Sziasztoook!

Huh, ez szerintem az egyik eddigi leghosszabb rész amit valaha hoztam, majdnem a háromszorosa egy átlagos résznek a maga 6455 szavával viszont nem ez a lényeg hanem az hogy nagyon remélem hogy tetszik amit írtam és írjatok és/vagy voteoljatok mindenképp hogyha tetszett! ❤❤
Jó olvasást mindenkinek és a fenti képen Bogi karkötője van 😁😁
~Bella

-Heh Ricsi szülinapja van ma.- néztem a telefonom képernyőjére amikor az 0.00-ra váltott és a naptár február 14.-ét jelzett ami igazából számomra csak emiatt volt jelentős nap. Viszont ennek ellenére nem voltam abban biztos hogy mit is kéne tennem tekintettel a jelenlegi helyzetre mivel tudtam, hogy Ricsi nem igazán azok közé az emberek közé tartozik akik kifejezetten kedvelnek mostabán ami kész vicc volt tekintve hogy egy éve ilyenkor milyen volt a kapcsolatunk ami éles kontrasztban állt a múlt héttel ami alatt mindig olyan csalódottan nézett rám mintha valami főbűnt követtem volna el.

Mindezek ellenére nem vagyok annyira kicsinyes hogy ne köszöntsem a születésnapján, döntöttem el így az ecsetet leraktam a padlóra amivel eddig a vásznon  festettem egy tájképet és megnyitottam a messengert hogy megkeresemm Ricsi nevét akivel ezer éve beszéltem legutoljára, de azért ott volt a még újévkori üzenetváltsunk amikor is kiröhögte az alapozásunkat Cortezzel.

Bree: boldog szülinapot!🥳

Írtam neki amit szinte rögtön látott is majd megjelent a három kis pont ami azt jelentette, hogy ír de a következő pillanatban eltűnt majd újra megjelent egy fél percre majd eltűnt és így történt még kétszer.

Ricsi: kösz 🙂

-Wow erre aztán megérte várni.- forgattam meg a szemem és leraktam a telefont magam mellé hogy befejezzem amit be kellett, hogy mehessek aludni mivel holnap (vagyis ma) iskola van attól függetlenül hogy még nem alszok ezért fél óra javítgatás után késznek íteltem a festményt és mivel már rég pizsiben voltam egész egyszerűen csak bepattantam az ágyba ahol utoljára még checkoltam a telefonomat de nem kaptam semmi olyan értesítést ami felkeltette volna az érdeklődésemet így a telefonomat leraktam az éjjeliszekrényemre és a párnak közé hajtottam a fejem viszont aludni még mindig nem igazán tudtam.

Múlthét hétfőn amikor hazajöttem délután Nagyi és Nagyapa is örömmel konstatáltam hogy "észheztértem" de hamar ki kellett ábrándítanom őket mivel még mindig nem értek egyet abban hogy Reni tökéletes és hibátlan, habár hogy majdnem kinyírta a tesómat egészen lenyugodni látszott a csaj és nem hisztizett feltűnően minden nap szóval a hülye bátyám se jött veszekedni hozzám de mindent szépen sorjában.
Tehát miután voltaképpen Marcinak és Ábelnek is kiöntöttem a lelkemet elképzelésem se volt arról hogy kinek a tanácsát fogadjam meg mivel Marcinak abban volt igaza, hogy olyan vagyok amilyen és akkor is ki fogok állni a véleményem mellett ha senki sem áll mellettem mert jót akarok ennek a hülyének viszont a másik oldalon meg ott volt Ábel aki viszont tudta hogy a bátyám mégiscsak a legfontosabb nekem és egyrészt emiatt nem kéne hogy tönkremenjen a kapcsolatunk másrészt meg ha hülye akkor tényleg tanuljon a maga hibáiból nem kell nekem megmondani hogy mi fog úgyis történni.

Szóval minekután nem tudtam dönteni a két fiú tanácsa között maradt az Hidegháború á la Antai-Kelemem állapot egész héten aminek a tartama alatt lényegében semmi érdekes nem történt ha eltekintünk attól hogy mindenki ezerrel pörgött a farsangon vagy azért mert kilencedikes volt vagy azért mert Kinga nyerni akart a jelmezversenyen. Komoly problémái vannak, tényleg egészen sajnáltam (ez irónia volt) főleg azért mert a Bogi és én közös jelmezötletünk úgyis verte az övét még akkor is ha nem tudtuk hogy ő mi akart lenni.

Ennek megfelelően pénteken halálos nyugalommal indultam suliba ahol duplaangolon Ábellel szórakoztattuk egymást most épp azzal hogy hogy szuperált az új korija és már egészen kezdtem rosszul érezni magamat hogy szegény srác sosem fog megtanulni angolul ha végigbeszélünk minden órát. Ezután a duplaóra útán még túl kellett élnem egy föci felelést Farkas jóvoltából és egy tesi órát is amin hál istennek csak gimnasztikáztunk ami a közhiedellemmel ellentétben nem abból állt hogy fejen álltunk meg cigánykereket hánytunk hanem csak annyi volt hogy nyújtottunk egész óran amíg a fiúk fociztak és  utána pedig jöhetett a dupla óra Tölgyessyvel ami amúgy alapvetően egy infó és egy osztályfőnöki órát takart de tekintve hogy ő az osztályfőnökünk a minimálisnál is kevesebbet tanulunk infót és mindenkit feleltet, hogy négyes feletti átlagunk legyen ha már másból nem igazán remekelünk, valamint ő is még mindig egy nagy gyerek mivel amikor rohadt nagy lemaradásban van mert "sok dolga volt" akkor végigdolgozza az órákat mi meg csinálhatunk amit akarunk mint ahogy pénteken is történt mert valami elektronikus naplót tervezett a sulinak aminek részese lehetett Bálint is akinek a feladata a jegyek bediktása volt osztályonként. Biztos élvezte mint ahogy az arcán levő fintor is erre engedett következtetni főleg amikor mindenki elmehetett csak ő nem mert vége lett a filmnek (Vasember 2) amit azért néztünk hogy ne üvöltözzünk és hogyTölgyi tudjon koncentrálni. Amúgy őszintén bevallom ért hozzánk az ofő mert tényleg csendben bámultuk a filmet.

