- Mégis miért ilyen rohadt nehéz elkerülni valakit akivel nem akarok beszélni?- kérdeztem Bogitól miközben berántottam a lánymosdóba amint megláttam Danit az első osztályfőnöki utáni szünetben.

- Pedig valami mesteri szintre emelted a bujkálás műveszetét az elmúlt egy hét alatt.- veregette meg a vállam Bogi és ha már itt vagyunk alapon kihasználta a lehetőséget és elment mosdóba.
- Mégis mi vagy inkább ki elől kell neked bujkálni?- kérdezte Dina aki önelégült mosollyal lépett ki az egyik fülkéből. Francia hogy mindig elfelejtem megnézni hogy vannak-e bennt mielőtt nagy okosan jártatom a szám.
- Közöd?- emeltem rá a tekintetemet. Ma nem voltam jó hangulatban. Bár az egész héten nem voltam valami jó hangulatban. Mondhatni véletlenül leüvöltöttem Levit amikor beszólt a hajamra valamit. Oké utana vocsanatot kértem de akkor is hülyének nézett szerintem.

- Csak gondoltam megkérdezem.- vont vállat ördögi mosollyal én meg éreztem hogy ebből pletyka lesz.
- Igazán kedves hogy érdeklődsz de egyrészt azt se tudom ki vagy másrészt meg elhordhatod magad.- néztem rá szinte villámló szemekkel amin láthatóan kissé meglepődött és inkább kiment a mosdóból egy szó nélkül. Persze hogy tudom hogy ő Cortez fanclubjának az első számú tagja de elméletileg én nem ismerem. Azt neg hogyha gonosz vagyok valakivel az egyrészt ritka másrész sokat segít hogy a kék szemen látszik hogy mindjárt megfolytom.

- Én beszelnék Danival mielőtt ötletei támadnak hogy miért ignorálod.- lépett ki Bogi is a fülkéből.
- De akkor se tudom kezelni a helyzetet.- ráztam a fejem.
- Előbb-utóbb kezelned kell.- bölcselkedett kézmosás közben.
- Mondja az aki éppen nem hajlandó kapcsolatot kezdeményezni mert fél.- forgattam a szemem.
- Na most ne vetítsd rám a bajaid hanem oktasd ki a barátod.- legyintett.
- Hogy ő is mondhassa hogy milyen béna dolog beletúrkálni mások telefonjába?
- Szerintem nagyobb bűn hogy Karinát du..- kezdte de megint meggátoltak minket a téma részletes kitárgyalásában nevezetesen Laura lépett be Luca és Lilla társaságában.

- Megzavartunk valamit?- kérdezte Laura miközben Bogit próbálta felnyársalni a tekintetével.
- Hozzad már energiám sincs.- intettem le Laurát aki döbbenten meredt rám. Néha a legjobb megoldás ha szimplán csak otthagyja az ember a hülyéket, minek idegesítsenek ha nem kellenek oda és én meg el tudok menni onnan?
- Egész szépen letudtad.- nevette el magát Bogi miközben a meredt Laurát és csatlósait otthagytuk a mosdódban.
- Szegény lány keményen próbálkozik mindennel.- csóváltam a fejem.- néha engem másol néha téged máskor meg Diát. Sajna nincsenek nagyon eredeti ötletei.- biggyesztettem le az ajkam. Na már nem mintha sajnálnám.

- Ha engem kérdezel én is mást kopiznék ha ő lennék.- mondta mire mindketten elneveztük magunkat. Hogy őszinte legyek jobb volt máson derülni mint a saját bajommal törődni és amúgy is idegesített mindkettőnket Laura.

Bogit természetesen Balu miatt, engem meg a jelenléte a viselkedése és az egész lány irritált. Na meg persze az hogy az eredetiség teljes hiánya látszott rajta. Van olyan hogy valami megtetszik nekem mások és én is megveszem de hogy rendre ugyanazokat a dolgokat megvenni és megcsinálni mint más az már idegesítő.

- Nézzünk inkább valamit nekem, hogy a hippi bulira mit vegyek fel.- mondta Bogi es megnyitotta a Pinterestet a telefonján.
- Baluval mész?- kérdeztem miközben a könyveim egy részét belecsúsztattam a táskámba hogy minél kevesebb könyvet kelljen hazavinnem.
- Aha.- vigyorgott.
- Lesz ebből valami nyáron?- kérdeztem óvatosan.
- Amúgy nem akarom elszólni de nagyon lehet mivel csomót nem leszel itthon.- szomorkodott.- és már mondta hogy várja hogy nyáron egész nap együtt legyünk.- tette hozzá egy mosollyal.
- Augusztusban már itthon leszek.- hazudtam. Még nem mondtam neki hogy július 22.-én már a szobájában fogok állni és köszönteni őt a szülinapján mondjuk azt se tudja hogy már megszerveztük addigra a szülinapját is.
- De addig olyan sok idő telik még el.- szomorkodott aztán egymás nyakában kötöttünk ki. Úgy látszik ma ilyen napunk van. Néha sírunk néha meg magunkra se lehet ismerni olyan szemetek vagyunk.

- Gyerekek kérlek ezeket a lapokat tartsátok meg a jövőéig.- hangsúlyozta ki Tölgyessy ofő oran miközben mindenkinek adott egy kontaktot. Nekem egy 16 éves Párizsi lányét. Nekem ehez nincs kedvem.
- Ez mi?- lebegtette meg Balu maga előtt a lapját.
- A levelező társatok elérhetősége.- mondta Tölgyessy majd bővebben kifejtette a dolgot.
- Én csereknék lányra...- emelte fel Peti a lapját.
- Azonos nemi és korú a diák. Nincs csere mivel felírtam.- mutatta a lapjait Tölgyessy.
- Majdnem összejött.- csettintett a levegőbe Peti.
- Max álmaidban.- veregette meg a vállát Levi elméletileg vigasztalóan gyakorlatilag kiröhögte a legjobb barátját.

