A két jókiállású férfi izmos testén megcsillantak a reggeli Nap sugarai, ahogy jókedvűen beszélgetve sétáltak le a lépcsőn. Az egyikőjük tökéletes arányokkal rendelkezett, magasabb volt, gyönyörű, barnás bőre és fekete haja különböztette meg a másiktól. Az alacsonyabb srác kevésbé volt napbarnított, egy pillantás alatt meg lehetett állapítani, hogy komoly szinten edz, ő barna színű tincsei közé vezette ujjait, miután felületesen áttörölte pálmafás törölközőjével. Észre sem vettem, de teljesen gátlástalanul követtem őket szemeimmel, talán csak annyi volt az oka, hogy még sosem láttam ilyen tökéletes külsőt. Ráadásul rögtön ketten voltak. A jóképű idegenek pont egy olyan napozóágyra pakolták le holmijaikat, hogy akadálytalanul rájuk láttam.

- Még a kávé is jobban esik itt - nevetett halkan Minhyuk, miközben le sem vette rólam a szemeit. Csak ezzel az volt a baj, hogy én nem őt néztem, hanem a mögötte lévő félistent. Komolyan. A magasabb férfi olyan volt, mint egy görög szobor.

- Én is így vagyok ezzel - válaszoltam valami érdektelen dolgot, majd megerőltettem magam, hogy visszatérjek a valóságba. Megkavargattam a csésze alján lévő utolsó néhány kortyot, aztán rámosolyogtam a velem szemben ülőre.

- Egyébként tudom, hogy haragudtál azért, amit az este mondtam. Még mindig morcos vagy? - fogta meg kezemet az asztalon, de... Kár volt emlékeztetnie rá.

- Most sem kell rám nézned, ha ennyire kiábrándító vagyok - vontam vállat kissé passzív-agresszív szavaim után, fejemet is oldalra fordítottam.

- Szóval igen... - sóhajtott fel, majd csak halkan elnevette magát - Nem baj. Egyéni probléma, ha most ezért csúnyának gondolod magad - szemtelenkedett tovább egy vigyorral az arcán, de közben össze is fonta ujjainkat.

Nem is tudtam erre mit mondani, felszusszanva fojtottam vissza véleményemet, majd ahogy elcsendesedtünk, automatikusan visszaszegeződött tekintetem az úriemberekre. Komolyan... Mintha az úszónadrágjaikat is rájuk szabták volna. Kicsit ábrándossá válhatott a tekintetem - bármiféle különösebb ok nélkül -, egészen addig, amíg a fekete hajú pasi fel nem tápászkodott a napozóágyról, beszélt pár szót barátjával, majd elindult a hotel főépülete felé.

- Mindjárt visszajövök, csak le kell hoznom a kamerámat - kezdtem neki mondanivalómnak kissé bizonytalanul, de aztán sietve húztam el kezemet Minhyuk érintéséből, és mielőtt bármit mondhatott volna, én is elindultam abba az irányba.

Ezekben a pillanatokban azt éreztem, hogy elment az eszem, de... Valami arra késztetett, hogy utána menjek. Az ösztönök talán? Nem is tudom. Égő arccal, az izgulástól ökölbe szorított kezekkel lépkedtem a bizonyos férfi mögött tisztes távolságban, de... Nem a szállodába ment be, hanem egy másik bár bejárata felé fordult le. Alaposan körbepillantottam, miután meggyőződtem róla, hogy a párom nem lát rám innen, én is lefordultam a kikövezett mellékútra. Ez a bár egészen tradicionális hawaii-i hangulatot keltett, üvegajtaján keresztül pont láttam még, hogy a vonzó idegen a mosdóajtó mögött tűnt el. Egy másodpercre elbizonytalanodtam, de aztán egy mély lélegzetvétel után elsétáltam a pultig, ahol egyébként most senki sem volt. Szerencsére, mivel így senki sem láthatta, hogy hogyan küzdöttem fel magamat a magas bárszékre. Éppen sikerrel jártam, amikor előjött egy mixer, itallappal kínált. Nem akartam annyira feltűnően sokáig távol lenni, egy porcikám sem kívánt most semmilyen italt sem, de rendeltem egy pohár mojitót. A lábaim lóbálásával igyekeztem enyhíteni az idegességemet, amíg várakoztam a hideg innivaló elkészülésére, de hamarosan lépteket hallottam a mellékhelyiségek irányából. Óvatosan pillantottam félre, szégyenlősen sütöttem le szemeimet, ahogy megláttam férfias árnyékát. Éppen a pult felé tartott.

