-Nahát, nem is tudtam, hogy a fiad is az UA-be jár~ -nevetett Anyám a kanapén ülve.- Akkor már ismeritek egymást.

-Kellemetlen, de ismerem a hangos barmot..-sóhajtottam, mire az említett megszólalt.

-BESZÓLTÁL?!

-Nem, csak szólítottalak.-vontam vállat.

-MEGVERLEK, ELREPÜLSZ!

-FIÚK, ELÉG!!!-ordított fel ingerülten a férj. Na. A vöri ehhez képest semmi. Ez a faszi úgy ordít, hogy instant halláskárosodásom lett.

-AGURI! -nézett rám fenyegetően anyám, majd egy ártatlan mosolyt küldött felém- Mit beszéltünk meg a kocsiban?

-"Nyuszikámnak van egy veled egyidős fia, ajánlom, hogy jóban legyél vele."-idéztem hangosan, majd gúnyosan hozzátettem-az előző mondatot is hallani akarod?

Láttam, ahogy a halántékán az erek megdagadnak. Szerintem megint kapni fogok. Az a vörös hajú meg ott vigyorog a káromon. Ha tudná...

Anyám felállt a kanapéról, megfogta a kezem, és bájosan nézett férjére.

-Megbocsátasz egy percre?-közben láthatatlanul, de belemélyesztette műkörmeit bőrömbe, és bevonszolt a fürdőszobába.

-Mit képzelsz magadról?!-Csapott arcon az övével, melyet a nadrágjából szedett ki- Nem emlékszel, mit mondtam?!

Némán tűrtem, hogy kiadja rajtam a feszültségét.

-Egy hiba vagy! Egy mocskos folt az életemben! Takarodj fel a szobádba!-csapott meg mégegyszer a tárggyal, majd kinyitotta az ajtót, amin én engedelmesen távoztam, egyenesen a szobámnak mondott helyre.
A szobám halványvörösben pompázott, sötét, talán fenyőbútorokkal megtoldva. Az egyik szekrényemről látásra megmondom, mint fogok csinálni belőle. Cosplay-szekrényt. Ahogy észrevettem a nagy alakú tükröt, felfordult a gyomrom. Gyűlölöm magamat nézegetni a tükörben. Dem most mégis odamentem elé. Hm. Az öv csatja felszakította a jobb szemem alatt a bőrt egy kicsit, de nem vészes. Senki sem veszi észre, a fufrumnak hála...

-Máris leléptél?-hangoztt a gúnyos megjegyzés az ajtómból, amit egy meglepett mondat követett.-Ember, te vérzel!

-Okos megállapítás.- törölgettem szám sarkáról a vért.( valamiért oda is kaptam az ütéseket.)- Nincs bajom, csak megcsúsztam a fürdőszobában. Ennyi. Most pedig, ha megkérhetlek, ne légy a terhemre, és távozz.- küldtem el, de még egy utolsó mondattal megjutalmazott.

"Senkinek sincs egy ilyenre szüksége. Csak az anyád miatt vagy itt, vedd tudomásul."

Majd becsukódott az ajtó, én pedig a földre estem. Jól tudom, hogy nincs rám senkinek szülsége...hogy hiba vagyok és...hogy...jobb lenne, ha meghalnék.

Mikor megszülettem, az orvos kijelentette, hogy heterokrómiás leszek nagy valószínűséggel, ez pedig anyámnak nem tetszett. Rengetegszer nevezett "Rondának", "szörnynek",és egyébnek. Általánosban folyton piszkáltak a szemem miatt. Volt egy fiú, aki az elején kedves volt velem, és azt hittem, a barátom, de elárult. Elvert az iskola mögött a csoportjával. Akkor kezdtem el így viselkedni. 11 éves koromra már szinte depressziós lettem. Nem voltak barátaim, az egész osztály kiközösített, anyám, és az akkori férje állandóan vertek és szavakkal bántottak. Arról az időszakról megmaradt egy káros szenvedélyem...

A vagdosás..

