Megfogom még ezt bánni.
Épp rá akartam szólni anyáékra, hogy ezt rohadt gyorsam fejezzék be mikor hirtelen Léna futott ki sírva. Engem keresett.
-Apa!-kiáltotta a szoba másik végébe és mindenki csendbe lett
Megijedt a kiabálás hallatán.
Le gugoltam, ő meg ide rohant, át ölelt és sírt. Luca és Bence is ki jött a lány után.
-Tudtátok egyáltalán, hogy van családja?-kérdezte rekedten nagyi
-Anya megszülni, sem nevelni nem akart engem. Az se érdekelte, hogy el költözök. Nem érdekli az életem akkor mért érdekelné a lányomé?-szembesítettem az igazsággal mindenkit és le töröltem Léna könnyeit, aztán a nagyira néztem, aki el szörnyülködött. Tudta, hogy igazam van. Majd anyára néztem és meg lepődtem amikor láttam, hogy könnyezve nézett engem Lénával a kezemben.
-Nem akartam őt, mert tudtam, hogy az apja lefog lépni ha megtudja, hogy terhes vagyok. El akartam vetetni, de nem ment. Végül el mondtam és el hagyott. Mindenkinél jobban szerettem és ezért csakis Leventét okoltam, aki akkor még megse született. -kezdett el mesélni anya, de közbe vágtam
-Akkor mért nem engedted a nagyinak, hogy elvigyen?-szegeztem neki a kérdést
-Mert nem tudtalak elengedni!- ki tört belőle a sírás, de visszafogta -Mikor megismertem Balázst újra boldog voltam, de te folyton emlékeztettél rá. Az arcod, a szemed, a mosolyod. Szomorú és dühös voltam mikor eszembe juttattad őt. Így nem akartam, hogy a közeledbe legyek a végén még valami olyat csinálok amit megbánok. Könyebb volt úgy, hogy soha nem voltam melletted. Azt hittem, hogy jobb lesz így, de egyre csak rosszabb lett. Sajnos túl késő volt mikor rá jöttem, hogy azzal amit csináltam csak meg utáltattam magam veled. -megakadt a sírás miatt
Nem tudom elhinmi amit mond.
-Sosem késő.-szólal meg sírós hangon az életem mire mindenki rá kapta a fejét
-Mi?-kérdi anya döbbenten. Luca elé sétált.
-Sosem késő szülőnek lenni. Ki maradt Levi élete fontos részéről, de nem az egészről! Mondja el neki, hogy mit is érez valójában!-bíztatta Luca anyát, aki aprót bólintott majd rám nézett
-Soha nem akartalak el taszítani magamtól. Azt akartam, hogy boldog legyél és azt hittem, hogy ahhoz jobb ha nem vagyok veled. Soha nem akartam, hogy el költözz, de felnőttél és nem tehettem mást... Legbelül mindig is csak annyit akartam, hogy meg ölelhesselek.-mondta sírva az első anyai szavakat nekem. Luca át ölelte őt, aki nagyon le döbbent és csak sírt majd elvette tőlem Lénát, az anyámra nézett.
Értettem a célzást, de dühös voltam még...egyrészem viszont..vágyott arra az ölelésre.
-Utállak.-mondom majd szorosan magamhoz ölelem
Ha egy valamit tanultam tőle azaz, hogy "Nem kerülhetsz senkihez úgy közel, hogy nem éreznél íránta szeretetet."
-Menjen.-hallom oldalról Luca hangját majd nagyi is ide jött ölelkezni
-Maga nem akar semmit mondani?-szól rá Luca Balázsra
-Őt ne bántsátok, Leventével azért volt ilyen, mert én is ilyen voltam. -védi meg a férfit anya
-Mért is?! Engem is leszart!-kiáltott Bence és dühösen az apját nézte
-Nem ismerted az anyádat, de tiszta ő vagy. Tőlem csak a büszkeségedet örökölted. Nem tudtam rád nézni, mert el fogott a sírás. Az édesanyád volt a világ legkedvesebb embere, szeretett úgy ahogy vagyok, mint a te anyád Levente. És soha nem fogom kérni, hogy meg bocsáss. De mikor el gondolkodtam azon, hogy Levente már elment eszembe jutott, hogy te is elfogsz és akkor soha többet nem látlak, a gyerekeidet meg végképp. Anyád sose akarta, hogy felnőlj, de tudta, hogy a lányok kedvence leszel és alig várta, hogy unokázzon...Sajnos ezt már nem teheti meg.-hihetetlen, hogy az emberek mire képesek önmaguk és vagy mások védelme érdekében.
Az öcsém szótlanul állt egy helyben. Luca itt már nem segíthet, most rajtam sor.
-Ha Bence megbocsát akkor én is. Bence ha Klau megtudja, hogy nem adtál neki esélyt kifog nyírni. Ebben biztos vagyok.-mondom a fiúnak, aki bólintott és kezet fogott az apjával
-Adok egy esélyt, hogy újra kezdjük a dolgokat.-büszkén néztem rá majd a szerelmemre, akinek még könnyes a szeme, az életemre, aki meg a nagy sírásban el aludt.
-Ezt csak neked köszönhetem!-mondom őszintén a szerelmemnek, aki zavartan rám mosolyog. Magamhoz húzom, hogy meg csókoljam majd meg puszilom Léna fejét.
