- Akármit is magyarázol leestél a futógépről. Gyenge vagy.- jelentette ki Kinga épp amikor odaértünk Cortezzel hozzájuk péntek reggel ami amúgy nem más napot jelölt a naptárban mint  Cortez meglepetés buliját. Természetesen Viki is jelen volt és nem örült a jelenlétemnek, én se az övének viszont hiányoltam Bogit.
- Meg mindig itt tartotok?- kérdeztem a veszekedő párostól szemforgatva és Cortez amolyan most mi van fejet vagott.- tegnap edzés közben Zsolti valahogy leesett a futópadról es azóta  ezen vitáznak- magyaráztam.
- Mert megbotlottam.- üvöltött Zsolti félig rám félig Kingára. Touchy subject.
- Mert gyenge!- kilátotta Kinga vele egy időben.
- Legalább van reggeli műsor.- vonta meg a vállát Dave miközben Cortez a fejemre tekerte a sálam.- egyre jobb lesz.- mondta maga elé miközben ránk terelődött a figyelme.

- Real funny bro.- forgattam a szemem a sálat a helyére rendezve.
- I know.- mondta és csak azért is megint rám húzta a sálat.

Ezzel egészen addig elvoltunk amikor Reniék meg nem érkeztek Ricsi társaságában és őket is elkezdték fárasztani Zsoltiék.
- Bree mond meg nekik hogy megbotlottam!- nézett rám Zsolti.
- Persze.- bólintottam oda se figyelve.
- Nem is volt akkor a fútógépeknél hanem hasazott!- üvöltött Kinga.
- Attól még láthatta!- ellenkezett Zsolti.
- Edzett Danival szerinted pont rád figyelt?- tette csípőre a kezet Kinga.
- Ez már megint ugyanaz az a Dani?- nézett fel Cortez is a telefonjából én meg automatikusan a tenyerembe tetettem a fejem.
- Köszi Kinga.- motyogtam miközben cortez már el is kezdte a magyarázást.

De még mielőtt belefolyhattunk volna beszélgetésbe hál Istennek Máday kivágta az ajtót, hogy kedvesen beinvitálja Cortezt hogy írja meg a matek dogáját újra amit tegnap a szemem előtt tépett szét apró darabokra otthon a szobámba.
- Léptem.- mondt a drága egyetlen bátyám intve egyet Vikinek aztán hozzám fordult.- még visszatérünk ehhez a témához.
- Can't wait.- morogtam magam elé éws megforgattam a szemem miközben bement.

Közben Viki elemébe jött és elkezdett szervezkedni. Vajon mindenki így  bepörög ha érzi a vesztét vagy ez csak Vikire jellemző? Miközben ezen gondolkoztam csak néha aháztam ha Viki úgy tett mintha nagyok érdekelné a véleményem. A beszélgetést a minimumra szorítottuk szerda óta és nem igazán maradunk meg egy légtérbe se. Megmondtam hogy van egy esélye. Seggfej volt. Pont.

- Bogi!- szakítottam félve Viki ajnározását arról hogy miylen zsír lesz a buli.- csá mindenki.- köszöntem el az emberektől és a Baluval érkező Bogira vetettem magam.
- Úgy hiányoztál!- kiáltottam miközben ölelgettem.
- Tegnap láttál utoljára.- ölelt vissza ennek ellenére.
- De olyan hosszú idő volt a délután.
- Mert mi volt?
- Átjött Marika néni.
- Ki?- értetlenkedett Balu aki eddig nem igazan figyelt ránk.
- Nagyi egyik barátnője. Hobbija hogy az unokáiról beszél legfőképp arról hogy milyen szép esküvőnk lehetne egyikkel másikkal.
- Mindent értek.- bólintott Balu.- este hányra kell menni?- kérdezte megint.