Bár kicsiként anyám észrevette, és kaptam is ezért, de nem hagytam abba. Megvártam, míg a hegeim begyógyultak, és újra kezdtem. Csak úgy, hogy senki se lássa. Lehúztam csuklóvédőmet, ami alatt a mélyebbnél mélyebb vágások éktelenkedtek. Senki sem gondolná, hogy a védő alatt sebek rejtőzkötnek. Elvégre, senki sem nézné ki belőlem. Valahányszor nagyobb fájdalom ér, egy vágással gazdagodok. Míg másokat a fizikai fájdalom gyötör, én ezek felett elsuhanok.

Ugyanis a lelkem, bár kívül kemény feketeség, belül összetört üvegszilánk.

14 évesen elhatároztam, hogy a hajam végét vörösre festem, és vágatok egy fufrut, mely eltakarja csúfságomat. Eredeti hajszínem barna, de már meg van toldva vörössel az alján. Anyámtól emiatt is kaptam, de nem értekelt. Nekem így tetszik.

11 évesen az animékbe menekültem, amit nem bántam meg. Apropó anime...A noragamit még mindig nem folytattam. Kiszedtem sporttáskámból a laptopom, összetettem kezeim, és imádkoztam egyet.

-Yato, sajnálom, hogy tegnap nem folytattam a Noragamit, elnézésedet kérem, Bizonyára azért bűntetsz a Kirishima családdal, de ne félj, most fogom pótolni az elmaradottakat, és kérlek, javíts az életemen!

Na, most, hogy ez is megvolt, kezdődhet a 2. Évad 3. Része!

Na, már Yato sem izgulhat, végignéztem az összes részt! Igaz, időközben háromnegyed 11 lett, de nem baj. Felkaptam egy Naara-s pólót, és egy melegítőnadrágot, majd elindultam a fürdőbe.

...öhm, hol is volt a fürdő?

Igen, bajom van a tájékozódással. De ura vagyok a helyzetnek!

-A fürdő a másik oldalon van, barom.- hallottam a szobámmal szemben levő lakótársam gúnyos megjegyzését.

-Kösz playboy, legközelebb majd figyelmet és igényt fogok tartani a beszólásodra.- vágtam rá csípőből, és elindultam balra.

HÁHÁ!!! MEG AKART HUZATNI AZAZ IDIÓTA EPERHAJÚ!

Ugyanis balra mutatott, de én direkt jobbra mentem. És itt a fürdő!!! Gyorsan lezuhanyoztam, magamra kapkodtam a ruháim, és kiláptem a helyiségből, amikor intett nekem "Apám".
-Hogyhogy ennél?

-...Tessék?-néztem értetlenül.

-Hozzátok közelebb is van mosdó. A másik oldalon.- nevetett.

-...Neeeeee....-fogtam a fejem, és átkoztam magam, amiért nem hallgattam a vörösre. Ugyanis tényleg a ház másik végébe mentem zuhanyozni...-Mindegy, holnap majd oda megyek.- mondtam, majd halkan hozzátettem.- Jó éjt.

Bevetődtem az ágyba, és szinte azonnal elnyomott az álom.

"Tűnj innen te szörnyeteg!"

"Nem érdekelsz senkit!"

"Te vagy az életem legnagyobb hibája"

" Csak az anyád miatt vagy itt, vedd tudomásul..."

Hirtelen ültem fel ágyamban. Ismét rémálom. Kurva jó. Letöröltem könnyeim, melyek szememből folytak(ugyanis álmomban valamiért mindig sírok), majd ránéztem az órára. 2: 03

-Hé, minden oké?- nyitott be a vörös. Hát bazdmeg, csak ez hiányzott!

-Öhm, igen, mert?-próbáltam normalizálni légzésem.

-Csak hirtelen felkiáltottál, hogy "Hagyd abba!" És kíváncsi voltam, hogy meghaltál-e.

-...Örültél volna, ha bekövetkezik, mi?

-Egyel kevesebb éhező száj.- vont vállat, majd becsukta az ajtómat, amivel párhuzamban eleredtek könnyeim. Tessék, még ez is megmondta! Nyűg vagyok. Csak töltsem be a tizennyolcat! És akkor majd elmegyek erről a... jelenlegi élőhelyemről..

