Sziasztok!

Meg is érkeztem az új résszel ami igaz hogy huszadika után érkezett de még karácsony előtt 😁😁 remélem tetszeni fog nektek és jó olvasást valamint nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! ❤
~Bella

- Már igazán lehetne szünet.- dünnyögtem a párnámba amikor a telefonom csörgésére keltem.- mit akarsz tőlem Kinga hajnalok hajnalán?- szóltam bele a telefonba amin Kinga neve villogott ami meglepett de az idő meg még annál is jobban mivel az óra fél hatot mutatott.
- Ma hamarabb kell beérnünk, hogy a szórólapokat a szekrényekbe be tudjuk rakni.- tájékoztatott kissé lihegve.
- Te mégis mit csinálsz?- kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- Futok, egyesekkel ellentétben...- kezdett bele a jól ismert szövegbe.
- Tudom, tudom neked nincs szabad időd mert mindenféle programod van és gondolom a futás csak most fér bele na meg persze ez tökéletesen felébreszt...- szakítottam félbe.- karod hogy van amúgy?- emlékeztem vissza a tegnapi napra amikor leszedtük róla a gipszet. Tekintve hogy Kinga folyamatosan azzal csapdosott nem volt nagy dolog levarázsolni róla az amúgy is viseltes gipszet.

- Teljesem jól viszont anya azt mondta hogy ezt az orvos dönti el.- mondta miközben hallottam hogy a futógép lassul.- harminc perc múlva nálatok vagyok.- jelentette ki és meg se mertem kérdezni hogy a suli amúgy nyitva van-e ilyen hajnalban.
- Értettem.- temettem a fejemet a párnáim közé amit nagy valószínűséggel meghallott.
- Brigitta ha visszaalszol esküszöm pizsamában jössz be.- fenyegetett meg.
- Jó show lenne.- morogtam magam elé és elképzeltem a reakciókat a pizsimre.
- Megteszem.- jelentette ki totális nyugalomban.
- Tudom,ismerlek.- forgattam a szemem.- Készülj.
- Ne mond meg nekem hogy mit csináljak. Te készülj.- mondta és ezzel rám vágta a telefont.
- Te nem vagy normális.- meredtem a telefonomra amit csak úgy rám rakott Kinga de felkeltem hogy magamra dobják egy fekete ruhát mivel a nadrágjaim amiket szerettem mosásba volták és a többit vagy utáltam, vagy szimplán nem tetszett magamon tehát azért utáltam, vagy simán csak téptem magamon mert nem állt jól. Viszont a fekete ruha, fekete őszi csizma, fekete bőrkabát párosítást kicsit túlzásnak éreztem, ezért inkább egy barna kabátra esett a választásom a hajamat meg mivel nem volt kedvem egész nap rakosgatni így szimplán felfogtam copfba de elől hagytam lógni pár tincset.

- Te hova mész ilyen korán így kiöltözve?- kérdezte nagyi a konyhában amikor leértem és meglepve tapasztaltam hogy ő már ébren van.
- Kinga.- dünnyögtem szemforgatva.
- Enned kell.- jelentette ki nagyi aki láthatóan nem értékelte hogy a szoknya megmutatta a szerinte vékony szerintem meg átlagos lábaimat meg ugy se hogy vastag mintas harisnya volt rajtam.
- Ahj.- sóhajtottam de leültem. Kedvenc új szabály itthon hogy addig tart a kaja amíg én be nem fejeztem. Kész öröm.

- Mikor mész a doktornőhöz?- tette fel nagyi a kérdést miközben nagyi lerakta elém a három embernek elegendő reggelim.
- Csak jövőhét csütörtökön, mert ezen a héten szabadságon van.- tudtam szét a tojást a tányéromon.
- Rendben.- bólintott Nagyi.- biztos kell ennyi gyűrű meg nyaklánc?- kérdezte amire megint csak bólintottam.- nem turkálni kell az ételt hanem enni.- jegyezte meg mellékesen.
- Thanks.- szúrtam fel egy kevés tojást a villára.- See I'm eating.( látod eszek.)
- Ezt azért túlzásnak mondanám.

