyerek meglepett hangját, és éreztem, hogy megböki arcom.-Szállj le rólam!

Csinálnám én, ha a testem engedelmeskedne!!

Várta, hogy majd felkelek, és gondolom kilibegek mint a Szentlélek, de várhatta biza... Ugyanis a testem maradta helyén, ő ott elvan. Azonban vöri ezt megelégelte, és hátamnál és COMBJAIMNÁL fogva felkapott menyasszony-pózba.

-De könnyű miafasz. - lepődött meg, majd visszadobott a kanapéra, és, mint aki jól végezte dolgát, ment saját szobájába.

Hát a kurva anyját, megfogdos, aztán dobálgat. Mint valami törölközőt. Azonban nem ellenkezhettem, mivel khm a testem elromlott... Magyarul ott maradtam, lent, a kanapén, kiterülve, mint egy hulla, és vagy negyvenszer futott át az agyamon, hogyam fogom őket kinyiffantani.