Hi Everyone!

A szünet ezennel kezdetet veszi Bree számára nekem meg jövőhéttől a kemény tanulás szóval nem tudom hogy hogy fogom tudni hozni a részeket de igyekezni fogok minél gyakrabban új részt hozni.
Jó olvasást mindenkinek és ne felejtsétek el hogy a képernyő bal alsó sarkában a kiscsillag nekem sokat jelent ha megnyomjátok.😁🥰

Ja és igen egy ilyen sidenote: megváltoztattam a nevem a sajátomra szóval ne lepődjetek meg hogy nem ugyanaz mint volt. 😄

A tegnapi nap semmi érdekeset nem tartogatott azon kívül hogy egész nap minden idióta tantárgyból feleltünk több-kevesebb sikerrel és hogy Bogi ajándékát végre volt időm megcsinálni mivel ő délután árazta a Szent Johanna adományokat Tomival.

Szóval amíg ő elvolt az árazással addig én elkészítettem a Self-Care Spa Day csomagját teljesen diy módon. Kapott bele saját készítésű fürdősót, test és arcradírt, a kedvenc szemmaszkom, ricinusolajos hajmaszkot ezen kívül pedig sikerült csinálnom fürdőbombát is neki és szajfényt és így elégedett voltam az eredménnyel.

Ami meg ennél is jobb volt az az volt hogy az előtt kész lettem hogy megérkezett hozzám mivel úgy döntöttünk hogy nálam kell aludnia mielőtt elutazom és csajos filmeket fogunk bámulni egész este.

- Brigi megérkezett Bogi!- szólt nagyi aki amúgy a konyhából mindig látja hogy ki étkezik hozzánk és csengetés előtt szól is róla én meg lerohantam a lépcsőn hogy ajtót tudjak nyitni Boginak.

- Na kinek lesz a legdrágábban eladva a pólója?- szegezte nekem a kérdést miközben a kabátját hámozta le magáról.
- Esetleg a bátyámnak?- tettettem a hülyét.
- Nope.- közölte röhögve. -Vagyis de de a tiéddel együtt. Couple póló lett belőlük.
- Ne már.- röhögtem én is.
- De, a hivatalos indoklás az az hogy mivel Máday szerint a te adományod nem mehet a 10.b-nek ezért közös kell hogy legyen de amúgy úgy gondolta kings hogy vannak olyan elvetemultek akik 400 Szent Johanna pénzt siman fizetnek a kettőért.
- Még hogy ez nem verseny.- forgattam a szemem.

- Na gyere, asszem nálam járt a Jézuska.- nevettem fel témát váltva mire Bogi felvisított örömében és felrohant a szobámba engem maga után vonszolva.
- Itt meg mi folyik?- jött be Cortez és Ricsi akik eddig nagy valószínűséggel pseztek a másik szobába.
- Járt Bree Jézuskája.- örvendezett Bogi es féltepte egy pillanat alatt a csomagolást amivel kb három órát szenvedtem.
Miközben Bogi megölelgetett és kipróbálta a szajfenyt a fiúk is megszólaltak.

- Én mit kapok?- kerdezte a két fiú egyszerre.
- Te majd karácsonykor kapsz.- mondtam Corteznek.
- Te meg ezt.- dobtam Ricsinek egy nagyo pici közepes meretu nagyon nehezen kitalált ajándékot.

- Ez az amire gondolok?- tépte le a csomagolást a Johnatan Davis által aláírt Korn album-ról.- Mondtam már hogy imádlak?- kerdezte meg mindig az ajándékát nézegetve.
- Én is most akarom megkapni.- jelentette ki Cortez.
- Mintha neked meglenne az én ajándékom.- nevettem fel mire kiöltötte a nyelvet. Már sok éve csak egymásnak ajándékozunk igazan kigondolt ajándékokat es nagyiéknak ezért ő is örült hogy a barátaink örülnek ezeknek az ajándékoknak. Anyáék nekünk meg általában pénzt adnak a vegyél magadnak ami akarsz mondattal.