- De mennem kell.- álltam fel az asztaltól miután hallottam hogy megszólal a csengő.
- Nem.- jelentette ki sziggorúan Nagyi- addig behívom Kingát.- ment ajtót nyitni.- ha ki próbálod dobni látni fogom.- fűzte hozzá mentében.
- Sose tennék ilyet.- feletem unottan és visszaültem az asztalhoz a tányérral a kezembe amivel a szemetes felé indultam.
- Látom nem sikerült elkészülni fel óra alatt.- köszöntött Kinga aki a szokásos Kinga copfját az átlagnál is szorosabban viselte és akárki akármit akart beadni nekem tuti hogy azért öltözött ki annyira hogy valakinek tetszen.
- Neked is szép jó reggelt.- feleltem egy bemutatás kíséretében amit Nagyi nem látott mivel épp el volt fordulva tőlem.- reggelit?- ajánlottam fel a saját kajámat.
- Már ettem.- rázta a fejét Kinga kissé undorodva, hogy megis miert akaron hogy az en tanyerombol egyen.
- Ugyan, a reggeli a legfontosabb étkezés.- szólt Nagyi és rakott egy adagot Kinga elé is. Mostanában senki nem hisz senkinek ebben a házban ha ételről van szó. Oké leginkább nekem nem hisznek de ugyanaz a végeredmény.
- De én tényleg.. - nézett furán Kinga nagyira aki egy "Megeszed mert azt mondtam." pillantással válaszolt.- köszönöm.- köszönte meg és elkezdett villám sebességgel enni hogy indulhassunk minél hamarabb aztán egy idő után engem kezdett vizslatni, hogy miért nem teszek ugyanígy. Viszont szerencsére a konyhába félmeztelenül betámolygó testvérem elterelte a figyelmét es inkább őt kezdte szekálni ami miatt leesett hogy Kingának nagy valószínűséggel van ízlése és nem tetszik neki Cortez.

Körülbelül tizenöt perc szenvedés után elindulhattunk ami nagy dolog volt mivel roppant kellemetlen volt hogy Kinga végig nézett. Ha valakivel elmegyek büfébe az egyszerű hiszen a másikra terelem a figyelmet. Ábellel pizzázni könnyű volt mert azt mondtam,hogy ettem és szerencsétlen meg fáradt is meg olyan boldog is volt a meccs után hogy semmit nem vett észre. De valakivel együtt reggelizni nem éppen olyan dolog ami nem gondolkoztatja el a másikat.
Így síri csöndben indultunk el az iskola felé és Kinga melyen a gondolataiba merülve nézett maha elé, én meg éreztem hogy annak nincs jó vége ha Kinga sokat gondolkozik.

- Kivel mész a halloween bulira?- tettem fel hirtelen a kérdést. Jobb ez a téma mint a semmi.
- Senkivel.- vágta rá kissé felébredve a bambulásból.- most ez reggel...- kezdett volna gy új témába de nem hagytam.
- Hogyhogy? Mármint te vagy a legnépszerűbb lány a suliba biztos csomóan kérdeznek téged.- beszéltem megállás nélkül ahogy a suli lépcsőjén baktattunk fel a porta irányába.
- Ez tény.- nézett rám furcsán.- Az is tény hogy te nem sűrűn osztogatsz dicséretet. 
- Népszerűségi versenyt is simán nyernél.- vontam vállat  figyelembe se véve azt amit mondott. Ez a nem veszem figyelembe amit mond taktika remélem hogy beválik az emeletig.
- Ez akkora ostobaság, hogy lassan azt se hinném el neked hogy ha bemutatkoznál.
- Vicces vagy.- nevettem.- de szerintem tök jó ötlet.- nevettem tovább. - most komolyan képzeld el szavazás a legnépszerűbb lányra meg fiúra. Közös kép meg riport.- nevettem az abszurd ötletemen.
- Te beteg vagy.- nézett rám összehúzott szemöldökkel.
- Köszönöm.- bólintottam mosolyogva.
- Mindkét értelemben.- helyesbített amikor az emeletre értünk és már a kezében volták a szórólapok.
- Elképzelésem sincs hogy mitől beszélsz.-  mosolyogtam továbbra is. Vagy lehet hogy már annyira erőltetett volt hogy vicsornak is beillett volna.- ha megbocsátasz akkor még el kell kezdenem ezeket berakni a szekrényekbe.- vettem ki a kezéből a szórólapok felét a kelleténél kicsit erőszakosabban.
- Brigitta!- szólt rám egész kedvesen de nem hagytam hogy belekezdjen hanem elindultam, hogy a lehető legmesszebb legyek tőle.
- Kinga. Mint láthatod nem fogok neked egy rohad szót se mondani.- néztem vissza rá.- tudom hogy belehalsz ha nem tudsz valamit de ez egy olyan dolog ami nem rád tartozik, hanem csak és kizárólag rám.- hagytam ott véglegesen és a lehető leggyorsabban belecsúsztattam a szórólapokat a szekrények réseibe utána meg a terembe menekültem ahol kivételesen csend volt. Viszont pont ezért rövid távon halálra rémültem minden kis zajtól, mert egyedül lenni az iskolában annak elmére hogy Kinga egy teremmel volt arrébb mint én mégiscsak ijesztő. Szóval mint egy bátor tizenhat éves megnéztem hogy Bogi még ma fennt se volt Messengeren szóval inkább ki akartam lépni amikor hirtelen ötlettől vezérelve irtam Ábelnek, aki láttam hkgy online.

