Egybeolvadtam a sötétséggel, és szélsebesen száguldottam végig az egész épületen, keresve ellenfeleinket.

-"Itt Szőke Herceg, az árunál vagyok."- hallottam az adóvevőből

-Itt Sötétfiú, hol vannak a hősök?

-"... 2. Emeleten"

Egy emelettel alattam járnak. Meg kell keresnem a levezető lépcsőt, hogy kiiktathassam őket! Már suhantam volna tovább, de hirtelen megtorpantam. Hangokat hallok...

-"De esküszöm, nem ez volt a szándékom!"

-"Ember, ez egyáltalán nem volt férfias!"

Megvannak. Mozdulatlanul vártam, hogy beforduljanak, és felém jöjjenek.

-De azt mondta, szar a képességem!- mentegetőzött villámfasz, Vörös pedig mérgesen ordítozott.

-DE HA IGEN AKKOR MIVAN?!

-TÉGED IS KIPROVOKÁLT AGURI!

-TE Ő A MOSTOHATESÓM EMBER! ELVESZI A CSALÁDOM!

Kösz bazdmeg, télleg kedves vagy... de mindegy is, mert sikeresen elhaladtak előttem, és nem vettek észre. Óvatosan utánuk suhantam, majd villámgyorsan kiváltam az árnyékból és Kaminarit Erősen tarkón csaptam, amitől szeme fennakadt, majd összeesett.

-Oi! Kami- fordult hátra Kirishima ijedten, de amint meglátott engem, hangja és aurája átváltott dühbe-Te?!

-Ideje ezt lerendeznünk, Vöri.-mosolyodtam el gúnyosan, játszva a gonosztevőt.

*Jirou szemsz.*

-Azta, A semmiből tűnt fel!- lelkendezett Uraraka. Bevallom, engem is kicsit lenyűgözött barátom leleményessége, de nemhiába ő a vezetőnk.
-Aguri-shounen igazán meglepett. Ha ha haaa!-elmélkedett All Might, nekem pedig akaratlanul is, de eszembe jutott Aguri "télapó" beszólása, aminek hála el kellett fojtanom egy kacajt.

-Most jön a nagy összeütközés: a két tesó harca! - folytatta Momo. Szemem sarkából pedig, épp elkaptam, hogy Sero és Mina fogadást köt. Egek, ezek ilyen könnyen veszik? Ha tudnák, milyen vérfürdő lesz itt... Kezem ökölbe szorult, és csak egy dologra vagyok képes gondolni. Mindent bele, Barátom!

*Aguri szemsz.*

Szinte érzem, ahogy szemeivel épp megöl. Hegyes cápafogaival rám vicsorog, majd megkeményített karjaival nekem ront.
Jelenleg több erőm van, de még mindig legyőzne. Így abban kell remekelnem, amihez értek. Rejtőzés és taktika!
Még időben visszahúzódtam az árnyékba, így az ütés nem engem talált el. Gyorsan ki kell találnom valami tervet! Mondjuk, hátulról megfojthatnám, de egyrészt, tilos ölni, másrészt meg megkeményedhet a nyaka. Vagyis ki kell ütnöm. A Kaminari-s blokkolást nem használhatom, mert számít rá. Alulról már találkozásunkkor támadtam-

-OI, NE BUJKÁLJ, TE GYÖKÉR!!!-vágta falba keményített karját, mire lejött a vakolat. Uramatyám, ha ez egyszer eltalál, ott Game Over!!!
Meg kell mellékesen jegyeznem, Kirishima nem az agyáról híres. Ha már ilyen erős, kiüti a falat, oszt bejön a fény, és gyengébb leszek.-HALLOD?!

És itt, megláttam a hátulütőjét erejének. A mozdulatot, mellyel elárulta magát. Arcomra gonosz vigyor ült, és elhelyezkedtem. ÉN FOGOK NYERNI!

-OI! GYE-ordított volna fel, de felesleges lett volna befejeznie neki, mivel tudom, mit akart üvölteni. Elkezdtem körülötte cikázni, ezzel még jobban összezavarva őt. Hol eltűntem, hol felbukkantam, hol pedig elsuhantam mellette. Ahogy terveztem. A Cápali elkezdett őrült módjára hadonászni, és mindent szétverni maga körül. Tényleg. Még az alatta levő betont is. Meg kell mondanom, a gyerek hülye. És, mintha csak egy varázsige lett volna, beomlott alatta. Engem ott vesztettek el. Elfelejtettem koncentrálni, így már nem hatott az erőm (vagyis látszódtam, és nem voltam árnyék), de nem érdekelt. Elkezdtem visítva nevetni szerencsétlenségén, de annyira, hogy térdre rogytam, és még a könnyem is kicsordult. Ilyen nincs!! Ekkora hülyét!!!

Kirishima amint meglátott, próbált a törmelékből kimászni, de azzal a lendülettel huppant is vissza. Elvégre, ahogy azt sejtettem, lejárt az ideje, és ereje. Próbálkozott, támaszkodott, megdobált kis vakolatmaradványokkal, de én még mindig röhögtem. Jelenleg védtelen voltam, de nem érdekelt. Ámde nem is számított, mivel hirtelen sípszó hallatszott a fülesből.

-Az idő lejárt! Nyertek a gonosztevők!- ordította All Might, és a helyszínre pár orvos lépett be, valószínűleg Kirishimáért. Sikerült nagyjából összeszednem magam, így feltápászkodtam, és egy vigyorral az arcomon álltam mostohatesóm elé .
-Köszönöm, Kirishima! Sosem nevettem ilyen jót, egész életemben!

-NE CSINÁLJ BELŐLEM VICCET! -vörösödött el, én pedig neki hátat fordítva, röhögve hagytam el a pályát. Végül is, a tervem bevált: lefárasztottam Kirishimát!