– Ha fel mered venni azt a gatyót, nem sétálhatsz mellettem az üzletben – nevetett rám a szokásos játékos gúnyosságával a legfontosabb személy az életemben, amíg én öltözködtem.

Minhyuk szavaira csak egy szemforgatással reagáltam, nem törődve a kedvenc farmernadrágomról alkotott véleményével. Ő utálta, de én szerettem. Ez a kettősség a közöttünk lévő kapcsolatot is pont ugyanennyire jellemezte. Már legalább egy félévtizede ismertük egymást, barátok voltunk, amikor valami hirtelen megváltozott. Öt hónappal ezelőtt – magam sem értem, hogy hogyan – egy hűvös, kora tavaszi éjszakán sokat beszélgettünk, csak kettesben, az egymás felé érzett baráti szeretet pedig vonzalommá alakult. Nem mondható, hogy az azóta tartó párkapcsolatunk „normális" volt, hisz mi a magunk módján szerettük egymást. Nem bújtunk össze, nem fogtuk egymás kezét nyilvános helyen, és ezek mellett még szavakkal is ugyanolyan nehezen mutattuk ki egymásnak az érzéseinket. Még sok közeli ismerősünknek sem tűnt fel valószínűleg, hogy mi egy párt alkottunk. De talán ez így volt rendjén. Még ha néha a hátam közepére sem kívántam, vagy Minhyuk engem, sosem gondolkodtam azon, hogy mással akarnék lenni.

Pedig nagyon sok okot adott rá, főleg azután, hogy összeköltöztünk.

Minhyuk szép karriert épített ki magának egy vállalat marketingeseként, én pedig az előző hónapban tartottam életem első fotókiállítását. Miután mindketten sikereket értünk el a munkánkban, összedobtuk a megtakarításainkat, és elkezdtünk együtt bérelni egy kis lakást Szöul belvárosában.

– Indulhatunk – vettem magamhoz a kézitáskámat, útra készen.

– Tuti nem öltözöl át? – vigyorgott rám méregetve engem, de én csak bosszúsan szusszantam egyet. – Jól van-jól van, menjünk. Már nem kell sok mindent vennünk – ragadta el a konyhában lévő pulton hagyott bevásárlólistát és a lakáskulcsot.

Normál tempóban sétáltunk le a hatalmas lakópark parkolójába ezen a napos augusztusi délutánon, abban a tudatban ültem be az autónk kormánya mögé, hogy holnaptól végre kiszakadhatunk a monoton hétköznapok egymásutánjából. Az első közös nyaralásunk várt ránk, egy tizenegy órás repülőút után pedig a mesés Hawaii szigetek. Kicsit izgultam is, olyan nehéz és stresszes volt az ehhez hasonló nagy utazások előtti készülődés, így igyekeztem teljesen az utolsó hiányzó darabok beszerzésére koncentrálni a szupermarketbe érve. Elgondolkodva ácsorogtam a naptejes polc előtt, a csomagolásokat olvasgatva, amikor Minhyuk tenyerét éreztem meg derekamra simulni. Ah... Valamiért annyira nagy hatással volt rám, amikor csak egy ilyen apró, gyengéd közeledést is tett felém, úgy, hogy azt bárki megláthatta... Teljesen kipirosodhattam, mintha égett volna az arcom, ahogy felé kaptam a tekintetem.

– Nézd csak, szerinted ez jó lesz? Vagy nagyobb csomagosat vegyünk? Nem tudom eldönteni – forgatta meg hosszú ujjai között a tízdarabos papír zsebkendőt.

– Az útra szerintem elég lesz, a szállodáért meg ha már annyit fizettünk, biztosan lesz ott – beszéltük is meg gyorsan a kérdést, majd el is lépkedtünk egymástól, hogy külön utakon folytassuk a bevásárlókocsi megtöltését.

Amikor már ráérősen sétáltunk a kasszák felé, egymás mellett, hirtelen ragadta meg a kezemet, kissé bámészkodva fonta össze ujjainkat. Hevesen dobogó szívvel néztem rá szőke páromra, halkan nevetve húztam be nyakamat. Nem igazán értettem, hogy mi történik. Tényleg sosem viselkedett így ezelőtt. Vagy legalábbis az elmúlt időszakban biztosan nem.