Amúgy Bogi és Ricsi is most adott nekem karácsonyi ajándékot előbbi egy Bob Ross festőkészlet volt és hajpakolások tömkelege utóbbi pedig egy olyan pokrócot aminek van egy kapucnija szóval a lehető legjobban el tudok bújni benne mert állandóan fázom és amúgy kaptam hozzá csoki válogatást is. Mondanom sem kell hogy mindkét ajandeknak nagyon őrültem

A fiúk úgy döntöttem maradnak a Búcsú bulimra ahogy Bogi hívta szóval ők is részt vettek az arcpakolások felvételében és pletykákban.
- Ne mond már hogy az a csaj tényleg...- hitetlenkedett Ricsi.
- De. De.- pletykált Bogi.
- Ezt én se hiszem el.- ivott bele óvatosan a kólájába Cortez miközben az nézte hogy az arcpakolás megszáradt-e az orrán.
- Hidd el megtörtént.- bólintottam igazolva a pletyka valóság alapját.

A fiúk amúgy meglepően jó pletyka partnerrek volták de a lelkünkre kötötték hogy ezt nem mondjuk el senkinek meg azt se hogy volt rajtuk arcpakolás.
- Kiderülne hogy egy puhány vagy vége lenne a világnak.- röhögtem ki a bátyámat.
- Várj erről kép kell.- csapta el Bogi Ricsi kezét a rágcsálnivalók felől.

-Mostmar ehetsz.- engedtem meg miután storyba felment a kép és kijavítottam Bogi angolját.
- Ő is annyira lány.- röhögött Ricsi csokit majszolva.
- Még jó hogy.- bólogattam és repostoltam.- Ti is rakhatnátok ki valamit.
- Mindog te csinálsz ilyenek a telefonomból.- rántotta meg a vállát Cortez egy adag chipset magába tömve.

- Úúúú. Monopoly.- csillant fel Bogi szeme és a polcom tetejéről levarázsolta az ezer éves monopolynkat.
- Nem.- mondtuk egyszerre Cortezzel de Bogi és Ricsi ránk se hederítve már kipakolták a táblát és hajnalig játszottunk. Oké inkább veszekedtünk suttogva mert túl sokszor vesztünk össze de végül megegyeztünk abban hogy felőlünk nyerhet Cortez csak ne ellenőrizze minden kör után hogy kinek mennyi pénze van és hogy hogy csalunk. Oke a vád nem volt alaptalan de akkor is a csalás a Monpoly alapja.
Ezután pedig Cortez rakodott ki felettébb elégedetten képet a monopolizálásról ami leginkább röhejes volt de legalább őszintén jellemzett minket.

Ezután pedig mint rendes fiatalok nem hogy aludni mentünk volna kettőkor hanem meg úgy döntöttünk hogy feltétlen szükséges megnézni valami filmet mert hát már minek áldjuk ha reggel nekik iskola van nekem meg indul a gépem.

Ezt a képet tény hogy én raktam ki Ricsi instagrammjábol de legalább ő is rakott ki így valamit én meg elégedett voltam magammal.

- Mi ez amit nézünk?- kérdeztem Ricsi vállára hajtva a fejem.
- Bogi választotta.- ásított egyet és a földön ülő Bogira nézett akinek Cortez fordította a filmet mivel csak angolul tálaltuk meg de ezen a ponton már senkit sem érdekelt igazán.- Ugye tudod hogy hiányozni fog a fejed?- kerdezte.
- Aha.- vigyorogtam rá mire kaptam egy tockost.- Te is fogsz na.
- Úgy ám, szóval hazajönni szilveszter előtt vagy lesz nemulass.- razt a meg fenyegetően a ujját az arcom előtt én ezen a ponton röhögtem el magam de Cortez csak egy mosoly küldött felénk és már semmi ellenvetése nem volt az ellen hogy jóbá vagyok Ricsivel.

A filmnek amúgy az ébresztőink előtt lett vége kb fél órával ami pont rossz volt mert mind elaludtunk ahogy voltunk szóval a kelés nem volt épp kellemes de készülődhettünk. Egy szerencsém az volt hogy a bőröndömet már szerdán bepakoltam és nem reggel kellett összedobálni a cuccokat.
Viszont ahogy kómásan vánszorogtak ki a szobámból mindhárman (Cortez meg a deszkámat is a kezébe fogta évszaktól függetlenül) szerintem elfogadható képet sikerült mindegyikről csinálnom és én is kiraktam valamit nyaltengert.