Az éjszaka további részében nem jött álom a szememre. Közben belehúztam a kezembe a tegnapi adagot, cosplayeket nézegettem, és a halálomon gondolkodtam. Vajon hogyan halok meg?

Reggel szó szerint elvertem az ébresztőm. Szerencsétlen, nem tehetett arról, hogy egy szemhunyásmit sem aludtam. Na majd suliban sikerül. Lebattyogtam a lépcsőn, be a konyhába, ahol már Kirishima Ette a szendvicsét.

-Hvu bavskihh dve huvjahh fehed vahnn- Fordítanék "Hú baszki de hulla/hülye fejed van."

-Teli szájjal nem beszélünk.-kapcsoltam be a kávéfőzőt, és aláraktam a Shikamaru-s bögrém. Igen, ezt is belém verték. Mondhatni "úri fiú" vagyok.

-Ma lesz egy teszt.- folytatta, immáron érthetően- hogy ki miben jó.

-Aha. És?-ültem le a kávémmal, és hozzá pár szem vajas kekszel.

-Remélem megbuksz.

-Úgy legyen.- biccentettem, és elkezdtem az evést. A vörös köpni-nyelni nem tudott utolsó mondatomon, így volt időm megreggelizni, míg egy frappáns visszaszóláson gondolkodott. Az üres tányért a mosogatóba tettem, és felmentem a szobámba elkészülni. Bizonyára megvan az, amikor elalszod a hajad, és a hátsó tincseid csak azért sem tudod összefogni.... de ez kurvára nem érdekelt, fáradt voltam, és kicsit felbasztam az agyam a hajam miatt, ezért gyorsan átöltöztem.
Mikor elindultam, arrább lökött, és -sajnálatos módon- megszólalt.

-Ez nem férfias.

-Gratulálok, háromnegyed óra kellett a válaszra.- tapsoltam meg, majd lépteim szaporábbra vettem. Csakhogy tartotta a tempót. A végén már konkrétan versenyt futottunk az iskolába. Amit ő nyert meg, mivel futásban a teljesítményem kritikán aluli.

-Na mivan? Elfáradtál?- szekált, de tudomásul sem vettem. Inkább a tüdőmmel foglalkoztam, ami borzasztóan szúrt. Igen. Fura vagyok, tudom, de nekem a mellkasom fáj a futástól, nem az oldalam. Miután sikerült valahogy összeszednem magam, Kirishimát hártahagyva indultam meg termem felé.

-'Reggelt. -mondtam, de Jirounak intettem.

-Öregem, Olyan vagy, mint egy hulla!- képedt el a lány.

-Semmi különös, csak... lett egy nemkívánatos személy a családi háztartásban...-legyintettem bosszankodva, mire Jirou felurgott.

-Kistesód lesz, Aguri?! -ujjongott. Hát ha még csak az lenne! Ekkor Kirishima kicsapta az ajtót.

-REGGELT EMBEREK!

-Oké, hogy Otthon ordítasz, de itt kérlek ne...-fogtam a fejem. Utálom, ha ordítanak körülöttem. Főleg, ha velem.

-LEGALÁBB MOST KUSSOLJ BE!- ordított nekem a terem másik végéből a vöri.

-"I'm sorry for everything oh everything i've done! From the second is i was born, i since i had a loaded Gun! And when i shot, shot, shot a hole, to everything i love! Oh will shot, shot, shot a hole, to everything think when i loved!"- énekeltem A refrénjét az Imagine drangos számnak( gomen, ha rossz az idézet), majd ismét Jirou felé fordultam. - nem lesz kistesóm. Az anyám összeházasodott Kirishima apjával, így instant fülkárosodásom lesz/lett.

Miután megemésztette a hallottakat, csak ennyit tudott kinyögni. -Huh, ember, ez gáz.

-Nekem mondod?-néztem rá felháborodottan- Ráadásul a szobája az enyémmel szemben van!! Ma éjszak is átjött hozzám!!

-Pff, még a végén kiderül, hogy Kiri meleg-kezdett röhögni a mellettem ülő lány. Őszintén? Semmi bajom a melegekkel. Elvégre, bisex vagyok.