- Elnézést, szeretnék rendelni két kókusztejitalt - adta is le rendelését, közvetlenül a mellettem lévő szék mögött állva. Én... Már csak a hangja miatt is megborzongtam.

- Egy pillanatot kérek, addig foglaljon helyet, uram - válaszolt neki kedvesen a hölgy, miközben szorgosan készítette az én italomat.

Ezután csendesen húzta ki a széket, könnyedén felült rá, az egész helyzet pedig annyira zavarba ejtő volt, hogy képtelen voltam megszólítani őt. Az ölemben tartott kezeimet morzsolgatva néztem szét a helyiségben, szigorúan csak a tőlem jobbra lévő részt vizsgáltam meg.

- Egyedül? - kérdezett rá rögtön koreaiul, a lelkem mélyén imádkoztam, hogy ezt ne nekem mondja, de... Ki másnak tette volna? Csak ketten ültünk a bárpultnál...

- Áh, igen - nevettem halkan, kínomban, de most már bátorkodtam felé fordulni, merészen vettem fel vele a szemkontaktust. - Kihyun vagyok - nyújtottam neki kezemet, de közben a szívem majd' kiugrott a helyéről. Jézusom, mibe kevertem magam...

- Örülök a találkozásnak, Kihyun. Son Hyunwoo - mutatkozott be ő is, amire magamban elismételgettem párszor, szolid meghajlások közben ráztunk kezet. - Mi járatban errefelé? - kérdezett rá, de már alig bírta visszafojtani nevetését. Hát igen, elég egyértelmű volt...

- Csak... Kellett már egy kis kikapcsolódás a monoton hétköznapokból - kuncogtam halkan, miközben magamhoz vettem az időközben elkészült frissítőmet. Megköszöntem, majd teljesen Hyunwoo felé fordulva kezdtem el kortyolgatni a szívószálon keresztül. Még... A térdünk is összeért...

- Én sajnos részben munka miatt is vagyok, de szerencsére az már tegnap el lett intézve, úgyhogy most már csak élvezem a nyaralást - kezdett jókedvű csevegésbe, amit szívesen folytattam.

- Munka miatt? - néztem rá nagyokat pislogva. Talán... Nem volt jó ötlet alkoholtartalmú mojitót venni, hisz... Egyre kevésbé éreztem magam kínosan...

- Tengerparti fotózás egy nemzetközi ruhamárka reklámjához - bólintott, majd egy hihetetlenül jóképű mosolyt villantott felém reakciómra. Ennyire az arcomra volt írva, amit gondoltam? Hogy mennyire nem találtam meglepőnek, hogy ezek az álompasik itt modellek?

- Egyébként, én is fotós vagyok. Szakmabeliként mondom, hogy ilyen jó alapanyaggal biztosan nincs nehéz dolga a reklámcégeknek - fejeztem ki gondolatomat egy konkrét flörtölés formájában, amint a mondat végére értem kicsit be is dobbant a szívem, hisz... Nem is tudom miért mondtam ezt... Ártatlanul szívtam bele a szívószálba megint, újra előre fordulva, mivel éreztem, hogy elvörösödtem.

- Köszönöm a bókot, Kihyun - mormolta halkan, egy nagy mosollyal az arcán, amit ugyan most csak félszemmel láthattam. - Bár én a kamerák túloldalán szoktam állni, de szerintem te is nagyon fotogén vagy. Nagyon szép a profilod - suttogta az utolsó szavait kicsit közelebb hajolva, amire... Elég furcsán reagált a testem. Hirtelen felfogni sem tudtam, hogy viszonozta a flörtölést, még a közöttünk lévő távolságot is csökkentette, így teljesen elöntött a forróság.

- Zavarba hozol... - préseltem ki magamból valamit válasznak, hajamat igazítgatva, miközben már nem is akartam visszafogni boldog és izgatott vigyoromat.

Már éppen újra szólásra akartam nyitni ajkaimat, amikor elkészült az ő rendelése is, így felállt a helyéről. Gondoltam, így nekem sincs miért maradnom, szinte leugrottam a magas székről, egy nagy levegőt véve mosolyogtam rá Hyunwoora.

