Akárhányszor belegondoltam, hogy mit követtem el majdnem, görcsbe rándult a gyomrom. Így, ahogy csak várakoztam a reggelinkre, sok időm volt gondolkodni, és már megint kezdtem elbizonytalanodni. Hyunwoo nagyon vonzó férfi, amióta először megpillantottam, egy egyéjszakáskalandról álmodozom, ami ma akár meg is valósulhatna, ugyanakkor… Kezdett felülkerekedni rajtam a bűntudat. Annyira elbambultam, hogy hirtelen észre sem vettem, hogy sorra kerültem, vásároltam két szendvicset, majd szinte már remegő lábakkal indultam vissza a szobánkba.

Amikor lassan benyitottam, Minhyuk még mindig mozdulatlanul szunyókált, így az egyik fotelbe lehuppanva fogyasztottam el a reggelimet. Hogyan nézhetnék egyáltalán a párom szemeibe ezek után? Nem is tudom… Jelenleg úgy éreztem, hogy ez az alsónemű is sokkal kényelmetlenebb, mintha az univerzum is azt akarta volna, hogy inkább levegyem és ne kéressem magam jóképű pasiknak, akik szembe jönnek velem a nyaralásunkon… Egyelőre úgy gondoltam, hogy vacsoráig nagyon sok idő van még, így nem is rágódom rajta, csak visszaheveredtem fekhelyemre, a telefonom nyomkodásával próbáltam elütni az időt, amíg a hétalvó felkel. Majdnem húsz percig csak görgettem a szociális média oldalaimat, aztán eszembe jutott, hogy még nem is kerestem rá Son Hyunwoo profiljaira, elvégre, ha híres márkák reklámarca, akkor… Biztosan van legalább instagramja. Már éppen elkezdtem beírni a keresőbe a nevét, amikor Minhyuk hirtelen fordult át a másik oldalára, rám emelte sötét szemeit.

- Azta. Milyen szép ma valaki – vigyorodott el boldogan, de… Vegyes érzéseim voltak a kijelentése felől. Igen, ma sokkal többet szépítkeztem, mint általában szoktam, de annyira egyértelmű volt, hogy még mindig a bántó megszólalását próbálta kijavítani.

- Ja, biztosan… - szusszantam fel, képernyővel lefelé a matracra helyezve telefonomat, így most már teljesen rá tudtam koncentrálni páromra. – Jót aludtál? – kérdeztem érzelemmentes hangon, bármennyire is igyekeztem, a fejemben dúló vihar miatt nem voltam képes jókedvet színészkedni.

- Igen, csak… Még álmaimban is téged láttalak az ajándékomban – harapta be alsó ajkát huncutul, hirtelen derekamra fogva, hogy magához rántson, megszeppenve álltam tekintetét. – Kis szexi dög – suttogta a fülembe, majd el is kezdte csókokkal beborítani nyakamat, én viszont… Hiába voltam kanos, már csak arra visszagondolva, ahogy Hyunwoo nézett rám, most… Nem ment volna.

- Szívem… Ne kezdd így rögtön a reggelt – erőltettem magamra egy kis kuncogást, miközben karjain végigsimítva, gyengéden eltoltam magamtól. – Ne vigyük túlzásba, hisz tudod, hogy nem vagyok ehhez hozzászokva – sütöttem le szemeimet kissé elpirulva, majd sietve ki is másztam a gyűrött takarók közül.

- Mármint mihez? – sóhajtott fel, teljesen a hátára fordulva, úgy tűnt, hogy most ő haragudott meg rám.

- Hát… Lassan ott tartunk, hogy többet szexelünk ez az egy hét alatt, mint az eddigi öt hónap alatt összesen – nevettem kínomban, közben előkészítettem a szendvicsét, oda is vittem neki.

- Na jó, igazad van. Tartsunk egy nap szünetet – kacsintott rám játékosan, amire muszáj volt csak újra kuncognom, hogy ne legyen belőle veszekedés.