Ezzel a kérdéssel belemerültünk a buli részleteibe és legnagyobb meglepetésemre az aulában Marci is hozzánk csapódott.
- Na mizu?- kérdezte tőle Balu.
- Ha én azt tudnám, halálra a idegesít.- vont vállát.- nem értem miért nem lehet megmondani mi baja van. Már unalmas folyton könyörögni hogy ezért meg azért ne haragudjon.- mondta fejcsóválva aztán rám nézett és Bogira  mintha csak most venne észre minket .- többit majd elmondom máskor.- mondta enyhen jelezve hogy nem kellünk oda.

Francia kultúrán szimplán tovább haladtunk az anyaggal de mivel szerintem Durrandnak nem volt kedve tanítani ezért néztünk egy filmet Bastille ostromáról inkább.
Ezután irodalmon semmi érdekes nem történt és föcin is most az egyszer nem feleltem.

Ofő órára pedig Tölgyessy a mostanában szokásos feldúlt állapotában érkezett meg és könyörgött egy sort hogy ha már magunkért nem akkor erte legyünk normálisak.

Viki: rendezed Cortezt?
Bree: aha

Irt Viki meg ebédszünet alatt amire most  voltam csak hajlandó válaszolni.
- Bátyuuuus!- ugrottam a határa.
- What now?- kérdezte  miközben lerakott a földre
- Don't be such a grumpy pants. I'm giving you a makeover so be happy.
- I'd rather die.
- Well hon that's not for you to decide.- vigyorogtam és újra megkapaszkodtam a nyakába.- amúgy indulhatsz szolga.- intettem a dombtető irányába.
- Na meg a nagy ló.. - kezdte s mondatot de a ránk mosolygó Reni meggátolta ebben a mondatban szóval csak elindult a dombon felfelé.

- Mi van amúgy most veletek?- néztem a távolodó lány után.
- A jó ég se tudja, olyan cold shouldert kapok tőle hogy ilyet még nem láttam. Beszélnék én vele csak hát miről? Alig van közös témánk és arról is tök ellentétes a véleményünk ami közös téma.
- Nem kell hogy 100%-ban ugyanolyanok legyetek. Én ha neked lennék  próbálkoznék egy picit jobban. Mármint persze csak azután hogy dobtam Vikit.
- De Viki a banda tagja.
- Szerintem nem halna bele a szakításba.

Miután hazaértünk max hangerőn üvöltöttem a lányosabbnál lányosabb számokat csak hogy Cortez ne vegye észre hogy itt pedig igenis bulira készülés folyik.

- Vedd ezt fel.- adtam a kezébe egy másik pulcsit mint ami volt rajta ő meg szótofogadott. Pont ahogy szeretem.
- Ezt a kabit is.
- Juj. Fekete supra kell rád.- a végére kicsit bepörögtem és Cortez csak álldogált és hagyott kiteljesedni de jól nézett ki a végére.

- Te mikor fogytál le így?- nézett rám furán amikor csak rövidújjúban álldogáltam a szekrényem előtt épp az egyik kevésbé csöves de laza outfittem után kutatva.
- Nem fogytam én semmit.- vontam vállat és magamra rántottam egy pulcsit aztán a tükör elé rángattam.

- Olyan jól nézünk ki hogy elmegyek veled próbára aztán meg romcsiba tesósan deszkázni.- mosolyogtam rá de nem viszonozta.- na please. Olyan régen csináltunk bármit is együtt.
- Oké de kajálni is menjünk mert úgy nézel ki mint Carlos.
- Az ki?
- A csontváz az osztályunkban.- vont vállat.- Point being enned kell mert vékony vagy.

- Ez baromság de felőlem jó.- egyeztem vele tudván hogy nem lesz ebből semmi telítettel arra hogy meglepő bulija lesz.- Meki vagy burger legyen majd?
- Meki all the way.
- Oksss. Meghívlak.- vigyorogtam.- eszünk majd sültkrumplit fagyival?
- Ha azt akarod.- bólintott - na gyere mert elkésünk a próbáról.
- Szaladok.