Google translate: mikorra érsz be?😳😳
Szőke herceg: ???
Még nincs is hét
Google translate: igazából már majdnem hét lesz húsz perc múlva ami azt jelenti hogy alig egy óra múlva kezdődik az első óra ami meg azt jelenti hogy gyere mert félek egyedül a suliba😂
Szőke herceg: mit keresel ilyenkor az iskolában?😅😅
Google translate: Kinga kitalálta hogy be kell rakni a szórólapokat a szekrényekbe
Szőke herceg: mindent értek
Sietek
Google translate: 10p?
Szőke herceg: mázlid hogy Ádám napi fel órát bámulja reggel a tévét netezés közben 🙄
Google translate: csak ezért értek be később?
Szőke herceg: mindenkinek vannak fura szokásai
Google translate: ez is tény
De inkább siess
Varlak😍
Szőke herceg: 🙄😘

- Jó reggelt!- köszönt egy hang amire akkorát ugrottam az álmomból felriadva, hogy azt hittem kiesek a padból.
- Ez nem vicces.- töröltem meg a szemem és kikászálódtam a padból.
- Dehogynem az. - bólintott mosolyogva Ábel és magához húzott hogy kicsit megnyugodjak.- hogy aludtál el tíz perc alatt? - kérdezte kissé elhúzódva
- Hát nem tudom.- nevettem el magam.- nem szoktam hozzá a hajnali keléshez.- mosolyodtam fel rá kissé álmosan mire felnevetett.

- Amúgy neked Kingával milyen a kapcsolatod?- kérdezte miközben a hajam végével elkezdett játszani.
- Jómagam se tudom. Sokat üvöltözik de én meg egy szemét is tudok lenni vele, pölö pont ma is elküldtem egy kicsit a francba, de közben amúgy mondhatnám azt, hogy jóba vagyunk.- gondolkoztam el.- miért kérdés?- bontakoztam ki az ölelésből Ábel meg szimplán levágta magát a helyemre.- az az én helyem.- néztem rá.
- Pont ezért kérdeztem mert néha elgondolkoztam azon, hogy összeverekedtek-e vagy sírva egymás vállára borultok.- vont vállat.- amúgy igen olyan másfél éve ülsz itt.
- Na de most én hova üljek?- tártam szét a karom.
- Van elég hely a teremben.- nézett körbe a meg mindig üres osztályban.
- De ez az én helyem.- vontam össze magam előtt a kezem ovis módra.
- Én biztos, hogy itt maradok.- dőlt hátra egy mosollyal.- szimpi ez a hely.
- Jó de ha megint elfutsz nem az én hibám.- vontam vallat es szimplán helyet foglaltam az ölebén.
- Komolyan?- kérdezte felhúzott szemöldökkel és a derekamnál fogva kicsit arrébb rakott hogy kényelmesebb legyen neki így féloldalasan ültem.
- Aha.- vigyorogtam rá és roppant elégedett voltam azzal hogy egyrészt megleptem meg hogy be is tudtam neki szólni.- viszont megleptél hogy már nem vagy kinnt az ajtón.- szívtam kicsit a vérét mire megforgatta a szemét.
- Mostmár leállhatsz.- nevette el magát kissé morcosan de nem hiszem, hogy megbántottam volna az érzéseit mivel nem lökött ki a padomból hanem csak hátradőlt és átkulcsolta a derekam mögött a kezeit.
- Te meg mostmár elengedhetsz.- forgattam a szemem miközben éreztem hogy elpirulok. Kissé túl bensőséges volt ez a helyzet.
- Most ki jött zavarba?- vigyorgott rám a vöröslő fejem láttam. Nem gondoltam hogy enegdni fogja hogy az ölebe üljek, most meg én égek. Tipik én.
- Szerintem nyernék ha arról lenne szó hogy kit lehet jobban zavarba hozni.- fordultam hirtelen ötlettől vezérelve mégjobban felé és a hajába túrtam közelebb húzva magamat hozzá.
- Igazán?- hajolt közelebb ő is annyira hogy az orrunk már majdnem osszeért de a rohadt nagy vigyorból ami az arcán terült szét abból tudtam hogy valamire készül. Mint például arra hogy simán lelök vagy valami ilyesmi de sosem derült ki hogy mit akart.