– Mi az? – kérdeztem rá végül kuncogva, Minhyuk szórakozott vigyorgás közben kezdte lóbálni kezeinket.

– Semmi. Csak olyan érzés, mintha nászútra készülődnénk. Kis édesem – kuncogott ő is, erre pedig már végképp nem tudtam szóhoz jutni. Valószínűleg tényleg jó hangulatban volt a közelgő utazásunk miatt.

– Jól érzed magad? Ne menjünk orvoshoz? – kezdtem játékosan hüledezni, amiért bármiféle szarkazmus nélkül az édesének hívott.

– Dehogy. Borzalmas időhúzás lenne. Pedig már alig várom, hogy hazaérjünk – nézett rám félszemmel, ajkain pedig egy huncut mosoly játszott. Ha ez nem lett volna elég egyértelmű, elengedte kezemet, így felszabadult tenyerét diszkréten fenekemre csúsztatta.

Egy pillanatra lefagyva haraptam be alsó ajkamat, zavaromat igyekeztem egy halk nevetéssel leplezni, nem is mondtam inkább semmit, csak sietősebbre fogtam a lépteimet. Pironkodva, szótlanul pakoltam ki a kosarunk tartalmát a szalagra, fizetés után a parkolóba folytattuk utunkat. Minhyuk vitte a szatyrot, amit hanyagul bedobott a hátsóülésre, majd hazaindultunk. Szerencsére az autóban nem volt olyan kellemetlen, kínos csönd, csak hosszas diskurzust folytattunk egyes termékek emelkedő áráról, vagy éppen a ma kifizetett összeg nagyságáról. A késő délutáni órákban a jelentősen forgalmas utak nehezítették a hazajutásunkat, így valóságos megváltásnak érződött, amikor végre átléphettük lakásunk küszöbét.
Szorgosan kezdtem előkészíteni a ma esti vacsoránk hozzávalóit, addig Minhyuk kihozta a hálóból a már többnyire bepakolt bőröndjeinket. Közben beszélgettünk, zenét is kapcsolt nekem főzéshez, így jó hangulatban telt az idő. Általában sokat vitatkoztunk, de most olyan békés volt minden. Megmosolyogtatott a tény, hogy mennyire várta már ő is a vakációt. Hosszú idő után először nem tett rá megjegyzést, hogy belecsempésztem a bevásárlókosarunkba egy csomag gumicukrot, bizonyára ez is ennek volt köszönhető. Mondjuk ma én sem voltam kötekedő hangulatban, mintha mindkettőnket kicseréltek volna.

– Útlevél, repülőjegyek... – ellenőrizte még utoljára az irataink meglétét is társam, majd miután gondosan elhelyezte a ma megvásárolt hiányzó kellékeket, össze is cipzározta az egyre súlyosabbá váló bőröndjeinket.

– Minden megvan, szívem? – kérdeztem rá teljesen a vacsoránk köretének elkészítésére koncentrálva, csak egy másodperccel azután esett le, hogy hogyan hívtam, miután kimondtam. Tényleg... Mi ütött belénk? Kínomban nevetve folytattam a főzést.

– Mondd még egyszer – lépkedett mögém egy játékos mosollyal, lassan ölelt át hátulról, szorosan zárt a karjai közé. Mindketten halkan kuncogva, szótlanul élveztük ki ezt a ritka, de intim pillanatot közöttünk.

– Szívem, azt kérdeztem, hogy megvan-e minden – fordítottam oldalra a fejemet, hogy rá tudjak nézni.

– Ne aggódj, ha nem néztem át legalább százszor, akkor egyszer sem – szorongatott meg egy kicsit, mint egy plüssöt, majd visszalépkedett a nappali közepére.

– Azért majd én is leellenőrizném, százegyedjére – vigyorogtam rá, majd félrehúztam az elkészült pirított tésztát a tűzhelyről.