-Nem lepődnék meg.- hajtottam fejem a padra, és kizártam a külvilágot...egészen addig, amíg meg nem hallottam a "fotóklub" szót.

-TAMURAAA?!-Pattantam fel hirtelen, mire mindenki értetlen fejet vágott. Rendeztem arcvonásaim, majd megkérdeztem.-Mi van a fotóklubbal?

-Csak felhoztam egy példát, hogy lehetnének klubbok a suliban...-értetlenkedett Gravitációs biszbasz. Én nem csatlakozék a fotóklubba..

-Aguri-kun, te ismered a Yarichin bitch clubbot?- suttogta szája elé kapva kezét padtársam, Momo. Nah, most találj ki egy jó indokot, Aguri!

-Öhm, a húgom rámerőszakolta a megnézését.- nevettem zavartan.- Te gondolom fujoshi vagy.

-Fujoshi?-nézett értetlenül Momo. Tsch, nem igazi animés...

-Yaoista.- mondtam érthetőbben, mire elmosolyodott.

-Igen, az vagyok. Szerintem, amíg az ember boldog, a nemük nem számít.- Ennek a lánynak aranyszíve van szerintem. Ennyiből letudom szűrni. Csak vele legyek jóban!!

-Szerintem is.-próbáltam nem bunkó lenni, amit észre is vett, de csak egy mosollyal díjazta.

-KOMAEDA AGURI ITT VAN?!- ordított be Present Mic a terembe, mire belül elkapott a sírógörcs. MÉRT ORDÍT MINDENKI?!

-ITT VAN!!!- ordítottam vissza, mire odalépkedett a tanár a padomhoz egy sugárzó mosollyal.

-Nem adtad le a ruhád tervrajzát. Így a kisegítőosztag nem tudja elkészíteni. Kérlek, ma estére add le, de ha nagyon nem vagy kész, holnap reggel!

-Rendben.-mondtam, erősítésként pedig bólintottam. A tanár integetett, és kiment.

-És, milyen lesz a ruhád?-kérdezte Jirou, mire felmorrantam.

-Mintha azt tudnám...-majd elkezdtem gondolkodni.-Mondjuk, a karomon lehetne ilyen fényelszívó, hogy jobban hasson a képességem, meg esetleg egy Naara-s póló, a nadrágomon egy fegyvertartó lehetne, abban lenne mindenféle fegyver, majd megtanulom megfogni az árnyaimmal, valamint kötszer.

-Ahhoz képest, jól megtervezted.-Paskolta meg vállam Jirou, majd hirtelen lefagyott.-Vagy...Ne mond, hogy ezt így gyorsan találtad ki!!

-Milyen óra jön?- kérdeztem meg hirtelen, és előkaptam tolltartóm és vázlatfüzetem.

-Irodalom.-Válaszolt Momo, aki időközben szintén csatlakozott hozzánk.

-Oké, akkor irodalmon meg tudom tervezni a rajzom, valamint talán ki is tudnám színezni, de semmiképp sem lesz túl rikító.-magyaráztam, miközben húztam be a hét egyenletes vonalat, majd rémülten ránéztem a lányokra-Ugye nem hajtanak az engedélyem nélkül semmi fejlesztést?!

-Mért kérded?- nézett furán a kék hajú.

-Utálom a zöldet.-Borzongtam meg, mire elkezdtek nevetni.

-Akkor milyen színű lesz?-kíváncsiskodott Momo.

-Fekete, Szürke, Vérvörös.- mosolyodtam el halványan.

- Nem piros, vérvörös. Értettem!- vágta katona-pózba magát Jirou, mire nevetni kezdtünk.

-59 MÁSODPERC MÚLVA JELZŐCSENGŐ!!! MINDENKI FOGLALJON HELYET!

-Télleg, neki mi is a neve?-mutattam az előbb ordítozóra, aki felkapta vizet.

-IIDA VAGYOK!!! IIDA TENYA!!!

-Télleg? Én úgy hallottam tegnap, Minda. Furcsáltam is, hogy kettő van.

-ÉN MINA VAGYOK!!! MINA ASHIDO!!-Pattant fel helyéről a hippi.