- Elnézést!- kiáltott egy meglepett hang amire mindketten az ajtó felé fordultunk ahol karcsi állt lemerevedve minket bámulva.- én most... ööö...megyek.- mutogatott az ajtó felé amin szinte kirohant. Pár pillanat néma csend után ami alatt mindketten az ajtót bámultuk  Ábelből és belőlem egyszerre tört ki a nevetés.
- Szerinted hazarohant?- tette fel a kérdést Ábel először aki elengedett és hagyta hogy felálljak.
- Barmi előfordulhat.- ingattam a fejem miközben helyet foglaltam Bogi padjában.- megkereshetnéd amúgy.- vetettem fel az ötletet.
- Miért kéne?- kérdezte a padomra hajtva a fejét és nem úgy tűnt mint aki egy kicsit is zavarban lenne. Pedig tény hogy félreérthető volt Karcsinak a helyzetünk.
- Talán mert mondjuk Fanni nem értékelné ha meghallana valami olyasmit, hogy hét húszkor mit csinálok veled a terembe.
- Mert mit csinálsz?- huzogatta a szemöldökét mire kicsit megcsaptam.- jojo bocsi de most őszintén ki hinne el bármit is Karcsinak?- forgatta a szemét felnézve rám a padombol.
- Jó de na.- vontam vállat.- Karcsi tény hogy nem azok köze a diákok köze tartozik akiket egyáltalán ismernek mások de attól még mindennek megvan a lehetősége
- Ha szeretnéd beszélek vele.- vágta le hogy miért is nem szeretném hogy ilyen dolgok legyenek beszédtémák.
- Imádlak.- adtam hirtelen ötlettől vezérelve egy puszit neki akire a feje szép lassan vörös árnyalatot vett fel amin fel kellett nevetnem.
- Reménytelen vagy.- nevetett tovább amint csak elmosolyodott de feltápászkodott és az ajtó felé vette az irányt ahol épp az ikre érkezett meg aki vigyorogva köszöntötte Ábelt és meg jobban összekuszálta a haját a testvérének.
- Legalább mostmár tudom miért volt ilyen hirtelen sürgős suliba jöhetnékje.- köszönt nekem Ádám amire elvörösödtem ő meg röhögve levágta magát mellém.

Marci szemszöge

- Marci szedd már össze magad és menjünk.- nyitott be a szobámba Ricsi miközben egy tiszta pólót próbáltam tálalni.- melyik részét nem érted meg annak hogy Virág nem akarja hogy a többi lány tudja hogy itt aludt egész hétvégén?- idegeskedett.
- Egyrészt ennyi idő után ki az a hülye aki nem feltételezi, hogy voltatok már együtt a másik meg az hogy szoktál elé menni is csomószor ha nem is alszik itt vagy te ott. - forgattam a szemem és kirántottam egy fekete pulóvert a székemre rakott vasalt cuccok közül de még mindig nem tálaltam meg a pólót amit fel akartam venni.
- Nem mindenkinek azon az egy dolgon jár az esze.- vágta hozzam egy kodzps pólómat amit ezzel a lendülettel dobtam le a földre.- csak öltözz már.
- Én szívesen kimaradnék a szerelmi életedből de vékonyak a falak.- húzogattam a szemöldököm miközben a táskámba dobáltam pár könyvet.- amúgy meg ha nagyon szeretnéd így is mehetek.- indultam meg az ajtó felé póló nélkül.