Egész úton jelentéktelen marhaságokról beszélgettünk vagy épp Kardost figuráztuk ki. Épp akkor értünk Zsoltiékhoz amikor a képzeletbeli naplót fogta el Cortez nagy ívbe baszta le az asztalra én meg röhögés közbe feltűnésmentesen üzenetem Vikinek.
Bree: itt

- Na menj előre.- toltam magam elé a garázsba vezető ajtó előtt Cortezt.
- Ha tudnám hogy miért tolsz mindig előre.- mondta visszanézve rám.- tök gáz hogy sose mérsz előre...-kezdte de ebben a pillanatban felkapcsolódott a garázsban a lámpa és mindenki egyszerre boldog szülinapot kiáltott közben pedig színes konfettikkel es lufikkal dobáltak Cortezt aki a megdöbbenéstől hirtelen megszólalni se tudott.
- Mostmár mindent értek.- nevetett jókedvűen amikor leszedte Vikit a nyakából aki szükségét érezte annak hogy ő köszöntse először a bulin.
- Köszönöm srácok.- mondta Ricsinek Zsoltinak Davenek nekem és Vikinek.
- Várj amíg meglátod mi vár rád a nappaliban.- veregette háton Ricsi Cortezt majd odahúzta a tortájához úgy hogy közben takarta a szemeit.

- Ez rohadt nagy ötlet volt.- röhögött amikor meglátta a tortáját És rögtön lenyúlt egy -colát.- Aki kitalált az egy zseni.
- Köszkösz.- vigyorogtam rá.- mindig tudtam hogy így gondolod.
- Mielőtt összevesztek szerintem kezdjünk ünnepelni.- vette le Zsolti a Jackes üveget a torta tetejéről és mindenkinek töltött bőkezűen mielőtt Cortez szólhatott volna az elmeállapotom ellen.

Cortez szemszöge:

- Hol van reni?- kérdeztem hirtelen a húgomtól amikor csak ketten maradtunk mert Viki karaokezni akart nekünk meg úgy éreztünk hogy jobb közönség nélkül.
- Biztos itt van valahol.- fordult körbe a tengelye körül.- lehet hogy egyszerűbb felhívni vagy valami.- ugrándozott hogy átlásson az embertömegen.
- Remek ötlet.- borzoltam össze a hájat aztán húztam egyet a poharamból és rányomtam Reni nevére a telefonkönyvemben.
- Nem csinálsz majd hülyét magadból telefonon?- nézett rám Bree felhúzott szemöldökkel.
- Igazán kedves hogy aggódsz.- forgattam a szemem miközben arrébb mentem hogy jobban halljam majd Renit. Legutoljára Szilveszterkor beszéltem vele telefonon. Igaz hogy azért mert hülye vagyok de akkor megcsókoltam. Talán ma lehet hogy más körülmények között de végződhetne ugyanúgy az este.

- Igen?- szolt bele Reni a telefonba nekem meg összerándult a gyomrom plusz egy vigyor ült ki a fejemre amin Bree lemondóan mosolygott.
- Tudod kit nem látok a meglepetés bulimon?- kérdeztem köszönés nélkül remélve hogy lázának tűnik de abból ítélve hogy Bree kettégörnyedve röhögött rajtam talán nem így kellett volna kezdeni hanem mondjuk egy szia is jó lett volna.
- Kit?- kérdezte olyan aranyosan hogy  csak egy hülye vigyorral meredtem magam elé.
- Mondjuk téged.- mondtam őszintén. Nincs olyan ember akit jobban itt akarok tudni.
- Tudom tudom, nem tudtam elmenni.- mondta nekem meg rögtön lejött hogy  kamuzik. Ettől pedig rögtön eltűnt a vigyor az arcomról.
- Miért nem?- kérdeztem. Remélem a csalódottság nem üt nagyon át a hangomon de Bree arckifejezéséből ítélve átjött.
- Mert más..  más dolgom van.- mondta amire Bree elkezdett cseszegetni hogy hallani akarja ő is amit Reni mond.
- Maradj már beszélek!-  üvöltöttem rá a húgomra amit azonnal meg is bántam de jelenleg kissebb is nagyobb bajom volt Renivel.- bocsi itt vagyok. Szóval miért nem jöttél?- hagytam ott Breet aki láthatóan nem vette jó néven hogy rászóltam és talán egy kicsit arrébb us löktem.

