Bree: boldog valentin napot:D
Meg ha már itt vagyok boldog szülinapot is :D
Ricsi: komolyan ennyi miatt fennmaradtál éjfélig?
Bree: sorozatot néztem de volt ébresztő állítva hogy első legyek
Ricsi: megtisztelve érzem magam
Bree: legalább első voltam?
Ricsi: már Emó köszöntött szombat délután 
Bree: neki megbocsájtom de am en voltam az első a napján
Ricsi: az igaz
Am mit kapok?
Bree: minek mondanám el?
Ricsi: ajj már
Emótól ezt kaptam
Ő csinálta

Bree: ez nagyon szeeep
Csomót dolgozhatott rajta
Ricsi: nekem is nagyon tetszik
Bár lehet hogy nem tudta überelni anyám ajándékát:D
Bree: mai napig nem tudom felfogni hogy minek neked egy pc a fejedbe
Ricsi: mert kornos
Bree: Whatever suits your fancy :D
Ricsi: ???
Bree: ajj már
Ezt nehéz elmagyarázni mert nincs magyarul
Olyan mint amikor azt mondom h nekem mindegy ha neked jó
Ricsi: mégis sikerült elmagyarázni
Bree: cause I'm a genius
Am mai program gondolom Virág minden mennyiségben meg pc
Ricsi: yep
Azt mondta h végig felveszi ha akarom

Ricsivel még beszélgettem vagy egyig amikor már olyan fáradt voltam hogy  egész egyszerűen bealudtam a telefonommal a kezemben.

Dél tájékán Nagyi ébresztett hogy már igazán ideje lenne annak hogy felkeljek.
- De nagyiiii.- nyavajogtam és a másik oldalamra fordultam.- minek keljek fel ha úgyse csinálok ma semmit?
- Kisunokám nem lehet egész nap az ágyban feküdni.- ült le mellém.
- De lehet.- mondtam és egy gyors mozdulattal megöleltem.
- Attól hogy aranyoskodsz tudom mire megy ki a játék.- mosolyodott el nagyi .-  gyere segíteni az ebéddel miután felébreszted a bátyád. 
- Miért mindig nekem adod a nehéz feladatokat?- néztem nagyira csúnyán aki csak felnevetett és megpaskolta a combom.
- Fél órád van kiszedni Ádámot az ágyából.
- De jó nekem.- morogtam miközben feltápászkodtam az ágyamból hogy megkeresssem a hangszorom.

Miután ezzel megvoltam tudtam melyik számot válasszam. A 34. másodpercig áttekertem mert addig semmi nem történik de az meg uncsi ha nem jókor indul a zene ha megyek ébreszteni.
Szóval amikor visszaszámláltak a dalba bedörömböltem az ajtaján Corteznek miközben maxra tekerve a hangerőt a hangszórómon.

- Jó reggelt drága egyetlen bátyám!- üvöltöttem túl a zenét amitől úgy megijedt hogy a következő lendülettel leesett az agyáról.
-Miért nem lehet normális a testvérem?- nézett maga elé totál kómásan miközben én a Crazy Chicken Songra ugráltam az ágyán.
- Wake up asshole! (Kelj fel seggfej!)- húzogattam meg az arcán lévő bőrt mielőtt elhagytam a szobát.
- Ezt ugy tudod, hogy még visszakapod?- kiáltott utánam de csak egy felnyújtott középső ujjat láthatott. Éljen a testvéri szeretet.

- Tök jó háziasszony vagyok.- jelentettem ki büszkén amikor megint minden zöldséget meghámoztam ami a húsleveshez kell.
- Már csak annyit kell megtanulni, hogy hogy kell megfőzni a húslevest.- mondta nagyi aki éppen leszűrte a husit amit még nem is teljesen főzött meg mert így nem lesz a leves habos.
- Apránként.- vigyorogtam rá nagyira.
- ha tudnál főzni legalább nem féltenélek Amerikaban.- sopánkodott.- most is tiszta csont és bőr vagy.
- Dehogy vagyok az.- forgattam a szemem.- na akkor most hogy kell panírozni? Tojás meg zsemlemorzsa?- kérdeztem elővéve a cuccokat a szekrényből.

Miután nem lett katasztrófa az ebéd mert nagyi kijavította ha hülyeséget csináltam volna Cortez és Nagyapa is előkerült valahonnan és egy nagy vasárnap ebéd után nagyi megengedte hogy tanuljak. Leginkább rámparancsolt de így szebben mondtam.

- Mi ütött Nagyiba?- néztem Cortezre az agyáról. Nagyi nem szokott ilyen szigort tartani.
- Nem ütött bele semmi csak azt gondolja hogy ha már én megbukok neked nem kéne.- vont vállat Cortez miközben azzal volt elfoglalva hogy minél jobban össze tudja borzolni a hájat a lehető legnagyobb műgonddal.
- Nem szeretném ha az osztálytársam lennél jövőre.- húztam el a szám.