- Idióta vagy.- jelentette ki a meg mindig az ajtófélfán támaszkodó Ricsi.
- Na most miért.- sóhajtottam szemforgatva viszont végre meglett a keresett kék pólóm. Mostanában ez a szín valahogy megtetszett.
- Áruld már el hogy miért nem lehet egy normális lányt összeszedned?
- Mert nincs normális lány.- vágtam rá de véletlenül se néztem rá. Lenne egy de ő magasról tojik rám én meg nem fogok hülyét csinálni magamból, az a testvére specialitása.- mehetünk.- vettem fel a táskámat.- Virág merre?
- Anyával beszélget lennt.
- Hoppá.
- Új koncepció lenne neked hogy akit hazahozol beszélgetne anyával mi?
- Abbahagynád? Vagy emlékeztesselek a saját hibáidra, esetleg Dinára?- húztam fel s szemöldököm mire Ricsi megborzongott.
- Csak menjünk.

A konyhába leérve Virág nagy nehezen abbahagyta a magyarázást a kutyájáról amit anya érdeklődve hallgatott és indulhattunk.
- Azt hittem hogy egy rémálomban vagyok amikor reggel lementem és Kinga ott volt.- forgatta a szemét Cortez aki a korlátnak dőlve beszélgetett Macuval és Zsoltival.
- Mit keresett nálatok Kinga?- kérdezte Virág egy köszönés után.
- Breet rángatta magával valahova.- vont vállat és így megértettem miért hiányzik Bree a társaságból. Na már nem mintha kerestem volna. Végülis csak a sarok óta pásztáztam a környékét hogy hátha meglátom.
- Bementem.- néztem a közeledő Lilla irányába aki a tavalyi hajfestékes balesetet korrigálta de sajnos azon nem változtatott hogy idegesítő. Igen még Zoénál is jobban.

A szokásos Máday felé reggeli üdvözlés után miszerint mindjárt szétesek olyan laza vagyok, szedjem össze magam, a terem felé vettem az irányt de természetesen elterelte a figyelmemet a szemem előtt kibontakozó jelenet.
- Ádám!- köszönt Fanni az egyik kissé zilált ikernek aki erre fájdalmas fejjel fordult a lány felé.
- Ábel.- mondta röviden ezzel jelezve hogy ezt nem sikerült eltalálni.
- Jaj sajnálom annyira hasonlítotok, meg most egy kicsit máshogy nézel ki, de pont téged kerestelek.- állt meg a lány előtte.- arra gondoltam hogy mehetnénk a halloween bulira közösen.- bökte ki a lány de Ábel nem úgy tűnt mintha figyelné rá hanem a tömeget kémlelte a lány feje felett elnézve.
-  Mit nézünk?- dőlt a szekrénynek mellettem Peti mire a fiatalabb iker felé böktem a fejemmel egy vigyor kíséretében.
- Hoppá.- vigyorkdott el.- a csaj követte el ezt a külsejével?
- Már így nézett ki amikor leszólították.- vontam vállat és jobban megfigyeltem hogy ahoz hogy Ábel haja minden irányba állt es hogy az arcán egy boldog mosoly volt semmi köze sincs az előtte álldogálló lánynak.
-Ja persze.- válaszolt oda se figyelve a lányra Ábel.- szóval majd ööö... beszélünk. Szia.- köszönt el és a tömegben a menekülő Karcsi után indult.- várj már meg ember.- szólt az épp a wcbe magát bevető fiú után Ábel.

- Ez mi volt?- nézett maga elé Peti.
- Nem tudom. Szerintem érzékeny téma nálad is ha nem ismernek fel.- röhögtem el magam valahol együttérezve az ikrekkel mert kicsi koromban én is gyakran Ricsi voltam.
- Lehet hogy ebben igazad van de Karcsi  után minek ment meg most két csajt fűz egyszerre? Mindig azt mondta hogy nem érdekli senki.
- Honnan tudjam ezekre a választ?- röhögtem fel de hasonló kérdések foglalkoztattak engem is.- Mindegy is de majd megyek utánad.- löktem el magam a szekrénytől és elindultam a mosdó felé.