Az órák útán pedig Boginál készültünk mivel Bori épp otthon volt és akart találkozni vele mindenképpen így nem is volt kérdés hogy hol készülünk.
- Nagyon király lett a jelmezetek.- bólogatott Bori elismerően miután megvoltak a fényképek is rólunk és már csak Balura vártunk aki voltaképpen Bogi párja volt de mégse mivel velem öltözött össze Bogi.
- Lányok itt vannak a fiúk!- szólt fel Bogi anyukája amin összeráncolt szemöldökkel néztem Bogira.
- Fiúk húgom?- kérdezte Bori is meglepetten.
- Nem tudom mi van itt.- rázta a fejét Bogi és őszintének tűnt mikozben leindultunk a szobájából a cuccainkkal a kezünkben hogy a nappaliban Marvval a Sin Cityből és Neoval a Mátrixbol vagyis név szerint Baluval és Marcival kerüljünm szemtől szembe amit nem tudtam hova tenni de mostanában mint már említettem Marci társaságaban tudok normális lenni szóval nem kaptam szívérgörcsöt és még pillangók se jöttek. Amúgy mialatt gondolkoztam Bogi szülei nem izgatták fel magukat azon hogy ja mégse hárman megyünk hanem kitaláltak hogy ha már itt vagyunk négyen akkor legyen csoportkép is rólunk amihez nem igazán volt kedvünk de hát ha Bogi anyukája mondja akkor azt mondta az anyukája.

Oké mindezalatt Bori kegyetlenül kiröhögött mindenkit ahogy egymás mellett mosolygott két ijesztő baba a Shiningból, Neo és Marv de Axel a gazdája védelmére kelt és véletlenül rátaposott Borira az enyhen túlsúlyos kutya nagy izgalmában mert azt hitte hogy Borinak baja van azért van összegörnyedve.
- Remek most jöhet a te telefonod.- bólintott Bogi anyukája a száztizenhezedik kép utan amire Bogi vadul rázta a fejét.
- Nemnem, bocsi indulnunk kell mert elkésünk.- tessékelt ki minket Bogi a nappaliból.
- Bogi menekülhetsz de el nem bújhatsz.- röhögott tovább Bori miközben már a bejárati ajtón lökdösött ki minket Bogi de a fiúkkal úgy döntöttünk hogy egész vicces ha Bogi legnagyobb bosszúságára állandóan visszatértünk valami mondvacsinált indok miatt.

- Amúgy életem te mi is vagy?- kérdezte Bogi Balutól tök ártatlanul miközben a suli fele mentünk és végre abbahagytuk a röhögést azon hogy szinte halálra rémítettünk egy velünk egykorú srácot amikor egy buszmegálló mellett elhaladtunk.
- Te most azt akarod mondani nekem hogy még nem láttad a Sin Cityt.- nézett Balu döbbenten Bogira.
- A mit?
- Komolyan ha nem lennél ilyen ijesztő tuti hogy hazamennénk megnézni.- rázta a fejét hitetlenkedve Balu.
- Oh come on! (Ahj már..)- kezdtem idegesítő creepy horror hangon Balura meredve.- come and play with us Marv.- folytattam vigyorogva kicsit megmásítva az eredeti szöveget Dannyről miközben a mellettem vihogó Marcit próbáltam figyelmen kívül hagyni.- forever... and ever... and ever...- húztam el a mondat végét.
- Komolyan mondom Bree nekem miattad vannak rémálmaim.- nézett Balu a szemebe amikor a vállamnál fogva megállított mert amúgy egyre közeledtem hozzá amire felröhögtem.
- Megtisztelve érzem magam.- pukedliztem előtte amire megrázta a fejét es Bogit kézenfogva előre ment.
- Túl sok volt?- kérdeztem Marcitól aki csak vigyorgott a tok sötét napszemüvegén keresztül.
- Én személy szerint nagyon jól szórakoztam.- karolta át a vállam.- amúgy semmit sem látok tudnál segíteni?- röhögött fel.
- A napszemüveget levenni nem jobb megoldás?- tettem fel az evidens kérdést nevetve.
- Az nem olyan dolog amit Neo tenne.- rázta a fejét.
- Át kell érezni a karaktert igazad van.- bólintottam és így egymásba karolva érkeztünk enyhe késéssel a suliba ahol mivel rohadt nagy szerencsém van kik mások, mint a bátyámék szerencsétlenkedtek a bejutással.

-Pillangó, te ki lennél?- kérdezte az egyik sulirádiós srác asszem Máté ki mástól mint Renitől akit amúgy nem tudtam hova behatárolni fehér ruhában meg szárnyban. Ez valami angyalnak képzeli magát vagy mi?
-Nem pillangó! -kérte ki magának de attól amúgy még nem lett beljebb hogy hisztizni kezdett viszont éreztem hogy hosszú lesz ez a dolog és Marcinak támaszkodtam jobb híján aki meg a fejemen nyugtatta a fejét amire valamiért bevillant ahogy Ábellel voltam korizni legelőször ugyanígy álltunk és hogy ugyanígy átkarolt.
-Egyébként pedig Júlia- tette hozza a jelmeze magyarázatát Reni amin Bogi nem bírta ki hogy ne horkantson fel. Asszem ez az iker gondolatolvasás dolog bejött nekünk mivel én is arra gondoltam amire ő miszerint hogy ez a jelmez pont Renire vall. Mindenki értse úgy ahogy akarja.

- Wow skacok!- köszönt Milán (eskü ez a neve a másik srácnak, vagyis remélem) amint a hang forrása vagyis felénk nézett csakúgy mint Reni és Cortez aki egy gúnyos felvont szemöldök felvonással díjazta azt ahogy Marcival voltunk viszont mégis sikerült elérnie hogy arrébb lépjek Marcitól.
- Marv, Neo és az ikrek a Ragyogásbol.- mondta végig Máté hogy kik vagyunk.- csajok akartok villodzó fényt?
- Ahaaa.- bólogatott Bogi hatalmas mosollyal ami azért lett ijesztő végülis mert a csupa művér ruhája mellé ez nem volt olyan biztató látvány és láthatóan Reninek is adott egy két kellemetlen emlékképet.
- Csak jussunk be.- tettem hozzá hasonló kedvesen nezve a bátyámra de végülis ő nyert mert már fél méterre álltam Marcitól.
- Ja persze, szóval Júlia? A könyvtárosnő?- tért vissza Máté az eredeti témához.
-Nem! Shakespeare Júliája!  Rómeó és Júlia!- magyarázta Reni idegesen majd fesóhajtott -Tökmindegy, fotós vagyok, engedjetek be -adta fel a próbálkozást. Jó tudni hogy a rég bevált hátátlyukasztó pillantásom még mindig remekül működik.
-Mérnem' ezt mondod, Juli?- kérdezte Milán is amin felkuncogtam csakúgy mint Bogi.
-Reni vagyok! Júliának csak beöltöztem -hadarta a lány miközben Cortez behúzta inkább a terembe.