-Szeretlek!-mondja Luca és belém bújik
-Én is szívem!-át karolom és bele puszilok a hajába
-Ugye úgy van gyereketek, hogy házasok vagytok.-szólal meg vészjóslóan a nagyi
-3 és fél éves Léna és nem olcsó gyereket nevelni. Majd ha oviba megy és én is dolgozok meg persze ha a drága barátom megkéri a kezem.-mondja még ijesztőbben az életem
-Gyűrűt akarsz asszony?-kérdem gúnyolódva mire szájon puszil
-Igen, akarok drága uram.-mosolyog fel rám sunyin
-Akkor el megyek majd Bencével vásárolni.-mosolygok vissza rá majd a testvéremre nézek, aki picit mérgesen szemezett velem
-Na ne meg akarod kérni Klau kezét?-kiált fel izgatottan Luca
-Ki akarja kinek megkérni a kezét?-kérdi hasonló örömmel Klau miután bejött
-Levi az enyémet.-menti a helyzetet Luca
Klau majd kiugrott a bőréből mikor ezt meg hallotta, de főleg akkor mikor meg tudta, hogy a család ki békült.
Mind itt ülünk a nappaliban és beszélgetünk. Sötétedett és kezdtek látszódni a csillagok, szóval oda mentem az ablakhoz Lénával, aki örömmel tapadt az ablakra nézelődni. Kicsit később Luca is csatlakozott hozzánk. Neki dölt a vállamnak és átkarolt.
-Nem tudom, hogy megfelelő pillanat-e, de el kell, hogy toljuk az esküvőt.-szólal meg halkan, de vidáman
-Miért?-kérdem értetlenül
-Mert új csomag érkezik a közel jövőben.-először nem értettem és csak bambúltam tovább ki az ablakon majd leesett és kitágult szemekkel fordultam a szerelmem felé
-Terhes vagy?-kérdem hihetetlenül mire ő hatalmas mosollyal bólint
Éreztem, hogy újra könny csillant meg a szememben.
-Jön a kistesó csajszi.-mondom boldogan Lénának majd le rakom, hogy meg csókoljam a szerelmemet
-Nagy tesó leszek!-kiáljta vidáman Léna mire nevetve felé fordulunk
-Mi?-kérdi mindenki kórusban
-Wáá duplán leszek nagynéni!-ujjong Klau és szorosan megöleli Lucát
-Ha egyszer be indul a babagyár többet nem áll le.-szólal meg Bence hülyéskedve
-De hülye vagy!-mondja Luca mire nevetni is kezd majd mi is
-Mióta?-kérdezte anya
-Most lesz 4 hetes.-válaszol boldogan a szerelmem én meg el gondolkodok
Kb 4 hete. Mégis mikor?...Óh!
-Na Levi rájött valamire!-csipkelődött tovább az öcsém
-Eszedbe jutott, hogy hogyan történt?-kérdezte Luca egy enyhe gúnyos mosollyal
-Igen.-felelek mire mindenki fel nevetett
Léna beteg volt és folyton vagy ott kellett lenni mellette vagy velünk aludt. Ez 1 hétig tartott, így amint el aludt az életem le támadtam Lucát és pont szartam bele, hogy van-e óvszer rajtam vagy nincs.
-Mért néz így mindenki, hogyan lesz a baba?-érdeklődik Léna mire picit le fagyunk
-Halljuk fiam.-mondja anya mire rá nézek egy ilyen "Ezt nem mondod komolyan?" nézéssel mire kuncogott
Luca le térdelt hozzá.
-Hogy mondjam..Ez olyan, mint amikor a méhecske be porozza a virágot.-talál ki valamit gyorsan Luca
-Ki a méhecske és ki a virág?-kérdez vissza Léna
-Apu a méhecske és én vagyok a virág. -válaszol kedvesen Luca
-Aha és ha nagy leszek engem is be fog porozni valaki?-olvadozva figyeltem, hogy fogja fel egészen eddig
-Nem, nem, nhem! Amíg apádat látod addig nem megy méhecske a közeledbe.-szólalok meg kiakadva mire mindenki meg akar halni a nevetéstől
-De édes vagy!-áll fel Luca sírva a nevetéstől mire picit be durcizom, ő meg elkezd ölelgetni
-Apa?-szólít a lányom mire rá nézek. Lefele néz.
-Én olyan méhecskét szeretnék, mint te. Aki úgy fog szeretni, mint te anyut.-aranyosságán mindenki olvadozott, de csak én és Luca gondolt bele abba, hogy milyen is vagyok.
-Olyan édes vagy!-öleli magához Klau Lénát, akinek az arcán hatalmas mosoly van
-Biztos, hogy nem!-kiáltom újra. Megint röhögögörcs jön mindenkire mire picit pipa lettem. Luca probál nyugtatni és békíteni, Bence sírva nevet Klau vállán míg ő Lénának probálja magyarázni a helyzetet. Anyáék meg elmélkednek, hogy milyen leszek később.
Végig nézek az itt lévőkön és el mosolyodok. Örülök, hogy így együtt van a családom. Számomra nincs náluk fontosabb.

Köszönöm szépen az 1000 olvasót! ♥♥