- Még bizonyára sokszor össze fogunk futni. További szép napot - köszönt is el tőlem, amire hirtelen csak egy biccentéssel tudtam reagálni.

Huh. Talán jobb is volt így. Már majdnem spontán rákérdeztem, hogy van-e valakije, amire a válasza gyakorlatilag semmivel sem tette volna kevésbé botrányossá a kis könnyed flörtöt kettőnk között, mivel legalább az egyikőnk kapcsolatban van. És az történetesen én vagyok.

Kellett pár másodperc, hogy összeszedjem magam, de aztán futólépésben indultam meg a hotel főépülete felé, egyenesen a szobánkba. Én... A fellegek fölött jártam. Minhyuk annyira lelombozott, az önbizalmamat a földbe tiporta, akkor is, ha ő az ilyeneket sosem gondolja véresen komolyan, és egyszerűen csak megdobogtatta a szívemet, hogy egy ilyen férfi, mint Hyunwoo, szépnek talál.

Amint felértem a lakosztályunkba, kapkodva szedtem össze a kamerásfelszerelésemet, és ugyanilyen gyorsasággal szedtem a lábaimat visszafelé. Hát... Akárhogy is számolgattam magamban, csak az jött ki, hogy borzalmasan sokáig távol voltam. Már előre kigondoltam egy fedősztorit, közben azzal nyugtatgattam magam, hogy végtére is semmi rossz nem történt, nem vagyok elítélendő azért, mert váltottam pár szót valakivel... Amikor befordultam ahhoz a medencéhez, ahol Minhyukot hagytam, szemeim rögtön a napozóágyra szegeződtek, de már csak a törölközőik tartózkodtak ott, gondoltam már biztosan visszamentek a medencébe.

- Itt vagyok! - mondtam kicsit elnyújtottabban, ahogy leültem a székre.

- Ne is magyarázkodj, pontosan tudom mi tartott eddig. - vette fel velem a szemkontaktust, tekintete egészen komolynak tűnt. Igyekeztem nyugodt maradni, inkább egy halvány mosollyal néztem fel rá a kamerám mögül. - Visszafelé útközben megláttál valamit, és tíz percen keresztül ugyanazt fényképezted - kuncogott jóízűen, miközben megsimogatta kézfejemet.

- Hát - nevettem fel halkan, kissé megkönnyebbülten, majd heves bólogatásba kezdtem - Több dolog is volt, de nem sikerültek jól a képek, úgyhogy... - húztam a számat, hogy még hihetőbb legyen.

Mivel Minhyuk nem sejtett semmit, vita nélkül, hamarosan elindultunk egy sétára a szálloda udvarában, körbenéztünk egy kicsit a környéken is, ebédidő előtt egy félórával éppen a tengerpartról sétáltunk visszafelé, amikor párom pocakja panaszosan megkordult, így betértünk az étterembe is, mielőtt fürdőnadrágra váltottunk volna. Miután tudtam beszélni Hyunwooval, szinte teljesen el is felejtettem, hogy egyébként van okom komolyan haragudni a kis szőkére, aki el sem mozdult mellőlem a nap további részében. Ebédután összekészülődtünk az első közös óceán-fürdőzésünkhöz, a kiépített strand csak öt perc sétányira volt, így nagyon rövid idő elteltével már egy napernyő alatt lustálkodtunk. Mivel Minhyuk nem tud úszni, egyértelmű volt, hogy én is csak addig megyek be a vízbe vele, amíg térdig ér, aztán inkább csak pihenünk. Amíg vártuk, hogy elmúljon a kiadós ebéd utáni teltségérzet, készítettem pár fényképet a gyönyörű kék színű óceánról, a fehér homokról és az ezek alkotta összképről. Az én kis bolondos párom bármennyire is kritizált engem, én sosem tagadtam volna, hogy meseszépnek találom, így róla is készítettem pár nagyon jó fotót. Bár kicsit nehéz volt bepozícionálni, de végül egy közös képet is készítettünk, mögöttünk a végtelen kékséggel.