- Te ez ki a rák volt akkor?- kérdezte tőlünk a stúdiós miközben Marci meg Balu bementek a terembe.
- Bree leghosszabb rémálma.- vágta rá Bogi.
- Mennyit gondolkoztál ezen a film címen?- röhögtem fel.
- Álmatlanul forgolódtam napokat mire feljött egy ilyen jó ötlet.- tetézte Bogi a dolgot majd megfogta a kezem úgy mint a filmben.- mehetünk?- kérdezte.
- Még jóhogy.- bólintottam vigyorogva és megvártan hogy lekapcsolódjon a lámpa és gyorsan belépjünk a tesiterembe majd amikor visszakapcsolták a srácok a lámpát  amikor már mereven álltunk az ajtó másik oldalán a tömegre meredve. Mondani se kell a belépőnket óriási füttyögés követte habár enyhén rosszul éreztem magam amikor a másik oldali lelátó fele menet ránéztem a második sorban ülő Kalaposra és a melette ülő Jokerre avagy Virágra és Ricsire mivel láthatóan rengeteg energiát időt és fáradságot ölt bele Virág a jelmezekbe és a sminkbe is de ha ők szemetek velem akkor én miért ne lehetnék ugyanolyan? Főleg Kingával aki meg csak úgy kivágott a suliújságtól Reni miatt és akkor is megérdemelte hogy dühöngjön a jelmezében. De akkor francért érzem magam ilyen szarul?

- Minden rendben?- hajolt le hozzám hirtelen egy szőke hajzuhatag amikor már egy ideje csak hallgattam a körülöttem folyó beszélgetést de nem figyeltem a  mondjuk a húsz perccel ezelőtti nyitótánc  óta amire le se mentem pedig elméletileg táncoltam volna. Na mindegy.
- Hmm.- néztem fel Legolasra amin azonnal felnevettem és rájöttem hogy még körbe se néztem a jelmezeken- amúgy tünde szemed mit lát?- kérdeztem Ábeltől aki elmosolyodott de nem tudtam elterelni a témát.
- Jelenleg egy nagyon elgondolkozott Breet akinek valami miatt rossz a kedve.- válaszolt teljes komolysággal.
- De Breet felvidította egy tünde aki táncolni akar vele.- ragadtam karon amint meghallottam a Sm41 Still Waiting című számának a kezdetét.

Tehát így egészen jól zárult a hetem és Kinga fejének meg végsősoron kifejezetten örültem amikor bejelentették a jelmezverseny győzteseit avagy minket Bogival, viszont annál eseménytelenebb volt a hétvégém amikoris semmit sem csináltam és még Ábelhez se mehettem át segíteni annak ellenere hogy csomószor felajánlottam hogy segítek mindog nemet mondott azzal a címszóval hogy nem kell emelgetnem átmegyek ha kész lesznek vagyis hétfőn vár szeretettel de pakolni nem.

Ennek megfelelően már elkértem magamat Nagyitól még szombaton aki amúgy simán belement abba hogy átmenjek Ábelhez habár furán nézett rám amikor elkéretzkedtem hétfőre de nem értettem meg a dolognak az okát csak akkor amikor ma beértem a suliba és az egesz hely olyan volt mintha egy Cupido telehányta volna az aulát viszont legalább normális zene (Korn)  szólt gondolom Ricsin tiszteletére de ez a legkevésbé sem izgatta az iskola tanulóit akik tömött sorokban álltak a büfé előtt és legjobb tippem szerint idegesítő csörgő nyakláncokat akartak venni mivel a kb három ember aki köszönt nekem amig lefagyva meredtem a Valentin-napi giccset mind idegesítő műanyag gyöngyökből fűzött nyaklancot hordott és kettő meg adott is nekem láncot.
- Istenem én komolyan ezekért a percekért élek.- karolta át Balu vihogva a vállamat az egyik oldalról és nem sokkal később a nevető Bogi is megjelent a látóterembe és lefénykepezett hogy megmaradjon örök emléknek ahogy a díszítés nézem mintha fel akarnám gyújtani és a kezemben a két lánc is ott díszeleg.
- Kösz.- ráztam le a kezét magamról.- ez egyre rosszabb lesz amúgy.- hisztiztem Boginak.- tavaly nem volt díszítés.
- Esküszöm ez évről évre egyre csak jobb lesz.- vihogott tovább rajtam Balu.
- Nem vagy vicces.- néztem rá csúnyán de Balu csak egy legyintéssel elrendezte hogy akkor is vicces vagyok és egy Boginak adott gyors puszi után lelépett a Petihez aki éppen Levivel értekezett valamin.
- Tényleg nem az.- fogta meg Bogi a kezem.- de tuti veszünk ilyet.- rántott maga után a sor végére.
- Nem.- jelentettem ki.
- De.
- Nem.
- Dehogynem.
- Sziasztok lányok.- köszönt Zoé aki észrevette hogy veszekszünk a sor végén és hatalmas műmosollyal magához intett minket a sor legelejére.- ti is vesztek nyakláncot?-kérdezte míg az egyik barátnője még válogatott.
- Aha.- válaszolt Bogi.
- Nem.-mondtam én is vele egyszerre.
- Meg a meggyőzésnél tartok.- legyintett Bogi Zoénak aki csak bólintott erre.
- És kiknek vesztek?- kiváncsiskodott további a lány aki ha jól emlékszem nem az a barátnője aki állandóan helyesel.
- Tavaly adtunk mindegyik osztálytársunknak post it-et.- válaszoltam mivel megakadt a pillantasom egy nyakláncon a doboz alján.- talán most is illene.- vágtam elgondolkozó fejet de Bogi nem vette be.
- Hmm.- mosolyodott el mindentudóan Bogi aki szintén a dobozra nézett.
- De aranyos szokás!- nevetett Zoé miközben a barátnője végre valahára kész lett a nyakláncok kiválasztásával.- viszont mi megyünk mert Anita kész van.- integetett nekünk.
- Menjünk adjunk oda most Corteznek.- mosolygott a csajszi amin felkuncogtam.
- Hupszi.- mosolygott rám a lány mintha nem tudnám hogy azután az idióta után csorog a nyála.
- Menjetek csak szerintem már bennt van a teremben.- intettem őket előre. Voltaképpen nem érdekelt hogy a tesómnak adnak bármit de nem volt kedvem hozzájuk és igy legalább leléptek.
- Na mit néztél ki?- kerdezte Bogi aki már a dobozban kutatott és már volt előtte vagy tizenöt lánc.
- Én? Semmit.- tettettem az ártatlant miközben a doboz mélyére nyúltam és kihalásztam a kinézett nyakláncokat.- de a bff lánc remélem tetszeni fog neked.- löktem meg Bogit csípővel.