Alig vártam, hogy megreggelizzen, így miután elment készülődni, és én is átvettem az úszónadrágomat, lementünk a medencékhez. Ma kicsit felhős volt az ég, így alig voltak odakint rajtunk kívül, én békésen úsztam pár hosszt az úszómedencében, addig Minhyuk a lábát lógatta csak be, egy alkoholmentes koktélt kortyolgatott. Magamban imádkoztam, hogy a titkos fantáziám alanya ne jelenjen meg itt, elvégre… Ő úgy tudja, hogy én teljesen egyedül vagyok itt. Az pedig duplán kellemetlen lenne, ha Minhyuk előtt kérne számon.

Dél körül már csak egy-egy napozóágyon szárítkoztunk, aztán egy gyors átöltözés után beültünk egy étterembe ebédelni. Most… Olyan semleges érzéseim voltak a párom felé. Úgy konkrétan nem volt okom haragudni rá, de… Túlságosan is máshol jártam fejben, így ragaszkodni sem tudtam hozzá.

- Tényleg! Még nem is mondtam, hogy tegnap összeismerkedtem egy fiúval – szólalt meg hirtelen, amikor már egy ideje csak halk csámcsogás, rágcsálás hallatszott közöttünk. Kissé meglepetten, annál inkább értetlenül vezettem fel tekintetemet tányéromról az arcára.

- Összeismerkedtél? – kérdeztem vissza egy nagyobb falat lenyelése után.

- Jó, csak bemutatkoztunk, meg beszéltünk pár szót, amíg te felmentél a kamerádért. Tudod, amikor a medencénél kávéztunk – kezdte el mesélni, én pedig csak mosolyogva bólogattam – Ma este lejöhetnénk mi is, olyan jónak tűnt a hangulat, ahogy felhallatszott a zene. Hátha összefutunk az új ismerőssel – mosolygott ő is, én pedig beleegyeztem. Bár nem tudtam, hogy kiről beszélhet, de máris elkezdett megfogalmazódni bennem egy kicsit polgárpukkasztó, de jónak tűnő megoldás a helyzetemre.

Ezután már másról beszéltünk, amikor pedig végeztünk az étkezéssel, úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a szobánkba lustálkodni egy kicsit, megnézni egy filmet, ilyesmi. Ma úgysem volt olyan napsütéses idő, egyszerűen nem kívántam azt, hogy a strandon pihenjek, főleg, hogy mennyire teli volt a pocakom. Elmondhatatlanul jól esett visszabújni az ágyunkba, Minhyuk pedig kivételesen közvetlenül mellettem kuporodott össze, így pont a kezemre esett, tudtam simogatni puha tincseit, miközben a tévében kerestem valami filmet. Igazából… Folyton csak az órát figyeltem. Már nem is amiatt izgultam, hogy mennyire fog gyötörni a bűntudat a találkozó után, vagy hogy mi lesz az alibim, hanem… Hogy elég kívánatos leszek-e Hyunwoonak, és hogy felejthetetlen éjszakát tudok-e neki okozni. Ha csak elképzeltem, hogy újra beszélni fogunk, kettesben, máris kezdett felülkerekedni rajtam a pánik, de aztán mindig azzal nyugtattam magam, hogy ezelőtt egyszer sem voltam bátortalan, ha flörtölni kellett vele.

Mivel én nem tudtam dönteni a filmkérdésben, Minhyuk türelmetlenül vette ki a távirányítót a kezemből, én pedig ahogy tovább néztem a folyamatosan váltakozó csatornákat, nem tudtam parancsolni leragadó szemhéjaimnak. Valószínűleg a kis szőke rögtön észrevette, hogy elszundítottam, mert ebben a félig-meddig éber állapotban éreztem az apró, lágy csókjait, melyeket ajkaimra nyomott. Ah… Nagyon aranyosnak találtam. Utolsó emlékem, mielőtt kicsit mélyebben elaludtam az volt, hogy betakargatott, illetve fejét mellkasomra hajtotta.