Jó hangulatban telt el a délutánunk, most nem vitatkoztunk, csak kiélveztük a szabadságot és a friss, sós levegőt, néztük a sekély hullámokat, a kezdő és profi szörfösöket. Legközelebb csak vacsora előtt tértünk vissza a szálloda területére, őszintén, már alig vártam, hogy légkondicionált helyiségben tartózkodjunk. A nap utolsó étkezése előtt mindketten vettünk egy gyors zuhanyt, hogy megszabadulhassunk az összes ránk tapadt homokszemcsétől, majd kicsit elegánsabban öltözve lépcsőztünk le a földszintre. Elfoglaltunk egy asztalt, a mai séf ajánlata menü rendelése után kissé - vagyis teljesen - elbambulva bámultam magam elé. Annyi minden járt a fejemben... Leginkább olyan butaságok, hogy Hyunwoo bármikor megkaphatna. Szégyelltem, hogy ezt gondolom, de tényleg ezt éreztem. Elhatároztam, hogy elnyomom magamban ezt a tiltott vágyat, de hazugság lett volna azt mondani, hogy nem tetszett elfantáziálgatni egy közös éjszakáról. Már éppen kezdtem túlságosan is bűntudatos lenni, amikor az étterem bejárati ajtaján belépett piszkos fantáziám alanya, mellette barátjával, aki feltételezéseim szerint a modell kollégája lehetett. Mondhatni, elállt a lélegzetem, ahogy végigmértem a sármos fiatalembert. Öltönynadrágot viselt, fekete inggel, ami épp csak annyira volt begombolva, hogy kulcscsontjai már kilátszottak. Akaratom ellenére is megnyaltam hirtelen kiszáradt ajkaimat, majd lesütöttem szemeimet. Kihyun, térj észhez... Csak ezt tudtam mondani magamnak, de ettől függetlenül ugyanazt éreztem vele kapcsolatosan.

- Ma kipróbálhatnánk a jacuzzit... - vetette fel óvatosan az ötletét Minhyuk, ezzel véglegesen kiszakítva illetlen álmodozásomból, miután sikerült felfogni szavait, egy halvány mosollyal bólintottam.

- Jól hangzik - legeltettem szemeimet most párom arcán. Már megint csillogtak ajkai az ajakbalzsamtól, amit olyan gyakran szokott használni... Ilyenkor pedig olyan finomnak tűntek, mint egy lédús, zamatos gyümölcs. Valószínűleg észrevette, hogy melyik részével szemezek én annyira nagyon, de érthető okokból most még nem kezdett az információval semmit.

Sokat kellett várnunk, mire kihozták a gourmet ételeket, különlegesebbnél különlegesebb ízeket kóstolhattunk, az estét pedig egy drága, minőségi vörösborral zártuk. Vacsora alatt sikerült újra egymásra hangolódnunk, így egy mosollyal fogtam meg kezét, ahogy már a lakosztályunk folyosóján sétáltunk, csak ketten. A szobánk ajtaját rögtön be is zárta mögöttünk, miután kibújtunk cipőinkből, rögtön a fürdőszobába vettük az irányt. Szemöldökeimet ráncolva ácsorogtam a villanykapcsoló előtt, mivel az átlagostól több, öt-hat lehetőség is volt rajta. Néhány próbálkozás után sikerült találni egy tökéletes, félhomályos hangulatvilágítást, a mosdókagylónak támaszkodó párommal szembe fordulva mosolyodtam el. Úgy nézett engem, mint aki arra készült, hogy felfaljon desszertnek...

Lassan lépkedtünk oda egymáshoz, készségesen segítettünk a másiknak megszabadulni a ruháinktól, csak akkor vont engem egy gyengéd ölelésbe, amikor már semmilyen textil nem takarta testünket, ez idő alatt azt vártuk, hogy a luxuscikknek számító fürdőkádban lévő víz kellő hőmérsékletű legyen. Amikor elkészült a kellemes pezsgőfürdő, Minhyuk szállt be először, kényelmesen elhelyezkedett, a vízszint a mellkasáig ért, rögtön egy jóleső sóhaj hagyta el ajkait. Én sokkal óvatosabban léptem bele a kádba, tekintve, hogy véletlenül sem akartam rálépni a kedvesem kinyújtott lábaira, de aztán derekamra fogva navigált egyenesen az ölébe.

- Van egy meglepetésem. De majd csak a szobában adom oda - mormolta halkan a fülem mellett, miközben mindkét tenyerét érzékien vezette végig combjaimon a pezsgő víz alatt.