-... szóval értékelnem hogy semmit se mondánál senkinek mert nem az volt aminek látszott.- hallottam az ajtó túloldaláról Ábel hangját én meg a kilincsre tett kézzel megálltam és próbáltam elhitetni magammal hogy alapból nem az volt s célom hogy hallgatózzak.
- És mi van ha mégis elmondom?- kérdezte egy másik remegő hang ami Karcsihoz tartozott.- biztos érdekelne néhány embert hogy mit csináltatok.- probalt fenyegetőzni Karcsi. Ez amúgy jobban ment volna ha nem remeg közben a hangja.
- Most komoly vagy?- tette fel az egyszerű kérdést Ábel röhögve.- akkor menjünk végig rajta hogy mi történne. Köpsz hogy az ölembe ült, egyrészt nem nagyon érdekel egy ilyen semmiség senkit másrészt meg senki nem ismer téged szóval egy árva lélek nem hinne neked. Én nem jöhetek ki belőle rosszul csak ő amit amúgy te se akarsz és tegyük hozzá hogy azt se akarod hogy megigazítsam az arcberendezésed. Szóval gondold át hogy mi az eredménye annak hogyha jár a szád és amiatt olyan ember aki nekem rohadt fontos rosszul jön ki abból hogy olyanról  beszélsz amihez semmi közöd nincs.- ezt a végszót pont jó pillanatnak éreztem hogy bemenjek a mosdóba ahol egy halál nyugodt Ábel dőlt a csapnak karba tett kézzel és egy reszkető Karcsi állt a sarokban.
- Mi van itt?- kérdeztem miközben lepacsiztam Ábellel hogy ne tűnjön úgy mintha hallgatóztam volna. Pedig de és életemben nem voltam ennyire ledöbbenve.
- Csak a házit kértem el.- hazudott szemrebbenés nélkül Ábel mire felszaladt a szemöldököm.
- A wcben?- néztem Karcsira aki szaporán bólogatott, bár nem vártam tőle sokat és őszintén csodálkoztam azon hogy meg nem csinált maga alá. Ábel nem egy agresszív ember de ha Karcsi szemszögéből nézem az a két fejnyi és jó pár plusz izomból levő kilónyi  különbség elég rémisztő lehet.
- De már mindent megbeszéltünk.- intett a fejével Ábel Karcsinak hogy mehet aki erre szinte kisprintelt a mosdóból gondosan ügyelve arra hogy a legnagyobb távolság legyen közte és Ábel között.

- Haver ez mi volt?- neztem Karcsi utan.
- Házit kertem.- ismételte magát.
- Én meg a Mikulás vagyok.
- Enchanté (örvendek).- bólintott az irányomba Ábel.- ne izgasd magad rajta majd kiengesztelem Karcsit amiatt hogy hálára ijesztettem ami teszem hozzá nem volt direktes és gondolom mindent hallottál.
- Még azt is hogy ki a halloween bulira a párod.- rántottam vállat egyszerűbb nyílt lapokkal játszani.- Fanni nem viselné valami jól a konkurenciát.
- Hagyj Fannival komolyan.- intett le.- tegyél már inkább úgy mint aki nem hallott semmit.
- Könnyű két ló közé beesni.
- Ember esküszöm hogy Fanni elől elmenekülnék.- mondta és nem kerülte el a figyelmemet hogy nem is említette a másik lány nevét.
- Miért nem teszed?- kérdeztem.
- Bree meg Bogi erőlteti.- rántott vállat én meg elcsodálkoztam hogy ő mégis mióta van jóban a lányokkal.
- Miért nem mondasz nemet?
- Ismered Breet?- nevetett fel fejcsóválva amire akaratlanul is elmosolyodtam. Az tény hogy akartatos.
- És hogy tervezed Karcsit kiengesztelni?- kérdeztem témát váltva mert nem volt kedvem bárkinek is azt ecsetelni hogy meg ez is imádnivaló a lányban. Ábellel jóba vagyunk de nem igazán ő az első ember akinek Breeről magyaráznék. Amúgy a Béréről való ábrándozásom közben Ábel vigyorogva vázolta az ötletét ami kifejezetten elnyerte a tetszésemet.
- Bree meg fog ölni.- röhögtem fel.- mindkettőnket.- tettem hozzá jelezve hogy benne vagyok. Így legalább tudom hogy a párjának semmi esélye nem lesz Breenél.