Pár percel később már az emelet felé tartottunk és gazdagodtam pár lánccal mire felértünk de Bogi se panaszkodhatott. Mivel engem kifejezetten idegesitettek a láncok ezért annak ellenére hogy Bogi rávett arra hogy vegyek láncot a srácoknak és a barátainknak nem voltam hajlandó az istennek se felvenni egyet se kivétel ezalól a Bogitól kapott lánc.
- Magyar az első óra?- kérdeztem amikor kikerültünk egy párt akik egymás szájában kerestek valamit.
- Ahhaaa.- bólogatott miközben mar Balut kereste hogy odaadhassa neki a zöld láncot amit szerzett neki.
- Akkor menj előre ki kell vennem a cuccom.- engedtem a barátnőmet és megálltam a szekrényemnél aki egy hálás mosoly után a termünkhez szaladt ahol Balu a fiúkkal beszélgetett akik erre amúgy voltak olyan jófejek hogy bementek és hagyták Bogit érvényesülni.

- Bree.- szólt hozzám egy kilencedikes srác ezzel felébresztve engem a bambulásból.
- Hmm?- néztem rá a fiúra miközben a szekrényem számkombinációját tekertem.
- Őőő...- kezdett bele és én meg elgondolkoztam azon hogy tök gáz az hogy már a kilencedikesek is magasabbak nálam.
- Igeeen?- kérdeztem és amúgy éreztem hogy nyakláncot akar adni de ne húzza már ennyit az időt.
- Szóval ezt neked hoztam- emelt fel egy piros (?) gyöngysort.
- Köszi.- vettem ki a kezéből és a szekrénybe raktam a láncot de nem úgy tűnt hogy egyhamar távozni akar.- ööö...- néztem rá hogy mit akar még tőlem a továbbiakban.
- Igen, szóval arra gondoltam hogy ha nincs programod ma elmehetnénk valamerre, például cirkuszba vagy valami.- magyarázott kipirult arccal.
- Bocsi de nem jó a mai nap.- ráztam a fejem enyhén idegesen. Komolyan jobb nem volt? És ha már itt tartunk miért gondolja hogy elmennék vele bárhová is?
- És esetleg valamikor...- kérdezte de elakadt a mondatban mert egy kar a derekam köré csavarodott és az ismerős illat miatt nem ütöttem torkom az illetőt hanem elmosolyodtam.
- Nem lesz jó neki.- puszilt meg Ábel amin majdnem felröhögtem de tartottam magam és csak egy vigyor lett a dologból meg akkor is amikor a kilencedikes fiú kidülledt szemekkel meredt ránk.- köszöni a láncot amúgy.- integetett a srácnak hogy mehet aki erre fénysebeséggel tűnt el a szemünk elől.

- Legyen vége a valentin-hétnek könyörgöm.- nevettem fel és elkezdtem keresni a nyelvtan füzetem mivel éreztem hogy Kardos legalább annyira van elragadtatva a nyakláncoktól mint én és hát ki máson mint rajtam töltené ki a haragját.
- Tuk sok a hódoló?- poénkodott Ábel.
- És csodálkoznak az embberek hogy nekem nem jó senki miközben a kilencedikes fiúk hívnak cirkuszba- forgattam a szemem az ezelőtti ajánlaton.
- Na hát mi bajod rögtön hazavisznek bemutatni.- nevetett amire rácsaptam de hogy őszinte legyek végülis jó poén volt.

- Ábel szia!- lépett oda hozzánk Rami(??) amire szerencsetlen olyan meglepetten meredt Ramira hogy én is zavarba jöttem.
- Igen?- kérdezte miután túltette magát azon hogy Rami is az amúgy elég terjedelmes fanclubjának a tagja akik amúgy úgy különböztetik meg a fiúkat hogy az a jól kinéző iker akinek nem Csenge a barátnője hanem szingli az Ábel a másik meg Ádám. Falramászok tőlük, még a Marci+Cortez fanclubnál is idegesítőbbek.
- Ezt neked hoztam.- mosolygott ezerrel Rami es átnyújtott egy halvány rózsaszín nyakláncot Ábelnek aki jobb híján elvette tőle.
- Köszi.- bólintott Ábel és Rami azért jobb volt mint az én hódolóm mert ő vette hogy nem kap semmit vissza Ábeltől és el se fogja hívni randira szóval egy szerinte csábos mosoly után elindult a 11.a-s lányok felé akik érdeklődve figyeltek minket.

- Ez kész.- rázta a fejét amikor hallótávon kívül voltak- rózsaszín? Mi vagyok én szerinte?- akadt ki a cseppet sem férfias szín miatt.
- Végülis van rózsaszín pulcsid és jól is áll.- próbáltam vígasztalni amire enyhén rondán nézett rám.- de nekem is adhatod ha szeretnéd.- ajánlottam.
- Tessék.- nyujtotta felém kérdés nélkül a karkötőt.
- A pulcsit te.- nevettem fel de azért elvettem a láncot es minden elvemmel szembemenve feltekertem a csuklómra amin még mindig ott volt az a piros kis karkötő amit tavaly kaptam a szekrényembe rejtve.
- Megkapod azt is délutan ne aggódj.- vont vállat.- viszont akkor kérem vissza ezt a csodas relikviát.- emelte fel a kezemet.
- Adok helyette én is inkább neked nyakit, ez egyedi Rami darab.- hülyültem amire felnevetett.- de amúgy tényleg remélem tetszeni fog- emeltem fel a táskámat és kiszedtem belőle egy fekete-kék nyakláncot.- hozzaláteszem hogy szemelőtt volt, konkrétan szembejött velem, ki akarta szúrni a szemem- magyaráztam féle nyújtva a nyakláncot és végülis igaz volt hogy szembe jött csak a doboz legalján volt de átlátszó volt a doboz na szóval tényleg kiszúrta a szemem.

