Levente hirtelen megállt és mivel én a kezünket bambultam, ezért neki mentem.
-Legközelebb, ha megállsz, akkor szólj.-szóltam rá csípősen
-Én szóltam. - válaszolt nyugodtan, mire pont zöld is lett és el indultam
-Mindegy. - a durcis válaszomon csak nevetett
-Menni fogunk még egy 10 percet, szóval rá gyújtok remélem nem zavar. - megse várta a válaszom csak elő vette a cigijét és meg gyújtotta
-Hova megyünk? - kérdeztem, nem foglalkozva az előbbivel
-Egy játék terembe. - válaszolt miután ki fújta füstöt
Mivel hétköznap van, ezért alig vannak benn, csak pár logós diák.
-Nálam nincs sok pénz. - mondtam fel nézve a fiúra, aki így nem is volt annyira magas, mert magassarkú van rajtam
-Nem baj majd állom én. - mondta és mentünk is be. Egy srác egy lövöldözős játékkal játszott, oda mentem nézni, amíg Levi valakivel beszél. Mögé álltam, nagyon jól játszik. Pár perce ott álltam mikor észrevett.
-Ki próbálod? - kérdezte rám se nézve
-Nem, köszi. - válaszoltam gyorsan
-Oké, akkor mivel játszanál? - kérdezte mire be fejezte a játékot és felém fordult.
-Nem is tudom. - feszengtem, mire a srác nevetni kezdett
-Ide jössz és még azt se tudod, hogy mit akarsz? - nem tudom, hogy bunkózni akarta-e, de én fel húztam magam és fel pofoztam.
-Igen képzeld, mivel én járok iskolába, hogy legyen valaki belőlem. - a srác egy pillanatra le fagyott
-Mekkora a szád, te kis.. - kezdte el, de abba hagyta és mögém nézett. Én is meg néztem, hogy mivan inkább kivan mögöttem. Levi állt ott és mérgesen nézte a fiút.
-Eskü, hogy nem tudtam, hogy veled van a kis csaj. - magyarázkodott a fiú
-Takarodj. - a srác dörmögött valamit aztán elment
-Kössz, de meg oldottam volna. - alartam volna tovább menni, de meg fogta a csuklom
-Levi? - kérdeztem felé fordulva és meg lepődtem, mert aggódó tekintete volt
-Figyelj, akik most itt vannak azokkal nem bírnál el, szóval maradj mellettem. - mondta és megint húzni kezdett maga után
Ezt az incidenset le számítva, jól éreztem magam. Ökörködtünk, játszottunk és nasiztunk. Még be mentünk a WestEnd-be mekizni.
Épp egy parkba ültünk és sütiztünk, mert a fagyi szerintem még korai, ezen össze is kaptunk. Csörögni kezdett a telóm.
"Hugi❤"
-Szia, mondjad.
"Szia hol vagy? Úgy volt, hogy elém jössz és megyünk vásárolni Péntekre."
-Ne haragudj. Basszus.
-Mond meg neki, hogy maradjon ott és egy 15 perc és ott vagy. - mondta Levi. El mondtam neki, aztán le tette.
-Oké, hogy fogunk oda kerülni? - kérdeztem a fiútól
-Mivel a kocsimat otthon hagytam és a pénzem is fogyóba van, ezért fel hívom egy barátomat. - megint, nem érdekelve a véleményemet kapta elő a telóját és félre ment.
Egy pár perc múlva jött egy srác autóval és gyors el dobott minket.
A suli előtt álltunk.
-Kössz, hogy ide hoztál, meg mindent is. - mosolyogtam rá
-Tudsz mosolyogni? - csipkelödött, mire melkason ütöttem, persze nem erősen és fájlalni kezdte a helyét - Mindig csak bántasz.
-Drága nővérem, hajlandó lennél ott hagyni a pasidat és jönni! - szólt ide a hugom
-Ne-ne!- kezdtem mondogatni, de minek?
