-Léna, hol vagy? Úgyis megtalállak!-kiáltom vidáman a levegőbe, hogy ő is meghallja. Ekkor hangos nevetést hallottam a szobánkból. Be lestem. Léna a függöny mögé bújt, de a feneke ki látszott. Mögé sunnyogtam és megfogtam mindkét oldalát. -Megvagy!
-Áh!-sikít fel majd el kezd kacarászni
-Megvan az én pöttöm lányom!-ölelem magamhoz majd csikizni kezdem
-Nee anyuu!-húzza el a szavakat a nevetés miatt és probál ki szabadulni, ami sikerül is mikor ajtó nyitódást hallok. -Apa!
Már rohan is Levi elé, én meg mosolyogva követem.
A szerelmem borostásodó arcára hatalmas mosoly ül ki mikor meg látja a kicsi, szőke copfos kislányát futni felé. Amint kar távolságra ért fel is kapta.
-Hát itt az én szememfénye! Szia egyetlenem, elvoltál anyuval?-kérdezte kedvesen miután meg puszilgatta Léna pofiját
-Igen! Bujócskáztunk meg anya olvasott nekem és képzeld mesét is néztünk!-meséli lelkesen a napját
-Ezt mind, ejha és hol a másik szépségem?-rám nézett és az ígyis széles mosolya még nagyobb lett. Ettől a mosolytól újra és újra beleszeretek.
-Szia Levi!-köszöntöm boldogan és csatlakozok az öleléshez
-Szia drágám!-épphogy végig mondta a szabad keze már simult is az arcomra és meg csókolt, aminek egy hamar nem lett vége.
-Valaki nagyon mohó.-szólalok meg nevetve miután el váltunk
-Alig vártam, hogy haza érjek!-mondja gondterhelten és egy-egy puszit nyomott Léna homlokára és az enyémre
-Valami baj van?-kérdeztem aggódva
-Kincsem most menny be egy kicsit.-letette Lénát, aki bólintott és szófogadóan bement a szobájába
Levi vissza fordult felém majd falni kezdte az ajkaimat. Élveztem, de aggódtam, hogy baj van így én szakítottam meg a folyamatot.
-Levi mi történt?-kérdeztem és közre fogtam az arcát
-2 órája hívott az öcsém, hogy náluk van a nagyim és látni akar.
-Ne haragudj, de nem értem. Mivan a nagyiddal?-értetlenkedtem
-Mikor kiderült, hogy anya terhes velem és, hogy ő nem igazán akar engem akkor a nagyi nagyon össze veszett vele, de nem tett semmit. Amikor apám lelépett és anya segítséget kért. Annak fejében segített volna, hogy ha hozzá kerülök, ebbe viszont nem ment bele. Azóta nem láttam és nem tudom, hogy mért jött vissza ennyi év után.-rossz volt nézni a szomorú arcát, de nem igazán tudok hozzá szólni. Levi szinte soha nem mesélt a családjáról. De azt tudom, hogy ha egy családtag beszélni szeretne velünk akár évek múltán is annak meg kell adni az esélyt. Ki tudja mi lehet belőle.
-Szerintem mennyünk el, beszélj vele és meg látjuk mi lesz.-Levi a pozitívitásomon meglepődött -Tudod, hogy mekkora haragban voltam régen a szüleimmel, de amikor apa hívott, hogy beszélni akar velem bele mentem. -elgondolkodott egy pillanatra
-Lehet igazad van. Jólvan meggyőztél szerelmem. Elmegyek tusolni, ti pedig öltözzetek.-végre mosolyog
-Rendben.
-De előtte.- fel húztam a szemöldököm, hogy mit szeretne, de hamar meg értettem mikor fel emelt és csókolni kezdett.
-Levi..tegyél..le..! Most..-le fogtam a száját, hogy folyamatosan tudjak beszélni -Most nem. Menny fürdeni.
-Ünneprontó.- mondja duzzogva miután letett. Elindult a fürdő felé én meg magamban nevetve ráztam a fejem majd a lány szobájába vettem az írányt.
Mire Levi készlett a lány is az lett. Körbe futottam a nappalit mire nadrágot adtam rá.
-Tessék a lányod míg én készülődök. -adom a kezébe kicsit mérgesen
-Nyugi baby.-mondja és ráüt a fenekemre amit tudja, hogy ilyenkor utálok. Vissza fordultam és gyilkos pillantást kapott.