– Ahogy akarod – vont vállat, majd telefonját elővéve huppant le a kanapénkra, amíg várta az ínycsiklandó ételt.

Miután befejeztem a főzést, egymással szemben ülve az asztalnál fogyasztottuk el vacsoránkat, közben is többször összemosolyogva. Ma biztos volt valami a levegőben. Talán már idáig éreztük a frissítő hawaii-i légáramlatokat? Vacsi után a szobánkba siettem, azzal a céllal, hogy összekapkodjam a fürdéshez szükséges cuccaimat, és elsőként befoglalhassam a fürdőszobát, de amint megálltam egy pillanatra a szépen megágyazott, ágytakaróval leterített ágyunk előtt, a bolondos szőkém újra egy ölelésbe vont. A szemeimet lehunyva bújtam arcommal vállához, habár én ebben a pillanatban nem láttam bele semmit, Minhyuk szinte lelökött engem a kényelmes matracra, fölém mászva fonta hosszú ujjait csuklóimra, nagy szemekkel, megilletődve álltam izzó tekintetét.

Oh igen, mi és a testiség... A még nem túl régóta tartó kapcsolatunk az elejétől kezdve sokkal inkább alapult az érzelmeken, mint a fizikai érintkezésen, de amikor eljött azon ritka esték egyike, hogy kívántuk a forró pillanatokat, egészen jó volt az összhang. Egészen? Inkább kegyetlenül jó. Legutóbb talán múlt hónapban szexeltünk, így már csak ennek a pozíciónak köszönhetően görcsbe rándult a gyomrom. Nem volt Minhyukhoz fogható, amikor eljutottunk idáig.

– Talán mégsem olyan borzalmas ez a nadrág – vigyorodott el szemtelenül, orrával végigcirógatva arcélemet, amire lecsukódó szemekkel borzongtam meg.

Nem tudtam megszólalni sem, annyira bennem rekedt a levegő, ahogy forró, érzéki csókokkal kezdte beborítani nyakamat. Nagyokat szusszanva bámultam a plafont, amíg azok a bizonyos puszik egyre szenvedélyesebbé váltak, kezei pedig az említett ruhadarab gombjai felé kezdtek vándorolni. Le sem tudtam volna tagadni, hogy hatással voltak rám csókjai, de most nem éreztem megfelelőnek az időzítést. Nem tudtam átadni magam az önfeledt kéjnek úgy, hogy közben csak az utazáson járt az eszem, és azon, hogy minden rendben menjen. Valószínűleg neki is feltűnt, hogy nem ott jártam fejben, nem reagáltam csábítására, kipirosodott arccal emelkedett fölém, hogy szemeimbe tudjon nézni.

– Menj fürdeni, gumicukrom – mosolyodott el, majd miután ajkait enyéimhez nyomta egy gyengéd cuppanással, fel is tápászkodott rólam, a becenévből arra következtettem, hogy a boltban vásárolt édességért ment ki a konyhába.

– Megyek – bólintottam még mindig hevesen dobogó szívvel, majd úgy is tettem.

Körülbelül negyven percet töltöttem a fürdőszobában, hogy kellően ápolt és tiszta legyek a nyaralás ideje alatt, felfrissülve, egy alsónadrágot és fehér pólót viselve tértem vissza hálószobánkba. Az ágy időközben alváshoz lett előkészítve, a takarón pedig ott pihent egy tálban a nekem szánt gumicukor. A hosszú és fárasztó nap után már alig vártam, hogy végre vízszintesbe helyezhessem magam. Amíg Minhyuk is befoglalta ugyanolyan hosszú időre a fürdőt, én megtettem az utolsó ellenőrzést, majd lustálkodva, a nasimat elfogyasztva kapcsolgattam a tévé csatornái között. Már kezdett későre járni, a mi ébresztőóránk pedig készenlétben állt, hogy hajnali négykor ébresszen minket. Kicsit beszélgettünk még elalvás előtt, majd ahogy azt már megszoktuk, egymásnak hátat fordítva nyugovóra tértünk.