- Sajnos közbejött valami.- mondta Reni.
- Mi?- kérdeztem totál csalódottan. Csak nehogy valaki legyen aki közbejött.
- Oké.- sóhajtott a telefonba nekem pedig  mindenféle rémkép jelent meg a fejembe békényivel meg a festett gyérékkel.- nem hívtak meg.-
- Mi van?- röhögtem el magam hitetlenkedve de megkönnyebbülten hogy ha tényleg ez az oka.- mindenki itt van, szerintem még egy rakás olyan ember is akit nem ismerek.- mondtam körbenézve.

- Nem kaptam meghívót a facebookon.- erre a momdatra csak pislogás nélkül meredtem magam elé hogy ez tényleg komol- e vagy mindjárt kiugrik az egyik  szekrényből azt üvöltve hogy csak vicc volt. Egyrész egy meghívó nem jelent semmit másrész meg ha Bree szervezte tudja hogy itt akarom tudni Renit.

- Igazad van itt mindenki öltönyben és nyakkendőben van fura kajákat esznek és átjutottak a biztonsági ellenőrzésén is.- mondtam ironikusan ezzel próbálva meggyőzni őt. Ne legyen már ilyen naiv Reni. Az itt lévő összes ember közül csak vele akarok lenni.

- Tudom komolytalanul hangzik de tényleg mindenki kapott meghívót. Én nem.- mondta én meg elmosolyodtam.
Meghívom majd én.

- Ne csináld már. Otthon vagy most? Átugrunk érted - mondtam miközben mar indulni akartam az ajtó felé, hogy hozzam Renit.

- Ne! Ne!- Kiáltott a telefonba nekem meg a homlokomig szaladt a a szemöldököm és  megálltam  még  a növekedésben is.- mármint igen itthon vagyok de nem tudok már menni.- próbált javítani a helyzeten.

- Miért nem?- kérdeztem de tudtam hogy így is csak fájni fog a válasza. Nem baj ha fájjon akkor már rendesen kell fájnia nem?

- Mert nem vagyok egyedül.- felelte én pedig legszivesebben üvöltöttem volna. Francnak kellett hallanom azt a választ amit tudtam hogy hallani fogok De reménykedtem hogy mégse ez az ok.
- Neményi?- kérdeztem. Tudtam hogy ő van ott. Tudtam hogy ott van és most is ott pöffeszkedik Reni mellett az az önelégült majom. De akkor is egy részem azt kívánta hogy nemet mond. Bárki mást el tudnék viselni csak Nyereményit nem.
- Igen.- legalább tudom hogy nem egy mesében vagyok gondoltan miközben lecsuktam a szemem és falnak dőlve próbáltam kiheverni a hallottakat.

- Ügyes vagy, egy pillanatig majdnem elhittem ezt a meghívó dolgot.- vetettem oda neki mérgesen. Utaltam Neményit, utáltam a bulit, utaltam magam és utálatán Renit. Utaltam mindent ebben a percben.
- Tényleg nem kaptam meghívót.- mondta én meg inkább csak kinyomtam a telefont. Hazudjon másnak. Foglalkozzon csak Neményivel.

- Minden rendben?- kérdezte Viki miután visszamentem hozzájuk egy olyan húsz perc után amit a fürdőszobába zárkózva töltöttem azzal hoyg megpróbáltam nem üvölteni vagy beverni az első szembejövő embernek. Mondjuk ezt a kérdést csak tíz perc után sikerült feltenni Vikinek a visszaérkezésem után amikor nem reagáltam semmit semelyik rohadt nagy sztorijára vagy a karaokézására. Legalább észrevette hogy nincsen minden rendben.
- Ja. Bree merre van?- váltottam témát.
- Kabátban láttam utoljára gondolom hazament.