Mindenféleképpen el akartam kerülni azt, hogy ne legyen időm készülődni, így valamennyi mennyei szundi után hirtelen pattantak ki a szemeim. Első dolgom volt hosszan nyújtózkodni az éjjeliszekrény felé, hogy megnézhessem mennyi az idő, megnyugodva ejtettem vissza fejemet a párnára. Még csak délután két óra volt, ami azt jelentette, hogy volt körülbelül négy órám a találkozóig. Bár szerettem volna, hogy a külsőm is kifogástalan legyen addigra, úgy éreztem, lélekben kellett rá a legtöbbet készülnöm.

Három óra körül rendeltünk egy kis harapnivalót a szobánkba, majd folytattuk a közös délutánunkat. Sokat beszélgettünk, nevettünk, pletykáltunk is a munkatársainkról, kicsit kárörvendtünk is, amiért mi éppen a vakációnkat töltöttük ezen a csodás helyen, ők pedig a cégeinknél robotoltak. Az egész addig eltelt nap eseményei alapján arra a megállapításra jutottam, hogy Minhyuk jobban ragaszkodott hozzám, mint szokott, hisz… Még egy finom, szerelmes csókot is adott nekem, bármiféle ok nélkül. Jól eltelt az idő, végül hat óra előtt fél órával kikeltem az ágyból.

- Ha vacsora után rögtön megyünk is a buliba, akkor inkább most megyek készülődni – adtam magyarázatot, mielőtt párom bármit is kérdezett volna, majd igyekeztem gyorsan kiválasztani a megfelől ruhadarabokat.

- Oké, jó ötlet – mosolyodott el, majd szokásosan, most is a telefonját nyomkodta, amíg várakozott rám.

Az ajkaimat összeszorítva, nagyon-nagyon izgulva siettem be a fürdőszobába, lezuhanyoztam, hogy teljes mértékben tiszta és ápolt legyek, az elmaradhatatlan csipke fölé egy fekete nadrágot húztam föl, felsőnek pedig egy szintén fekete, elegáns hosszúujjút választottam, sminkemet is megigazítottam, a szekrényben talált hajvasalóval pedig még a frufrumat is megigazítottam. Egy mély levegővétel után léptem ki az ajtón, Minhyuk szemeiben őszinte csodálatot láttam ezúttal.

- Kérlek, most hidd el nekem, hogy lélegzetelállító vagy – beszélt szinte kétségbeesett hangsúllyal, így nem bírtam ki, hogy ne lépkedjek oda hozzá egy rövid csók erejéig.

- Csak hétkor lesz vacsi, addig még van kicsit több mint egy óra, nem gond, előremegyek fényképezni? – mosolyogtam rá, közben már ő is feltápászkodott a matracról.

- Nyugodtan, szépségem. Hétkor találkozunk az étteremben – ölelt át röviden, majd besétált a fürdőszobába.
Egy nagyot sóhajtva vettem magamhoz a kamerámat, amint egyedül maradtam a szobában, majd el is indultam lefelé.

Nem szívesen cipeltem magammal, de… Mást nem tudtam volna kitalálni. Hevesen dobogó szívvel, megremegő végtagokkal siettem le a sok-sok lépcsőfokon, végül megálltam a fal mellett, ott, ahol reggel összetalálkoztunk. Már épphogy csak a körmömet nem rágtam idegességemben, ahogy újra és újra körbepillantottam, teltek a percek, már majdnem negyed órája ácsorogtam ott, az elhaladó embereket figyelve, de leendő szeretőm nem érkezett meg. Talán elfelejtette volna? Vagy meggondolta magát? Kezdtem egészen elgyengültnek érezni magam, ahogy tehetetlenül vártam a semmire. Az jutott eszembe, hogy legalább a számát elkérhettem volna, akkor tudtunk volna kommunikálni, de már késő bánat… Úgy éreztem magam, mint akit felültettek, bár végül is pontosan ez történt. Nem akartam elszalasztani az esélyt, ha esetleg mégis megérkezik, így még fél hétkor is ott bámészkodtam. A csalódottságtól, a dühtől kipirosodva indultam ki a medencékhez, ezzel végleg elfogadva a tényt, hogy mégsem alakult úgy az este, mint azt terveztem.