- De Kardos pont olyan mint amilyen Neményi lesz majd 100 év múlva - dobta el a hajzselét a kezéből.- ha ránézek hányom kell. Egy lelketlen idiota aki nagyra van magától attól hogy elolvasott vagy ezer barom könyvet.- kezdett bele Kardos szapulásába.
- Akkor miben jobb ha egy évvel tovább bámulod a képet Neményi ősének?
- Erről az oldalról meg nem közelítettem meg a dolgot.- vont vállat.- mondjuk az hogy Renivel hogy vagyok azt én se tudom szóval asszem most nem kérem meg hogy korrepetáljon elég ha beszél hozzám.
- Aminek úgy megörülsz hogy majd lesmárolod a fél suli láttára.- emlékeztettem a pénteki napra.
- It was an honest mistake. ( azt akarja jelenteni hogy kb bárkivel előfordulhatott volna ilyen. Ti is észrevettétek hogy mennyi olyan mondat van amit nem lehet normálisan fordítani egyik nyelvről a másikra???)

- És Viki arca pont azt mutatta hogy nem volt kiakadva.- utaltam a barátnőjére.- amúgy, hogy hogy ma vele leszel? Nem úgy volt hogy te sosem ünnepled a Valentin-napot?
- Nem ünnepled te helyettem is egyedül.- vont vállát.
- Ez csúnya volt.- tettettem sértettséget.
- Sorry.

Egyik liba: hálára unom magaaaam
Bogi
Bogi
Bogggggiiii
Miért nem vagy fent egy órája
Hmmm
Bogiiuuuuuiiizuuuu
ajj már

Tehát Bogi nem elérhető. Tehát halálra fogom unni magam. Döntöttem el miután Cortez is lelépett én meg egyedül maradtam.

A gitározás nem kötött le a házit pedig nem értettem szóval mit csináljak.
- Elmentem edzeni.- szóltam a nappaliban ülő Nagyapának miután bepakoltam mindent a táskámba.
- Kivel?- nézett fel a keresztrejtvenybol gyanakodva.
- Magammal jómagammal és velem.- adtam meg a három legjobb barátom nevét. Szerintem jó poén volt de nagyapa nem értékelte.- tényleg egyedül megyek, ameddig mindenki valentinnapozik addig én inkább izzadok az edzőterembe. Habár persze ha lenne kivel tölteni a napot akkor nem biztos hogy mennek de érted. - kezdtem hosszas kifejtésbe amit tudom hogy nagyapa utál és inkább utamra engedett.

Szerencsére az emberek el voltak tűnve a teremből amikorra odaértem mert hát tényleg ki az az elvetemült aki inkább edz mint hogy a szerelmével legyen vagy otthon gubbaazt egy gallon jégkrém társaságában?  Én meg jó pár ismereglen izomarc voltunk jelen már amennyit látok szemüveg vagy  kontaktlrncse nélkül.

- Mizu?- jott oda egy srác miközben  ötös fokozaton gyalogotam bemelegítésképp. Rövid barna haj, szétszteroidozott külső már most amihez szerinte sármos mosoly társult és mindemellé láthatóan többet szelfizik az edzőterembe mint hogy megmozdulna. Főnyeremény.

- Nincs semmi.- néztem magam elé.- ha megbocsájtasz futnék.- mondtam és növeltem a sebességen hogy futni akarok amivel jelezni kivárnám hogy kopjon le csak arra nem számítottam hogy ő szépén belemászik a vezérlőpultba.
- Nem kell megijedni tőlem cica.- mondta el meg megforgattam a szemem.- ezt a segget már a terem túloldaláról is kiszúrtam. Beszélgessünk.- magyarázta miközben lejjebb vette a fokozatot.
- Rettentő izgi a téma de nem érdekelsz valamint kérlek többet ne nyúlj bele az edzésembe.- mondtam egész normálisan.
- Ha békén hagylak edzés közbe legalább engedd hogy meghívjalak valamire utána már ha Valentin-nap van meg minden.- ajánlgatta.
- Van barátom.- ha meg egy mondatot szol hozzám esküszöm üvöltök.
- Nem látom hogy itt lenne.- vonogatta a szemöldökét aztán látványosan körbenézett.

- Csá kicsim. Itt van a pre workoutod.- jelent meg a srác mellett Dani és egy puszit nyomott az arcomra miközben berakta a shakert az italtartóba.- Te meg ki a bánat vagy?- nézett a gyerekre mintha most venné csak észre. Nem mondom hogy a két métere nem ijesztette halálra a fiút aki a szteroidok ellenére sokkal alacsonyabb volt nála.
- Én..
- Nagyon örvendek most szépen lekophatsz a soha viszont nem látásra.- fordította a másik irányba a totál megkövült srácot.- Veled ellentétében nekem itt van dolgom aztán otthon a csajommal ha érted mire gondolok.- nyomatékosított és mutogatott a sracnak hogy sipirc én meg eddig bírtam  és hangosan felnevettem.