A repülőút miatti izgalomnak köszönhetően felszínesen és korántsem pihentetően aludtam, így nem érintett kellemetlenül az ébresztő hangja. Bezzeg a kis szöszi alig bírta kinyitni a szemeit.

– Jó „reggelt", álomszuszék – dobtam meg őt a kispárnámmal halkan nevetve, amire egy sornyi kínlódás után valamivel élénkebben ült fel.

– Neked is – dörzsölte meg arcát, majd további szavak nélkül felállt, el is indult készülődni.

Amíg várakoztam a soromra, megágyaztam, kikapcsoltam a légkondit, a tegnap kiválasztott szettemmel a kezemben ücsörögtem a kanapén. Ásítva, újra lecsukódó szemekkel néztem magam elé a hamarosan felkelő nap sugarai által halványan megvilágított nappali falára, amikor kinyílt a fürdőszoba ajtaja. Én... Teljesen elámultam. Puha, szőke tincseit kivasalta, egy laza, rövidujjú fekete inget vett fel, amit betűrt szűkfarmerjába, a kiegészítői pedig még jobban fokozták az összhatást. Az ajakbalzsamtól fénylő ajkakról már nem is beszélve. Egyenesen ragyogott az egész lénye.

– Hmm, de szerencsés vagyok – mosolyogtam rá őszinte csodálattal, majd ahogy elhaladtam mellette, finom illatát is megéreztem.

– Ezt még soha nem mondtad – kuncogott fel megsimogatva karomat, majd leült az előzőleg általam elfoglalt helyre, amíg öltözködtem.

Én egy fehér pólót választottam, hozzá egy fekete nadrágot, a hajamat megfésültem, a reggeli rutinomat a kedvenc parfümöm használatával zártam le. Bezártuk az ajtót magunk mögött, a nehéz bőröndöket lecipeltük a kocsimhoz, végül útnak indultunk. Őszintén, sosem volt még velem ilyen, hogy Minhyuk ennyire elterelte a figyelmemet a vezetésről már csak a puszta létezésével. Ma szebbnek láttam, mint valaha. És valószínűleg ő ezt észrevette. Önelégülten, büszkén mosolyogva igazítgatta frufruját a visszapillantótükörben, majd éreztem magamon tekintetét.

Körülbelül egy óra múlva már a terminálban kávézgattunk, ami jelenleg életmentő volt számomra, habár... A mellettem ülő gyönyörűség is segített az ébren maradásban.

– Még el sem hagytuk Koreát, de már alig várom, hogy a hosszú út után a szállodában pihenhessünk – szusszant fel Minhyuk a szemeit is becsukva, majd lehúzta az utolsó kortyot is, ami a csészéjében maradt.

– De jó lesz nekünk! Egy hét távol a munkától és az átlagos hétköznapoktól – sóhajtottam fel ábrándosan egy nagy mosollyal.

Talán azért voltunk ilyen izgatottak mindketten, mert ez egy jó alkalomnak tűnt arra, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz. Lehet, hogy ez az egy hét után olyanok leszünk, mint egy „rendes" pár.

Nagyon gyorsan elrepült az idő a várakozással, hamarosan már a hatalmas repülőgép mellett sorakoztunk. Amint sorra kerültünk, megmutattuk a beszállókártyáinkat, aztán megkerestük a helyünket. Az ablaknál már ült egy középkorú nő, a mellette lévő két ülés volt a miénk. Minhyuk lehuppant a középsőre, én pedig a folyosómentit foglaltam el. Boldogan mosolyogtunk össze, ahogy csupán már csak pár perc választott el minket attól, hogy elinduljunk életünk eddigi legnagyobb utazására.

Negyedóra múlva a gép megkezdte a felszállást. Igazából baromira nehezemre esett levenni a szemeimet a páromról, mert amellett, hogy a külseje kifogástalan volt, elképesztően aranyosan nézte az alattunk elsuhanó felhőket. Még sosem repültünk együtt sehová, ez az új élmény pedig tényleg megdobogtatta a szívemet. Aztán... Eszembe jutott, hogy bizony tizenegy órát fogunk ezekben az ülésekben tölteni.