Mivel volt még egy fél órám, tényleg készítettem képeket, a hangulatosan kivilágított pavilonokról, a pálmafákról, mindenről, amit elég fotogénnek találtam. Ezzel legalább ki tudtam kapcsolni az agyamat, hisz… Nagyon is felzaklatott, ami történt. Vagyis ami nem történt. Amikor már kezdtem elfáradni, elindultam a lépcső felé, hogy visszavigyem a gépemet a szobánkba, Minhyuk éppen akkor indult lefelé, így a lépcsőfordulóban összefutottunk. Istenem… Gyönyörű volt. Fehér hosszúujjú inget viselt, a felső kettő gomb összegombolása nélkül, így a lámpa fénye megcsillant a vékony ezüst nyakláncán, haját behullámosította, fekete vászonnadrágja pedig tökéletesen kiemelte alakját.

- Gyönyörűm… - kaptam el kézfejét hirtelen, lágyan kezet csókoltam neki, amire szégyenlősen, pironkodva vigyorgott rám. – Gyorsan felviszem a kamerát, utána megyek – hadartam el, majd siettem is tovább, hogy ne álljuk el az utat.

Öt perc múlva már együtt sétáltunk be az étterembe, kerestünk egy üres asztalt, neki láttunk a könnyed vacsorának. Egész végig szemeztünk, összemosolyogtunk, halkan nevetgéltünk, végül egyenesen a medencékhez indultunk, ahol már hangosan szólt a zene, sok-sok vendég odakint volt már, táncoltak, iszogattak. Bár Hyunwoo elrontotta a kedvem, most mégis annyira felszabadultnak éreztem magam, mintha semmi sem nyomta volna a lelkemet. Valószínűleg az is közrejátszott ebben, hogy már nem kellett bűntudatot éreznem, hisz nem lettem hűtlen végül.

Önfeledten táncoltunk együtt, átadtuk magunkat a buli hangulatának, Minhyuk pedig többször is rendelt nekem koktélokat. Őszintén, már a második után kezdtem nem olyan tiszta fejjel gondolkodni, de egész jól tudtam józanságot színlelni, szóltam is kedvesemnek, hogy visszamegyek a bárpulthoz visszaadni a poharat, de… Az erős alkoholok hatására azt is elfelejtettem, hogy melyik irányból érkeztem ide, így elvesztem a táncoló tömegben. Kimelegedve, enyhén szédülve, bizonytalanul lépkedtem az embereket kikerülve, egészen addig, amíg az egyik pavilon alatt nem találtam magam, ott pedig megláttam végre egy ismerős alakot. Hát persze, hogy Hyunwoo volt az. Ő is fekete inget viselt, fekete nadrággal, mondhatni összeöltöztünk, éppen egy pohárnyi itallal a kezében ácsorgott az asztalnak támaszkodva, teljesen egyedül volt. Egyébként biztosan nem mentem volna oda, sőt, elkerültem volna, de természetesen nem bírtam parancsolni a bennem felgyülemlett dühnek. Célirányosan indultam meg felé, az utolsó lépésembe pedig belebicsaklott a lábam, így mindkét kezemmel felsőjét markolva kapaszkodtam meg benne, zavarodott, de annál mérgesebb szemekkel néztem fel rá.

- Hogy lehetsz ilyen gerinctelen? Elhiteted velem, hogy lehet közöttünk valami, aztán pedig szó nélkül faképnél hagysz? – mordultam fel kicsit megrángatva rajta ingjét, bár jelen pillanatban úgy éreztem, hogy alig jön ki hang a torkomon.

