A telefonomra letöltött térképnek hála viszonylag hamar hazaértem, ugyanis a házunk környékét egyáltalán nem ismertem. Így végül háromnegyed órányi szenvedéssel,de elértem házunkig. Ilyenkor jó, ha a vörössel mész haza. Nem kell a googlehez folyamodnod, ami elkalauzol téged egy teljesen másik utcába!

-Megjöttem.- motyogtam el, és levettem cipőmet, mire apám jött szembe velem arcán cápavigyorral.

-Szervusz Fiam, milyen volt a suli?- kérdezte a szokásosat(bár ez az első ilyenem vele).

-Semmi különös. A teszten viszonylag jó pontszámokat kaptam. Egy feladaton pedig maximumot.-nyomtam le a sablont, mire büszkén kihúzta magát.

-Ez az én fiam! Milyen férfias! És, melyik volt az a feladat?-dícsért.

-...Hajlékonysági teszt...

Ezután, a kínos momentum után, amit nem részleteztem, úgy gondoltam, ideje lenne kipakolni dobozaimból, ha már itt élek. Volt annyi életkedvem, hogy minden dobozra ráírtam, mi van benne. Nézzük csak, 6 dobozom van. Akkor, nézzük csak, mik vannak bennük! Az elsőre, ami a kezembe akadt, a "Ruhák" szó volt ráírva. Oké, kezdhetek ezzel! Mivel két szekrény van a szobámban, a naggyal pedig vannak terveim, ezért maradt a másik. Amibe a ruháim kerülnek, abba csak Polcok vannak, de nekem így tökéletes. A legfölsőre a pulóvereket tettem, a második polcon sorakoztak a fölsők, a harmadiknál a nadrágok,
És így tovább. Mivel nincs túl sok ruhám, így ezzel hamar végeztem, de ezen túl is akartam esni minél hamarabb. A következő doboz, ami a kezem közé akadt, a Sulis faszságok" nevet kapta.

-Ezt még nem.-dobtam el a majdnem harminc kilós dobozt, és egy újat vettem elő, de ezt nem dobtam el. "Cosplay" volt ráírva, én pedig már egy fokkal vidámabban nyitottam ki szekrényem, melynek egyik felén 5 polc volt, másik felén pedig egy rúd, melyen válfák csüngtek. Kibontottam a dobozt, és egyesével elrendeztem a ruháim. Voltam már Shikamaru, Deidara, ANBU-s, Kakashi, Ino, Touka, Junko Enoshima, Miu, Monokuma, Bokuto, Kiba. Ja, és egy Kitsune cp-m is van. És igen, lányoknak is beöltöztem, és eléggé jól állt. Ennyi év alatt jól kitanultam a vattatömést, de már nem azt használom. A negyedik, ötödik dobozban a parókáim voltak, melyeket fejekre rakva helyeztem el szekrényemben. Már csak két doboz maradt, és én mégis a sulis faszságokat pakoltam ki...hogy miért? Mert az utolsó dobozra ez volt ráírva: "Emlékek..."

Az utolsó dobozt gondosan elrejtettem az ágyam alá,hogy még véletlenül se legyen szem előtt, majd az órámra pillantottam.
-Vacsoraidő.-állapítottam meg, és utamat célegyenesen a konyha felé vettem.
-Hol voltál báránykám?- kérdezte gúnyosan a vörös az asztalnál űlve, én pedig odamentem a hűtőhöz, és kinyitottam azt.
-A farkasnál.- mondtam random ami eszembe jutott, majd témát váltottam.- Na szóval. Van Rizs, Alma, eper, lazac, hínár, Haru, tej, tejszín-
-Mi?!-akadt ki a gyerek-Haru?! De nincs csajunk a hűtőben-értetlenkedett, mejt csillogó szemekkel felpattant székéről-VAGY MÉGIS?!