- Mindig meg tudsz lepni Antai-Kelemen.- vette el tőlem a nyakláncot és úgyszintén a csuklójára rakta mint én.- de ne hidd azt hogy csak te vettél nekem.- halászott élő a zsebéből egy fekete nyakláncot amire valami nyomtatva volt.
- Én princess?- szaladt fel a szemöldököm amikor vigyorogva elolvastam a feliratot.
- Ilyen bitch I'm a motherfuckin princess módon.- magyarázta és az angolján el kellett mosolyodnom.- meg amúgy is nekem nem attol hercegnő valaki hogy csak rózsaszínben jár meg állandóan hisztizik hanem mert megérdemli hogy úgy bánjanak vele- túrt bele a hajába zavartan.- és ez is csak úgy szembejött velem amúgy.- tette hozzá amikor csak elképedve bamultam rá.
- Te valami elképesztő vagy!- jelentettem ki és akár akarta akár nem megöleltem. Ilyet még soha senki nem mondott nekem, kommentelték már a külsőm, a hajam vagy akar a  viselkedelésemet de ilyet soha senki nem mondott.
- Antai-Kelemen es Tóth elengedi egymást!- vágtatott el mellettünk Máday aki a tesómék terme felé tartott.- és menjenek órára!- tette hozzá mielőtt még becsapta volna maga mögött az ajtót.

Irodalmon mint előre megjósoltam Kardosnem  volt kifejezetten jó kedvében és azzal kezdett hogy leüvöltött minket a múlt heti tz jegyei miatt, majd belekezdett valami nyelvtani szabály ismertetésébe amin majd elaludtam de végülis csak túléltem az órát és a napot is aminek a végén megvártam amíg Bogi bedob mindent a szekrényébe hogy tudjon menni Baluhoz akivel délután valentin-napoztak.
- Merre mentek?- kérdeztem amikor a számológépétől kezdve mindent bedobált a szekrényébe es körülbelül csak a holnapi ruhája volt már csak a táskájában.
- Moziba azután azt mondta hogy meglepi.- mesélte.- nem fura hogy Ábellel valentin-napozol?
- Hamarabb beszéltük meg hogy átmegyek mint hogy kiderült volna hogy ma van ez a csodás ünnep.- ráztam a fejemet már a lépcsőn lefele menet.
- Ha te mondod.- mondta kétkedve.
- Én mondom.- bólintottam határozottan amikor kiléptünk a suli főbejáratán és a Baluval beszélgető Ábelre mosolyogtam.
- Hát persze.- hallottam még Bogi hangját aki odaszaladt Baluhoz hogy induljanak mert a film nem várja meg őket.
- Sziasztoook!- integetett Bogi hátra nekünk amikor a kissé meglepett Baluval kézenfogva elindultak a másik irányba mint amerre mi indultunk Ábellel.

-Juuj tökre várom hogy láthassam milyen a házatok.- magyaráztam neki miközben elhagytuk az én utcámat és mégfeljebb mentünk a dombon.
- Csak egy ház.- rázta a fejét.
- Jó de én belső építész akarok lenni vagy lakberendező.- forgattam a szemem arra hogy nagy valószínűséggel megint az lesz mint amikor legelőször átmentem hozzá.- be se merem vallani mennyi szép házak magazin van a szobámban.- mondtam el neki a titkomat.
- Legalább nem tini magazin.- röhögött fel.
- Az is van.- bólogattam nagy komolyan.- amúgy milyen Laci?
- Ebben a három napban nem igazán beszéltem vele.- rántott vállat.
- Ábel.- néztem rá amolyan nagyi féle fegyelmező pillantással
- A bátyáddal egy hónapja nem beszélsz.- jött az azonnali válasz.
- De az más.- vigyorogtam rá amin elmosolyodott de megrázta a fejét. -Egyáltalán nem az.
- De.
- Nem.
- De.- bólintottam csak azért is.- amúgy hol vagyunk?- néztem körbe a családi házak sokaságán.
- Körülbelül egy leejtővel arrébb lakunk mint te.- avatott be.
- Tudod hogy mindenhol eltévedek na.- biggyesztettem le az ajkam.
- Mindjárt megsajnállak.- nevetett fel és megállt egy kétemeletes ház kerítése előtt és átdugta a kezét a fa kerítés egyik résen.
- Mit csinalsz?- kerdeztem mivel kívülről csak kulccsal nyithatónak tűnt a kapu.
- Nincs kulcsom a kinti kapuhoz de ha átnyúlsz itt akkor le tudod nyomni a kilincset a másik oldalon.- adta meg a magyarázatát a dolognak miközben előre engedett.

Ábelék új háza merőben különbözött a régi lakásuktól ezt rögtön megállapítottam amint beléptunk a bejárati ajtón és egy előszoba fogadott ahonnan nyílt a nagyszoba aminek a velem szemközti fala szín üveg volt és az udvarra vezetett. Ezen kívül egy ebédlőt és a tőle levalasztott konyhát láttam rögtön valamint egy lenti fürdőszobát plusz egy lepcsőt am az előszoba egy kiugró fala mögé rejtetten gondolom az emeletre vezetett.
- Wow.- néztem körbe.- muti mindent.- kértem egész illedelmesen így megkezdődött a körbevezetésem az alsó szinten.
- Az ott egy faház?- kerdeztem amikor már a kertbe a hátsó részt is megmutatta.
- Ahaa.- bólintott.- az előző tulaj gyerekeié volt.- magyarázta.
- Megnézhetem?- kérdeztem miközben már a faház fele mentem.- Íííí, nézd kötéllétrán kell felmászni.- mutogattam neki.
- Biztos vagy benne hogy nem három éves vagy?- kérdezte mosolyogva de segített mászni mivel asszem tényleg jobban ment a mászás pár éve.
- Ne öregíts csak két és fél vagyok.- szóltam le vigyorogva neki miközben a faház csapáajtaját nyitottam már fel.- gyááa itt még konnektor is van.- csodálkoztam amikor kimásztam a csapóajtón az amúgy tök jól leszigetelt és összerakott egylégterű helységbe ahol olyan szivacsok voltak lerakva mint a tesiteremben amin bukfencezni kell. - akarsz filmezni?- vetettem fel az ötletet.
- Gondolom itt akarsz filmezni.- jött rá arra hogy mi a nem titkolt célom a kérdéssel és inkább kijelentés volt ez tőle mint kérdés.
- De nézhetünk azt amit te akarsz.- bólogattam ezerrel amin felröhögött.
- Gyere szedjük össze a laptopomat.- húzott fel az időközben elfoglalt helyemről.

Kedden reggel jókedvűen keltem ami a tegnapi napnak volt köszönhető mivel Ábellel egészen addig filmeztünk amíg Ádám meg nem érkezett a Csengével való randijáról. Alapvetően meglepődött azon a tényen hogy ottvagyok de jobban meglepte az a teny hogy van faház a kérjükben mi meg hagytuk rácsodálkozni a világra ámíg engem hazakísért az öccse.