Bree szemszöge

- Pintér, hol van Pósa es az egyik Tóth iker?- kérdezte Kardos aki végignézve az osztályon és megállapította hogy ketten is hiányoznak.
- Tényleg hol vannak?- kérdezte suttogva felém fordulva Bogi is.
- Honnan tudjam?- tártam szét a karom.
- Hát...- vigyoridott el Bogi.

- Bartók talán tudja hogy hol vannak?- folyfotta bele a szót Kardos.
- Nem.- fordult előre Bogi és felvette a kisangyal arcát.
- Jaja te már csak egy fiú lépéseit tartod számon.- suttogtam előre hozzá mire a kezébe röhögött de Kardos nem tudott ránk szólni mert a két keresett is beesett a terembe.
- Mindkettő leül a helyére.- sóhajtott fáradtan Kardos és inkább belekezdett a tanításba szigorúan a tábla felé fordulva.

Szőke herceg: Karcsi letudva de te békíted ki 😘
Google translate: mi?🤷🏻‍♀️🤷🏻‍♀️🤷🏻‍♀️
Mit csináltal?
Marcival együtt?
Szőke herceg: tudni fogod mikor lesz ra alkalmad 😂
Google translate: Ábel!

Választ már nem kaptam tőle és irodalom után se volt hajlandó válaszolni csak nevetett rajtam miközben kérdezgettem.
- Van köze ahoz, hogy kényszerítve vagyok arra, hogy Fannival menjek halloween bálra.- mondta francia után.
- Tényleg vele mész?- lepődtem meg.- mikor hívott?- kíváncsiskodtam.
- Miközben Karcsit kerestem.
- Szóval ez olyan kicsit bosszú meg vicc is?
- Ja de nagy valószínűséggel élvezni fogod egy részét.
- Nem tudom elképzelni se mit tálaltál ki.- néztem fel rá megint amire csak annyit mondott, hogy ebédszünetben majd megtudom.

Hát meg is tudtam. A pad mellett ácsorogtam Bogi társaságában aki amúgy annyira nem volt képben mint én de Balu és Ádám is nagy valószínűséggel tudta hogy mi fog történni abból ítélve hogy az óráikat néztek a telefonjaikon amikor Móni odalibbent a bátyámhoz.

- Cső.-vigyorgott  körbe.-  Cortez, a  halloween bulira egyedül jössz?- kérdezte. Na ő igazan nem vesztegeti az idejét.
- Nem.-  felelte Cortez. Momo akkor lesz nálunk és engem is beszervezett arra hogy szórakoztassam a cserediákját. Igazi öröm lesz. Amúgy Móni  kissé  meglepődött a válaszon de végül  ráhagyta, nem kérdezte hogy kivel jön és  körbefordult. Ricsi és Balu kilőve (sok  SzJG-s lány legnagyobb bánatára),  Macu szintén, Ádam végül Csengével jön  Ábel Fannival, Marcinak meg már valami bulin megvolt Móni. Karcsit  ruhatárnak  használják…  Maradt  Dave  és  Zsolti.  Az  utóbbit  választotta. 
- Zsolti? Jössz velem?
- Felírlak. Sorsolás  pénteken- röhögött.
- Ne szívass már! - csapott rá Móni.
- Mit hittél? Csomóan hívtak. Még nem  döntöttem. Dave tanácsára kétfordulós  versenyt hirdetek. A legjobb háromba  lehet, hogy beleférsz.- vázolta a helyzetet Zsolti én meg elgondolkoztam rajta hogy ez most teljesen komoly-e.
- Elmentek ti a fenébe.