-Mit mondtál te otthon? Ha akarod meg oldhatjuk, hogy igaz legyen. - miközbe magyarázott ott hagytam - Majd beszélünk dárágám! - kiáltott utánam, én meg szépen nőiesen be mutattam neki. Még hallottam, hogy fel nevet aztán mentünk a buszmegállóba.
Persze az egész úton azt hallgattam, hogy együtt vagyunk-e, stb. Egy élmény volt. Haza érve eszembe jutott, hogy lógtam és anyáék biztos tudják. De túl késő volt, hogy vissza forduljak és szembe találtam magam a dühös anyámmal.
-Klaudia menny a szobádba. - kérte apa megvédve őt attól, ami most lesz
-Miaz, hogy el jössz az iskolából? - üvöltött rám anya. Nem ijedtem meg már megszoktam, csak álltam és néztem semmit mondó tekintettel. - Mutatnál legalább megbánást vagy valami érzelmet, de nem te, nem tudsz olyat. Mért nem tudsz úgy viselked.. - itt meg untam
-Mint Kaludia? "Mért nem öltözöl úgy, mint ő? Mért nem beszélsz úgy, mint ő? Mért nem vagy olyan, mint ő?" Azért, mert én nem ő vagyok! Mért nem mutatok érzelmet? Feléd minek? Mindig azt szajkozod, hogy mért nem vagyok más, mint aki vagyok. Azt se tudod, hogy miért jöttem el a suliból vagy, hogy mi történik velem az iskolában. Nem tudsz az életemről semmit! - fakadtam ki végre. Apa csak nézett, míg anya közeledni kezdett felém és csatt. Az ütés erejétől jobbra billent a fejem, a hajam az arcomba hullot és sajgótt az arcom.
-Nem tudom mit képzelsz magadról, de amíg így viselkedsz addig ne kerülj a szemem elé. - a hangja szigorú volt, de ugyanazt a hűvösséget véltem felfedezni, mint az enyémben
-Rendben. - mondtam és újra fel vettem a maszkom, amennyira tudtam, mert a sírás is kerülgetett. Be mentem a szobámba, fogtam a böröndömet, tele pakoltam ruhával és sulis cuccaimmal. Vissza mentem a nappaliba, fel vettem a földről a táskámat és oda mentem az ajtóhoz. - Addig nem is fogok vissza jönni míg meg nem tanulsz anyaként viselkedni. - ez volt a vég szavam és jól becsapva az ajtót le léptem. Még jó, hogy Levi mondta az utcájuk meg a házuk számát. Ahogy meg csapott a hideg szellő meg borzongtam és eszembe jutott az égő pofon az arcomon. A fejemben csak úgy özönlöttek a 4 éven át tartó sérelmek. Apa azt mondta, hogy szeret hát nem látszik. Könnyezve szálltam fel a buszra.
Pár megállót mentem mire meg érkeztem a megfelelő utcába. A buszról leszálva tűnt fel, hogy a gazdag részen vagyok. Nem lehet, hogy rossz helyen vagyok? Sétálni kezdtem a 3-as számú házhoz. Kerestem a Katona nevet, de nem találtam. Épp jött ki valaki ki. Egy öregnő.
-Jó napot, elnézést, de nem tudja, hogy Katona Levente melyik lakásba lakik? - kérdeztem kedvesen
-De tudom kedveském, legfelül lakik. Szegény gyermek sokat szenvedett ám. Régen rengeteget járt hozzám játszani, de most már alig látom. - mesélte miközbe meg mutatta, hogy melyik lakás az.
-Nem is tudtam, köszönöm szépen!
-Igazán nincs mit. - mosolyogva el ballagott
Megnéztem a nevet: Varga Balázs. Hát az meg kicsoda. Be nyomtam a számot és imádkoztam, hogy Levente vegye fel a kapu telefont.
-Jó napot, ki az és kit keres? - kérdezte egy női hang
-Jó napot, Váradi Luca vagyok és a Leventéhez jöttem. - a nő nem válaszolt csak ki nyitotta az ajtót