- Szóval hogyha mindenki túllépett a kezdeti sokkon akkor szeretném hogyha összeállítanánk a csapatokat az osztályok versenyére.- mondta Tölgyi amiután lenyugodtunk a levelező társas dologgal kapcsolatban. Viszont itt megint kitört a pokol hogy ki hova akar menni. Egyedül a LiteraTúrára volt teljes egyetértés közöttünk hogy oda Karcsi választ csoportot magának így kerültem az irodalom versenyre én is.
- Tanár Úr már nem azért, én tényleg értem Karcsi indokát hogy kell lány a csapatba de nem lehetne hogy Bree mondjuk elmegy futni? Ahoz kicsivel jobban ért mint az irodalomhoz, bár ha jobban belegondolok akár infóra is mehetne ha az irodalom tudásához merjük a dolgokat.- mondta Ábel amire bemutattam neki annak ellenére hogy amúgy igaza volt.

- Ábel először is kérj bocsánatot Brigittától.- mondta Tölgyessy miután elhalkult a röhögés az osztályban, erre Ábel felem üvöltött egy bocsit az ofő meg bólintott.- és Bree nem mehet a sportnapra.
- Mert?- kérdezte Peti.
- Mert Karcsival szeretném tölteni a szabadidőmet, ő veletek ellentétben kedves.- vontam vállat. Nincs az az Isten hogy bárki is megtudja hogy miért is nem engednek pl futni emellett pedig az ofő jófej is volt mert témát váltott szinte azonnal.
Szóval végül a könyvtárat megnyertem Karcsival és Bálinttal. Az infóra Peti Levi és Tomi mennek amíg Bogi rajzra megy Baluval és Barnával. Marci és az ikrek pedig a versenyfutás az idővel programra mennek.

Órák után meg hát miért is lenne szerencsém egyszer az életben mostmár tényleg elkapott Dani amikor hazafele indultam és már csak pár lépés választott el a szabadságtól.
- Én esküszöm megértem hogy valamiért látni se akarsz mióta elmentem tőletek meg csütörtökön de beszélhetnénk?- jelent meg mellettem Dani abban a pillanatban amikor kimentem a suli bejáratán.- miért sápadtál így le?- próbálta megfogni a vállam de leáraztam a kézét és próbáltam volna arrébb menni egy kicsit a kíváncsi tekintetektől de lecövekelt egy helybe.
- Na jó.- vettem mély levegőt.- szóval.- kezdtem aztán hirtelen elképesztő mérges lettem.- baszki komolyan még én érzem magam a szarnak mert elolvastam mit irt neked az az idióta liba neked közben meg neked kéne a föld alá süllyedned.- törtem ki hirtelen.
- Mivan?- kerekedett ki a szeme.- komolyan mindent kinézek belőled de ezt pont nem hogy a telefonomban kutakodsz.- röhögött ki gúnyosan.
- Szerintem én eleget éreztem szarul magamat miatta, de nem úgy tűnsz mintha zavarna téged egy cseppet is hogy Karinával találkozhatsz miközben együtt vagyunk.- mondtam idegesen.

- Fiú vagyok, vannak igényeim.- rántotta meg a vállát amire konkrétan pislogás nélkül meredtem rá.
- És ez szerinted így teljesen oké?- kérdeztem döbbenten mire bólintott.- én meg még próbáltam valami olyanba kapaszkodni hogy ez nem az aminek hittem.- tártam szét a karom teljesen döbbenten. Komolyan egy csepp megbánást se tanusit. Semmi bocsánat vagy valami. Ő fiú és vannak igényei, megáll az eszem.
- Túl kislány vagy még hogy megértsd, a telefoban való turkálás is azt mutatja.- mondta meg mindig gúnyosan én meg vörösben kezdtem látni.
- Te meg egy rohadek.- csaptam ezzel a lendülettel arcon.- ja és ha nem esett volna le most szakítottunk mert láthatóan nem érted hogy mi és hogy működik egy kapcsolatban, érezd jól magad Karinával..- hagytam ott és a suli előtt a showt élvező embereket félrelökte Cortez mellé léptem aki tisztes távolságból de figyelt.

- Nice slap. (Szép pofon).- mondta miközben nézte ahogy Dani elindul a dombon felfelé ugyanúgy félrelökve pár embert mint ahogy én tettem.
- I don't really feel better tho. (Nem igazán érzem magam jobban tőle) - sóhajtottam.- I mean.. like... seriously. What the actual fuck. He was like "I have need you know." ( mármint.. most komolyan...Mi a franc. Azt mondta hogy vannak igényei.) - ideztem kissé frusztráltan.
- He doesn't deserve you anyway, don't even bother. ( úgysem érdemel meg ne is foglalkozz vele). -simogatta meg a karom ügyet se vetve arra hogy csomóan néztek minket. Bírom hogy nem sokan vannak olyan szinten angolból hogy bármit is megértsenek a beszélgetésünkből.
- Merre mész ma?- kérdeztem jókedvet erőltetve magamra és magyarra váltottam.
- Veled haza.- nézett rám úgy mint egy földönkívülire.
- De nekem nincs semmi bajom.- ellenkeztem.

- Hazaviszlek én a hátamon vagy a saját lábadon indulsz meg?- kérdezte egy fél pillanat szünet után.
- Jó megyek magamtól.- bólintottam.- de akkor nézhetünk olyan filmet amit én akarok?
- Persze.- bólintott és elindultunk miután elköszöntünk a többiektől.