Viszont az hogy jókedvűen keltem nem jelentette azt is egyben hogy a bátyámmal csodálatos volt a helyzet így a már borítékot veszekedés meg is történt még reggel. Az indok? Már én se tudom de a végére viszont emlékszem.

-Gyerekek mindketten most azonnal leültök és esztek!- szólt ránk Nagyi a reggeli veszekedés közben. Na jó inkább úgy fogalmazok hogy elvesztette a türelmét és ránküvöltött amire úgy éreztem hogy megálltam a növésben.
- De nekem mennem kell.- próbálkozott Cortez amire megforgattam a szemem hogy ott kell állni a csaj kapujában mint egy diszf..nak.
- Leülsz.- mondta Nagyi neki amin akaratlanul is elmosolyodtam miközben a telefonomat néztem amin semmi érdekeset nem láttam.
- Te min röhögsz?- szólt oda nekem Cortez.
- Nem rólad szól minden nehogy azt hidd.- szóltam vissza undokul megfeledkezve arról hogy Nagyi ott áll és minket néz.

- Azonnal abbahagyjátok!- csapott hatalmasat az asztalra Nagyi amire mindketten meglepetten néztünk rá.-  Nem érdekel ha  összekaptok valamin, megoldjátok egyedül nem szólok bele, de ne engedjétek hogy közétek álljon bárki vagy bármi az isten szerelmére.- üvöltött ránk.- testvérek vagytok vagy mi? Nem tetszik neki valami elmondta neked te megsértődtél. Lépj túl rajta férfi vagy.- kiabált Cortezre aztán meg rám nézett.- Te fogadd el akit választott nem neked kell vele lenni de ha a bátyád nem ér neked annyit hogy abbahagyd amit csinálsz akkor hidd el lanyom veled is van baj.- osztott ki engem is.- cértsétek már meg hogy csak ti vagytok ott egymásnak a végén senki más.- szidott le minket már kevésbé kiabálva.- vagy felfogjátok vagy nem, most pedig azonnal mindkettő az iskolába megy egyenesen ahonnan nem lóg és ha egyest mer hazahozni ne akarjátok megtudni mi fog történni veletek!- kiabálta el magát ujra amire Cortezzel annyira meglepődtünk hogy egymásra meredtunk döbbenetünkben és szó nélkül megbeszéltük hogy most félretesszük az ellentéteinket és menekültünk amilyen gyorsan csak tudunk.

A hallgatólagos béke amúgy nem sokáig tartott mert láttam hogy hozzám akar szólni a kapuban ameddig közösen rohantunk de a büszkeségem nem engedte hogy meghallgassan barmit is akart mondani így megintcsak egyedül indultam az iskolába és ő meg nem próbált utánam jönni vagy ha próbált is az időközben bekapcsolt üvöltő zenémen át nem hallottam ha így tett volna.

Amikor beértem az épületbe meglepődve tapasztaptam hogy a szokásosnál is nagyobb a nyüzsgés és az iskola két likemanje a szokásosnál is vadabbul nyomogatta a telefonját csakúgy mint szinte mindenki más is aki az aulában volt így felretéve azt a tényt hogy ők alapvetően a dögöljönmegBree csapathoz tartoznak odamentem hozzájuk.
- Hé, itt mi folyik?- böktem vállon Davet.
- Nem láttad?- kérdezte Macu helyette.
- Mit?- értetlenkedtem.
- Mindenkit beraktak facen a csoportba- hitetlenkedett Dave.
- Ki?
-Dés Ragots de SzJG.- tolta elém a telóját Macu amin tényleg egy ilyen nevű zárt csoport szerepelt aminek az összes slSzent Johannás diák a tagja volt.
- De hát nincs is semmi kirakva.- húztam lefelé az az ujjam a képernyőn.
- De attól meg nem tudjuk ki csinálta az oldalt vagy hogy tényleg igaz-e amit majd kirak.- rázta a fejét Dave.
- Attól hogy az SzJG pletykaoldalának nevezi magát ez a szemétláda nem hiszem hogy ennyire be kéne pörögni.- adtam vissza a telefont.- apropó tuti nem tudjátok hogy kinek van köze hozzá?
- Nem.- rázta a fejét Macu.- senki se.- tette hozzá és újra megmutatta a csoportot ahol többek között legutoljára Móni posztolt hogy "Ez mégis mi a franc? Ki csinálta ezt az oldalt?😂" amire egy halom komment érkezett.
- Hmm.- bólintottam.- Kingát láttátok?- kérdeztem csak úgy mellékesen.
- Még ma nem.- rázta a fejét Dave aztán a beszélgetésünk félbe maradt mivel a 11.b. többi tagja is megérkezett és láthatóan leesett a két fiúnak hogy az ellenséggel diskurálnak így rögtön kellemetlen lett a helyzet tekintve hogy minket néztek.
- Na mindegy köszi hogy elmondtátok amit tudtok.- adtam vissza Macunak a telefonját amire bólintottak én meg elindultam a terem felé ami előtt nagy meglepettségemre Bogi Dináékkal beszélgetett.

- Te tudsz valamit erről az oldaláról?- fogadott Dina köszönés nélkül amint meglátott.
- Most mondták a kockák hogy egyáltalán létezik ilyen baromság.- legyintettem.- min izgulsz ennyire? Ez csak valami középiskolás hülyeség, biztos túl sok gossip girlt nézett a csaj aki kitalálta- mondtam amire felröhögött Bogi de a tizenegyedikes lányok feszülten néztek.- lesz három bejegyzés arról hogy hú ez összejött azzal, ez meg meg hatodikban amazt csinalta és ennyi.- vonogattam a vállam és kivettem a fülesemet már mindkét fülemből.
- Szóval szerinted ez valami rosszindulatú dolog ami el fog halni?- húzta fel a szemöldökét Rami.
- Ha jobban belegondolsz úgyis közbelép valaki, gondolok itt konkrétan Mádayra aki még azelőtt leállítja hogy elkezdődne ez az egész.- szállt be Bogi is.- nincs az az isten hogy az a tengerészgyalogos egy ilyen piti hülyeséget ne találja meg ki csinálta.
- Mondjuk ez igaz.- bólintott Tami.- meg amúgy is konkrétan a neve is azt mondja hogy pletyka. Ki hiszi el a pletykákat?
- Minden pletyka fele igazság.- válaszolt erre Ivett.
- Akkor várunk amíg nem posztol hogy eldőljön kamu-e a dolog?- nézett maga elé Dina.
- Tudsz jobbat?- kérdezte Bogi.- na mi mentunk órára.- ragadott kézen és a francia előadó felé kezdett húzni.
- Te Bogi te miért is beszéltél velük?- kérdeztem a barátnőmet miközben a terem felé haladtunk.
- Egész egyszerűen elkaptak.- rázta a fejét hitetlenkedve.- komoylan mint egy filmben, simán bekeritettek.- magyarázta kézzel lábbal ezzel pedig engem igen jól elszórakoztatott de ő is beszállt a röhögésbe.