Hezitálni kezdtem. Minhyuk biztosan furcsállta, hogy mennyire szótlan lettem hirtelen, de csak vártam a megfelelő pillanatot. Beletelt körülbelül fél órába, mire elértük a legnagyobb magasságot, ezután már a légiutaskísérők nekikezdtek a különböző egzotikus ételek, italok árusításának, elég nagy lett a jövés-menés a folyosón.

– Akarsz velem elkövetni valami őrültséget? – hajoltam oda hirtelen Minhyuk füléhez, kezemet feszes combjára simítva.

– Micsoda? – kérdezett vissza hitetlenkedve, de már alig tudta visszafogni a vigyorgását. – Tudod, hogy imádom, amikor ilyen vad vagy – kuncogott halkan ezúttal most ő az én fülemhez hajolva, de egy pillanatra rá is harapott a fülcimpámra.

Elpirulva haraptam be alsó ajkamat, majd a biztonsági öv kicsatolása után teljesen természetesen elindultam a mosdó felé. Nem igazán tudtam elhinni, hogy ez az én ötletem volt... Hevesen emelkedő mellkassal vártam, kicsivel később nyílt is az apró helyiség ajtaja, szótlan kedvesem sietősen húzta be azt maga mögött, a zárat pedig egy mozdulattal elfordította.

– Kihyun-ah... – suttogta nevemet egyre elködösülő szemekkel, ahogy összedöntöttük homlokunkat.

Gondoltam, ne húzzuk az időt, átölelve, szorosan a karjaim közé zárva kezdtem falni szép kis száját, és tekintve, hogy csak nagyon ritkán kerültünk ilyen helyzetbe, máris kezdtem merevedni. Bár én irányítottam heves csókcsatánkat, Minhyuk közben dominánsan szorított a falhoz, igyekezett megszabadítani nadrágomtól. Hogy ezt segítsem, belekapaszkodtam még a kilincsbe is, előre toltam csípőmet.

– Hmm, drágám... – hümmögött elégedetten, miután előttem guggolva egy mozdulattal megszabadított alsómtól is.

– Tetszik a látvány? – kuncogtam fel ujjaimat tincsei közé vezetve, merev férfiasságomat ajkaihoz pozícionálva. Ezúttal én akartam domináns lenni.

– Majdnem kifolyt a nyálam – nevetett halkan mindkét kezével csípőmre fogva, majd hirtelen kapta be majdnem teljes hosszomat.

Titkon kiéhezett testem hevesen reagált az erőteljes ingerre, azt sem tudtam, hogy mibe kapaszkodjak, elvékonyodó hangon nyüszögve markoltam meg rendezett tincseit, lassú mozdulatokkal kezdtem mozogni, hogy ajkai minél többet fogadjanak be belőlem. Nem akartam csak ennyitől elmenni, bármennyire is nehezemre esett, muszáj volt kihúzódnom. Minhyuk elvigyorodva állt fel, ujjaival enyhén lüktető merevedésemet cirógatva, amire most én kezdtem az ő nadrágját bontogatni. Egy újabb heves csókba invitáltam, amikor már a mini helyiség padlóját mindkettőnk alsó ruházata beterítette. Az egész helyzet nagyon-nagyon izgató volt, alig bírtam kivárni, hogy minél többet megkaphassak a szőke szépségből, így miközben forró csókjaimmal áttértem nyakára, ujjaimmal fenekét cirógattam, gátlástalanul simítottam be mutató- és középsőujjam bejáratához.

– Ah... Gyerünk – borzongott meg lágy érintésemre, egyik talpát letámasztotta a vécéülőkén, így jobban kitárulkozva előttem, szabad utat adott ujjaimnak.

– Előkészítelek - tudattam vele tervemet kissé rekedtes hangon, egy torokköszörülés közben csúsztattam belé két ujjamat, megremegő testét tartottam közben másik kezemmel. Kipirosodva, nagy lendülettel igyekeztem ellazítani izmait, miközben érezhetően partnerem is ugyanebben mesterkedett. – Oh, jézusom... – tört fel belőlem megbicsakló térdekkel, ahogy hosszú ujjait éreztem meg magamban.