-Tudom, nem vagyok hülye, csulán lusta a nevek megjegyzéséhez.-legyintettem, mire mondani akart volna még valamit, csak a csengő elnyomta a hangját. Végül nem ismételte meg mondatát, inkább visszaült helyére, én pedig elkezdtem ruhám tervezését.

Először is, mi legyen a szuperhős nevem? A képességem, az árnyjáték. Vagyis, Naara vagyok... összeolvasztottam a betűket, de az eredmény nem volt elfogadható. Lásduk csak...árnyjáték az angoluuul....árny...Shadow...play... Shadowplayer...?nem, ez ígyis-úgyis szar. Ráadásul-néztem Tokoyamira- rá is gondolni kell. Hogy nehogy hasonlítson a nevünk. Bár... ha Naara...akkor illene bele az "árny" szó... hm... De.. ezen mért agyalok? Hiszen még nem kell a nevünk! Istenem, kajak ezzel elfecséreltem 12 percet?! Ennél reménytelenebb nem is lehetnék. Szóval, amit Jirouékál röktönöztem, nem is rossz kezdés. A két kezen fényelszívó. -próbáltam valami olyasmit rajzolni, ami tetszene, és megvalósítható. -De hova szerelem fel?... esetleg kesztyű?-rajzoltam egy kesztyűt, és tovább agyaltam.- Mondjuk, vannak rajta ilyen korongok, amik beszívják a fényt... nem is rossz!! -kezdtem rajzolni már kicsit több életerővel.-minden ujjpercnél egy korong, és ha teleszívta magát, világít. Belekerül egy tárolóba, ami a tenyeremnél található-rajzoltam egy négyzetet-, és cserélhető lesz. Mint kamerában az aksi!
Elégedetten szemléltem a tervem jelenlegi részét. Rendben, következő! A ruha!... a helyzet az, hogy... minél több ruha van rajtam, annál nehezebb beleolvadni az ányékba. Ugyanis még külön a ruhát is át kell olvasztani, szóval nem kell rétegesen felöltözni! De... mi illik a kesztyűhöz? Hm... Gatya az mindenképp kell. Se nem szűk, se nem bő. Mondjuk fekete. De fölsőben...!! Nemtudom. Őszintén nem tudom. A csengő hallatára összerezzentem. Hát ilyen nincs! Egy óra alatt csak a kesztyűvel végeztem! Lehet, meg kéne látogatnom a kisegítő-osztályt..?

...és ezzel a gondolattal jutottam el a kisegítő-osztály ajtajának elé, és nem tudom, mit mondjak. Kezemben szorítom a lapomat, melyen egyelőre firkák és a kesztyű van lerajzolva. Veszek egy mély levegőt, és bekopog....nék, csak hirtelen kicsapták az ajtót. Egy Szőke hajú lány vigyorgott rám, és berántott a terembe.

-SRÁCOK!!! ÚJ ÜGYFÉL!!!-Ujjongott, mire majdnem mindenki idecsődült hozzám. Azaz az osztály fele. A többiek épp szereltek, vagy teszteltek felszereléseket. Öhm.. de szerintem be kéne mutatkoznom...

-Komaeda Aguri vagyok, 1-A-s, és most szóltak, hogy le kéne adnom a ruhám rendelését- na, ha most nem kezdtek el értem tolongani, akkor soha! Ennyire népszerű vagyok? Pedig nem csináltam semmit tudtommal...

-ÁLLJ!- Kiáltott fel a szőke. -Ki NEM Kapott még rendelést? Valahol a tömeg végében valaki feltette a kezét, mire a lány fájdalmasan sóhajtott. -Oké Mei, a tiéd...
A többiek szomorúan szétszóródtak, de azért páran még engem figyeltek. Mi a.. mindenki depressziós lett?!

-Szia! Hatsume Mei vagyok, a Jelmezed tervezője! Gyere kérlek az asztalomhoz!- intett egy rózsaszín hajú lány, én pedig követtem őt a padjához. Mikor odaértünk, lesepert rengeteg vázlatot, és csillogó szemekkel fordult hozzám.- Milyet szeretnél? Milyen a képességed?

