A tanárok szerint tök mókás, ha harci-szimuláció után hullafáradtan még benntarthatják a diákokat takarítani. Mivel, sokszor olvadtam bele az árnyékba, így mit ne mondjak, meg lett a nyereségnek a hátránya: 6 csésze kávé után tudtam erőt gyűjteni, és elkezdeni pakolni (ezúton is köszönöm Momonak, hogy hordta a koffeint :) ). Az osztályból mindenki takarított, kivéve két embert:
-Midoriya Deku-t, aki széttörte magát, így a gyengélkedőn fekszik (a kis mázlista)
-És Katsu Deidara Bakugou-t, akinek bár nem három szája van, de az az egy kiteszi háromnak a hangerejét...

Hamarosan kész leszünk a takarítással, vagyishát, már sak pár ember végzi a neki kiszabott munkáját, a többiek a saját kis klikkükben elvannak. Khm... ők a kis klikkükben...

Ugyanis én szépen egyedül ülök egy padnál, és bámulom, ahogy a többiek elvannak...

Hirtelen kinyílt az ajtó, és a zöld jött be rajta.

-Midoriya! Végre!- vigyorgott Cápali a kis szeplősre, aki megszeppenten állt az ajtóban, mivel az egész osztály odasereglett hozzá.- Ügyes voltál! Fogalmam sincs, mit mondtál a gyakorlaton, de nagyon férfias voltál!!

Így jár az, aki nem tud szájról olvasni...

Végülis, mivel eléggé jól taktikázott, felálltam, és én is elindultam felé. Hirtelen megfagyott körülöttem a légkör. Ahogy közeledtem osztálytársam felé, az emberek úgy távolodtak el tőlem. Megálltam az ijedt zöldi előtt, és kezet nyújtottam neki.

-Jól taktikáztál, Midoriya Deku.

-Ö-öhm, köszönöm, d-de..- dadogott- N-nekem nem ez a nevem..

-Huh? De hát Dekunak hívnak..- lepődtem meg, mire megrázta a fejét.

-A Deku egy gúnynév, az igazi nevem Midoriya Izuku.

-Oh.. Hát akkor kezdjük előlről!- bólintottam határozottan, majd visszamentem helyemre, és ismét elindultam felé. Megálltam előtte, és -mivel már maga a szituáció is vicces- rávigyorogtam, és ismét kezet nyújtottam.- Jót taktikáztál, Midoriya Izuku.

-köszönöm.- mosolyodott el.

-Leader!- kocogtatta meg a vállamat Jirou és elhúzott a tömegből, egyenesen Tokoyami padjához, ahol a tulajdonoson kívül még egy szőke fiú volt, farokkal. Pont megérkezésem előtt szúrta le pápaszem őket, mivel "A padon tilos ülni", csak sokkal bonyolultabban. A lány megállt velem szemben, és rámutatott a farkasra- Ő itt az "Aguri-squad" új tagja, Ojiro!

-Öhm.. hali..?

-Ne légy bizonytalan, újonc!- dorgálta meg Tokoyami

-Már bocsi, de a neved olyan, mint egy shippnév: O x Jirou - kezdtem kuncogni, mire Jirou fejbecsapott- Naa! Vezetődet nem bántod!

-Dehogynem...- sötétült el az aurája, mire távolabb húzódtam tőle.

-Egyébként, most akkor hányan is vagyunk?-kérdeztem Tokoyamit, aki hangosan kezdett számolni.

-Vagy te, az egy. Jirou, a főnökhelyettes, Momo a csapattitkár, Ojiro az újonc, vagyis közlegény, és vagyok én, a csapat ezredese. Vagyis öten vagyunk.

-Azta, nem ig gondoltam, hogy vannak rangok!- lepődtem meg

-Jirou találta ki.-vont vállat a madár. Még egy ideig beszélgettünk, majd csöngettek, és húzhattunk haza. Vagyishát... plusz percek "tesómmal"... jeee....

Hála a jó istennek, egész úton nem szólt hozzám, így nem kellett hallanom azt a kibebaszott hangját. Éreztem rajta, hogy most nagyon utál engem( talán jobban, mint én őt), ezért amikor hazaértünk, a szobámba akartam zárkózni, csakhogy valaki megragadta a karomat...

Vajon ki fogta meg főszereplőnk kezét? Kommentbe írd le tippedet!

Jajj, gyerekek, sikeresen elkészítettem a könyvem borítóját!!! :))

Jól tudom, h. Nem lett a legjobb, de legalább van :)

Aguri: Két hétig csináltál egy nyavajás borítót, amikor leszedhettél volna Kirishimáról egy fotót, gratulálok -_-

Írónő: De TE vagy a főszereplő, én alkottalak, vagyis a neten nincs KOMAEDA AGURI-s kép.

Aguri: ...És ha meghalok?

Írónő:... Én írom a sztorit, és ha rajtam múlik, akkor még egy darabig élni fogsz.

Aguri: Kár..Wait-EGY DARABIG?!

Írónő:*integet* A kövi fejezetben találkozunk, olvasók!