Soobin szemszögéből:

Hoshi: Engedj el.- könyörgött

Én: Addig nem amíg el nem mondod, hogy hol a fönököd rejtekhelye.

Hoshi: Nem fogom elárulni.-mondta én meg levágtam neki egy pofont.

Én: Még mindig nem mondasz semmit?

Hoshi: Nem!

Én: Oké, te akartad így. Yeonjun!

Yeonjun: Tessék?- tűnt fel mögöttem.

Én: Intézd el!- parancsoltam neki, erre ő elmosolyodott és kettesben hagytam őket.

Yeonjun a legmegbízhatóbb alkalmazóttam és egyben a legjobb barátom. Mondhatom elég jól végzi a dolgát. Muszáj lesz megtudnom, hogy hol az ellenségem. Meggyilkolta az anyámat és a bátyámat. Már csak apám és a nővérem maradt nekem. Apámat elkapták és bezárták. Nővéremmel próbáljuk megtalálni, hogy hol van, de ő most kiesett ebből az egészből. Nemrég világra hozta unokaöcsémet. Férje Jaehyo helyettesíti most őt. Semmi nyomott nem találtunk. Na de most indulnom kell.

Victoria szemszögéből:

Holnapután lesz az esküvő és anyám elvitt engem ruhapróbára. Én nem akartam eljönni de a testőröm felkapott a vállára és betuszkolt a kocsiba. Egész úton rinyáltam, hogy nem akarok ehhez a gazemberhez hozzá menni. De mint mindig anyám már megint nem hallgatott rám.

Anya: Én a helyedben hozzá mennék.

Én: Akkor menj hozzá te. Most, hogy özvegy vagy megtehed. Vagy kinéztél magadnak egy másik faszt? Mint a nővéremnek és most nekem? Kiváncsi vagyok, hogy az is meddig fog élni melletted...

Anya: ELÉG.....ÍGY NEVELTELEK TÉGED?- ordítsa.

Én: ÉS TÉGED IGY NEVELT A NAGYI, AKIT NEM IS ISMEREK?- ordítottam vissza neki és a kérdésemre nem jött a válasz.

Hátra dőlve néztem ki az ablakon mikor megjött az ihlet. Előkaptam a mobilt és elkezdtem a jegyzetbe írni.

-bízom a bizonytalanságban
hiszem hogy végül
kikötök valahol
ahol jó nekem-

-V-

Anyám zökentett ki az egészből.

Anya: Itt vagyunk.

Szálltunk ki a kocsiból mikor megláttam Soobint. Ez meg, hogy kerül ide?

Anya: Ide hívtam Bint is, gondolom nem baj.

Ha tudnád, milyen nagy baj ez. Legszívesebben elásnám ezt a csávót.

Soobin: Sziasztok.- jött ide hozzánk és megcsókolta a kezem én meg rögtön elhúztam.

Én: Üdv ismét.

Soobin: Mi a baj hercegnő?- nézett rám.

Én: Minden, de legfőképp az, hogy itt vagy.

Anya: Ne legyél ilyen bunkó vele.

Soobin: Ne, hagyja csak! Biztos megbántottam valamivel.

Én: Nem csak egy valamivel.

Soobin: Na mindegy, hoztam neked egy ajándékot!- mondta és elő húzott egy gyönyörű karkötőt a zsebéből.

Anya: Ez gyönyörű Soobin, ugye Victoria!

Nem szóltam semmit. Tényleg gyönyörű az a karkötő. Soobin megfogta a kezem és felraktam a karkötőt.

Soobin: Remélem tetszik.-mosolyog.

Én: Ez gyönyörű!- karkötőt figyeltem.

Soobin: Ideje indulni.- súgta, megfogta a kezem és behúzott az üzletbe.

...