-Apa neked véged.-szólal meg a kislányom
-Az tuti, megvédesz? Neked nem tud ellenállni.-kérdezte komolyan Lénától
-Mindentől!-válaszol magabiztosan
-Helyes!-a szobában már könnyezve nevettem
Nagy nehezen, de el indultunk. Léna lila ülésben ült középen, hogy mindketten rá lássunk előlről.
Levi le parkolt a jól meg szokott ház előtt. Léna már alig várta, hogy lássa Bencét. Levi idegesen állt meg az ajtó előtt.
-Nem lesz semmi baj.- bíztatom és meg puszilom
Fel lifteztünk majd Léna tört utat magának, hogy kinyissa az ajtót. Lendületéből visszavett mikor meglátta az ideges Bencét egy öregnővel.
-Végre ittvagy!-néz ránk majd döbbenten Lénára -Nem gondoltam, hogy ő is jön.
-Nagyi.-szólal meg Levi haragosan
-Levente?-hökkent meg a nő Belljebb mentünk, Léna Bencéhez sietett és a lábához bújt mire ő fel emelte.
-Igen, én vagyok az. Nem csodálom, hogy nem ismersz meg csak laza 20 év telt el.-szólja le
-Levi!-bele könyökölök picit, hogy viselkedjen
-Hagyd csak igaza van. Annyira mérges voltam a lányomra, hogy még miattad se találkoztam vele. De amikor hallottam, hogy anyád megint gyereket akar azonnal ide kellett jönnöm.-ezen még én is kiakadtam
-Mivan? Te ezt tudtad?-kérdezte Levi öccsét, aki mélyet sóhajtott
-Ebben a hónapban találta ki, mert apám babázni akart. Anyád viszont azt nem tudja, hogy az unokákról beszélt. -válaszol Bence
-Hát az én lányom közelébe nem megy az biztos!-jelenti ki dühösen a szerelmem
-A lányod?-kérdi hihetetlenül a nő
-Igen, Bence kezében van. -felel és rámosolyog az egyetlenünkre
-Te normális vagy?!-emeli fel a hangját amitől Léna megijedt
-Igen az! Vállalta a felelősséget a tettei után és jó szülő lett nem úgy, mint egyesek!-rivaltam rá
-Mégis kinek képzeled te magad? Levente jogosan dühös rám, te meg azt se tudom, hogy kivagy.- a nő közelebb jött hozzám és úgy osztott ki
-A szerelmemnek, a lányom anyjának és amúgyis többre tartanám, mint téged.-véd meg Levi
-Én vettem rá Levit, hogy ide jöjjön és beszéljen magával, hogy adjon magának egy esélyt, de tudja mit? Nem akarom, hogy egy olyan személy legyen Léna közelébe, aki elhagyta a családját utána meg üvöltözik az övével!-ki keltem magamból, megfogtam Lénát és bementem Levi régi szobájába.
-Levente-
-Menny be hozzá, ne legyen egyedül.-kérem meg Bencét, hogy mennyen Luca után
-Biztos?-kérdez vissza aggódva mire én bólintok és el indul a szoba felé
-Balázs a fia gyerekeire gondolt, utál engem, vagyis anyának nem lesz gyereke. Meg is vagyunk, szóval el mehetsz.-mondom érzelem mentesen
-Levente sajnálom azt a sok évet amit nem töltöttem veled. Jobban bánom, mint bármi mást. Beszéljünk anyáddal, hátha megjön az esze.-nyersen fel nevettem
-Ezzel már rég el késtél. -nyílt az ajtó. Anya és Balázs jött meg valahonnan.
-Anya te mit keresel itt?-kérdi anya dühösen
-És te?-kérdi lenézően tőlem Balázs
-Ne merészelj ilyen hangnemben beszélni az unokámmal! Te meg, hogy engedhetted, hogy így tönkremenjen a családod?-a nagyi szinte sírt
-Úgy beszélek vele ahogy akarok!-üvölti a férfi
-Te neked mi közöd hozzá, hogy hogyan nevelem a fiam?!-anya is támadni kezdte.
"Tudod, hogy mekkora haragban voltam régen a szüleimmel, de amikor apa hívott, hogy beszélni akar velem bele mentem." hangzott a fejemben amit Luca mondott