-Öhm, a képességem, az árnyjáték. Vagyis Az árnyékokat kedvemre tudom irányítani, valamint egybeolvadni velük.-kezdtem magyarázni.

-Nagyon érdekes.-jegyzetelt szorgosan- folytasd, kérlek!

-Az egyetlen hatrány az, hogy ha nincs kellőképpen sötét, akkor az árnyaim eltűnnek, ugyanis a fény távol tartja őket. Erre kigondoltam egy kesztyűt-vettem elő a lapom, és felé nyújtottam.-de nem biztos, hogy megvalósítható...

-Ugyan-ugyan, hadd nézzem!-vette ki kezemből, és tanulmányozni kezdte.- Aha, szóval kisebb fénygyűjtők helyezkednének el az ujjakon, maga a gyűjtőállomás pedig a kesztyűben helyeszkedik el. Megvalósítható!

-Tényleg?-lepődtem meg.

-Igen! Ráadásul még azt is leírtad, mi kell bele! Hol tanultad a "szerelő-nyelvet"?-kérdezte.

-Az apám - második - tanított ilyenekre.

-Értem. És maga a ruha?

-Nos, a helyzet az, hogy minél kevesebb van rajtam, annál hatékonyabb az egybeolvadásom. Mert különben a ruhákra is figyelnem kell. -magyaráztam, mire látszólag elgondolkodott.

-felső nélkül sebezhető vagy, de fölsővel több energiát veszítesz. Ezt át kell gondolni. Suli után vissza tudsz még jönni? De azért add meg a méreted, és, hogy milyen színekben gondolkodtál.- írta fel a nevem, majd mindenhol lemért. Perverz a csajszi, mert még Ott is...

-Annyit kérnék, hogy semmiképp se legyen rikító. Sem zöld.- mondtam, majd elindultam, de még utánam kiálltott, mire megálltam.

-A kesztyű?

-...Fekete, kérlek.-néztem rá halványan mosolyogva, majd elhagytam a termüket. Mivel 2. Óra után mentem át ( mert még egy órán át győzködtem magam), és a 3. Órában kezdődött a teszt, ezért sietnem kellett. Magamhoz vettem az UA-s tesicuccom(már, ha lehet annak nevezni...) és az öltözőkhöz siettem.

-Nahát, a késő is beért.- jegyezte meg gúnyosan a vörös, de nem fordítottam rá figyelmet, inkább villámtempóban átöltöztem, és kiviharzottam a helyiségből.

-Ma egy teszttel mérünk fel titeket. Használhatjátok a képességetek. Első teszt: Futás.- mondta az ofő, és párokra osztott minket. Én egy törpéhez kerültem.

Nos...

Mikor én következtem...

A pályára Pont odasütött a nap...

-Nem hiszem eeeeeeel....-kocogtam át egyik oldalról a másikra, mire Aizawa-sensei szúrósan nézett rám.- a futásra nyugodtan adhat 0 pontot, sosem voltam belőle jó...

Következő felmérés: Súlyemelés. Öhm, én a 60 kilónál feljebb már imbolyogtam, de azt tudom, hogy nem én nyertem.
Következő: Hajlékonysági teszt...
Nos, itt átjött hozzánk Present Mic, hogy megnézze, van-e nálunk valaki, aki ezt tudta teljesíteni, mert náluk senki sem.

Nos, tegyük fel, hogy a 4. Apám táncművész volt, és jártam hozzá táncórákra... vajon megnyerem?

-Hajrá lányok!- szurkoltam Momonak és Jirounak, akiknek a spárgájuk hát íííjjj.... Momonak 10 centi volt hátra, de Jirou... olyan merev, mint egy tégla...

-A lábaaaaamm-panaszkodtak mellettem, mire felnevettem-Ne nevess, neked sem lenne jobb!!!

-Majd azt meglátjuk.-mondtam, és beálltam a legutolsó csoportba. A fiúk vét izzadva szenvedtek, míg én csak jól szórakoztam rajtuk.