- Te is hiányozni fogsz Bree!- jött Bogi hanga a fürdőből.
- Nekem se fogsz testvér.- jött be az épp pólót cserélő Cortez a szobámba akit Bogi lázán félrellökött az útjából mert nem hatódott meg a bátyám felsőtestétől.

- Gyerekek meddig volattok fennt?- kerdezte nagyi aki nagyapával lennt aludt amíg mi este búcsúztattunk engem.
- Olyan tizenegyig.- füllentette Cortez miután majdnem belefejelt a rántottába.
- Inkább éjfél de tényleg nem kellett volna ilyen sokáig.- fűztem hozza nagyi kétkedő pillantását látva.
- Legyen az négy inkább.- foglalt helyet nagyapa is.- hajnalban is égett még a villany nálatok.- mondta rosszallón.
- Előfordulhat.- vigyorgott Bogi nagyapára akit nagyon megkedvelt nagyapa ezért nem szidott le minket hogy az éjszaka alvásra való.

Mivel senki nem volt a helyzet magaslatán mivel mindenki el akart aludni egy helyben ezért nagyapa tett egy kitérőt a suli felé, hogy kidobjuk Bogit Cortezt meg Ricsit akik hálálkodva szálltak ki és mentek oda a lépcső előtt álldogáló társasághoz de én csak integethettem mert így is késésben voltunk nagyi szerint mert ha rajta múlna 6 órával hamarabb érnék a reptérre. Így a házhoz visszaérve nagyi beült előre én meg hátra és indulhattunk ki a dögnehéz csomagommal a reptérre.

A reptérre érve nagyapa rutinosan a lenti parkoloba állt meg, nem az expresszbe mivel ismerte nagyit aki bele is kezdett a búcsúzkodásba.
- Brigikém ígérd meg hogy mindennap hívsz.- kezdte én meg bólintottam.
- Nagyi ez természetes. Hivlak felszállás előtt meg leszállás után is es ha beértem a házhoz is. Igen hívlak németből is meg amcsiból is.
- Elképesztő hogy ki se mennek eléd.- csóválta meg rosszallóan a fejét.
- Már foglaltam ubert nyugi.
- Remélem 5.0 az értékelése.
- Csak olyat foglalok.- nyugtattam meg.
- Ígérd meg hogy rendesen fogsz enni.- sopánkodott.- Ki fog rád főzni és a repülőgépen is mégis mit kezdesz te magaddal?
- Nagyi nyugi adnak enni és venni is lehet.
- És mi lesz ezzel a hóviharral?- utalt a tegnapról máraleesett hómennyiségre.
- Max lesz egy kis turbulencia.- vontam meg a vállam.- Ha meg nem szállunk fel Amerika fele akkor éjszakázok egyet a reptéren.- tettem hozzá.
- Én nem engedem hogy egyedi menj.
- Nagyi tudod jól hogy mennem kell mert kitaláltak ezt a...- kezdtem és közbe vágott.
- Amivel nem értek egyet. Láthatóan jobb neked itthon ahol foglalkoznak veled. Tiszta csont és bőr voltál amikor megérkeztel most meg végre van rajtad valami.
- Hé nem is híztam annyit.- védekeztem nevetve.- de ígérem megtartom az 50 kilót.
- Hízhatnál kicsit.
- Irénke ha nem hagyod tényleg meg a végen lekési a gépet.- kacsintott nagyapa aki tudta hogy meg bőven van időm indulásig de nagyi tényleg képes lenne addig beszelni amíg rohannom kéne.

Miután feladtuk a bőröndömet nagyi úgy döntött hogy végre a kezembe adja az útlevelet meg a beszálló kártyám és enged menni. Hosszú ölelések után végre beálltam az átvizsgálás előtti sorba és nagyi végigvárta amíg a biztonsági ellenőrzésén túljutok ahonnan én már nem láttam őket de ők kitűnően látták engem szóval nagyi akkortájt kezdhetett el pityeregni kicsit.

Miután végigszagoltam mindent a duty freeben és megálltam hogy ne vegyek magamnak egy halom csokit vagy esetleg sminket az útra, a costaban vettem magamnak egy kávét és megkerestem az indulási gatet ami nem volt nagy feladat az én utazási tapasztalatommal és helyismeretemmel a budapesti reptéren.