- Ne ölj meg amiatt hogy lekicsimeztelek vagy hogy azt mondtam hogy dolgom van veled amit csak azért mondtam hogy lelépjen csak láttam hogy nem kifejezetten élvezed a szteroid mester társaságát.- mondta egy szuszra Dani amikor hallótávolságon kívül került a srác.
- Igazából azt akartam mondani hogy köszönöm.- mosolyogtam rá és  megállítottam a gépem.- kedves volt tőled viszont mostmár ha így alakult remélem van kedved velem edzeni.- vigyorodtam el és beleittam a pre workoutba.- finomat keversz.- emeltem fel a shakert.
- Az évek és a rutin.- vigyorgott aranyosan.- mit terveztél mára?

- Lábat.- nevettem fel amikor láthatóan elfehéredett.- na mi van mégis van más dolgod lett hirtelen?
- Ha jobban belegondolok...- kezdte mire mindketten felnevettünk.- na gyere olyan lábnapod lesz hogy meghalsz.
- Hiszem ha látom.- vigyorogtam.

Egy óra múlva már nem volt kedvem vigyorogni.
- Én nem tudtam hogy ilyen puhány vagyok.- néztem Danira miközben  lehuppantam a földre hogy számoljam  hogy ő mennyi kinyomást csinál a lábgépen. Igaz hogy ő is le volt izzadva de nem tűnt annyira fáradtnak mint amilyennek én éreztem magam.
- Francot vagy puhány.- mondta miközben a gépen elkezdte a saját körét.- lányt még nem láttam ilyen keményén edzeni.- bókolt cukin.
- Te aztán tudod hogy kell bókolni.
- Ne röhögtess mert aztán nem tudod leszedni rólam ezt a fost. - tolta fel a lábát.
- Csendben maradok.- emeltem fel cserkészesen a kezem.- amúgy tízenhétnél jársz.

- Alig hiszem el hogy vége.- sóhajtottam miután megvoltam az utolsó guggolással is.
- Hát nem hittem hogy ennyire szar volt velem de jó.- vonta meg a vállát én meg elröhögtem magam.- hazavigyelek?- kérdezte az öltöző előtt.
- Igazán nem akarok a terhedre lenni meg semmi de kétlem hogy haza tudok sétálni.- mondtam őszintén.
- Akkor megvárlak.- mosolygott rám.

- Hogy van neked már autód?- kerdeztem csodálkozva miután nagy nehézen lejutottunk a parkolóba.
- A tizenhetedik szülinapomon forgalmaztam de mivel a nagybátyám az autós iskola vezetője nem volt sok gondom a vezetés tanulásával fű alatt körülbelül tízennégy evés korom óta.- mondta.- az autó meg nem az enyém de már gyűjtök rá.- vigyorgott.
- Milyet szeretnél?- kérdeztem.- nehogy azt hidd hogy értek hozza csak annyit amennyit illik amiatt mert hogy bátyám van.- mondtam a felcsillanó szemeit látva.
- Már azt hittem.- nevetett.- amúgy megmondhatnád hol laksz mert ötletem sincs merre menjek hozzátok.- mondta a piros lámpánál.
- Legalább így tudom hogy a  szabadidődbe nem stalkerkedsz.- mondtam és megmondtam a címem.

- Szerintem én kérdezhetnem meg tőled hogy stalkerkedsz-e a szabad idődben mert én nagyon nem itt lakok.- állt meg a házunk előtt.
- Ajj most lebuktam.- mondtam és a szám elé emelem a kezem mintha megijedtem volna. - tényleg nem akartam véletlenül se utolérni akkor Cortezt.
- Nem bírod a barátnőjét?
- Az is meg nem kellek én oda nekik ha beszélnek.
- Én tuti belemásznék a tesóm dolgaiba.- gondolkodott el.
- Bele szoktam azért ne félj. De a tizenkét éves húgodnak nem kell még nagyon belemászni a dolgaiba.
- Csak azt hiszed. Olyan hülye kis ízékbe zúg bele az a lány hogy meghalok.
- Minden nagytesó ilyen?- nevettem fel.
- Lehet.- nevetett velem egy kis gondolkozás után.

- Köszönöm hogy hazahoztál meg hogy edzettél velem.- mondta amikor abbahagytuk a nevetést és megfogtam a kilincset.- voltaképpen inkább a napot köszönöm.- mondtam kicsit furán amire megint kaptam egy mosolyt.
- Nem hittem hogy ilyen jó napom lesz ma szóval én is köszönöm.- mondta a szemembe nézve amitől ugrott egyet a gyomrom.
- Szia.- köszöntem el tőle.- majd találkozunk valamikor.
- A suliban holnap.- küldött felém egy mosolyt mielőtt elhajtott.

- Jó volt az edzés?- kérdezte Nagyi aki Nagyapával tvzett a nappaliban.
- Jobb mint gondoltam.- mosolyogtam rájuk és ledobtam magam egy fotelbe.