Francia után ami alatt Ábellel beszélgettem Durand legnagyobb felháborodására, törin dogát irtunk ahol Barka igencsak nem volt jó kedvében így nem hagyta hogy a többiekneknek segítsek még akkor se ha nagyon szerettem volna. Így kissé csalódottan léptem ki a teremből viszont Bogival végre volt időnk beszélgetni egy kicsit a mosdóban lévén hogy nagyszünet volt.

- Na milyen volt a tegnap?- kérdeztem.
- Úúú...- kezdett bele miután megnéztük van-evvalaki a lánymosdóban a korábbi tapasztalatainkból kiindulva és amikor láttuk hogy senki sincs bennt elmosolyodtam a lelkesedésén.- szóval elmentünk képzeld abba a pizzázóba ahova előszor vitt el.- mesélte csillogó szemmel.- na ez igenis romi.
- Nem mondtam egy szóval se hogy nem az.- ráztam a fejem és tényleg a vigyorom annak szólt hogy aranyosak találtam.- de nem moziba mentetek előtte?
- Dede.- bólogatott.- deadpoolt néztünk de amúgy nem is volt olyan rossz és tök vicces hogy valentin nap jött ki.- nevetett.
- Az amúgy.- bólogattam és megprobáltam elképzelni a barátnőmet ahogy deadpoolon röhögött és meg kellett állapítanom hogy két év alatt sokat fejlődött az ízlése hála Balunak.
- Tök jó volt a film és akkor utána mentünk a pizzázóba és képzeld ezt kaptam Balutól este amikor hazaértünk.- emelte fel a csuklójátt és felhúzta a pulóverét hogy láthassak egy gyönyörű ezüst karkötőt.
- Jézusom!- sikkantottam fel a swarowski karkötőre nézve.- Balu bankot rabolt?- néztem ámulva.
- Képzeld németből korrepetál az a hülye hétvegénként és nem is mondta el nekem csak akkor amikor ellenkeztem hogy ez túl drága.- mosolygott szerelmesen Bogi a karkötőjét birizgálva.
- Oh bocsi.- nyitott be Virág az ajtón Renivel együtt.
- Úgyis menni készültünk.- forgatta a szemét Bogi és kihúzott az ajtón hogy a srácokhoz csatlakozzunk akik az udvaron voltak.

Már egészen azt hittem hogy ebédszünetre mindenki lenyugodott ezzel az egész Ragots de Szjg dologgal kapcsolatban és tényleg sikerült elkezdenünk normális témákról beszélgetni na meg nagyrészt visszatértek az emberek a nyakláncok osztogatásához amikor megrezzent a kezemben tartott telefonom hogy új értesitesem van de nem igazán foglalkoztam vele mivel éppen azt hallgaattam jobb híján hogy múlt hétvégén mekkora buli volt a tizenkettedikes Atillánál és hogy kár hogy kihagytam. Hát én nem gondoltam így de ha szerintünk így van felőlem legyen.
- Marci ez mi?- szólalt meg hirtelen egy évfolyamtársunk aki a telefonjára meredt meglepedten.
- Mi?- kérdezte Marci aki eddig amúgy tök mással volt elfogalva nemesen a falnak dőlve beszélt Baluval.
- Anyja neve Borrel Katalin?- kérdezte amire Marci arcából szinte azonnal kifutott minden vér és kitépte a srác kezéből a telefont.
- Ezt honnan veszed?- kérdezte a kilencedikes Zoé miközben a telefonra meredten néző Marcit figyelte aggódva.
- Ez az első bejegyzés a dés ragots-on.- válaszolt a srác amire én is elővettem a  telefonomat.

SzJG diákjai!

Neveznélek titeket a barátaimnak de inkább hanyagoljuk a formaságokat. Azt hittétek hogy a titkaitok sosem derülnek majd ki?  Nagyon tévedtetek! Mert mindig van egy nagyszájú barát aki elkotyog ezt-azt vagy egy másik személy aki beküld ide hozzám egy-két képet. Aggodalomra  viszont semmi ok, ami pletyka az pletyka marad viszont az igazságnak ki kell derülni nemde?  Jöhettem volna a reggel óta beérkezett DM-ek egyikével de már mint mondtam ezek engem nem érdekelnek csak az igazság. Itt van nektek az első!

A bejegyzés alatt pedig egy kép szerepelt egyenesen az osztály naplójából kifotózva ami Marci adatainak az oldalán volt kinyitva és nem a jegyei keltettek ekkora feltűnést hanem a második sor.
Anyja neve: Borrel Katalin

- Kösz.- adta vissza a telefont Marci a srácnak és minden további hozzáfűznivaló nélkül bement az épületbe csakúgy mint előtte nemsokkal a bátyja.
- Öcsem ez de durva.- döbbent le az egyik srác.
- Ezért nem csinálhat soha semmit semelyikükkel Máday.- bólogatott a másik is.
- Meg ezért hagyják békén a haverjaikat is bármit csinálnak.- tette hozzá egy másik hang és ezerrel elkezdődött a duruzsolás.

- Mindenki most befogja az a rohadt nagy pofáját.- szólalt meg Balu ellökve magat a faltól.- és mi van akkor ha rokonok Borrellel?- vonta fel az egyik szemöldökét.- ugyanazok mint akik eddig voltak.
- Tiszta csókos mindkettő.- szállt vitaba vele egy tizenkettedikes fiú.
- Hagyd mar ezt a baromságot.- szólalt meg Ábel is.- ha problémád van el lehet húzni senki nem kérte a társaságod.- legyintett "kedvesen" a srácnak aki enyhén meglepődött hogy igaz hogy az osztályból nagyon úgy tűnilt hogy csak Balu tudta a meglepődött arcok alapján hogy ez a színtiszta igazság mégis mindenki egy pillanat alatt Marcit védte még úgyis hogy egyre köztudottabb volt a tény hogy az ikrek es marci kapcsolata nem igazán felhőtlen.
- Franc kiváncsi ilyen sznob társaságra.- vágta rá sértődötten a gyerek némi fáziskéséssel és elcsörtetett de nem sokan követték a példáját.
- Őőő bemegyek jó?- kérdeztem Bogitol aki csak bólintott egyet de egy ilyen erről még beszélnünk KELL fejjel nézett rám.