– Ilyen gyönyörű, kéjjel teli arcot... – suttogta, miközben minden erejét összeszedve kezdett körkörös mozdulatokkal ingerelni prosztatámnál. Elképesztően feszített, pont ettől volt annyira őrjítő.

Fel sem tudtam fogni, hogy mennyire izgató volt, ahogy egyszerre ujjaztuk egymást, egymásnak feszülő merevedésekkel. Kezdtem elveszíteni a fejemet. Egyre erőteljesebbé vált a kellemes bizsergés az alhasamban, egy mély nyögéssel mozdítottam bele csípőmet Minhyuk izgatásába, ahogy kicsöppent előváladékom. Ez annak volt a jele, hogy itt az ideje pozíciót váltani, mert... Már tényleg nem bírtam sokáig, ugyanakkor szerettem volna érezni kedvesem szorítását férfiasságom körül.

Hátraléptem egyet – bár többet nem is tudtam volna – az előző tevékenységünk megszakításának érdekében, Minhyuk derekára fogva, szavak nélkül utasítottam arra, hogy hátat fordítson, ő pedig tudta is, hogy mi következik, felkínálva magát tolta ki felém fenekét. Hevesen dobogó szívvel kentem szét előváladékomat merevedésemen, nyálamat pedig bejáratához engedtem. Mivel már valószínűleg gyanúsan régóta tartózkodtunk a mellékhelyiségben, nem is húztam tovább az időt, csípőjét megmarkolva, egyetlen lökéssel hatoltam belé. Egyszerre szakadt fel belőlünk egy-egy halk nyögés, pár pillanat múlva mozogni kezdtem a szorító forróságban. Számomra szokatlan volt „felül" lenni, mivel a kevéske együttléteink közül is csak egyszer tapasztalhattam meg ezt az érzést, így rekordidő alatt gyorsítanom kellett, hogy egy másodpercre se enyhüljön ez a mámoros bizsergés alhasamban.

– Mindjárt elmegyek... – pihegte partnerem kezeit a hideg csempén megtámasztva, folyamatos nyüszögése közben velem ellentétes mozgásba kezdett, így még erősebbé téve lökéseimet.

– Én... – remegett meg hangom, de már nem tudtam folytatni, fennakadó szemekkel döntöttem hátra fejemet, ahogy a hihetetlenül erős orgazmus csúcsára értem. A látásom elhomályosult, egész testem remegett, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de Minhyuk-ah továbbra is rámozgott férfiasságomra, egészen addig, amíg görcsösen össze nem rándult.

Fehér váladéka a csempére csapódott, zihálva öleltem hátulról, amíg igyekeztünk észhez térni az orgazmus után. Halkan, de őszinte boldogsággal nevetett fel a kivörösödött szőkém, oldalra fordította fejét, hogy arcomra puszilhasson. Éppen meg akart szólalni, amikor hangos lépteket hallottunk elhaladni a kis fülke előtt. Hangtalanul kuncogva, egy nagy cuppanással húzódtam ki belőle. A helyszínnek köszönhetően könnyedén tudtunk tisztálkodni, öt perc múlva már csak azt vártam, hogy késleltetetten visszaindulhassak a helyünkhöz Minhyuk után. Alig bírtam visszafogni vigyorgásomat, amíg visszasétáltam a folyosón, még mindig nehezemre esett normálisan levegőt venni, amikor leültem a párom mellé.

– Tizenegyórányi repülőút alatt lesz lehetőség rá, hogy te is megkaphasd, kicsikém – suttogta a fülembe combomat simogatva, amire egészen megborzongtam.

– Vagy te még egyszer – válaszoltam neki szélesen mosolyogva a komolytalan párbeszédünket folytatva, majd megragadtam kezecskéjét, hogy összefonhassam ujjainkat.

Az biztos volt, hogy hosszú, unalmas utazás várt még ránk, de jelen pillanatban eufórikus hangulatban, izgatottan vártam minden egyes pillanatát. Talán... A nyaralásunktól kezdve tényleg minden más lesz.