- Igazán? Ez elég izginek hangzik - vigyorodtam el, miközben lehunytam szemeimet.

- Szeretnék bocsánatot kérni, amiért megbántottalak. Tudom, hogy nem szoktam hangoztatni, de igazából nagyon is vonzó vagy a szemeimben. Egy tizedmásodpercre se gondold azt, hogy csúnya vagy, butusom - nyomta ajkait nyakamhoz, majd vállgödrömhöz, de elég hamar forró csókokká változtak a leheletnyi puszik.

- Csak azért esedezel a bocsánatomért, mert ágyba akarsz vinni. Ismerlek már, Lee Minhyuk - mosolyodtam el, miközben kínzó lassúsággal csúsztam rajta lejjebb, így fenekem éppen átsiklott férfiasságán.

- Oh, istenem... - szisszent fel, miközben hirtelen szorosabban fogott, stabilabban egyhelyben tartva kezdett ölelni hátulról. - A legjobb az egészben, hogy úgy látom, vevő is vagy a dologra - simogatta derekamat, majd egyik kezét váratlanul vezette végig felsőtestemen, nyakamon, végül az államara fogva fordította oldalra a fejemet. - Tudom, hogy kívánod a csókjaimat - vigyorodott el, játékosan közelebb hajolva, majd elhúzódva.

Nem volt több mondanivalóm. Szinte... Sosem szoktunk csókot adni egymásnak, még csak egy rövid szájra puszit sem, ha nem indokolt, így most... Már csak a gondolatra is hevesen kezdett dobogni a szívem. Szenvedélyesen tapadtam formás ajkaira, a folyamatos, olykor halkabb, olykor hangosabb cuppanások akkor szakadtak meg, amikor egymáshoz simuló nyelveink tették még forróbbá a hangulatot. Persze, már egyikőnk sem volt nyugodt ágyéktájon. Bár én szívesebben vittem volna át a dolgot a hálóba, Minhyuk lábaim közé nyúlva kezdte mozgatni markát merevedésemen, tétlen kezével pedig mellkasomat simogatta, elidőzve mellbimbóimnál.

- Így még jobb lesz az ajándékom - szakította meg a percek óta tartó erotikus nyelvjátékunkat, megpaskolta combjaimat, ezzel arra utasítva, hogy másszak ki.

Remegő lábakkal ugyan, de teljesítettem kérését, a szállodai törölközőkkel töröltük át felforrósodott testünket, majd a jacuzzi leállítása után ruhátlanul mentünk át a hálószobánkba. Ott is hangulatos, nem túl erős fényű lámpa nyújtott némi világosságot, illetve a baldachin mentén végigvezetett fényfüzér. Mivel nem tudtam, hogy mire számítsak, összeszorított ajkakkal ültem le az ágyra, és bár már nem kellett volna szégyenlősnek lennem, kezeimet ölemben tartottam, merevedésem takarásának érdekében. Némán ücsörögve figyeltem, ahogy Minhyuk a bőröndjében pakolászott, végül valamit a háta mögé rejtve fordult velem szemben. Felettébb gyanús volt az a csillogó tekintet...

- Ezt neked vettem néhány napja. Reméltem, hogy majd itt a messzeségben felveszed nekem, hogy... Az őrületbe kergess vele - vigyorgott izgatottan, majd a kezeimbe dobta a falatnyi fekete csipkealsóneműt.

- Hogy mi? - kérdeztem rá kicsit elpirulva, lassan hajtogattam szét, bizonytalanul méregettem - Szerinted ez jó lesz rám? Mármint... Elölről nem túl praktikus, főleg izgatott állapotban, ha érted mire gondolok... - pillantottam fel rá kicsit izgulva, de láthatóan őt az értetlenkedésem sem kedvtelenítette el.

- Pont ezért mondtam, hogy még jobb - harapta be alsó ajkát, miközben mégis visszavette a meglehetősen feminim ruhadarabot, bokáimra fogva bújtatta bele lábfejeimet, végül engedelmesen hagytam, hogy feladja rám.

Párom szinte szemmel láthatóan még keményebb lett a látványtól, nekem viszont az volt az első, szégyenteljes gondolatom, miután lenéztem magamon, hogy ebben kérdés nélkül el tudnám csábítani Hyunwoot...