Miután végre beszállhattam és meghallgattam a stewardessek biztonsági utasításait és rettentően őrültem magamnak amikor mellém ült egy idősebb nő (értsd a szarkazmust) és valószínűleg a férje akik érdeklődve nézték, hogy egy tizenöt éves lány mégis mit keres egyedül egy Németországba tartó gépen. Hát ha tudnak hogy onnan meg Amerikaba megyek miután átszállok akkor lepődnének meg igazán.

Viszont út közben volt mivel elfoglalnom magam mert zenét hallgattam és nagy szerencsémre nem kerültük meg Pestet hanem beengedtek minket a légtérbe és tudtam képet készíteni a városról és a képet szerkesztegettem az úton meg netfixeztem. Nem az 1 vagy esetleg 2 órás út szokott kikészíteni hanem az azt követő 9 órás.

Körülbelül 100% biztos voltam abban hogy lekésem a járatom mert Pestről is késve indultunk a hó miatt és Németországban nem lehetett annyira rossz idő már amennyit megtudtam ítélni fentről de azért futottam egyet magaméért és pont gate close-kor érkeztem meg a Lufthansa pulthoz akik rettentő jófej módon beengedtek és így nem kellett 1 napot várnom vagy Dublinba repülni ahonnan menne másik gép még ma.

Miután végigszenvedtem a laza kilenc órás utat gyereksírással fűszerezve és rettentő sok film megnézés után talajt fogott a gép én meg áldottam az eget hogy hivatalosan is amerikai állampolgár vagyok és az USA-ban születtem is nem kell még vagy plusz másfél órát várnom hogy megnézzék a vízumom és egyebek.

Leszállás után rögtön hívtam nagyit aki első csörgésre felvette annak ellenére hogy náluk már éjfél körü járhatott az idő.
- Sziaa. Németből nrm tudtalak hívni mert majdnem lekéstem a gépet.- magyarázkodtam.- amúgy megérkeztem, minden rendben, most keresem az ubert.- jelentettem be
- Rendben hívj amikor a házban vagy.- mondta nagyi.
- Corteznek írok ígérem de nektek aludni kéne.
- Dehogy írsz neki engem hívsz.- mondta nagyi ellentmondást nem tűrő hangon.
- Okok. Na de megyek hogy meg ma beérjek New Yorkba.- köszöntem el nagyitól.

A reptér előcsarnokában várt rám az uber soforom aki kissebb szélütést kapott amikor megtudta hogy az Upper East Sidrea tartok, ami nekem sem tetszett igazán. Ameddig nem volt a tökéletes Blair Waldorf házunk meg életünk azt hittem hogy milyen király lehet ilyen helyen lakni de hogy most látom az árat ami nem más minthogy anyáékat alig ismerem inkább lemondanék róla.

Megérkezés után a sofőr segített kiszedni a cuccaimat és átadta a portásnak aki elképesztő de emlékezett rám pedig vagy fél éve nem látta a képem, bár ha ilyen embereknek kéne dolgozni mint akik az épületben laknak nem csodálkoznom hogy megtanulja mindenki névét meg hogy hol lakik és egyebek csak ki ne rúgják.

- I can take my own laguagges.(Tudom vinni a saját bőröndjeim.) - mondtam neki amire csak megrázta a fejét.
- Of course Miss, but it is my job to take them. (Természetesen kisasszon de ez a munkám.)- mondta kimérten és a szabad kezét kinyújtva maga elé engedett hogy bemehessek az épületbe aminek az ajtaját egy másik portás tartotta nyitva nekünk.
- Okay then.(kb. annyit jelent hogy felőlem pontosan lefordítva meg akkor jó.)- forgattam a szemem de még se hatotta őt hogy kissé paraszt voltam. Szerintem hozzászokott már hogy ilyenek az emberek. Mondjuk én azért voltam paraszt mert süt róla hogy utál mert itt lakom de that's life.

A lakásba természetesen nem jöhetett fel csak a liftbe rakhatta a bőröndöm én meg cipelhettem fel a lépcsőn a szobámba a bőröndöt miután a lift felvitt a mi szintünkre.
- Jelentem a szobámban az ágyon fekszem.- hívtam nagyit újra aki megnyugodva mondta hogy mostmár megy aludni.
- szerintem én is.- értettem egyet vele nevetve és szinte azonnal elnyomott az álom miután leraktam a telefont.