-...Makréla.-fordultam hátra unottan, mire mérgesen visszadobta magát a székre.
-Akkor azt mond ba'meg...-puffogott magában.
-Mit akarsz enni?- kérdeztem, és közben felkötöttem az akasztóról leszedett kötényt magamra.
-Sushi.-gondolkodott el.
-At'Sushi? Oké, megjegyeztem a Bsd utalást..- mosolyodtam el, majd neki háttal állva elkezdtem a halat megmosni. Ahogy sürögtem-forogtam a konyhában, minden mozdulatnál éreztem, hogy Kirishima szemeivel engem figyel.
-Jól áll ez a kötény. Olyan, mint te.-bökte ki, én pedig legszívesebben fejbecsaptam volna a kezemben levő késsel. Ugyanis egy RÓZSASZÍN kötényben voltam. Hátrafordultam, és csípőre tettem kezeim.
-Örülök, hogy jó alakom van, meg minden, de ennyire feltűnően ne bámulj meg .- szúrtam le, mire elképedt mondanivalómon.
-NEM VAGYOK MELEG!!
-NE ORDÍTSÁL NEM VAGY TE BAKUGOU!!!-ordítottam rá vissza, majd elröhögtem magam.
És megjelent volna a szőke és beordítja, hogy "HAAA?!" az brutális lett volna!
-Hé, ebben meg mi a vicces?-nézett rám értetlenül a gyerek, mire nevetve fordultam vissza a halhoz. Eskü, jobb kedvem lett!- Tsch, egyáltalán nem vagy férfias..
-Te csak ne cöccögjél, mi vagy te, Rivaille Heichou?-vágtam még hozzá, majd már tényleg csak a kajával foglalkoztam.
-Éhes vagy?-kérdeztem, amikor a halott állatot sütöttem.
-EGYÁLTALÁN NEM! ÉN EGY AMAZON-nem tudta befejezni, mert korgott a gyomra, mire zavartan odakapta a kezét.-...vagyok...

-Történelemből még kioktatlak majd, de nehogy éhenhalj itt nekem.-raktam ki egy tálra a megfőtt lazacot(nem, a makrélát Harusan kell megenni, ő pedig nem Haru!), és odatoltam neki. Az elején, mint egy éhező kóbor kutya, csak szagolgatta, óvatosam megfogta, és leellenőrizte szemével, hogy nem-e mérgezett, majd óvatosan beleharapott. Majd még egyet. És mégegyet, és szépen etiketthez méltón betömte a szájába. Esküszöm, én szégyenlem magam az anyja helyett... viszont szivatni még lehet... mosolyra húztam számat.( amit nem látott, mert hátal álltam neki)
- Pár perc múlva hatni fog a méreg.- mondtam komolyan, mire pár pillanatra lefagyott, én pedig elkezdtem röhögni- Istenem, látnod kellene magadat!-törölgettem könnyeim.
-AKKOR EZT MOST MEGMÉRGEZTED?!-csattant fel, mire vállat vontam.
-Ki tudja~-néztem rá ravaszan, mire csak morgott egyet.
-Utállak.
-Ez az érzés kölcsönös.- tettem le az asztalra a kész Sushikat, kikötöttem kötényem, és leültem a lehető legtávolabb tőle.
-Rossz étvágyat. -tette össze kezeit, és elkezdett falatozni.
-Viszont.

...Ez a gyerek hogy bír ennyit enni? Megevett egy lazacot, egy hínárt( fogalmam sincs, miért), és 10 sushit. Csoda, hogy maradt az apjának!
-Te mért nem eszel?-nézett rám furán.
-Öhm, én ettem, nem láttad?-kérdeztem hitetlenkedve.
-...4 sushit ettél.
-Igen, és nekem ennyi elég volt.-álltam fel, és tányéromat megfogva odavittem a mosogatóhoz.
-HOGYHOGY ELÉG?! DIÉTÁZOL VAGY MI?!-Pattant fel székéről.
-Nem, nem diétázom. Csupán nem eszem sokat.-kezdtem el mosogatni, de még hátraszóltam hozzá.- Azért a tányérodat kihozhatod...

Kirishima puffogva felkapta a tányérját, és mögöttem megállva átemelte mellettem a tányért, egyenesen az enyémre, közben hátulról gyengén, de érintkezett velem. Ahogy teste enyémhez simult, egy furcsa érzés kerített hatalmába, amibe hirtelen-alig láthatóan- de belepirultam. M-mi ez az érzés?
Csupán pár másodpercig érintkeztünk, majd, amint letette a tányért, kiment a nyitott konyhából, nagy valószínűséggel a szobája felé véve az irányt.
-Mi a fasz...-fogtam a fejemet- Ez meg mi volt...?