Termedzetesen nem csak én indultam megkeresni Marcit hanem Balu is akit az aulában vártam meg mivel tudtam hogy úgyis érkezik.
- Tudd hol van?- kérdezte amikor belépett a lengőajtón.
- Mintha te nem tudnád.- válaszoltam és elindultunk az oldallépcső felé.- én komolyan azt hittem hogy ez az oldal csak valami elcseszett kitalálmány.- mondtam inkább magamnak mint neki.
- Mégis ki az a beteg állat aki a naplókban kutakodik az embetek után?- akadt ki teljesen.
- Franc se tudja.- ráztam a fejem miközben próbáltam tartani a tempóját a lépcsőn.
- Ugye nem te voltál?- torpant meg hirtelen.
- Mi?- néztem Balura teljesen felháborodva.
- Te is tudod hogy ki a nagybátyja.- érvelt.
- Ja lassan egy éve hogy tudom és hidd el hogy nem így akarnék bevágódni a srácnak aki tetszik hogy kirakom egy face csoportba róla ezt.- keltem ki magamból de rövid távon megbántam a dolgot mivel Balunak fogalma se volt az égvilágon arról hogy tetszik nekem Marci.
- Tetszik neked?- kérdezte vigyorogva.
- Nem ez a lényeg.- próbáltam tereni és hátrébb léptem az ajtótól ami elválasztott a botanikus kerttől.
- Dehogynem.- vágta rá és csuklón ragadott majd belökött az ajtón amit időközben kinyitott.
- Mit csinálsz?- néztem vissza rá de bevágta az orrom előtt az ajtót. Deja vu much?

-Bree?- nézett furan Marcit aki az egyik asztalon ülve nézte a telefonját.
- Szia?- kérdeztem bizonytalanul. Alapvetoen azért indultam el megkeresni mert mégiscsak tudtam hogy Borrel a rokona de amúgy jobban átgondolva alig beszélünk hogy tudnék neki segíteni?
- Hogy őszinte legyek Balura számítottam.- vallotta be.
- Hát először nem gondolkoztam hogy jöjjek azután kezdtem én is elbizonytalanodni a dologban de behívom Balut.- indultam vissza.
- Ne!- mondta.- csak meglepődtem hoyg itt vagy.- magyarázta.- de gondolom ő lökött be.
- Hát végülis a te legjobb barátodról van szó csak ismered.- mondtam mire elmosolyodott.
- Szerinted amugy mit kezdjek ezzel?- kérdezte a telefont felemelve.
- Hétfőn nekem azt mondtad hogy a menekülés nem megoldás.- idéztem.
- A gyávaság szégyen de hasznos azt nem tettem hozzá.- nevetett fel.- de amúgy felőlem tudja meg mindenki az nem is olyan nagy dolog de azután meg jönnek a kérdések hogy miért vagyok idősebb meg satöbbi.- mondta el az igazi problémáját.
- Szerinted van értelme ilyenkor gyávának lenni?- kérdeztem vissza.
- Őszintén megelttem volna anélkül hogy bárki tudná meg most még az osztályban is most ezzel fognak basztatni.
- A fiúk majdnem nekimentek öten egyetlen egy srácnak szovak ezen nem paráznék.- avattam be.
- Mi?
- Balu szólalt meg először majd Ábel aztán a többieknek nem kellett semmit se mondani mert az elment a többi meg csendben maradt.
- Ábel?- szaladt fel a szemöldöke.
- Aha.- bólogattam.
- Hmm.- gondolkozott el.

- Akkor nézd onnan hogy az a srác is kiállt melletted akivel nem vagy jóban, szerintem az osztály nem fog másképp nézni rád attól hogy az anyukád tesója Borrel.- mindtam meg neki az őszinte véleményem.
- Amúgy ott is Charles az idősebb és anya a fiatalabb.- avatott be egy családi fun factbe.
- Ezt jó tudni viszont én szerintem megyek mert...- mutattam az ajtó felé
- ... mert Balu jol erzem hogy kinnt áll?
- Aha.- mosolyogtam rá és az ajtó felé indultam.- amúgy az őszinteség a legegyszerűbb és mindig bejön.- tettem hozza amire egy mosolyt kaptam tőle mielőtt kinyitottam volna az ajtót.
- Na ez gyors volt.- bólintott elismerően Balu amikor kiléptem.
- Idióta.- csaptam karon amire kiröhögött és bement melettem az üvegházba én meg megkerestem Bogit aki már a teremben várta az osztályfőnöki órát és villámsebességgel beavattam a részletekbe amig Tölgyessy be nem jött (rohant ) a terembe a legkevésbé sem zavartatva magát attól hogy francia kultúránk lenne.
- Marci?- kérdezte köszönés nélküli amire senkin nem felelt mivel utána ért be Marci és Balu.
- Ööö.. itt vagyok?- kérdezte Marci amire Tölgyi megkönnyebbülten felsóhajtott.- és gondolom mindenki kíváncsi arra hogy honnan rokonom Borrel.- dőlt neki a tanári asztalnak.
-Nehogy azt hidd hogy ennyire érdekes vagy.- röhögött fel Levi hogy oldja a hangulatot és Marci is elmosolyodott ezen.
- De figyelj már most akkor Borrel neked kid?- kérdezte Peti.- csak mert a pályák szerint transzfesztita.- tette hozzá hogy tisztázza minek ilyen fontos tudnia ezt az infót.
- Mi? Dehogy.- röhögött fel.- ő a nagybátyám. Anyukám bátyja.- adta a magyarázatot.
- Amúgy miért vagy duplán évvesztes?- kerdezte Ábel.
- Amikor Ricsi átment kilencedikbe gimibe akkor megismert egy zűrösebb társaságot akik miatt elég sok szarba keveredtünk és satöbbi de a lényeg az annyi az egészből hogy emiatt buktam a nyolcadikat meg a felvételiket. Így újra kellett járjam a nyolcadikot de akkor már el lett döntve hogy ide kell jönnöm szóval egy év alatt még megtanultam franciául is, Ricsinek erre egy nyara volt de amúgy se volt otthon olyan király a helyzet hogy mehessünk bárhova.- fogalta össze a sztorit röviden.
- És ha már itt tartunk Borrel nem tudna egy nagyobb tévét szerezni a terembe?- lökte meg Balu Marcit amire mindenki elvigyorodott és elkezdtek szállni a hülyébbnél hülyébb kérdések.