- Kihyun! Te részeg vagy… - sóhajtott fel egy pillanatnyi aggodalom után, majd karjaimra fogva igyekezett egyhelyben tartani. Feszülten pillantott körbe – Most felkísérlek a szobádba – mormolta halkan, amivel csak még jobban feldühített.

- Még csak arra sem méltatsz, hogy magyarázatot adj? – néztem szemeibe őszinte lenézéssel, láthatóan zavarban volt, de… Amint elkezdte végigvezetni kezeit csípőmön és fenekemen, feltehetően a szobaszámot tartalmazó és a lakosztályt nyitó kártyát keresve, a testem hevesen reagált érintéseire.

Nem tudtam türtőztetni magam, hirtelen fontam karjaimat nyaka köré, lábujjhegyre állva nyomtam ajkaimat az övéire, szenvedélyesen faltam azokat, miközben újra és újra megborzongtam. Az egész világ forgott velem, ahogy a kezdeti sokk és nem túl hatásos ellenkezés után derekamra fogva csókolt vissza. Nem késlekedtem, koktélízű ajkaimat szétnyitva engedtem utat nyelvének, mély csókunk közben tarkójánál vezettem ujjaimat tincsei közé.

- Kihyun-ah… - döntötte homlokát az enyémnek, halk zihálás közben csúsztatta kezeit csuklóimra, szorosan lefogott. – Most szépen visszamegyünk a szobádba, ahol kijózanodhatsz – biccentett, majd még gyorsan megnyalta kívánatos ajkait, egy nagyot szusszanva kezdett húzni magával.

- Eressz el! – szóltam rá kicsit hangosabban, ahogy bukdácsolva igyekeztem követni őt, de már a zene sem hallatszott olyan közelinek, nagyokat pislogva néztem körbe, ekkor már a kiürült aulánál jártunk. – Vedd le rólam a kezed! Vissza kell mennem… - kezdtem most már sokkal erőteljesebben ellenkezni, annyira próbáltam visszafelé tenni lépéseket, hogy már majdnem el is estünk, de… Hyunwoo sokkal erősebb volt nálam.

- Könyörgöm, ne ellenkezz, a végén még kárt teszel magadban. Vagy talán bele akarsz fulladni az egyik medencébe? – kezdett sokkal lágyabb hangon beszélni hozzám, valószínűleg azért, hogy ne higgyék azt, hogy erőszakoskodik velem.

- Segítség! – kiáltottam el magam, de nagyon gyorsan befogta a számat, így csak nyöszörögve, csapkodva próbáltam kiszabadulni karjai közül, ahogy elég lassan haladtunk felfelé a lépcsőn.

- Na jó, nem bírom tovább – sóhajtott fel, majd derekamat átölelve emelt el a padlótól, néhány másodperc múlva pedig hátam egy matracnak ütődött.

Megszeppenve pillantottam körbe az ismeretlen, sötét szobában, közben Hyunwoo újra elkezdte végigtapogatni zsebeimet, de… Mind hiába, hisz a belépőkártyánk Minhyuknál volt.

- Annyira… Vártam a találkozónkat, de te nem jöttél… - vált hangom sokkal inkább szomorkássá, miközben hagytam, hogy álmaim férfija fölém mászva kutassa át ruházatomat. Már egy cseppnyi erőm sem maradt ellenkezni…

- Sajnálom. De… Nem tudtam ott lenni, mert közbejött valami – köszörülte meg torkát, majd felpillantott szemeimbe. Talán már kezdett keresztül menni rajtam ez az illuminált állapot…

- Csak ennyi volt az oka? Ugyanúgy kívánsz engem? Nem gondoltad meg magad? – mosolyodtam el egy kicsit, ingjének gallérját igazítgatva.

- Hát… - sóhajtott egy nagyot, de mielőtt folytathatta volna, egy kis nyikorgás közben kinyílt a szoba ajtaja.

- Itt meg mi folyik? – hallottam meg egy számomra ismeretlen hangot, de az árnyéka alapján Hyunwoo kollégájának láttam az érkezőt.