Oriási röhögés következett, a fiúk remekül szórakoztak, Móni pedig  kínosan mosolygott.
-Csak én jövök egyedül?- kérdezte kissé kétségbeesetten.
- Kinga is. - vágta rá Virág.
- Ahha.- forgatta a szemét Móni csalódottan.
-  Én is - mondta Reni némi hezitálás  után.
- Te is?-  csodálkozott  Dave de inkább Corteznek irányult ez a kérdés.
- Igen.- mosolyodott el keserűen.
- Zsák nem hívott?- kérdezte Ricsi.
- Ő mást szeretne hívni.- vonogatta a  vállát.
- Akkor kivel jössz? - pislogott nagyokat  Virág.
- Hát.- tárta szét a karját - azzal, aki  elhív.- fordult körbe. Dave, Zsolti, Karcsi  és két végzős fiú elfordultak, és  különböző dolgokat kezdtek figyelni.  Mint például a cipőorrukat, az eget vagy  éppen az ablakban üvöltöző Andrist… - Vagy  egyedül.- tette hozzá. Kár, hogy nem vette észre az eközben a fiúkra  gyilkos tekintettel meredő Cortezt aki igaz hogy remekül vert szemmel de egy nyámnyila volt ha kérdezni kellett valamit  ezért megy Reni egyedül.

- Bree?- nézett rám végül Móni.- hívtak vagy húszan valaki megfelel?- húzta fel a szemöldökét kissé gúnyosan a megfelel szónál.
- Ne..- kezdtem volna hogy inkább egyedül jövök mert a felének a névét se tudom de megakadtam a mondat közben.
- Mint tudjátok nem lehet számot küldeni a rádióban de ennek az eredményét izgatottan várjuk. Bree ez neked szól a többiek meg használjanak füldugót. - röhögött az egyik rádiós a mikrofonba.- Szóval mindenkitől elnézést kérünk.- nevetett a másik is és elindult Enrique Iglesias Tonight című száma én meg a hangszóróra meredtem miközben az emberek fokozatosan röhögésékben törtek ki.

- Hát azt szeretném látni higy valaki megpróbálja.- röhögte el magát Cortez amikor a "Tonight I'm loving you" részhez ért a szám. Örülök hogy mindenki jól szórakozott.

- Ezt melyik idióta küldte?- néztem körbe a vihogó társaságon főleg az egymásba kapaszkodó Marci Ábel pároson de választ nem kaptam csak a refrént énekelte tovább Enrique.
- Köszönöm ez egy élmény volt.- bólintottam amikor végre véget ért a szám és szerettem volna beindulni de valahogy nem hagyták amikor el akartam indulni.
- Oh itt van még itt valami.- vihogott Balu aki a nevetéstől összecsuklani készülő barátnőmet tartotta és az udvar ajtó felé intett ahol a kedvenc kilencedikes Bálintom jött ki egy rózsával a kezében.
- Mond azt hogy ez valami gáz rémálom.- kérdeztem kétségbeesetten a vihogó bátyámtól aki csak rázta a fejét.

- Tetszett a szám?- állt meg előttem a fiú mit sem törődve a nevetésüket visszatartó és bámuló emberekkel. Azt meg kell adnom neki hogy ez után a szám után elég vastag bőr kell hogy kiálljon ennyi ember elé.
- Szóhoz se jutok.- meredtem rá pislogás nélkül amit szerintem tévesen jó jelnek vett és a kezembe adta a rózsát.
- Akkor mikorra menjek érted?- tette fel a következő kérdést egyik sokkból a másikba lökve engem.
- Te most mégis mit szeretnél?- meredtem rá.
- Halloweenkor.- világosított fel.
- Soha?- kérdeztem vissza.
- Ne játszd az agyad, mondták hogy majd megőrülsz tőlem meg hogy mindíg azt mondod hogy alig várod hogy láss.- mondta a győztesek mosolyával amire Bogi Balu mellkasába visított röhögve.

- Bálint hagy kérdeztem már meg hogy te most nem ismered az iróniát meg a különbséget a megőrülni valakiért és megőrülni valaki között?- kérdeztem a fejemet fogva.
- Tomato, tomato. - csúszott ki Cortez száján aki amúgy a szája elé szorított kézzel nézte ezt a szenvedést de még így is kilógott a kárörvendő vigyora.
- Az.- bólintott Bálint de hogy őszinte legyek ezek után kételkedtem hogy értette-e a szófordulatot. - amúgy meg különben sincs kivel menned mert mindenkinek nemet mondasz.
- Dehogynem van.- vágtam rá szinte azonnal.
- Na kivel.- húzta fel a szemöldökét Bálint.
- Karcsival.- rántottam a fiút magam mellé miközben az összekapaszkodva vigyorgó Ábel és Marci páros felé küldtem a leggyilkosabb pillantásomat.