-NE NEVESS INKÁBB PRÓBÁLD MEG!!! NEKED SEM SIKERÜL!!- akadt ki Kaminari, mire egy vállrántással kecsesen lecsúsztam spárgába. -MI A-

-EZ IGEN! TELJESÍTETTE!!-tapsolt meg A másik ofő.

-...Most...Kajak...Megcsinálta..?-sokkolt le Momo.

-Beszarás...-reagált Jirou, mire feláltam, a bal lábamat felraktam az ottani székre, és lespárgáztam azon. Apamtól a lazaságom örököltem. Minden téren.

-Az angol is minuszos.- néztem a tanárokra, de Aizawa-sensei csak max pontszámot írt be.

-EGY FIÚ TUDTA TELJESÍTENI A FELADATOT!!-ordibált a B-sek tanárja-EGY FIÚ!!!

-Ezt meg hogy...-sétált mellém Momo, mire helyet foglaltam a padlón.

-Az apám táncművész, és az ilyeneket tudnom kellett...-vontam vállat.

A többi feladatot vagy teljeseítettem, vagy éppenhogy átmentem. Ez "Midoriya Deku", vagy kicsoda, végzett az utolsó helyen. Jej, nem én lettem az uccsó! Viszont ez a teszt, vagy mi, eltartott suli végéig, vagyis mehetek vissza a kisegítőkhöz. Kíváncsi vagyok, Hatsume-san kitalált-e valamit...

Amint beértem a termükbe, a rózsaszín hajú lány már messziről integetett lázasan, mire odamentem az asztalához.

-Bocsánatot kérek!-hajolt meg előttem, de nem értettem. Miért kér bocsánatot...?-Az engedélyed nélkül készítettem el a szuperhős ruhád-

-Várj, kész van..?-képedtem el. Konkrétan 4-5 óra alatt elkészítette a ruhámat?!

-I-igen..-nevetett zavartan.- Megnézed?

-Persze!- vagtam rá, mire elővett egy ruhazsákot, amiből kihúzta a jelmezem. Azta... hát ez... ez teljesen én vagyok...

-Whoa....-kezdtem boldogan bámulni.

-Felpróbálod? Ott a fülke.- mutatott a lány a helyiség felé. Miért van a teremben öltözőfülke? Mindegy, nem fontos. A lényeg, hogy bementem oda, és felvettem a jelmezem ami... iszonyat jó volt. Főleg a maszk. Mintha árnyékokból állt volna össze. A hajam meg, amit nem fogtam össze, szétállt, mint akibe belecsapott a villám, de még így is jól állt. Odaálltam elé, ő pedig csillogó szemekkel elemezte, hogy minden jó-e.

-Megengeded, hogy csináljak rólad egy képet, amint a ruhában használod a képességed?- vett elő egy fényképezőt, és a szeméhez emelte.

-Milyen állat jut először eszedbe?-kérdeztem, mire elgondolkodott.

-Etooo...Pók.-mutatott a sarokba, mire bólintottam, és árnyaimmal egy pókot formáltam meg, melynek egyik lábából egy fegyvert alkottam.

-Elképesztő!!-lelkesedett A kisegítős, és a többiek is odasereglettek hozzánk. Kattogott a gép, majd elemelte szemétől a Lány a tárgyat.- próbáld meg elszívni a lámpa fényét!-kérte, mire a kezemet a lámpa felé irányítottam, a fénye pedig kialudt. Magam felé fordítottam tenyerem, és két korong kivilágosodott.

-Az állomást könnyen lehet cserélni, a cipődbe el tudod rejteni az állomást!

-Nagyon köszönöm. Hatsume-san.-hajoltam meg boldogan előtte, mire legyintett.

-Ugyan, hála neked, kaptam 4 kiváló jegyet. Én köszönöm.-mosolygott rám. -A fotókat majd elküldöm.

A ruhámat leadtam Aizawa-sensei-nél, és hazafelé vettem az irányt. Nagyon tehetséges ez a feltaláló. Ha netalántán valahogy hős leszek, tuti felfogadom segédnek. Az egyszer szent.

Na, a 2. Rész is elkészült! Gondoltam készítek egy kis illusztrációt a könyvhöz :).